URALKODÓK, KIRÁLYI SZENTEK
Válogatott ikonográfiai és kultusztörténetitanulmányok
URALKODÓK,
KIRÁLYI SZENTEK
Válogatott ikonográfiai
és kultusztörténeti tanulmányok
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet
Budapest 2018
támogatásával jelent meg
© MTA BTK, 2018
A tanulmányokat válogatta, a kötetet szerkesztette:
Mikó Árpád
A borítón:
A bögözi Szent László-falkép. Huszka József akvarellje, 1898
ISBN 978-963-416-123-3
Felelős kiadó:
Fodor Pál
az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója
5
z Magyar szentek
A magyar szent királyok tisztelete és ikonográfiája a XIII. századtól
a XVII. századig . . . 9 Az angyali koronázás motívuma Szent István ikonográfiájában . . . 64 Az esztergomi Keresztény Múzeum Árpád-házi Szent Margit-
fametszete . . . 87
z Szent László király ikonográfiája
Szent László lovas ábrázolásai . . . 123 Középkori Szent László-emlékek nyomában Nápolyban . . . 149 Szent László és a magyar szentek tisztelete Dalmáciában
I. Lajos uralkodása idején. História és historiográfia . . . 162 Gondolatok a középkori váradi székesegyház
Szent László-oltáráról . . . 214 Historia Sancti Ladislai. A kerlési ütközet ábrázolásairól . . . 228 Szent László, „Erdély védőszentje”, I. Szent László tisztelete Erdélyben,
1556–1630 . . . 250
„Szíz Máriának választott vitéze”. Egy barokk kori
Szent László-ábrázolásról . . . 279
„S. Ladislaus Rex Ungariae rosario ensi obvoluto pugnare solitus”.
A fölajánlás-téma és a rózsafüzér-attribútum Szent László barokk
ikonográfiájában . . . 290 Két XVIII. századi győri egyházi ünnepségről. Adalékok Győr
barokk kori Szent László-tiszteletéhez . . . 313 Ferenczy István nagyváradi szoborterve újabban előkerült
dokumentumok tükrében. Vörösmarty Mihály szerepe
a XIX. század első évtizedeinek Szent László-tiszteletében . . . 332 Szent László, „Erdély védőszentje”, II. XIX. század . . . . 346
6
A veleméri Szent László-freskó XIX. századi feltámadása. Rómer Flóris, Ipolyi Arnold és Czobor Béla kísérlete Szent László ikonográfiájának
„megújítására” . . . 372 Szent László népi tisztelete . . . 413
z Magyar uralkodók ikonográfiája és kultusza
Szent Kálmán és Könyves Kálmán kultuszáról . . . 425 Salamon magyar király ábrázolásairól (XIV–XIX. század) . . . 447 Zsigmond király temetése és temetkezőhelye. Zsigmond
és a váradi székesegyház . . . 481 Zsigmond király halála, temetése és „síremléke” Tinódi Sebestyén
Zsigmond király és császárnak krónikája című költeményében . . . 493 Utószó . . . 513
z Függelék
Rövidítésjegyzék . . . 521 Képjegyzék . . . 535 Kerny Terézia nyomtatásban megjelent műveinek bibliográfiája
(1983–2017) . . . 548 Személynévmutató . . . 574 Helynévmutató . . . 586
9
TISZTELETE ÉS IKONOGRÁFIÁJA
A XIII. SZÁZADTÓL A XVII. SZÁZADIG
1„De, hogy e nemzeti védszentjeinket képben és szoborban, úgyszólván, minden falu egyháza bírta, azt máig mutatják nemcsak az emlékek, hanem a hagyományos gyakorlat is.
Alig van máig oly idegen népű és nyelvű vidék hazánkban, melynek templomaiban ne léteznék azok szobra vagy képe.
E nemzeti kegyelet első szent királyaink iránt, melyet a képző-művészet annyira fokozott, kétségtelenül oly lélekemelő és megható jelenség, mellyel egy népnek nemzeti szentjei kultusza sem hasonlítható össze.
Mily halvány ehhez képest, például a német népnél a Szent Károly tisztelete, vagy az osztrákoknál a Szent Lipót fejedelemé! Sőt még a francia Szent Lajos-kultusz sem emelkedett volt ily magasra s általánossá nemzeténél, mint nálunk Szent István és László, de sőt Szent Imre s Erzsébet tisztelete.
Miben, kétségtelenül, sűrű művészeti képzésöknek nagy része volt.”2 Ipolyi Arnold
1 Jelen tanulmány egy nagyobb összefoglalás szövegében és jegyzetapparátusában radiká- lisan lerövidített, a Szent Imre-ábrázolásokra koncentráló változata. – A magyar király- szentek ikonográfiájára vonatkozó vázlatos irodalom: Péter 1925; Tarczai 1930; Hubay 1938; Lepold 1938; Rózsa 1973; Bálint 1977; Török 1980; Wehli 1986; Wehli 1987; Marosi 1987–1988; Wehli 1994; Marosi 1995; Magyar 1996; Mikó 1997; Galavics 2000; Poszler 2000; Kerny 2000b; Szilárdfy 2000; Knapp 2001; Szilárdfy 2001; Papp 2002; Knapp 2005;
Kerny 2006.
2 Ipolyi Arnold: A magyar műtörténeti emlékek tanulmánya. (1878) In: A magyar művészet- történet-írás programjai… 1999, 128–129., 155.
10
z A magyar szent királyok tiszteletének formálódása az írott forrásokban
IV. Béla király (1235–1270) okleveleiben már többször olvasható a „szent ősökkel, a szent királyokkal” való példálózás. Mindez egyszerre utalt a dinasztikus ősök hagyományára és arra a keresztény misszióra, amely kezdetben a pogány magyarság, utóbb pedig a szomszédos „hitetlenek”
térítésében állt, s amellyel az uralkodó, a kunok és tatárok révén, maga is szembesült. Ez a hivatkozás már teljesen egyértelművé vált a tatárvész rémségeit dokumentáló Rogerius magister, váradi kanonok (majd spala- tói érsek) Siralmas Énekében IV. Béla jellemzésekor: „Béla, Magyarország királya, a keresztény fejedelmek között a katolikus hit buzgó követőjeként volt ismeretes. Elődeinek, Istvánnak, Imrének, Lászlónak és Kálmán ki- rálynak a példájára…”3
A magyar uralkodószentekre történő utalás ettől az időponttól kezd- ve gyakorta visszatérő elemévé vált az Árpád-házi uralkodók által kibo- csátott okleveleknek. A lassacskán sztereotippá vált formulával: a szentek és a nagy királyok nemzetségéből származó hatalmas és harcos uralkodó- nak szólította István ifjabb királyt, a későbbi V. Istvánt (1270–1272) Anjou (I.) Károly abban az 1269-ben kelt levelében, amelyben Bernát montecassi- nói apát közvetítésével javaslatot tett az Anjou- és az Árpád-házat össze- kapcsolandó kettős frigy megkötésére.4
A szent királyok együttese mint exemplum Kézai Simon Gesta Hun- garorumában is megjelent, mégpedig abban a részben, ahol kiemelte IV.
Lászlónak, a „katolikus Szentegyház fiának” a kunokkal való bámulatos csatáját (hód-tavi csata), aki „szent elődeinek” nyomdokain lépked, és sorra aratott győzelmeit is dicső őseinek, Szent István, Szent Imre és Szent László királyoknak köszönheti.5 Kézai ennél a résznél egy olyan momen-
3 Rogerii Carmen Miserabile. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Ladislaus Juhász. In: SRH II., 552. Horváth János fordítását idéztük: A tatárjárás emlékeze- te. Szerk.: Katona Tamás. (Bibliotheca Historica) Budapest 1981, 112. Könyves Kálmán szentként való tiszteletére vonatkozóan: Kerny Terézia: Szent Kálmán és Könyves Kálmán kultuszáról. Ars Hungarica 29 (2001) 12–32. Lásd e kötetben is!
4 Codex Diplomaticus… IV/3. Budae 1829, 510–512. A „régi” királyokra való hivatkozás ószövetségi uralkodók és római császárok képzetén alapult, és már benne volt Szent István király Intelmeiben is („sanctorum regum vestigia”). Idevonatkozóan vö. Szűcs Jenő: Szent István Intelmei. Az első magyar államelméleti mű. In: Szent István és kora…
1988, 34–36. Az idézett rész magyar fordításban közölve: Klaniczay 1986, 65.
5 Simonis de Kéza Gesta Hungarorum. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Alexander Domanovszky. In: SRH I., 185. (Caput 74.) Magyar nyelvű fordítása:
11
tumot hangsúlyozott, tudniillik Kun Lászlónak Szent István családjából való származása gondolatát, amely jó néhány pápai buzdításban, sőt szemrehányásban is helyet kapott korábban a király egyházellenes politi- káját és félpogány magatartását megróva.6
Az Árpád-házi szent királyok példáját állította V. László elé III. Mik- lós pápa dörgedelmes levele is, aki a keresztény hit követésére, az egyház és Fülöp, a pápai követ iránti engedelmességre próbálta meg rábírni a királyt.7
Az Árpád-házból származó dicső és nagy királyok összessége a XII. szá zad végétől redukálódott az 1083-ban szentté avatott I. István ki- rály, fia, Imre herceg és az 1192-ben kanonizált I. László együttesére, az úgynevezett „Sancti regis Hungariae”-re.
E hármas együttes, mint a fönti kiragadott példák is igazolják, a XIII. szá zad közepétől gyakori szereplőjévé vált az okleveleknek, szere- pelt a búcsúengedélyekben, a liturgikus művekben, majd megjelent a templomtitulusokban, ami további következményekkel járt együtt.
Az írott forrásokban a lehető legkülönbözőbb módon hivatkoztak rá- juk, de a lényeg közös volt bennük: kibocsátóik kiemelték hajdani érde- meiket, dicső tetteiket, vagyis példaként állították őket a kortársak elé. De előfordult olyan eset is, amint ezt egy 1269-es erdélyi oklevél8 és egy 1279.
Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford.: Bollók János. Az utószót és a jegyzeteket írta: Veszprémy László. (Millenniumi Magyar Történelem. Források.) Budapest 1999, 118–
119. Az említett rész elemzése: Bartoniek Emma: A magyar királyválasztási jog a közép- korban. Századok 60 (1936) 365.; Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorumában. (A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai.) In: Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Budapest 19842, 413–
557.; Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár. Monográfiák, 1.) Budapest 1993, 313.
6 Gerics József: Az úgynevezett Egbert (Dunstan)-ordó alkalmazásáról a XI. századi Magyarországon. (Salamon koronázásának előadása a krónikákban.) In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorból. Szerk.: Székely György. (Memoria saeculorum Hungariae, 4.) Budapest 1984, 243–254.
7 A pápai bulla szövege kiadva: Vetera monumenta historica Hungariam sanctam illustrantia maximam partem nondum edita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner. Romae 1859, I., 341–344. (DLVII. sz.) Magyar fordítása: Dér Teréziától: Kun László emlékezete. A bevezetőt írta, a forrásszöveget válogatta és a jegyze- teket összeállította: Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 5.) Szeged 1994, 186–195. (33. sz.) Az idézett részletek: 189., 192.
8 Budapest, MNL OL, DL 73 627. Kiadása: Erdélyi okmánytár… 1997, 218–219. (Nr. 275.)
12
július 8-án kelt privilégium bizonyítja,9 amikor a három szent király neve egy különös átokformulában jött elő, bizonyítva, hogy az átoknak, még ha krisztianizált formában is, az eleven jogéletben igen nagy szerepe lehetett.
z A magyar királyszentek tiszteletének központja, Székesfehérvár
A három kanonizált uralkodó közös tiszteletének első, egyben legfonto- sabb központja a székesfehérvári prépostsági templom lehetett, ahol az I. László kezdeményezésére 1083-ban szentté avatott I. István királynak és fiának, Imre hercegnek a tetemei nyugodtak; míg a másik centruma Vára- don, az 1192-ben úgyszintén a szentek sorába emelt I. László sírja, illetve a még az általa alapított Szent István- és Szent Imre-oltárok mellett alakul- hatott ki.10
Közös tiszteletükkel azonban számolni kell még az egyes egyházme- gyék székvárosaiban is, ahol önálló vagy közös oltárokat emeltek tisztele- tükre, és ahol valamilyen leválasztott ereklyéjüket elhelyezhették. Ilyen diszmembrált particula volt például a Szent István király tiszteletére szen- telt zágrábi székesegyházban is, ahol 1275. szeptember 12-én, Szűz Mária neve napján II. Timót püspök fölszentelte a Szent László-oltárt. Menzájá- ban – többek között – Szent István király és Szent László ereklyéjét helyez- ték el.11
9 Budapest, MNL OL, DF 260581. Kiadása: Hazai Okmánytár. Közli Nagy Imre – Nagy Iván – Ráth Károly – Ipolyi Arnold – Véghelyi Rezső. Budapest 1876, VI., 240–243. Magyar nyelvű kivonata: Erdélyi okmánytár… 1997, 250. (Nr. 368.)
10 Wehli 1986, 54–55.
11 Kiadása: Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae… Edidit: Ivan Krstitelj Tkalčić.
Zagrabiae 1889, I., 53–54. (Nr. 61.) – Részletesebben foglalkozott az idézett résszel:
Balogh 1872, 233.; Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. Geographia ecclesiastica Hungariae ineunte saeculo XIV-e tabulis rationes collectorum pontificiorum a. 1281–1375. Referendibus eruta digesta illustrata. Szerk.: Ortvay Tivadar. Budapest 1892, II., 510–511.; Karsai 1938, 252.; Zorislav Horvat: Profilacije go- tičkih svodnih rebara. Peristil 12–13 (1969–1970) 43.
13
z A magyar szent királyok ikonográfiája
A magyar szent királyok ikonográfiájának megszilárdulásához föltehe- tően a kölni háromkirályok ereklyéi körül kibontakozó kultusz szolgáltat- hatta a közvetlen eszmei és tartalmi mintát. Ebben a kontextusban István az idős, bölcs király, László a középkorú harcos, Imre pedig a vallásban elmélyülő ifjú eszményképének a megtestesítője lett. A három uralkodó a korszak fő embereszményeinek megtestesítése mellett a három tempera- mentum, a három életkor, az egyház szolgálatának három formája és to- vábbi ideák kifejezésére is alkalmas volt. A szerepek felosztását a liturgi- kus és a hagiografikus irodalom is ösztönözhette. A már megszilárdult három szereplőből álló együttest néha kibővítették az 1235-ben szentté avatott Erzsébettel vagy Boldog Margittal. Helyhiány vagy más koncep- cionális okok miatt azonban időnként el is hagyhattak egy-egy, már állan- dósult szereplőt. Ha csupán ketten szerepeltek, akkor leggyakrabban Szent István király és Imre, vagy Szent István király és Szent László került párba. Viseletük a mindenkori divatnak megfelelő öltözet, illetve fegyver- zet volt, ami datálásuk sokszor egyedüli lehetősége.
Az együttes képzőművészeti megjelenése nem volt sajátosan ma- gyar jelenség. Európa-szerte fölbukkantak hasonló, regionális szentek- ből szerveződő csoportok.12 Ami specifikussá teszi őket az az, hogy mint a nemzet oltalmazói szervesen beépültek az állami, uralkodói reprezen- tációba. A voltaképpeni sematikus ikonográfiai kompozíció közjogi fon- tosságúvá emelkedett; a Magyar Királyság egyik állandó szimbólumává magasztosult.
A legelső ábrázolások az egyházmegyék központjaiban, az érseki, püspöki székesegyházak berendezési, fölszerelési tárgyain jelenhettek meg, és minden bizonnyal megtalálhatók voltak az Árpád-házi uralkodók kincstárában is.
12 Marosi Ernő: A 14–15. századi magyarországi művészet európai helyzetének kérdése.
Ars Hungarica 1 (1973) 36.
14
z A tisztelet első ismert képzőművészeti emléke, a berni diptychon
Talán II. András király fia, a magyar trónra aspiráló, Velencében élő „Utó- szülött” István (?–1272) herceg13 számára készülhetett a ma berni dipty- chonként ismert házi oltár.14 Ami számunkra egyedülállóvá és különösen becsessé teszi ezt a bizánci stílusú két táblát, az a magyar szentek mind ez idáig legelső, ikonográfiailag is önállóan értelmezhető képzőművészeti megjelenése.
Az Árpádok családi kincstárából származó, meditatív áhítatra szánt klasszikus ikon kompozíciója egyetlen nagy gondolati egység szolgálatá- ban áll, és egységes, magas intellektuális színvonalú koncepcióról tanús- kodik. Az átgondolt képprogram, a nagyszabású, több önálló jelentésré- tegből fölépülő, bonyolult kompozíció arra mutat, hogy egy művelt kle-
13 Alakjáról mindmáig a legrészletesebb földolgozás: Nyáry Albert: Postumus István, az utolsó Árpád-házi király atyja. Századok 3 (1869) 378–396.
14 1253–1290. Hársfa, arany, ezüst, pergamen, hegyikristály, igazgyöngy, tempera. Teljes méret: 440 × 380 mm. A párosával megörökített szentek méretei: 36 × 66 mm, Bern, Bernisches Historisches Museum, ltsz.: 301. [Marosi Ernő: III. András király (1290–1301) diptychonja. In: Európa színpadán… 2009, 49–52.]
Magyar szentek III. András király diptychonján, 1290 körül
15
rikus, talán még Posztumusz István vagy fia, András herceg egyik papja tervezhette meg. A két tábla ábrázolásai a megtestesülés és a megváltás alapvető dogmáit idézik fel az oráns gesztussal ábrázolt Istenszülő, a Theotokos alakjával, valamint a fölfeszített és a megdicsőült Krisztussal, negyvennégy, pergamenre festett, hegyikristály lapokkal fedett szent kí- séretében. A szentek valamennyi képviselője helyet kapott: az ószövetségi pátriárkák, a próféták, az evangéliumok főszereplői, a mártírok, a reme- ték, a közismert segítőszentek, a szent szüzek és asszonyok, a magyar szent királyok, a helyi – elsősorban Velencében – tiszteletnek örvendő szentek, és azok a hitvallók, akiket a közelmúltban kanonizált a nyugati egyház: Assisi Ferenc (1228), Páduai Antal (1232), Árpád-házi Erzsébet (1235), Clairvaux-i Bernát (1174), Domonkos (1234), Péter mártír (1251).
Mintegy az egész kozmoszt szimbolizálja, amely az Isten dicsőítésének szolgálatában áll, Szent Ambrus hálaénekét, a Te Deumot idézve. Eszmei struktúráját tekintve az ábrázolás magja igen régi, XI. századi reminisz- cenciákat, nevezetesen a Karoling–Ottó-kori állammisztikát és államesz- ményt, a „regni Christi regis” gondolatát idézi föl. Olyan művekkel vethe- tő össze egészében és motivikus párhuzamaiban, illetve abba az eszmei propagandakörbe illeszkedik, amely a királyi hatalomnak Szent Istvántól nyert folyamatosságát jeleníti meg. Lehetetlen szabadulni attól a gondo- lattól, hogy az alapos teológiai műveltséggel rendelkező tervezője ne is- merte volna igen jól a Szent Korona, a koronázási palást krisztologikus ábrázolásait, és tisztában volt az Árpádok kincstárában lévő Szent Ke- reszt-ereklye eszmei jelentőségével is. Azzal a kereszttel, amelynek képét később III. András maga is rátetette a töviskoronáéval együtt egyik felségi pecsétjére. A diptychon egészének ikonográfiája a fentieken túlmenően ugyanis félreérthetetlenül utal – még ha természetesen átvitt értelemben is – a magyar uralkodói insignék ideologikus, hatalmi szerepére, az Isten kegyelméből való uralkodás eszméjére, amely ily módon közvetítette a hazájától távol élő trónkövetelők számára az Árpád-ház uralmi szimboli- káját. Az aktualitásokat is messzemenően figyelembe vevő ikonográfiai összeállítás, amely naprakészen tükrözi a nyugati egyház szerzetesi re- formjait, valamint a devotio moderna szellemiségét, de egyúttal a bizánci ortodoxia inspirációit, illetve tradícióit is; továbbá a diptychon stiláris és technikai jegyei egyértelműen utalnak provenienciájára, vagyis velencei származására. Sajátos, az alkalmazott műfajok közé sorolható rajzi techni- kája fölveti a feltételezhető közös (rajzi, könyvfestészeti) mintaképek transzformációjának kérdését is. István, Imre, László és Erzsébet fölbuk- kanása a regionális szentek között viszont kétségtelenné teszi a megren-
16
delő magyar származását. Ez a két állítás a kutatás eddigi állása szerint is teljesen bizonyosnak tekinthető. A magyar szentek megformálásakor a miniátor a korszak hagyományos Maiestas-sémáját alkalmazta, vagyis frontális nézetű mellképeket ábrázolt. Jobb kezükbe jogart helyezett, míg a bal oráns tartású. Említésre méltó jellegzetességük nem ez a fajta sema- tikus ábrázolási mód, hanem egyrészt a négyes fölállásuk, másrészt a férfi szentek markánsan megkülönböztethető fiziognómiája. István király ősz öregember, Imre és László sötétbarna hajú, két ágba fésült szakállú, egy- máshoz rendkívül hasonlító, de mégis – már amennyire persze ez kivehe- tő és megfigyelhető az apró méretek miatt – eltérő karakterű képmások.
Tulajdonképpen ezek a különbségek vetik fel a legizgalmasabb kérdé- seket, vagyis hogy mikor, milyen körülmények között jött létre a házi ol- tár, milyen mintaképet követett a festő a magyar szentek együttesénél, mert – legalábbis az arcvonások szerint – határozottan állítható, hogy már egy tökéletesen kimunkált és kiforrott hazai képlet állt rendelkezésére.
A fölvetett kérdésre konkrét válasz továbbra sincsen, de már az is feltétle- nül pozitív eredménynek számít, ha tudjuk, hogy léteztek a diptychonnál korábbi ábrázolások is róluk Magyarországon, még ha ezek meglétére egyelőre csupán ily módon következtethetünk.
z Árpád-házi (Magyarországi) Mária és a nápolyi Anjou-udvar szenttisztelete
A XIV. század első évei – a devotio moderna szellemiségtől átitatott – ma- gyar szentek tiszteletének legjelentősebb székhelye a nápolyi Anjou- udvar volt. II. (Sánta) Károly felesége, Árpád-házi Margit unokahúga, Árpád- házi vagy Magyarországi Mária, a XIX. század végi olasz historiográfiá- ban „Donna di animo virile” jelzővel illetett királyné (1255 körül–1323) különösen fogékonyan reagált erre az új spirituális irányzatra.15
1293-ban újjáépíttette és klarissza zárdává alakíttatta az egy évvel ko- rábban földrengés következtében romba dőlt Santa Maria di Donna Regi- na templomát.16 Ez lett a későbbiekben a királyné kedvelt tartózkodási
15 Életéről: Camillo Minieri Riccio: Geneaologia di Carlo I. di Angiò. Prima generazione.
Napoli 1857, 34.; Lukács 2003.
16 Emile Bertaux: Santa Maria di Donna Regina e l’arte senese a Napoli nel secolo XIV. Napoli 1899; P. Gaudenzio Dell’Aja: Per la storia del monastero di Santa Chiara in Napoli. Napoli 1992; Rosa Anna Genovese: La chiesa trecentesca di Donna Regina. Napoli 1993.
17
helye, egyszersmind az Anjouk dinasztikus kultuszainak egyik legjelentő- sebb nápolyi központja.17 A Rómából érkezett Pietro Cavallini műhelyé- hez köthető a templom apácakórusának festészeti díszítése az 1310-es évekből.18 A falképek programját a főnöknővel egyetértésben a királyné határozta meg. A nyugati falon az Utolsó ítélet nagyszabású jelenetén, az üdvözültek sorában a nápolyi királyi család tagjai mellett az 1236. május elsején szentté avatott Árpád-házi Erzsébet és nagynénje, a még kanonizá- cióra váró Árpád-házi Margit is helyet kapott.19 Az északi oldalfalon kü- lön sorozattal kihangsúlyozva, Szent Erzsébet életének legkorábbi ciklusa látható húsz jelenetben.20 Az apácakórus keleti falán (a szentély felőli má- sodik ablak után) a Szentlélek eljövetele festmény alatt, téglány alakú ke- retelt mezőben vörös-fehér (ezüst) vágásos háttér előtt a három magyar királyszent: László, István és Imre frontális nézetű háromnegyed alakjai láthatók hagyományos uralkodói attribútumokkal. Szent Imre jogar he- lyett könyvet tart, utalva kontemplatív jellemére.21 Ami megkülönbözteti őket, az a fiziognómiájuk eltérő karaktere. A középen álló, az Atyaistenre
17 Fontosabb összefoglalások: Gábor Klaniczay: Rois saints et les Anjou de Hongrie. Alba Regia – Annales Musei Stephani Regis 22 (1985) 57–66.; Klaniczay 2000, 248.; Lukács 2003.
18 A templom minden egyes részlete Mária királyné tudatos ikonográfiai és heraldikai programját tükrözi. Itt találkozunk először, pecsétjein kívül, a magyar Anjou osztott cí- merrel a szentély boltozatán és a padozat dekoratív mázas csempeburkolatán, amely még fragmentumaiban is lenyűgöző látvány. Itt áll síremléke is: Lővei Pál: Anjou- magyar síremlékek és címeres emlékek Nápolyban. Ars Hungarica 26 (1998) 18–28.
19 A szentté avatást még Mária apja, V. István kezdeményezte. Idevonatkozóan: Klaniczay Tibor – Klaniczay Gábor: Szent Margit legendái és stigmái. (Irodalomtörténeti Füzetek, 137.) Budapest 1994; Árpád-házi Szent Margit legendája és szentté avatási pere. Boldog Margit élettörténete. Vizsgálat Margit szűznek életéről, magatartásáról és csodatetteiről. Ford.: Bellus Ibolya – Szabó Zsolt. Az előszót Klaniczay Gábor, a jegyzeteket Bellus Ibolya írta.
Budapest 1999; Klaniczay 2000, 169–240.; Deák Viktória Hedvig O. P.: Árpád-házi Szent Margit és a domonkos hagiográfia – Garinus legendája nyomán. Budapest 2005; Klaniczay Gábor: Kísérletek Árpád-házi Szent Margit szentté avatására a középkorban. Századok 140 (2006) 445–447. [Lásd még: Péterfi Bence: Újabb adalékok Árpád-házi Margit kö- zépkori csodáinak sorához. In: Micae medievales, I. Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk.: Kádár Zsófia – Mikó Gábor – Péterfi Bence – Vadas András.
Budapest 2011, 83–105.]
20 Prokopp Mária: Szent Erzsébet falkép-ciklus a nápolyi Santa Maria [di] Donna Regina- templomban. In: A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére.
Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest 1999, 413–424.; Klaniczay Gábor: A rontás- és gyó- gyítás-elbeszélések struktúrája: maleficium és csoda. In: Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Szerk.: Benedek Katalin – Csonka-Takács Eszter. Budapest 1999, 103–110.
21 Újabban Prokopp Mária Szent Erzsébet alakját sejti benne: Prokopp Mária: Magyar szentek az itáliai trecento festészetben. In: Magyar szentek tisztelete és ereklyéi… 2000, 28.
18
emlékeztető ősz hajú, kettéfésült szakállú, kezét áldó mozdulatra emelő agg Szent István király a magabiztosságot sugallja. A Fiúistenhez hasonlí- tó középkorú László az aktív harcosra, Krisztus katonájára utal, míg az Evangélista Szent János vonásait viselő Imre herceg az Árpád-ház élet- szentségét testesíti meg, akárcsak Toulouse-i Szent Lajos az Anjouknál.
A freskónak az az óriási ikonográfiai jelentősége, hogy ez idáig ez a legel- ső olyan mű, ahol valamennyi magyar királyszent, legalábbis ami a fiziog- nómiájukat illeti, már egyéni vonásokkal lett fölruházva.22
Assisiben, a Szent Ferenc-bazilika alsó templomában 1315–1319 kö- zött Mária, valamint Róbert király és neje két kápolna alapításában műkö- dött közre, amelyekben ugyancsak megörökíttették szent elődeiket.23 Mindkettőt Simone Martini, a királyi pár udvari festője és műhelye készí- tette.24 Az egyik a Szent Márton-kápolna befejezése és festészeti díszítése volt, amelyet tulajdonképpen még fogadalomból vagy hálából Gentile da Montefiore kezdett el építtetni Magyarországról való hazaérkezését köve- tően, miután Mária unokáját, Károly Róbertet a trónra segítette.25 Bölcs
22 Attribútumaik is valamifajta egyénítési szándékra utalnak, bár a falkép csonkasága miatt még sok a tisztázatlan kérdés e tekintetben. Kerny Terézia: Középkori Szent László-emlékek nyomában Nápolyban. Ars Hungarica 26 (1998) 52–53. Lásd e kötet- ben is!
23 Elképzelhető, hogy ekkor jutott a kolostor könyvtárába az a XIII. századi ferences kéz- irat, amelynek sanctoraléja Alexandriai Katalin, Antiochiai Margit és Árpád-házi Erzsébet mellett István, Imre és László votív miséit is tartalmazza. Veszprémy László meggyőző érvelése szerint a kódex magyar vonatkozású kiegészítései V. István udvarában készül- hettek. Veszprémy László: Egy Árpád-kori ferences kézirat Assisiben. Ars Hungarica 17 (1989) 91–96. Feltételezése nyomán kézenfekvőnek tűnik, hogy tőle került Magyarországi Mária tulajdonába, aki azt később az assisi ferenceseknek juttatta, hiszen liturgiájukban ismeretlen volt a magyar szentek ünnepe, amelyet viszont a királyi pár által megrendelt freskók témája immár szükségessé tett.
24 Elvio Lunghi: The Basilica of St. Francis at Assisi. The frescoes by Giotto his precursors and followers. London 1996, 154–170. 1320-ban egy ghibellin támadás során az assisi ferences kincstárat teljesen kirabolták, amely évekre visszavetette a bazilikában folyó képzőmű- vészeti munkálatokat. Említve: Boskovits Miklós: A Giotto-kutatás helyzete. A Magyar Tudományos Akadémián tartott akadémiai székfoglaló. Budapest, 2001. X. 3.
25 A Szent Márton-dedikáció indokolt és időszerű volt: egyrészt Gentilis a San Martino ai Monti bíborosi címet viselte, másrészt Európa a szent születésének millenniumát ünne- pelte (Kr. u. 316), halálának éve (Kr. u. 397) pedig egybeesett az éppen akkor kanonizált Toulouse-i Lajoséval. Simone nagyszabású ciklusban örökítette meg a szent legendáját, valamint Gentilis portréját is önállóan, amint Szent Márton előtt imádkozik. Leonetto Tintori – Sherwood Anthony Fehm: Observations on Simone Martini’s frescoes in the Montefiore chapel at Assisi. In: La pittura del XIV e del XV secolo. Il contributo dell’analisi tecnica alla storia dell’arte. Atti del XIV congresso internezionale di storia dell’arte. Bologna
19
Róbert számára igen fontos volt, hogy a nápolyi trón törvényes örököse, bátyjának, Martell Károlynak (Carlo Martello d’Angiò) fia minél távolabb kerüljön Nápolytól, ezért bizonyára ő is hozzájárult a magyarországi ko- ronázásért Istennek hálát adó kápolnaalapítás minél fényesebb megvaló- sulásához.26 A kápolna bejárati ívén négy pár szent egész alakos képe lát- ható; Ferencé, Páduai Antalé, IX. Lajosé (Sánta Károly nagybátyja) és Tou- louse-i Lajosé, továbbá még négy női szereplőé: Szent Erzsébeté (Mária nagynénje), Kláráé, Borbáláé és Alexandriai Kataliné. A dinasztikus szen- tek sora az üvegablakokon folytatódik. A másik, az Assisi „legkirályibb sarkának” nevezett Szent Erzsébet-kápolna alapítása a nápolyi Anjouk magyar trónigényeit reprezentálta.
Luciano Bellosi 1980-ban minden kétséget kizáróan magyar király- szentekkel azonosította az egykori oltár fölött sorakozó félalakos szentek freskóit.27 Itt a középpontban a Madonna háromnegyed alakja áll, két ol- dalán Szent István királlyal és Szent Lászlóval. Szűz Mária a szokatlanul fiatal, lágy, sőt szinte nőies arcvonású, közvetlen líraiságot sugárzó Szent László felé fordul, mintegy jelezve, hogy Isten előtt különösen kedves a lovagszent, a magyar Anjouk példaképe. A kápolna oltárképfreskóján még további öt félalakos – részben a Szent Márton-kápolnában is látható
1979. A cura di Henk van Os e Johan Rudolph Justus van Asperen de Boer. Bologna 1983, 175–179.; Lukács 1993, 3.
26 Prokopp Mária: Simone Martini Szent Márton-falképciklusa Assisiben. Vasi Szemle 51 (1997) 556–557.
27 Luciano Bellosi: La barba di San Francesco. Prospettiva 22 (1980) 11–34.
Simone Martini: A Madonna Szent István király és Szent László király között.
Assisi, Szent Ferenc-bazilika, alsó templom
20
– szent sorakozik: Ferenc, Toulouse-i Lajos, Erzsébet, Árpád-házi Margit és Imre herceg.28 A ciklus Károly Róbert magyar genealógiáját és uralko- dásának legitimitását hirdette. Imre herceg ezen a falképen jelent meg elő- ször liliommal a kezében, ami arról tanúskodik, hogy attribútumai ekkor még nem állandósultak.
z A három királyszent a dinasztikus szenttisztelet
szolgálatában Károly Róbert uralkodása idején (1301–1342)
A magyar szent királyok képzőművészeti együttese a Magyar Királyság- ban is egyre nagyobb népszerűségre tehetett szert, de ez a folyamat jelen- legi ismereteink szerint nem dokumentálható.
A legkorábbi ábrázolások egy narratív sorozatból ismertek, mégpe- dig a korszak egyik legreprezentatívabb kódexéből, a Levárdy Ferenc nyomán Magyar Anjou Legendáriumnak nevezett terjedelmes kéziratból, amelyről az elmúlt évtizedben – Szakács Béla Zsolt autopszián alapuló kutatásainak köszönhetően – örvendetesen megnövekedtek ismere- teink.29
A mai állapotában csonka Legendáriumot stiláris és történeti érvek alapján az 1330-as évekre szokás keltezni, és keletkezési helyéül Bolognát vagy a Magyar Királyságot megjelölni.30 Meglehetősen ritka szerkezetét
28 Prokopp Mária: Simone Martini: A Szt. Erzsébet-kápolna falképei az assisi Szt. Ferenc- bazilika alsó templomában. Ars Hungarica 25 (1997) 47–55.
29 Első hasonmás kiadása: Magyar Anjou Legendárium. A bevezető tanulmányt írta, a legen- daszövegeket összeállította és a kiadást sajtó alá rendezte Levárdy Ferenc. Budapest 1973. A kódex legújabb stiláris és ikonográfiai összefoglalása részletes bibliográfiával:
Wehli Tünde: Magyar Anjou Legendárium. In: Három kódex. Az Országos Széchényi Könyvtár millenniumi kiállítása 2000. augusztus 17. – november 17. Szerk.: Karsay Orsolya. Budapest 2000, 73–87.; Szakács Béla Zsolt: Le culte des saints à la cour et le Légendaire des Anjou-Hongrie. In: L’Europe des Anjou. Aventure des princes angevins du XIIe au XVe siècle. (Exposition présentée à l’Abbaye de Fontevraud) 2001, 195–199.;
Szakács Béla Zsolt: A Magyar Anjou Legendárium képi rendszerei. Budapest 2006.
30 A kódex kutatása Karl Lajosnak 1925-ben, a Revue archéologique-ben megjelent nagyobb szabású tanulmányával indult el, amelyre csakhamar Horváth Cyrill, majd Lukcsics Pál reflektált. Hoffmann Edith vetette fel először magyarországi eredetét. Nyomában Meta Harrsen egy esztergomi könyvfestő műhely meglétével számolt. A kézirat további vizs- gálatában új fejezetet jelentett Levárdy Ferenc publikációja, aki először utalt egy esetle- ges hazai befejezés gondolatára. 1973-ban már kifejezetten magyarországi keletkezéséről beszélt. Az 1980-as években Marosi Ernő és Wehli Tünde a bolognai származás mellett
21
feltehetően több, hasonlóan illusztrált legendárium vagy liturgikus kódex alakította. Legfontosabb liturgiai forrását a Mindenszentek litániája jelentet- te.31 A hazai könyvfestészeti emlékek között egyelőre társtalan Legendá- rium sorozatai különböző hosszúságúak. Hierarchikus rendben mutatja be a szentek csoportjait, az apostolokat, a mártírokat, a hitvallókat és a szüzeket.32 A kötetben megkülönböztetett figyelem kísérhette az Anjou-orientáció középpontjában álló ferences rend képviselőit, Assisi Szent Ferencet és minden bizonnyal Klárát, valamint Páduai Szent Antalt, de a Domonkos- és a pálos rend alapítóit is, illetve azokat a frissen kano- nizált szenteket, akik valamilyen okból a dinasztia fényét emelték, ily mó- don próbálva belőlük politikai tőkét kovácsolni. Képeinek szerkezete ah- hoz a hierarchikus rendhez igazodott, amely a liturgiában gyakran érvé- nyesült, az egyes legendák szövegeit illetően pedig Jacobus de Voragine Legenda aureáját és annak feltételezhető regionális variánsait követte33 Szent Imre, Gellért, László, Szaniszló és Toulouse-i Szent Lajos életrajzai- nak betoldásával. Az eredeti, csonkaságában is egyértelműen és leplezet- lenül propagandisztikus koncepcióhoz azonban minden kétséget kizáró-
érveltek. 1992-ben Wehli stiláris szempontok alapján már elképzelhetőnek tartotta a ma- gyarországi származást. Ugyanő 1996-ban, a Szent Gellért-konferencián tartott előadá- sában (Szent Gellért alakja középkori művészetünkben [vö. Műemlékvédelmi Szemle 6 (1996/2.) 190.]) a szóba jöhető megrendelők között megemlítette Telegdi Csanádot is.
A kódex kutatástörténetének legújabb összefoglalása: Szakács 1998, 10–18.; Szakács:
A Magyar Anjou Legendárium… i. m. (29. j.). Bőséges irodalmat ad még: Török Gyöngyi:
A Magyar Anjou Legendárium eddig ismeretlen lapja a Louvre-ban. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Tanulmányok. Szerk.: Rozsondai Marianne. Budapest 2002, 301–
319. – A jelenleg ismert lapok újraegyesítése a Közép-európai Egyetem Medievisztikai Tanszékén készült CD-ROM kiadás segítségével. Gábor Klaniczay – Tamás Sajó – Béla Zsolt Szakács: „Vinum vetus in utres novos”. Conclusioni sull’edizione CD del Leggendario ungherese angioino. In: L’État Angevin. Pouvoir, culture et société entre XIIIe et XIVe siècle. Acte du colloque. Rome – Naples 7–11 novembre 1995. Roma 1998, 301–
31 Uo. 45–46.316.
32 Szakács 1998, 44. (Miután a 2006-ban megjelent hasonló című könyv a disszertáció alig módosított változata, a továbbiakban erre hivatkozom.)
33 Madas Edit: Utószó. In: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Válogatta, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Madas Edit. (Harmonia Mundi Könyvek) Budapest 1990, 322.;
Madas 1992, 93–99.
22
an hozzátartozhatott még Szent István király,34 Adalbert,35 Árpád-házi Erzsébet, valamint Sziléziai Szent Hedvig története.36
34 Esetleges szereplését föltételezi: Szakács 1998, 42. Szent István-ciklusa minden kétséget kizáróan benne volt a Legendáriumban. Ennek alátámasztására Vásári Miklós A. 24. jel- zetű Decretalisának négy jelenete, valamint a Képes Krónika István (Vajk) születése és te- metése miniatúráinak kompozicionális és egyértelmű tematikai összefüggése jogosíthat fel. Közvetlen előképeik véleményem szerint a Legendárium ismeretlen lapjai lehettek.
35 Esetleges szerepléséről: Madas 1992, 97.; Szakács 1998, 42.
36 Łokietek Erzsébet édesanyja is az ő nevét viselte.
z Szent László király legendájának jelenetei a Magyar Anjou Legendáriumban
23
A Legendárium egészének szerkezete, szereplőinek kiválasztása az uralkodópár intencióin kívül négy, kivétel nélkül váradi kapcsolatokkal rendelkező klerikus: Báthory András, Nekcsei Demeter, Telegdi Csanád, Vásári Miklós koncepcióját tükrözte, ahogyan stilárisan is több kéz voná- sát viselte magán.37
Szakács Béla Zsolt hipotézise szerint a Legendárium nem világi sze- mély, nevezetesen András herceg, hanem egy klerikus, esetleg Károly Ró- bert természetes fia, Kálmán herceg (1317–1375) használatára készülhe- tett, s talán éppen 1338-ban, vagyis a győri püspöki székbe történő beikta- tásakor kapta.38 Ebben a nagyszabású, határozottan váradi provenienciát sugalló programban véleményem szerint a Gútkeled nembeli Báthory Andrásé lehetett a főszerep, aki Károly Róbert egyik legbefolyásosabb tá- mogatója volt, s akit az uralkodó családjához is bensőséges szálak kötöt- tek. A váradi kanonokság után budai prépost, majd 1329–1345 között a váradi püspöki méltóságot töltötte be. Ő lett Kálmán herceg nevelője Vá- radon, de már ő keresztelte meg a tragikus sorsú András herceget is. A Le- gendárium tematikája szempontjából fontos adalék vele kapcsolatban, hogy 1329 után apja emlékére, Szent Berecknek (akinek élete a Legendá- riumban is szerepel) oltárt emelt, névadószentje tiszteletére pedig kápol- nát építtetett a váradi székesegyházban, amely egyben családi sírkápolná- ja lehetett.39 Figyelmesen vizsgálva a kódex készítése szempontjából szó- ba jöhető – ez időben igen nagy számban alapított – váradi kápolnák és oltárok titulusait, egészen új és meglepő felfedezésnek lehetünk tanúi.
Mégpedig annak, hogy a váradi székesegyház oltárainak és kápolnáinak titulusai részben azonosak a Legendáriumban szereplő szentekéivel!40 Ép- pen emiatt nem elképzelhetetlen az sem, hogy a kézirat egy része – leg- alábbis a magyar vonatkozású történetek – idehaza,41 egészen pontosan Váradon készültek.42 A kutatók többsége által feszegetett possessor-kér-
37 Wehli 1991, 141–148.
38 Szakács 1998, 235.
39 Kiadása: A váradi káptalan legrégibb Statutumai. A váradi káptalan megbízásából közrebo- csátja Bunyitay Vince. Nagyvárad 1886, 73. Említve még: Balogh 1982, II., 32.
40 A kápolnák és oltárok rendjéről vö. Balogh 1982, II., 275–278.
41 „Nem lehetetlen, hogy a bolognai könyvfestők egy csoportja Magyarországon dolgozott – így történt ez Ausztriában, Dél-Németországban is, ahol a bolognai könyvfestészet mesterei nagy szerepet kaptak a trecento, különösen az értelmiségiek igényeit kielégítő, újszerű szemléletességének elterjesztésében.” Marosi Ernő: Gótika. In: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig… 2001, 106–107.
42 Ennek bizonyítása – többek között – a kódex pergamenlapjainak technikai vizsgálatától várható.
24
dés ebből az aspektusból elég jól behatárolható, jóllehet arra konkrét vá- lasz továbbra sincsen.43 A fentieket figyelembe véve a kódex kutatástörté- netének ez az aspektusa valójában teljesen mellékes és lényegtelen ténye- zőnek tűnik számomra, már tudniillik, hogy későbbi tulajdonosa a királyi pár, Kálmán vagy András herceg volt-e, vagy éppenséggel ebből a körből valaki más.44
A Legendárium lehetséges programadói közül érdemes fölhívni a fi- gyelmet egy másik emlék kapcsán Vásári Miklósra is. Egyik Padovában őrzött Decretalisának címlapja ugyanis különleges helyet foglal el mind a Szent István király-legendák, mind a három magyar királyszent ikonográfiá- jában.45 Míg a négy jelenetből álló Szent István-legenda képei a Magyar Anjou Legendáriummal állnak kompozicionális kapcsolatban, addig e jele- neteket függőlegesen elválasztó sávban egymás alatt sorakozó magyar szent királyok frontális, háromnegyedes alakjai a nápolyi Donna Regina Magyarországi Mária által megrendelt falképeivel rokoníthatók, amely freskókat az ifjú klerikusnak Nápolyban módja volt személyesen is szem- ügyre venni.
A Legendárium egy másik föltételezett programadójánál, Piacenzai Ja- kabnál – aki a csanádi püspöki székből került 1343-ban a zágrábi egyház- megye élére – szintén kimutatható a magyar szent királyok tiszteletének ápolása. Hivatalba lépését követően, november 12-én a székesegyház szá- mára már búcsúengedélyért folyamodott.46 Kérvényét követően 1344-ben VI. Kelemen pápa a zágrábi Szent István-egyháznak Szent István és László királyok, valamint Imre herceg ünnepére egyévi és negyvennapi búcsút
43 Az általam – Szakács Béla Zsolt dolgozatának olvasása előtt – fölvetett hipotézis ezen a ponton egybecseng a szerző alábbi megállapításaival: „A Legendáriumban a püspöki hivatás jogszerű és aktív betöltése, valamint a szent csodatévő (halottat feltámasztó, ör- dögűző) ereje válik hangsúlyossá. Ez egyfelől jól tükrözi azt a képet, amit a kódex a hitvallásról nyújtani kíván, másfelől azt is jelzi, hogy mi mondanivalója van a püspök- ségnek.” (Szakács 1998, 114.) „Gellért püspök, Becket Szent Tamás, Imre és László ikonográfiája annyi ponton érintkezik egymással, hogy kapcsolatuk nem tekinthető vé- letlennek. Feltételezhető, hogy tudatosan kívántak összeköttetést teremteni közöttük.”
(Uo. 227.) „A programban leginkább a világi papság, különösen a püspökök szemlélete érvényesült.” (Uo. 231.) és végül: „A Magyar Anjou Legendárium olyan világi vagy nem skolasztikus beállítottságú egyházi réteghez köthető, amelyik fogékony a vallásosság új jelenségeire, és amelynél a kódex kontemplatív és didaktikus vonásai nem tévesztenek célt. Létrejötte annak köszönhető, hogy az új vallásosság, az újszerű képfelfogás és az udvari reprezentáció igényeinek egyaránt eleget tett.” (Uo. 244.)
44 Hasonló konklúzióra jutott Klaniczay Gábor is: Klaniczay 2000, 283.
45 Padova, Biblioteca Capitolare, A 24.
46 Bossányi 1916, I/2., 35. (Nr. LX.)
25
engedélyezett.47 A három magyar királyszent megjelent a püspök pontifi- kális pecsétjén is. Az úgynevezett devóciós típusú pecsétkép Szűz Máriá- val és a magyar szent királyokkal egyszerre utal a Magyar Királyság és a zágrábi egyházmegye legfontosabb patrónusaira.48
Az udvar szenttiszteletének formálódásában a Legendárium mellett fontos szerepet tölthetett be az a dominikánus szerzetes által összeállított, a XIV. század első felére datálható Legenda aurea-variáns is, amelybe már a három magyar királyszent legendáját is belevették.49
z Łokietek Erzsébet királyné szerepe a magyar királyszentek népszerűsítésében
Ahogy Nápolyban Magyarországi Mária és Mallorcai Sancia, idehaza a Piast-házból származó Władysław Łokietek krakkói fejedelem, majd len- gyel király leánya, Erzsébet (Elżbieta Łokietek, 1320–1380) lett az udvar által preferált szentkultuszok leghatékonyabb támogatója, pártfogója Ká- roly Róbert negyedik feleségeként, részben már férje oldalán, de még in- kább annak halála után.50 Otthonról hozott szenttisztelete, tudniillik apja és saját védőszentjéhez fűződő személyes devóciója, családi hagyományai szerencsés módon összetalálkoztak az ekkortájt Magyarországon is elő- térbe került szentkultuszokkal.
A lengyel, a magyar és az Anjou szentek népszerűsítésében kiváló lehetőséget biztosítottak számára a reprezentáció és kegyesség újfajta
47 Kiadása: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. Geographia ecclesiastica Hungariae ineunte saeculo XIV-e tabulis rationes collecto- rum pontificiorum a. 1281–1375. Referendibus eruta digesta illustrata. Szerk.: Ortvay Tivadar. Budapest 1892, II., 820.
48 Viasz, vörös, függő. 69 × 42 mm. Körirata gyöngysorok között: „S[IGILLUM]. IACOBI.
DEI. ET. AP[OSTO]LICE. SEDIS. GRA[TIA]. ZAGRABIEN[SIS]. EPI[SCOPI]”. – Legfontosabb irodalma: Takács Imre: Megjegyzések a XIV. századi magyar főpapi pe- csétek művészettörténeti kérdéseihez. In: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei…
1984, 47. (Kat. 43. sz.)
49 Wien, ÖNB, Handschriften und Inkunabelsammlung, Cod. Lat. 14.600. Elemzése:
Madas 1992, 94.
50 Erzsébetről: Pór Antal: Magyar–lengyel érintkezések a XIV. században. Századok 37 (1903) 201–218., 308–326. Újabban lásd: Stanisław Sroka recenziója: A Piastok és az Árpádok dinasztikus kapcsolatai. Aetas 9 (1994/1.) 225–227.; Stanisław Sroka: A magyar Anjouk családi története. Kraków 1998.
26
nagyszabású dimenziói, a diplomáciai szerződések, házasságkötések al- kalmából lebonyolított utazások, zarándoklatok. Közvetlen forrását és mintaképét azonban mégsem a lengyel előzmények, hanem tagadhatatla- nul a nápolyi udvar jelentette Erzsébet számára, amelyhez a család ma- gyar ága is tartotta magát. Hatalmas mecenatúrájából alig maradt valami kézzel fogható emlékanyag napjainkra; ami azonban az oklevelekből, vég- rendeletéből, leltárakból mégis jól dokumentálható, az egészen elképesztő mennyiségű és minőségű lehetett.
A dinasztikus kultusztörekvéseket támasztja alá a királyné legjelentő- sebb alkotása, a feltehetően a Santa Maria di Donna Regina és a Santa Chiara építészeti együttesei nyomán épült óbudai klarissza kolostor, ame- lyet már özvegyként, 1343–1349 között építtetett fel saját és szülei lelki üdvéért.51 1350-ben a pápa a fölszentelés napjára egyévi és negyvennapi búcsút adott többek között Szent Adalbert, Szent Erzsébet, Szent Gellért, Szent Imre, Szent István, Szent László, Toulouse-i Szent Lajos, Árpád-házi Margit, Szent Szaniszló és Szent Vencel tiszteletére.52 A kolostor berende- zése, fölszerelési tárgyai nyomtalanul elpusztultak. Ezekről kizárólag Er- zsébet 1380-ban kelt végrendelete tudósít.
Az óbudai kolostoregyüttes mellett más templomalapításainál is föl- fedezhetjük a magyar szent királyok megkülönböztetett tiszteletét. Ezen a helyen azonban nincs mód kitérni valamennyi általa alapított templomra, kolostorra, de a részükre kért búcsúengedélyek értékelésére sem. Egyrészt nem mindig bizonyítható, hogy azok minden esetben összefüggésben áll- tak a magyar szentek tiszteletével, másrészt Kumorovitz Lajos Bernát jó- voltából Erzsébet építőtevékenysége alaposan dokumentált.53 Legyen elég jelen tanulmányban csupán három adat: 1347. január 25-én titkára, Albert, a három magyar király ünnepére búcsút kért a királyné Zemplén várme-
51 Kumorovitz 1965, 9–24.; László Gerevich: The Art of Buda and Pest in the Middle Ages.
Budapest 1971, 57–63.; Herta Bertalan: Das Klarissinnenkloster von Óbuda aus dem 14.
Jahrhundert. Acta Archaeologica 34 (1982) 151–176.; Júlia Altmann – Herta Bertalan:
Óbuda im Spätmittelalter. In: Budapest im Mittelalter. Hrsg. von Gerd Biegel. (Schriften des Braunschweigischen Landesmuseums, 62.) Braunschweig 1991, 185–200.; Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarissza kolostor. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Tanulmányok. Szerk.: Haris Andrea. Budapest 1994, 153–176.
52 1350. IV. 8. Kivonata: Bossányi 1916, I/2., 212. (Nr. CDXXXIV.) Említve: Karácsonyi 1924, II., 483–484.
53 Kumorovitz 1965.
27
gyei Terebes falujában Krisztus teste tiszteletére építtetett templom látoga- tói részére.54
1380. április 6-án kelt végrendelete arról tudósított, hogy a beregszá- szi Boldogságos Szűz Mária ferences templom építésére ötszáz forintot hagyományozott, ahol éppen a magyar királyszentek tiszteletére is emel- tek ekkor (vagy valamivel később) egy mellékoltárt. Alapítása feltételez- hetően szintén az anyakirályné nevéhez köthető, bár erre vonatkozóan nem találni konkrét utalást a testamentumban.55
Ő mecenálta továbbá a Tolna vármegyei Miszla Myrai Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomát is, ahol a diadalív falára a magyar királyszentek falképei kerültek.
Meglehetősen ingoványos a talaj akkor is, ha a királyné mecenatúrá- jának másik területét, a magyar templomoknak és kolostoroknak, vala- mint számos európai zarándokhelynek ajándékozott liturgikus textíliák és paramentumok, valamint ötvöstárgyak sokaságán tekintünk át. Végren- deletéből jól ismert a székesfehérvári prépostsági templom Szent Imre- oltárára hagyott másik adománya is. Ajándékai azonban nyomtalanul el- pusztultak. Ezek közé tartozott az a számtalanszor említett dossale, helye- sen dorsalia vagy palia dorsalia, amelyet 1343–1344-ben tett itáliai útja során adományozott a királyné a római Szent Péter-bazilika főoltárára.56 A székesegyház 1361-es leltárában említett „dossale pro […] altari maiori”
egy olyan kárpit lehetett, amelyet a mensa fölé függesztettek, s amely tu- lajdonképpen a retabulum szerepét töltötte be. A lila vászonból szőtt tex- tilen az inventárium leírása szerint középen Szűz Mária hímzett alakja kapott helyet az apostolfejedelmekkel, Szent Péterrel és Pállal. Mellettük pedig kétoldalt Szent István, Imre, Toulouse-i Lajos, László, Erzsébet és Árpád-házi Margit sorakozott.57 Ez a program, noha messzemenő követ-
54 Kivonata: Bossányi 1916, I/2., 168–169. (Nr. CCCXLII.) Említve még: Kumorovitz 1966, 11.
55 Codex Diplomaticus… IX/5. Budae 1834, 400–406. (Nr. CCXIV.); Bártfai Szabó László:
Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest 1935, 90. (Nr. 89.); Marosi Ernő:
I. Lajos kora a magyar művészettörténet-írásban. In: Művészet I. Lajos király korában…
1982, 73–75. – Legújabban részletesen elemzi: Szende László: Łokietek Erzsébet végren- delete. Kút 3 (2004/2.) 3–12. A beregszászi ferences templomról: Karácsonyi 1923, I., 145.
56 Az utazásról és a római ajándékozásról Tótsolymosi Apród János adott eléggé részletes beszámolót, aki feltehetőleg elkísérte Erzsébetet erre a fontos diplomáciai küldetésre:
Chronicon de Ludovico rege [caput 134]. Kiadása: Thuróczi 1985–1988, I., 163.
57 „Item unum aliud dossale pro dicto (maiori) altari de synode volato, ornatum de novem ymaginibus: videlicet cum nostra domina in medio et la dextris eius sanctus Paulus, Sanctus Stephanus rex Ungariae, sanctus Emericus, dux Hungariae, et sanctus Lodoycus;
28
keztetésekre természetesen nem jogosíthat föl, a Magyarországi Máriától kezdve töretlenül és következetesen érvényesített nápolyi és magyar An- jou dinasztikus reprezentáció olyan különleges emléke, amely egyrészt utalt a katolikus anyaszentegyház alapvető hittételeire, az egyetemes és regionális szentek tiszteletének összekapcsolásával, de benne volt a római bazilika védőszentjeire való figyelmes emlékeztetés, valamint a magyarok Szűz Mária iránti megkülönböztetett tisztelete is. Kifejezte továbbá az An- jouk családi preferenciáit, amelyben végül, ha áttételesen is, de határozot- tan megfogalmazódott Árpád-házi Margit szenttéavatási eljárásának is- mételt sürgetése.
A trónutódlás szempontjából rendkívül fontos Itálián kívül a fárad- hatatlan királyné a hazai szenttisztelet propagálását Európa más régiói felé is igyekezett kiterjeszteni. Ezt a misszióját volt hivatva betölteni a ma- gyar Anjou és a cseh Luxemburgi uralkodói család együttesen megszerve- zett 1357-es zarándoklata.58 Későbbi magyar vonatkozásai miatt az út két- ségtelenül legfontosabb állomása az aacheni Münster volt, amelynek déli oldalán, közvetlenül a déli lépcsőtorony mellett néhány évvel később Nagy Lajos a magyar szentek tiszteletére kápolnát alapított.59 Nagyon való színű, hogy építésének megindítása kapcsolatban állt az özvegy ki-
et sinistris sanctus Petrus, et sanctus Ladislaus rex Ungariae, sancta Helisabeth filia regis Ungariae, sancta Margarita filia regis Ungariae, cum spicis aureis dupplicatis inter ipsas ymagines et in circuitu una vitis de auro in sindone rubeo cum rosis aureis…” – Kiadása:
Eugene Müntz – Arthur Lincoln Frothingham: Il tesoro della Basilica di S. Pietro in Vaticano con una scelta d’inventarii inediti. Archivio della Società Romana di Storia Patria, VI. Roma 1883, 14.
58 Az útra vonatkozó máig legfontosabb publikáció: Pór Antal: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben. Századok 35 (1901) 1–14.; Pór Antal: Az aacheni káptalan pecsét- je. Századok 35 (1901) 653–655. Újabb irodalmával röviden említve: Klaniczay 2000, 272–273.
59 Alapításának és építésének időhatárait Erzsébet anyakirályné 1357. évi aacheni zarán- doklata, az 1366. évi pápai megerősítés, valamint Nagy Lajos oklevéllel dokumentált 1367. évi bőkezű adományai jelölik ki. Erre a tudomány mai álláspontja szerint 1366-ban kellett hogy sor kerüljön. Az alapításról legújabban: Szovák Kornél: Nagy Lajos király és Mariazell. In: Mariazell és Magyarország. 650 év vallási kapcsolatai. A „Magna Mater Austriae et Magna Domina Hungarorum” nemzetközi konferencia előadásai. Esztergom (2002. május 6–9.) és Mariazell (2002. június 3–6.). Szerk.: Walter Brunner et al.
Esztergom–Graz 2003, 82–92. (Strigonium Antiquum, VI.) (A kötet német nyelvű kiadá- sa: Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchivs, Band 30.) – Az aacheni Münsternek a politikai reprezentációban betöltött különleges szerepéről legújabban:
Krönungen. Könige in Aachen – Geschichte und Mythos. Katalog der Ausstellung. I–II. Hrsg.
Mario Kramp. Mainz 2000, 84.
29
rályné látogatásával.60 Hasonló szándék állhatott a kölni Háromkirályok ereklyéinek megtekintése mögött is, ahol szintén sor került a magyar szent királyok tiszteletét előmozdító kápolna alapítására, s ahol fennmaradtak Erzsébet királyné ajándékosztásának az emlékei is. A Háromkirályok kul- tuszát azért is meg kell említeni, mert befolyással bírhatott Szent István, László és Imre együttes ikonográfiájának stabilizálódására. Alighanem a királyné nagy zarándoklata is közrejátszhatott a karlštejni vár fogadóter- me végső festészeti programjának kialakításában, ahol Theoderik mester százharminc táblaképe között az Árpád-ház és az Anjou-dinasztia képvi- selői is szerepelnek a Luxemburgi ősök mellett.61 1379-ben Erzsébet király- né kezdeményezésére VI. Orbán pápa (1378–1389) tervbe vette egy harma- dik vizsgálat lefolytatását Árpád-házi Margit szentté avatása ügyében.62
Erzsébetnek a dinasztia érdekében kifejtett kegyes buzgalma lénye- gét, reprezentatív ajándékainak jellegzetességeit Kovács Éva foglalta ösz- sze mind ez idáig a legfrappánsabban, amely véleménye szerint „a század elején kialakult típusokat konzerválta, olyan momentumokat, amiket Ká- roly Róbert Nápolyból plántált át”.63
z A magyar királyszentek tisztelete és képzőművészeti megjelenítése I. Lajos udvarában
A magyar királyszentek legfigyelemreméltóbb képzőművészeti együttese abban az 1358-ban megkezdett magyar históriában látható, amely egyben a Nagy Lajos kori udvar önreprezentációjának legjelentősebb dokumen- tuma volt. Ez az 1358. május 15-én elkezdett történeti mű Chronica de gestis Hungarorum picta – Képes Krónika néven vonult be a köztudatba.64 Az igé- nyes kivitelű kódex több, gondosan kiválasztott, korábbi krónikaszer- kesztmény redakciója. Összeállítójának az volt a célja, hogy a korábbi tör-
60 Tömöry 1931, 6.
61 Klaniczay 2000, 279.
62 Kiadása: Otto Krafft: Árpád-házi Szent Margit szentté avatási perének 1379-es újrafel- vétele. Századok 140 (2006) 455–464.
63 Kovács Éva: Anjou-reprezentáció: az ötvösség. In: Művészet I. Lajos király korában… 1982, 91–96.
64 Budapest, OSZK, Kézirattár, Cod. Lat. 404. Kiadása: Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Alexander Doma- novszky. In: SRH I., 217–505.
30
ténelmi hagyományt egységes, a magyarságnak a nyugati népek mögött el nem maradó eredetét, a Szent Korona történetét, valamint a monarchi- kus folytonosságot, azaz az Anjou-család legitimációját, kormányzásuk bölcsességét, igazságosságát igazolja I. Lajos apoteózisára kihegyezve.65
Bár Szent István király uralkodása és abba beleágyazva Szent Imre rövid élete viszonylag magas számban lett illusztrálva a kódexben, a Kró- nika igazi főszereplője Szent László király volt. Ikonográfiája a Krónikán belül, mind az egész sorozatot, mind pedig önálló ábrázolásait tekintve, a Szent István-, Károly Róbert-jelenetekkel mutatja a legtöbb hasonlósá- got.66 Istvánt László avattatta szentté. A Szent István-i politikai örökség eszméje viszont László uralkodásával és szentségével vált teljessé. László a magyar Anjouk legfontosabb mintaképe volt. Nem csak I. Lajosé, de már Károly Róberté is. Az ő trónigényének jogi megalapozásán fáradozó, a Krónika utolsó fejezeteiben nyíltan politizáló historiográfus lényegében ugyanazt a hatalmi harcot próbálta megörökíteni a Szent Istvántól eredez- tetett Szent Korona megszerzése érdekében, mint ami Lászlónál volt ol- vasható. Az ő személyében aktualizálódott uralkodókép ugyanis a lehető legszorosabban kapcsolódott a XIV. század első felének politikai harcai- hoz, és igen nagy szerepe volt az Anjouk elképzeléseinek megfogalma- zásában.
65 Marosi Ernő: Gótika. In: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig… 2001, 116–117.
66 Idevonatkozóan máig alapvető: Berkovits Ilona: A Képes Krónika és Szent Istvánt ábrá- zoló miniatúrái. Magyar Könyvszemle 62 (1938) 16–20.
z
