rályné látogatásával.60 Hasonló szándék állhatott a kölni Háromkirályok ereklyéinek megtekintése mögött is, ahol szintén sor került a magyar szent királyok tiszteletét előmozdító kápolna alapítására, s ahol fennmaradtak Erzsébet királyné ajándékosztásának az emlékei is. A Háromkirályok kul-tuszát azért is meg kell említeni, mert befolyással bírhatott Szent István, László és Imre együttes ikonográfiájának stabilizálódására. Alighanem a királyné nagy zarándoklata is közrejátszhatott a karlštejni vár fogadóter-me végső festészeti programjának kialakításában, ahol Theoderik fogadóter-mester százharminc táblaképe között az Árpád-ház és az Anjou-dinasztia képvi-selői is szerepelnek a Luxemburgi ősök mellett.61 1379-ben Erzsébet király-né kezdeményezésére VI. Orbán pápa (1378–1389) tervbe vette egy harma-dik vizsgálat lefolytatását Árpád-házi Margit szentté avatása ügyében.62
Erzsébetnek a dinasztia érdekében kifejtett kegyes buzgalma lénye-gét, reprezentatív ajándékainak jellegzetességeit Kovács Éva foglalta ösz-sze mind ez idáig a legfrappánsabban, amely véleménye ösz-szerint „a század elején kialakult típusokat konzerválta, olyan momentumokat, amiket Ká-roly Róbert Nápolyból plántált át”.63
z A magyar királyszentek tisztelete és képzőművészeti megjelenítése I. Lajos udvarában
A magyar királyszentek legfigyelemreméltóbb képzőművészeti együttese abban az 1358-ban megkezdett magyar históriában látható, amely egyben a Nagy Lajos kori udvar önreprezentációjának legjelentősebb dokumen-tuma volt. Ez az 1358. május 15-én elkezdett történeti mű Chronica de gestis Hungarorum picta – Képes Krónika néven vonult be a köztudatba.64 Az igé-nyes kivitelű kódex több, gondosan kiválasztott, korábbi krónikaszer-kesztmény redakciója. Összeállítójának az volt a célja, hogy a korábbi
tör-60 Tömöry 1931, 6.
61 Klaniczay 2000, 279.
62 Kiadása: Otto Krafft: Árpád-házi Szent Margit szentté avatási perének 1379-es újrafel-vétele. Századok 140 (2006) 455–464.
63 Kovács Éva: Anjou-reprezentáció: az ötvösség. In: Művészet I. Lajos király korában… 1982, 91–96.
64 Budapest, OSZK, Kézirattár, Cod. Lat. 404. Kiadása: Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Alexander Doma-novszky. In: SRH I., 217–505.
30
ténelmi hagyományt egységes, a magyarságnak a nyugati népek mögött el nem maradó eredetét, a Szent Korona történetét, valamint a monarchi-kus folytonosságot, azaz az Anjou-család legitimációját, kormányzásuk bölcsességét, igazságosságát igazolja I. Lajos apoteózisára kihegyezve.65
Bár Szent István király uralkodása és abba beleágyazva Szent Imre rövid élete viszonylag magas számban lett illusztrálva a kódexben, a Kró-nika igazi főszereplője Szent László király volt. Ikonográfiája a Krónikán belül, mind az egész sorozatot, mind pedig önálló ábrázolásait tekintve, a Szent István-, Károly Róbert-jelenetekkel mutatja a legtöbb hasonlósá-got.66 Istvánt László avattatta szentté. A Szent István-i politikai örökség eszméje viszont László uralkodásával és szentségével vált teljessé. László a magyar Anjouk legfontosabb mintaképe volt. Nem csak I. Lajosé, de már Károly Róberté is. Az ő trónigényének jogi megalapozásán fáradozó, a Krónika utolsó fejezeteiben nyíltan politizáló historiográfus lényegében ugyanazt a hatalmi harcot próbálta megörökíteni a Szent Istvántól eredez-tetett Szent Korona megszerzése érdekében, mint ami Lászlónál volt ol-vasható. Az ő személyében aktualizálódott uralkodókép ugyanis a lehető legszorosabban kapcsolódott a XIV. század első felének politikai harcai-hoz, és igen nagy szerepe volt az Anjouk elképzeléseinek megfogalma-zásában.
65 Marosi Ernő: Gótika. In: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig… 2001, 116–117.
66 Idevonatkozóan máig alapvető: Berkovits Ilona: A Képes Krónika és Szent Istvánt ábrá-zoló miniatúrái. Magyar Könyvszemle 62 (1938) 16–20.
z
Szent László király alakja. A(udita)-iniciálé a Képes Krónikában, 1358 után
31
A magyar királyok együttes ábrázolásaira és tiszteletük udvari repre-zentálására kiváló lehetőséget biztosíthattak a különböző évfordulók, cen-tenáriumi ünnepségek,67 vagy az egymást követő protokolláris esemé-nyek: a magas szintű diplomáciai találkozók, a követjárások, a házassági tárgyalások véget nem érő sora. Számos baráti találkozásra került sor a Habsburgokkal 1345-ben, 1356-ban, 1359-ben, 1361-ben. Ugyanebben az évben Lajos a nápolyi Anjou-ház tagjait is vendégül látta Budán ünnepé-lyes külsőségek között, ahol 1366-ban már V. János bizánci császár vendé-geskedett. De az 1370. november 17-i lengyel királlyá választása, az 1373-as egyezség IV. Károly német-római császárral az ötéves Luxemburgi Zsigmond és a kétéves Mária eljegyzéséről, vagy az 1374-es újabb hasonló szerződés elsőszülött leányának, Katalinnak V. Károly francia király má-sodszülött fiával, Lajos orleans-i herceggel sem nélkülözhette ezek jól be-járatott elemeit: a heraldikai motívumokkal tarkított dinasztikus propa-gandát, az ezzel összefüggésben készült ajándékozásra szánt kincsek – öt-vösművek, ereklyék, kódexek, házioltárok, elefántcsont faragványok – so-rát. Mindebből az Európa-szerte kötelezően elvárt és követett, és igen nagy mobilizációról tanúskodó luxusmechanizmusból szinte alig maradt valami.
Kivételt képeznek az aacheni Münster déli oldalán emelt szabályos nyolcszög alaprajzú, ma is álló, a magyar szentek tiszteletére szentelt ká-polnába küldött ajándékok. A király a kápolna építésével egyidejűleg gon-doskodott jövedelméről és egyházi fölszereléséről („ornatus et clenodia”) is, amelyet Henrik pilisi apát vitt ki 1367-ben Aachenbe.68 Az átadott dara-bok között szerepeltek többek között Szent István, Imre és László ereklye-tartói, két, funkciójukat tekintve egyelőre vitatott, pazar ezüstcímer is.
Minden részletük az adományozóra, egyúttal pedig a Magyar Királyságra és a magyar Anjou-házra utal.69 Oromzati szobrocskái a magyar szent ki-rályokat ábrázolják egyforma attribútumokkal, jogarral és országalmával.
Ez a jellegénél fogva konzervatív ábrázolási típus nem engedett teret az
67 Ilyen volt például 1370-ben Árpád-házi Margit halálának (1270. I. 18.) százéves jubi-leuma.
68 Aachen, Archiv des Marienstifts II. Ab. 8. Nr. 5. Hitelesített másolatai: Uo. Nr. 4., 5;
Budapest, MNL OL, DL 36 460.; Budapest, Magyar Országos Levéltár, Magyar Kancelláriai Levéltár. A 1. Originales Referedae. 68. Csomó, 1768. Nr. 188. Kiadása:
Codex diplomaticus… IX/4. Budae 1834, 91–92. (Nr. XXXVI.) A kápolna leltárai 1770-ig közölve: Tömöry 1931, 54–59.
69 Domkapitel Aachen, Domschatzkammer. [Művészet I. Lajos király korában… 1982, 105–
112. (Kat. 11–17. sz.) (Kovács Éva)].
32
individualizmusnak, még a jelvények terén sem. Hierarchikus különbség mégis fölfedezhető közöttük, mert hangsúlyosan középre helyezték Szent László alakját.
1370. január 2-án kelt adománylevelében Lajos rendezte a magyar ki-rályszentek tiszteletére szentelt kápolna jogi helyzetét is, amelyből az ala-pítás indítóoka is kiderül: a kápolnát a saját és szülei lelki üdvéért, továb-bá Szűz Mária, valamint királyi őseinek – Szent Istvánnak, Lászlónak és Imrének a tiszteletére s irántuk érzett hálájának a kifejezésére – azért épít-tette, mert segítségükkel minden (hadi) vállalkozását győzedelmesen haj-totta végre, országa határait pedig csodálatos módon nemcsak biztosítot-ta, hanem minden irányban ki is terjesztette.70