A fenti áttekintés nem lehet teljességre törekvő, miután a társulások száma még most is igen magas, ráadásul nem minden társulás bizonyul időtállónak. A halandóság okai között legtöbbször a fent már említett jogszabályváltozások, vagy más, például gazdálkodási, finanszírozási kérdések húzódnak meg. Azoktól az esetektől eltekintve, amikor a közjogi együttműködés kifejezetten valamilyen beruházás megvalósítását és maximum annak fenntartását célozza, a stabil, tartós településeggyüttesek kialakulásának tipikusan már korábban is létező, gazdasági, kulturális, esetleg földrajzi okai vannak. A fenti példák alátámasztják, hogy a környezetvédelem kedvez a több önkormányzat együttműködésén alapuló hosszú távú kooperációk létrehozásának.
Az előbbieket erősíti az a körülmény, hogy napjainkban a környezet-, a természet-, valamint a klímavédelem minden korábbinál szélesebb és hatékonyabb együttműködést igényel(ne).52 A katasztrófavédelmi szervek mellett az önkormányzatok (és ezalatt nem csak a településeket, hanem a megyéket is érteni kell) szembesülnek elsőként – és akár tartósan is – az ökológiai, valamint klimatikus viszonyok átalakulásából fakadó hatásokkal, ennek megfelelően a helyi közösségek leginkább a helyhatóságoktól várják olyan problémák rendezését, amelyek sokszor messze túlmutatnak egy-egy önkormányzat (közigazgatási) határain és lehetőségein.
Településeinknek döntő többsége község, amelyek a hazai lakosság közel 1/3-ának szolgálnak lakhelyéül, ráadásul majdnem minden harmadik településünk 500 fő alatti lakosságszámmal bír (a községeken belül igen magas a kis lélekszámú települések aránya).
Ez óhatatlanul oda vezet, hogy a kistelepülések önállóan, megfelelő humán és pénzügyi erőforrások hiányában nem képesek jelenlegi feladataikat teljeskörűen ellátni, és a hatályos jogszabályok adta lehetőségeket kihasználni. Eszközkészletük inkább szegmentáltnak mondható, ami előrevetíti, hogy nem a kérdések egyedüli rendezői, sokkal inkább a helyi partnerség és kooperáció előmozdítói, és
52 A kutatás részleteit lásd: FODOR László–BARTA Attila–FÓNAI Mihály–BÁNYAI
Orsolya: Települési környezetvédelem Magyarországon: Egy kutatás előfeltevései.
Tér és Társadalom 2016/3, 19–39.
124
maguk is nagyobb együttműködésekben találhatják meg legkönnyebben helyüket és szerepüket.53
A társulás (és ugyanez értendő most az ETT-re is), mint közjogi intézmény alkalmas keretként szolgálhat ahhoz, hogy a települések adekvát válaszokat adjanak akár tágabb környezetüket érintő kérdésekre is. Mivel a Mötv. a legfontosabb szabályok tisztázásán túl rugalmas keretet biztosít, a helyhatóságok láthatóan szívesen élnek ezzel a lehetőséggel.54 Az egy- illetve többcélú társulások változatossága természetesen függ az önkormányzatok együttműködési hajlandóságától, amit sokszor a pénzügyi helyzet, pályázati célok, esetenként jogszabályi kötelezés markánsan befolyásol. Kétségtelen, hogy továbbra is az önkéntesség a főszabály azzal, hogy a feladatellátásnak valamennyi esetben gazdaságilag és szakmailag is hatékonyabbnak kell lennie a korábbinál.
Az egyedi példák azt a célt szolgálták, hogy érzékeltessük, a 2010 után fokozatosan átalakult közjogi viszonyok között milyen tipikus (pl. csatornázási, többcélú), valamint szokásostól eltérő (pl.
ITET, térségi fejlesztési tanács) együttműködések lehetségesek önkormányzat és önkormányzat között. A kép változatos, szép számmal olvashattunk kreatív, akár követésre alkalmas megoldásokról is. Közszolgáltatások ellátására éppúgy szerveződnek társulások, mint ahogy közhatalmi feladatok is bevonhatók az ilyen típusú együttműködések körébe.
Nincs ez másként az ETT-k esetében sem. A történelmi, kulturális, gazdasági és ökológiai kapcsolatokra alapozott transznacionális kooperációk számos ígéretes eredménnyel kecsegtetnek. Jó példái annak, hogy megfelelő összefogással nem csak az országhatárokon belül lehet környezetvédelmi kérdéseket felvállalni, ami különösen fontos, hiszen a természeti jelenségek sokszor nem követik az állami és közigazgatási határokat.
Azt is látni kell azonban, hogy önmagában a társulás sem csodaszer, nem alkalmas maradéktalanul bármilyen feladat
53 Várhatóan ez a jövőben sem lesz másképp. A teljes kép megismeréséhez érdemes még megnézni:
http://www.kormany.hu/download/8/42/40000/K%C3%B6zigazgat%C3%A1s_feljesz t%C3%A9si_strat%C3%A9gia_.pdf (2017. 01. 05.)
54 HOFFMAN István: Új utak az önkormányzatok közötti együttműködésben: a közszolgáltatások társulásos megszervezése. Tudományos közlemények 2012/27, 257–
269.; FÁBIÁN: i.m., 241.
125
ellátására. Az olyan kiterjedt társulások, mint amilyeneket a hulladékkezelési területen láttunk, nagyon komoly működésbeli kihívásokat vetnek fel. Másfelől egyértelmű, hogy az ilyen típusú
„mega-társulások” hiányában számos kistelepülés egyszerűen nem tudna bekapcsolódni elemi közszolgáltatások szervezésébe, beruházások megvalósításába.55 A lokális társulások kétségtelenül azokban az esetekben funkcionálnak legjobban, amikor olyan településcsoportok hozzák létre, amelyek közel azonos kérdésekkel találkoznak, ugyanakkor felismerik azt, hogy egymásra tekintettel sokkal jobban képesek a felmerülő kérdéseket kezelni. A Mötv.
biztosítja ezt, miután egyértelműen a nagyobb, körzeti jellegű közös feladatellátást pártolja a mikro-térségi együttműködések helyett.56 Márpedig a természet- és környezetvédelem pont ilyen integratív, egyszersmind számos esetben nagyobb léptékben kezelhető terület.57
55 Továbbgondolásra érdemes lehet ezzel összefüggésben a nagyobb téregységben működő területi önkormányzatok környezetvédelmi szerepe is.
56 Nagy–Hoffman: i.m., 310.
57 A kérdés kapcsán további hasznos adalékokkal szolgál FODOR László:
Környezetjog. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2014, 116.
126
127
PARTNERSÉGI-E AZ EGYEZTETÉS? – A TELEPÜLÉSRENDEZÉSI ESZKÖZÖK NYILVÁNOSSÁGÁNAK KÉRDÉSEI EGY
ESETTANULMÁNYON KERESZTÜL
Némedi Erika
Az esettanulmány Alsónémedi – egy Pest megyei, 5000 lélekszámú település – önkormányzatának a helyi környezet minőségét, a helyi természetes és épített kulturális értékek megőrzését, a természeti erőforrások védelmét alapvetően meghatározó településrendezési eszközök egyeztetésével kapcsolatos tevékenységének az utóbbi 6 éves időszakát öleli fel – lakossági, civil megközelítésből. Az alább közölt információk az Összefogás a Jövőnkért Alsónémedin Egyesület első kézből származó ismeretei, amelyek az egyeztetéseken való részvétel során keletkeztek.
A település sajátos helyzetét fekvése adja. A főváros közvetlen szomszédságában található, közigazgatási területe egyfelől jelentős természeti értéket képviselő Natura 2000 területtel határolt területet, olyan nyílt víztükrű – működő, felhagyott, illetve művelésre tervezett – bányatavak, illetőleg bányatelkek veszik körül, amelyek a térség ásványi anyag készletének kitermelését célozzák a következő évtizedekben. A Duna évezredekkel előtti munkájának köszönhetően ugyanezen a területen nem csak kavicshordalék rakódott le, hanem olyan lápi területek is keletkeztek, amelyeket a falu határában folytatott kisparcellás földművelés zárványokban olyan mértékben megőrzött, hogy közülük több felkerült az ex lege védett lápok listájára, így jelenleg több vizes élőhely is országos védettség alatt áll.
Környezeti szempontú megközelítésben a település problématérképének fókuszában ezért a víz és a termőföld, mellettük
Némedi Erika az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársa, Budapest.
128
pedig – az uralkodó szélirányban fekvő főváros miatt – a levegő minősége áll.
A jövő generációk érdekeit tekintve lokálisan a leglényegesebb kérdés tehát: a természeti erőforrások kimerülésének, a levegőszennyezésnek, a vizes élőhelyek eltűnésének veszélye, illetve a természetes élőhelyek diverzitásának csökkenése, párhuzamosan pedig a megélhetés biztosítása – a megfelelő minőségű életfeltételek hosszú távú megőrzése mellett. Ezeknek a problémáknak a jelen idejű kezelése azért is elkerülhetetlen, mert a változások, amelyek kellő odafigyelés nélkül a területen bekövetkeznek, bekövetkezhetnek, alapvetően formálják, determinálják, esetleg korlátozzák nem csak a jelenleg itt élő, de a következő nemzedékek jövőbeni perspektíváit is. Igenis tudomásul kell venni, hogy a jelenbéli döntések kihatnak a jövő nemzedék jövőjére is. Ezért alapvető jelentőségű az, hogy a helyben élők képesek legyenek befolyással bírni a jelenüket és jövőjüket meghatározó döntésekre.
Mindennek két feltétele van: szükséges a jogszabály, mely ennek garanciáját biztosítja, másrészt szükség van a helybéliek aktivitására, hogy a számukra biztosított lehetőséggel érdemben éljenek.
Arra már korábban is jogszabályok biztosítottak garanciát, hogy különböző, a környezetre hatást gyakorló eljárásokban az érintettek részt vehessenek, és a helyi érdeket a döntéshozatal során érvényre juttathassák.
Kérdés az, hogy a helyi lakosság – magánszemélyek és civil szervezetek – által becsatornázott érveket, javaslatokat az eljáró szerv milyen mértékben veszi figyelembe az adott döntés kialakításánál.
A másik kardinális kérdés, hogy azon a szinten, ahol a helyi környezetet érintő döntésekre érdemben lehet hatni, tehát a helyi döntéshozatali eljárás során – és ilyen, a település fejlődésének irányát hosszú távon meghatározó eljárás a településtervezés is – a helyi önkormányzat milyen minőségű kapcsolatot alakít ki a helybéliekkel, azok érdekérvényesítő csoportjaival.
Mindig van azonban egy esemény, amely a helyi közösséget aktivizálja, egy pont, amikor a csendes szemlélőből aktív helyi állampolgár válik.