Az önkormányzati szerepek ilyetén felvázolását követően a reziliencia értelmezése a következő feladat, majd természetesen a két kérdéskör megfelelő összekapcsolása.20 Kezdjük talán hazai szerzőkkel, akik átvezetnek minket a fenntartható fejlődés kérdésétől ahhoz, amit később rezilienciaként azonosíthatunk. Elsősorban a fenntarthatóság felé vezető utat kövezzük ki: „...a fenntartható fejlődést akkor szolgáljuk, ha csökkentjük a gazdaság szívó hatását, és egységnyi (növekvő mértékben megújuló) erőforrással minél több jóléti szolgáltatást nyújtó terméket gyártunk. A fenntartható fejlődés felé való átmenetet segítjük, ha a gazdaság nyitott láncait zárjuk és egyre több visszacsatoló hurkot építünk be termelésünkbe, fogyasztásunkba, csökkentve ezzel a magasabb entrópia, a rendezetlenség állapotába való kerülést. Fontos követelmény, hogy a fenntarthatóságot szolgáló lépésünket a folyamat minél korábbi fázisában megtegyük. (Hatásosabban szolgálja a fenntarthatóságot pl. egy megújuló üzemanyagot felhasználó motor, mint egy katalizátorral felszerelt autó.) A fenntartható fejlődés megvalósulása hosszú távú, globális feladat. A megvalósításhoz azonban szükséges a program szintjeinek meghatározása és a feladatok megfogalmazása a kisközösségek, a családok, sőt az egyes emberek szintjéig.”21
A fenntartható fejlődés ezek szerint minden lehetséges szinten értelmezendő, és minden lehetséges szinten megvalósítandó feladat.
Ennek maradéktalan megvalósulásához azonban nagy szükség lenne az alkalmazkodás képességére: „A rugalmas, alkalmazkodni képes és ezért fenntartható, társadalmi-ökológiai rendszert a következők jellemzik:
a diverzitás fenntartása és megőrzésének támogatása (biológiai, tájképi, gazdasági és társadalmi értelemben is),
az ökológiai sokféleség ember általi ”kontrolljának”
korlátozása,
20 A reziliencia értelmezésének alakulása iránt érdeklődőknek javaslom: HUMBY, Tracy-Lynn: Law and Resilience. Mapping the Literature in Seattle Journal of Environmental Law, 2014/4.
21 SZLÁVIK János: Fenntartható fejlődés vagy növekedés? In: Dombi Ákos (szerk.) Gazdasági növekedés Magyarországon. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 200, 107–117.
13
a modularitás tisztelete (a csatlakozó rendszerek jobban viselik a sokkhatást),
a tanulás, a társadalmi hálózatok és a helyileg kifejlesztett szabályok fontosságának felismerése és hangsúlyozása.” 22
Eljutottunk a rugalmasság, sokféleség, alkalmazkodóképesség, tehát a változó körülmények felismerése és az azokhoz való igazodás területére, mint a fenntartható fejlődés megvalósulásához vezető utak többségét összesítő megoldási módhoz. Ha ennek elméleti alapjait szeretnénk bemutatni, számos forrásra támaszkodhatunk és támaszkodunk is, hiszen a reziliencia elméletét nem kívánom újraírni. Közöttük is a legjobban elismert a Nobel-díjas Elinor Olstrom, aki szerint23„A reziliencia, amely hasonló koncepció, mint az erőteljesség (robustness), az ökológia által kifejlesztett gondolat (Holling 1973), és arra szolgál, hogy mérje azokat a változásokat vagy zavaró hatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy átalakítsa az adott rendszert az egyik egymást erősítő folyamatból és rendszerből egy másfajta rendszerbe és folyamatba… A reziliencia elméletének legújabb folyamatai hangsúlyozzák az adaptivitás képességet, és a változás köreit, amelyek számos szinten keresztül érvényesülnek (Gunderson and Holling 2002).
Minden ilyen rendszer három kérdésre kell figyeljen:
1. az együttműködés és a közös cselekvés képessége a társadalmi rendszerekben fenntartandó,
2. az ökológiai rendszerek dinamikusak, amint azok a játékszabályok is, amelyeket a rendszerek szereplői egymással szemben alkalmaznak, és
3. az ökológiai rendszerek elfoglalhatnak több stabil állapotot és gyorsan mozognak ezek között.”
Tovább haladva az értelmezések terén újabb adalékot kapunk, közelebb kerülve a kérdés lényegéhez: „Reziliencia – A rendszer egészének és részeinek azon képessége, amellyel a veszélyeztető
22 KEREKES Sándor: Fenntarthatóság és társadalmi felelősség – A globalizálódó világ megoldatlan problémái. Magyar Bioetikai Szemle 2011/1, 10.
23 ANDERIES, John M.–JANSSEN, Marco A.–OSTROM, Elinor: A Framework to Analyze the Robustness of Social-ecological Systems from an Institutional
Perspective. Ecology and Society 2004/9. 18.
http://www.ecologyandsociety.org/vol9/iss1/art18 (2016. december 20.).
14
jelenségek hatásait előre látja, elnyeli, azokhoz alkalmazkodik és helyreállítja magát, időben és hatékonyan, miközben megőrzi, helyreállítja vagy javítja saját alaprendszerét és lényegi funkcióit.”24 Ugyanezen szerzők külön foglalkoznak a társadalmi vonatkozásokkal is: „A társadalmi-ökológiai rendszerekben (amit úgy vizsgálunk, mint a különböző interaktív cselekvéseket az ember és a számára alapul szolgáló ökoszisztéma között) a reziliencia három tulajdonságot jelent: a változásnak azt a mennyiségét, amire a rendszer képes miközben fenntartja struktúráját és funkcióit; az újjászerveződés képességét; és azt, hogy milyen mértékben képes tanulási és adaptálási képességeket kialakítani.”25
Kirajzolódni látszik immár a reziliencia (maradunk ennél a kifejezésnél, nem lévén alkalmas magyar szó, amely ugyanezt jelentené, bár a következő idézet tanulmánykötetének címe egy ismertebb fogalomra, az adaptációra is utal, ami azonban mégsem elégséges a tartalom megfelelő megjelenítésére) tartalma, értelme.
Hazai forrásunk26 szerint: „Valamely társadalmi, gazdasági rendszer működését tekintve azonban e fogalom tartalma: az előrelátás képessége, az, hogy integrált terveket, forgatókönyveket tud készíteni a természeti környezet és a társadalom (civilizáció) együtt működésére, kölcsönhatásai elemzésére, (és így) veszélyei minimalizálására, várható következményei előnyösebbé tételére. Az ilyen rendszernek tehát nem szerkezete változatlan újjáépítésének képességét kell megőriznie, hanem azt, hogy „megtanulja” a változásokhoz való alkalmazkodást. Azt a képességét őrizze meg, hogy új, a hátrányok (következményeinek) csökkentését, egyszersmind az előnyök fölismerését és alkalmazását támogató működési szabályokat, ellenőrzési, visszacsatolási szervezeteket tud létrehozni...”
24O’BRIEN, Karen–PELLING, Mark–PATWARDHAN, Anand: Toward a Sustainable and Resilient Future, Coordinating. In: O’Brien, Karen–Pelling, Mark–Patwardhan, Anand: Managing the Risks of Extreme Events and Disasters to Advance Climate Change Adaptation. Special Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press, 2012, 563.
25O’BRIEN:i.m., 453.
26 BULLA Miklós: Sokféleség és sérülékenység, A resilience képesség társadalmi interpretálása. In: Tamás Pál–Bulla Miklós (szerk.): Sebezhetőség és adaptáció, a reziliencia esélyei. MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, 2011, 24–25.
15
3. Reziliencia és kor mányzás, reziliencia és