Hazafelé a buszon Tamást faggatom, mondja már el, mi újat tu
dott meg ő, reformvári létére Reformvárról a két nap alatt. Kér
deztem ezt azt is tudva, hogy Tamás volt az az „egyszerű reformvá
ri lakos” , aki csoportja tagjait fenségesen megvendégelte, majd minden vendégét meg is ajándékozta azzal a saját készítésű, Re
formvár címerét viselő kerámia kávéscsészével, amelyből Tamás saját pörkölésű kávéját itták. Azt is tudtam már, hogy még három reformvári házaspár, tanítványai szülei is Tamáséknál vendéges
kedtek. Jól éreztem, hogy ez lehetett az az alkalom, amikor Tamás is új dolgokat tudhatott meg Reformvárról, amire életét tette fel.
„Megdöbbentem, elhiheted, amikor elmondták, hogy még sokan vannak, akik afféle kötelező gyakorlatnak érzik az új szokásokat, s észre sem veszik, hogy ezek tartalma más, mint az óvári szokásoké.
Hallottam egy másik nagyon találó kifejezést is, a terepszínű pofát.
Sokan ebben lelkesednek, vagyis állelkesednek. Még a meghívott reformvári vendégek is bevallották, hogy olykor kifejezetten jól
esik elbliccelni a reformot, valamit azért is úgy csinálni, kikapcsoló
dásként, mint régen. Persze azt is elmondták, hogy rengeteg ember fedezett fel magában valami újat, de sokan éppen ettől szenvednek, mert ez az új már nem fér bele a családba, a brigádba, a régi ba
ráti körbe. Abban talán valamennyien megegyeztünk: egy csomó dolog úgy tűnt el, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy már nincs többé. Csak egy példát mondok erre, mert felemlegettük, a szülői munkaközösséget. Megerősödtek a háromoldalú szülő-diák-tanár kapcsolatok, szétpukkant a régi séma. Azt hiszem, igazuk van ab
bán, hogy sokan csak nézik, bámulják, csudálják az egészet, so
kan pedig lejönnek a játszótérre jövősdit játszani, bár szerintem ez is óriási eredmény. Gondold meg, játszani abban a városban, amely óvári, sőt betonbarcikai korszakában kifejezetten komor, ízetlen, farizeus, fantáziátlan város volt. És az is óriási dolog, ők mondták ki ezt is, hogy ebben a városban nem röhögik ki az ilyen megszállottakat, mint jómagam, vagy csak ártalmatlanul kiröhö
gik, és kész, a »lincselés« elmarad. Az egyik csoporttagom, tudod az a kis rajztanárnő, aki eddig csak sormintákat rajzolgatott a jegyzetfüzetébe, a lépcsőházban lefelé megkérdezte tőlem, hogy szoktunk-e mi, megszállott főreformerek időnként a tükörbe néz
ni. Hát ez volt egyébként a két nap legjobb kérdése! Előfordul, hogy atomfizikusok felrobbantanak egy kis részecskét és meglepőd
ve veszik tudomásul, hogy a részecskének valamennyi része nagyobb lett, mint a felrobbantott részecske. Bizony, efféle történt itt is Óvár felrobbantása után. Attól bonyolult ez, hogy nem egyszerűen egy új világ, hanem új világok keletkeztek. Ilyen új világ maga az iskolavár, a népfőiskola, az erkélyszínház vagy például a Rendház.
Egyszerre kell felfedezni, meghódítani, belakni, benépesíteni eze
ket a világokat és az ezeket összefogó reformvári világot.”
Énekelni kezdtünk. Mindenfélét. Még az Az fényes nap-ot is megtanítottuk a többieknek. Aztán ,,reform-dalokat” keresgéltünk.
Elsőnek a Sej, a mi lobogónkat került elő, már csak azért is, mert jövőtáborunknak is ez volt a vezérdala. Kis csend támadt utána, majd valaki megkérdezte: „Tényleg az egész világot? Nem lesz ez sok?” . Mások folytatták: „Holnapra? Nem túl hamar ez?
Már Reformváros is a hetedik éve tart.” „Megforgatni! Elég lenne megreformálni is!” Persze azért szerettük mi ezt a dalt, legkivált- képp a fényes szelek miatt, de azért most úgy éreztük, hogy saját reform-dalra lenne szükségünk. „Meg kellene csinálni!” , hallottuk Vadasi Károlyt, mecénásunkat, Mezővásárhely első emberét.
„Reformvárt?”, kérdezte csaknem mindenki. Az első titkár a tor
kát köszörülgette. „Az az igazság, hogy én most inkább egy nyolc
vanas évektől máig érvényes reform-dalra gondoltam. Ami Re
formvárt illeti, az már nehezebb ü g y ... Persze,aki egyszer felül
Varga Csaba
Távirat
Csengery Antal táviratot küldött a fővárosból Bencze Istvánnak Reformvárra, t u d o d-e, k e d v e s b a r á t o m, m ik o r l e n n é n k m i
IGAZÁN UTÓPISTÁK? HA HINNÉNK ABBAN, NEMCSAK MEGÁLMOD
HATJUK, HANEM MEG IS NYITHATJUK REFORMV ÁR-ORSZÁGOT, MINT A JÖVŐ ÉLETRE KELT KIÁLLÍTÁSÁT. HA A GAZDASÁGI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS A NEVELÉSI REFORMOT MINDEN TELEPÜLÉSEN ÖNKÉNT S ÖNÁLLÓAN DIADALRA VINNÉK. HA MI, REFORMISTA MAGYARISTÁK ISMÉT ESSZÉ
KET ÍRHATNÁNK AZ ÚJ VÍLÁGGAL VALÓ ELÉGEDETLENSÉGÜNKRŐL.
MONDD, LEHETÜNK VALAHA IS UTÓPISTÁK?
Utópiajegyzék
Kamarás István
FÖLDRE SZÁLLOTT UTÓPIA
Óvár, Betonbarcika, Reform vár... 10
Emléktábla a Molnárné utcában ... 12
Tisztaságfelelősök és pávaőrök... 14
Ha a zsiráf benézne az a b la k o n ... 17
Csövesek, apácák, lélekmentők ... 19
Reformvár viselkedik és ünnepel... 26
Nyilvánosság és homálybogozás ... 30
Elkötelezettek és reformerek... 35
Anyagszerkezet és embertan ... 38
Gebines közművelődés és az iskolavárak ... 42
Olvasótábor és önismeret ... 46
Szebb a páva, reálisabb a p u ly k a... 52
Zöld mezőben jövőfa ... 55
Varga Csaba REFORMVÁR REFORMRA VÁR Választás, önfeladás helyett ... 65
Átlépés Utópiába ... 68
A reformvári gyorson ... 68
A szabad ismerkedés kocsmája ... 72
Vérmes reményű lennék? ... 82
Társadalmilag ellenőrzött és szabályozott gazdaság ... 82
Tólakiné más véleményen van ... 98
A hatalmi háromszög talpán á l l ... 98
Mit tehet az em ber?... 111
A folytatás kikerülhetetlen ... 111
A holnap realitása ... 118
Ön-érzetemről szűkszavúan ... 118
Falureform és önérzet-utópia ... 119*
. a szakférfiak egyszersmind paedagógok legyenek.” ... 135
Átmeneti (mégis radikális?) reform az iskolában ... 136
Táviratváltás a fővárosi tanácccsal... 145
„Embertisztelet” vasárnap délután ... 146
Utóirat helyett ... 152
Szabadság az Énházban s a nevelésreform tervezete... 152
Hazaindulás... 163
Kamarás István AKI EGYSZER FELÜL A PIROS BICIKLIRE. . . Az embernek itt lehetnékje támad ... 168
Mire vár az iskolavár? ... 174
Rend a lelke Reformvárnak... 178
Címzetes tiszteletesek... 182
Holnapra? Megforgatjuk? Az egész világot? ... 186 Varga Csaba
TÁVIRAT
Szerkesztette
A JAK-füzetsorozat szerkesztő bizottsága Borsi-Kálmán Béla
Elek István Jankovics József Kulcsár Szabó Ernő
Parti Nagy Lajos Vilmon Gyula Pócs Péter technikai szerkesztő
Felelős szerkesztő:
Jankovics József
M a g v e t ő K ö n y v k i a d ó F e l e l ő s k i a d ó K a r d o s G y ö o y P é c s i S z i k r a N y o m d a 83-871 P é c s , 1984
F e l e l ő s v e z e t ő F a r k a s G á b o r i g a z g a t ó F e l e l ő s s z e r k e s z t ő V i l m o n G y u l a • M ű s z a k i v e z e t ő S e b e s t y é n L a j o s • M ű s z a k i s z e r k e s z t ő H o r v á t h P é t e r • T i p o g r á f u s
Pócs P é t e r • K i a d v á n y s z á m 5498 • M e g j e l e n t 12,25 (A/5) í v t e r j e d e l e m b e n , N e w T im e s b e t ű t í p u s b ó l s z e d v e • MA 4633
ISBN 963 140302 5 ISSN 0231-1593