Másik tájfutó társamat Palinak hívja mindenki. Két éve ő a városi pártbizottság első titkára. Szociológus, az annak idején Óváron vizsgálódó szociográfusok egyike. Egy évig animátorként dolgozott Reformváron, emellett amatőr színpadot vezetett, és ő szervezte meg az utcák és terek labdarúgó- és gombfocibajnokságát is. Ám ez kevés lett volna megválasztásához, ha nem ő lett volna a Ho
málybogozó Bizottság rendkívül aktív titkára. Egy éve Palinak hívja mindenki, mert általában így mutatkozik be. Sokan nem is tudják a vezetéknevét.
„Újból ki kell találtatni, fel kell fedeztetni a szocializmust, nem feledve, amit eddig tudtunk róla”, kezd bele ars poeticájába, majd hirtelen elhallgat, mintha szégyellné, hogy elkotyogott valamit, és többé nem hajlandó erről beszélni. „Majd elválik”, mondogatja, majd kissé gúnyosan, de szeretettel belém bök: „Azt akarod, ugye, kérdezni, hogy mi itt, Reformváron, a párt szerepe? Megmondom:
a kockázatvállalás tudatosságának növelése, a fölösleges kockázat csökkentése. Amit csinálunk, vagyis a mindennapi élet radikális re
formja, a gazdasági és intézményi szféra reformja nélkül alig-alig lehetséges, ám elvileg nem lehetetlen. Te is tudod jól, hogy nincs kellőképpen kifejlődve és kidolgozva a szocializmus emberi di
menziója. Ehhez bizony kölcsönöket kell felvennünk a velünk együtt élő és szövetségesnek tekinthető eszmerendszerektől. Fontos elvi, politikai feladatunk, hogy ezeknél a kölcsönfelvételeknél jelen le
gyen a párt, és felmérje, minek mi az ára, hogyan kell és milyen arányban lehet beépíteni a kölcsönbe vett értékeket. Rá kellett jönnünk, hogy sötétben minden szamár fekete, de világosban, a nyilvánosság világosságánál észrevehetjük, hogy milyen sokféle szamár van, hogy csak összességükben szürkék a szamarak. Hogy a pluralizmust akarom bevezetni? Ezt csak akadályozni vagy erő
síteni tudnám, mert eddig is bele volt építve, vagy inkább bele volt szorulva és szürkülve világunkba. Lenin azt mondta, hogy csak azt tekinthetjük elértnek, ami szokásokban gyökerezett meg. Igen
ám, de akibe belegyökerezik az általam fontosnak tartott érték, annak is vannak saját gyökerei, ezért tartjuk olyan fontosnak ebben a városban a gyökereket, méghozzá éppen egy jövőkísérlet kereté
ben. Rá kellett jönnünk arra is, hogy olykor máshol kell meghúzni a választóvonalakat. Először is talán a kommunista és a látszatkom
munista között, én ugyanis furcsa módon - bár lehet, hogy nincs igazam - nem tekinthetem kommunistának azt, aki megcsalja há
zastársát, aki önző, aki alattvalóinak tekinti beosztottjait, szóval, aki köznapi nyelven szólva: nem jó ember. Én már javasoltam párt- fegyelmit azért, mert az egyik kommunista barátunk (Pali elvtársait is barátainak hívja) lekevert egy frászt a feleségének, csak azért, mert férfifodrász foglalkozását (ahelyett, hogy letette volna a na
gyobb jövedelemmel kecsegtető nőifodrász-vizsgát) a hivatásos anya foglalkozásra akarta cserélni. A másik választóvonal az em
beri dimenzióval elkötelezettek és a közömbösek között van. Igenis vállalom, bizonyos szempontból egy kalap alá veszem a kommunis
tákat, a más világnézetű elkötelezetteket meg a reformereket.”
A reformerek közé tartoznak azok, akik ezt a címet nyerték a város vezetőitől. Ez egyébként a város egyetlen kitüntetése.
A reformvári pártbizottság a tanáccsal közös tanácsadó szervé
nek, agytrösztjének tekinti a Homálybogozó Bizottságot és afféle ,,tagkönyv nélküli párttagoknak” a reformereket. Egyik legfonto
sabb feladatának pedig a munkahelyi pártmunka „animálását”
tartja, ahol igen gyakran kétféle értékrend érvényesül, a reformvári radikális és a gazdasági életben érvényesülő mérsékelt reformé.
Vagy némely munkahelyi vezető szemszögéből: a reformvári naiv utópia és a munkahelyi vaskos realitás. Pali most közgazdaságtant tanul, szeretné szocialista vállalkozásokkal - természetesen nyere
séges vállalkozásokkal - ötvözni a reformvári kísérletet, „hogy vala
melyest közös nevezőre kerülhessen a reformvári kísérlet az őt kö
rülvevő, az őt meghatározó nagy büdös magyar valósággal” . Sok gondja van, bár ezek többnyire kellemes gondok, „az ifjú
ság mozgolódásával” . Van, aki ezt tekinti legmerészebb vállalko
zásának, sokak szerint ebbe fog belebukni. Arról van szó, hogy a
KISZ KB hozzájárulásával - hároméves próbaidőre - megszüntet
ték Reformváron a KISZ-t, hogy „újból kitalálhassák, ha szükség van rá” . „Kiadtuk gebinbe a fiataloknak az ifjúsági mozgalmat”, magyarázza Pali nevetve. Most már nevethet, mert a légüresség legfeljebb napokig tartott, aztán megindult a mozgolódás. Több tucat forma alakult ki: a legváltozatosabb nevek - i f j ú r e f o r
m e r e k, IPARKODÓK, FANTASZTÁK, SZÉCHENYI SEJT, EINSTEIN SEJT, TAIZÉ SEJT, MARTIN LUTHER KING SEJT, KUPAKTANÁCS, JÖVŐBRIGÁD,
t e r v k o v á c s o k iskolai osztályokra, baráti körökre, brigádokra, egy házban lakókra, amatőr művészcsoportokra, szakkörökre, a különböző felekezetűekre, hobbikörökre, azonos sportágat űzők
re, azonos szakmát tanulókra, egykori olvasótáborosokra, klubok tagjaira épülő sejteket jelölnek. A sejtek (mondhatnánk: alapszer
vezetek) között ma még csak laza kapcsolat van, még nincsen csúcs
szervük. A politikai „katalizáló tevékenységet” (Pali kifejezése) a pártbizottság gyakorolja.
Nagyon sok kezdeményezés indult ki a sejtekből, így például a már-már reformvári ünneppé váló múltnap és jövőnap is „sejtta
lálmány”, valamint a portyanap is. Havonta egyszer mind az álta
lános, mind a középiskolások felfedezőútra indulnak a környező falvakba, a megyeszékhelyekre, városuk üzemeibe, intézményeibe, lakásokba, az erdőbe és más, felfedezni érdemes helyekre. A sejtek egy része öntevékeny művelődési együttes, de más felépítésű sejtek is bekapcsolódnak különböző kulturális és politikai tevékenységek
be. Gyakran szólalnak meg a péntek esti akármiken és más fóru
mokon. Sok sejtnek felnőtt (idősebb testvér, nemegyszer tanár, il
letve politikus, művész, animátor, könyvtáros, pap) tagja is van.
Vezetőik eddig három alkalommal találkoztak a sejtkongresszuson, elsősorban azzal a céllal, hogy az országos akciókba való (számuk
ra nem kötelező) bekapcsolódás módjait megbeszéljék, továbbá, hogy akciókat javasoljanak, pályázatokat írjanak ki, bizonyos ésszerűtlen átfedéseket megszüntessenek. Az első sejtkongresszu
son a „Kell a jó könyv!” olvasómozgalmi akció reformvári lebo^
nyolítása körül robbant ki a vita. Többen (köztük sejttag könyvtá
rosok) is kérdőjelet javasoltak a felkiáltójel helyett, majd „Mire kell a jó könyv?”-re, végül „Mire jó a könyv?”-re módosították az or
szágos mozgalom reformvári változatát, amely itt sajátos módon realizálódott: az elolvasott (itt szabadon választható) könyvekkel kapcsolatos kérdésekkel és könyvvel, olvasással kapcsolódó társas- játék-találmányokkal lehetett pályázni. A második sejtkongresz- szuson helyi építőtáborok megszervezését szorgalmazták, sikerrel:
a sejtkongresszus egy tízéves program keretében felvállalta az óvári vár helyreállítását. A harmadik sejtkongresszuson másféle kérdé
sek is felvetődtek. Egy átmenetileg munka nélküli, függetlenített fjúsági vezető azt javasolta, kapjanak a sejtek, „erősítésül” poli
tikai biztosokat, de nemigen támogatták, annál inkább viszont azt a javaslatot, hogy a nem megfelelően működő sejt a „selejt” nevet vegye fel addig, amíg nem szedi össze magát. Ekkor már működött
a z a g y s e jt is, amelynek tagsága zömmel az egykori városi és járási KISZ-bizottságok munkatársaiból került ki, „békésen versengve”
(ők fogalmaztak így) a többi sejttel. A következő sejtkongresszus az ,,Emberebb emberért” címmel szerveződik, és a fiatalok ember
képe lesz a témája. „Körülbelül itt tart ma a reformvári ifjúsági mozgalom” , fejezi be Pali, majd még hozzáteszi: „Persze én is kíváncsian figyelem, hogy milyen színű sejtek szaporodnak, milye
nek halnak el. Egy biztos: a kényszer nélküli ifjúsági aktivitás már nyilvánvaló. Hogy a sejtek egyharmada tüntetett a csövezők mel
lett? Istenkém! Az is biztos: nem ők az ellenzék. Ők csupán alter
natívacsírák, amelyekből persze dudva is lehet. Akkor majd gyom- lálgatnunk kell ezeket, ezért vagyunk.”