„Ha én egyszer megkaparinthatnék egy iskolát” , mondogatta Ta
más barátom tíz éven keresztül. Most a három reformvári általános iskola egyikének igazgatójaként üdvözölhetem. Ők költöznek a legelőször felépülő „iskolavárba”. Mostani iskolája még nem túl
sokat árul el barátom „holnapra megforgatjuk az egész iskolarend
szert” típusú elképzeléseiből. A kifestőkönyv-kórház (így ékelőd
nek a konzervatívabb reformváriak, akik szerint egy kórház legyen komoly, és sóhajtozzon) után egyáltalán nem lepett meg, hogy Tamás is kifestette iskoláját a gyerekekkel. Még az sem, hogy az osztályokban a gyerekek körbeülik a tanárt. Azt is természetesnek találtam, hogy a komplex esztétikai nevelés apostolainak környeze
tében az osztályok díszítése az átlagosnál igényesebb és szelleme
sebb. Van még iskolaakármi, ezenkívül egyelőre, úgy tűnik fel, más semmi.
Tamás szabadkozik. Belátta, a „megforgatáshoz” hosszabb elő
készület kell, iskolarendszerben kell gondolkodni, igazodni kell az egyre biztatóbb országos kezdeményezésekhez. Hogy addig mit csinálnak? Igyekeznek közelebb kerülni a gyerekekhez, és minél közelebb kerülnek, annál többet követelnek tőlük, nagyjából a hagyományos módszerekkel. Mégis találok valami érdekeset, az alsó tagozatban. Ebben az iskolában kommunikálni tanítják a gye
rekeket, tehát nemcsak írni-olvasni, hanem könyvet használni, te
lefonálni, mesélni, levelet írni, felszólalni, kérdezni, vitatkozni, ele
mezni és értelmezni. Még csak ebben az iskolában alkalmazzák ezt a módszert Reformváron, mert még csak ennyi vállalkozó szel
lemű pedagógust sikerült összeverbuválni, ám a felső tagozatban tanítódnak is kötelező megismerni ezt a módszert, hogy ötödiktől se szakadjon meg a folyamat.
A középiskolában is csak kis lépésekkel haladnak előre. Általá
nos műveltséget nyújtó középiskolát szeretnének Reformváron, de mit csináljanak, ha az egyik középiskolájuk éppen szakközépis
kola? Megszüntetésére természetesen nem kapott engedélyt a vá
ros, csak megváltoztatására, de ez még a Homálybogozó Bizott
ságnak is nehéz leckét ad fel. A gimnázium tanári kara azzal kezd
te, hogy összehívták a diákokat és szüleiket, és számos érvvel bi
zonygatták, hogy az általános műveltség ugyan rövid távon nem éppen kifizetődő, de e nélkül - lehet ugyan, ám - nem érdemes élni.
Egyszersmind arra is felhívták a tisztelt szülők figyelmét, hogy a
reformvári gimnázium többletét több tanulással kell megfizetni azoknak, akik egyetemre és főiskolára készülnek, hiszen tőlük elsősorban nem általános műveltséget várnak a felvételin. Tehát ki-ki „tanuljon hozzá” ahhoz, amiből majd felvételiznie kell, en
nek irányítását és segítését - tehát az önművelés formájában meg
valósuló specializálódást - természetesen vállalja a gimnázium.
A szaktárgyaktól ellopott órákban több irodalmat, művelődéstör
ténetet, valamint embertant (genetika, antropológia, pszichológia, etika és filozófia ötvözete, négy féléven keresztül), az anyagszer
kezet című tárgy keretében pedig csillagászatot is tanítanak.
Reformváron minden páratlan hónap első szombatja minden diák számára nem kötelező, de közkedvelt portyanap, páros hóna
pok első szombatja pedig az elmélkedés napja. Mindkét szombatot osztályfőnökükkel együtt töltik az ezeken részt vevő diákok, mind
kettőt az iskola falain kívül. Az elmélkedés színhelye jó időben a természet, rossz időben a könyvtár, a levéltár, a cukrászda, a taná
rok vagy a diákok lakása. Más lesz kissé a helyzet az iskolavárak
ban, ahol a tárosok és az animátorok is tanítanak majd, és a tanárok is tevékenykednek más, elsősorban felnőtfenűvelési területen. A tudástár, vagyis a kibővített funkciójú könyvtár, háttere és agya is lesz az oktató-nevelő-készségfejlesztő tevékenységnek. Könyv
tára is, szertára is.
Jelzem Tamásnak, hogy éppen az egyik iskolavári könyvtárba készülök, és ezért inkább az úttörőmozgalom felől faggatom. Az ifjúsági mozgalom megújításának kísérletét a KISZ-korosztálynál kezdték, ahol inkább elvárható az önálló kezdeményezés, az ön
mozgás. Egyre több felsős általános iskolás vesz részt - elsősorban a hobbikörök, az egy házban vagy utcában lakók a baráti körök, a felekezeti körök tagjaiként - azoknak a sejteknek a munkájában, áhol testvéreik és barátaik tevékenykednek. így az ifjúsági mozga
lom bizonyos tekintetben ösztökélést, versenytársat jelent az úttörő- mozgalom számára. Hogy az úttörőmozgalomnak mi lesz az új szerepe, nehéz most megjósolni, hiszen a reformvári gyerekek az átlagosnál erősebben kötődnek a családi és baráti körökhöz, az
osztályfőnökükhöz és a tanárokhoz, de még az öregekhez is, mint más városokban. (Egy biztos, Reformváron már az újságárusnál vásárolják a Pajtás újságot.)
Végül mégis arra kérem Tamást, kanyarodjunk vissza vágyálmá
hoz, az ő iskolájához. Tamás olyan iskolát szeretne, amely nem tudathasadást termel, hiszen manapság az iskolai végzettséggel nő a begyűjtött ideológia, és csökken a személyes tapasztalat szerepe, nő az ismeretek mennyisége, de nem nő a választható értékeké.
Szerinte is valamiféle nevelő iskolára van szükség, mely elsősorban azzal nevel, hogy készségeket fejleszt, elsősorban az értékkeresés, az értékválasztás készségét. Ehhez persze meg kell találni az érték
alakító, de nem lezárt értékrendet eredményező nevelés dilemmájá
nak megfelelő pedagógiai megoldást. Semmiképpen sem megoldás az, hogy egyneműnek képzelt jövőt vetítünk a jelen elé mint meg
valósítandó célt. Reformváron már arra is lehetőség nyílna, hogy a tanárok több tankönyv közül választhassanak, ha lenne miből.
Ezért Tamásék tankönyvpályázatot írtak ki, amelyen ők maguk is részt vettek. Nyertesek már vannak, végeredmény még nincsen, azt két év múlva hirdetik ki, mert ahhoz figyelembe veszik azt is, ho
gyan válnak be az egyelőre még csak sokszorosított formában hoz
záférhető kísérleti tankönyvek. Nem az a legnagyobb baj, hogy a tanárok egy része, érthetően, ódzkodik az újtól és a kísérletezéstől, hanem az, hogyan hozzák szintre az újat felvállaló tanárok a fel
vételikre készülő diákjaikat, akik másként, másból tanulnak ma
gyar irodalmat, földrajzot, történelmet Reformváron, mint ország
szerte.
Úgy látszik, bevált az új szakköri rendszer. Itt az volt az elv, hogy a szakkörök ne ismételjék a tantárgyakat. A reformvári gim
náziumban és szakközépiskolában például efféle szakkörök között lehet választani: Önismeret, Társadalomismeret, Közgazdaságtan, Csillagászat, Néprajz, Művelődéstörténet, Filmesztétika, de vannak ilyen elnevezésű szakkörök is: Tanuljunk Örkényül! Ismerjük meg a Bibliát! Hallgassuk meg Széchenyit! Beszélgessünk Németh Lász
lóval! Vitatkozzunk Freuddal! Ezeket a szakköröket „túlkorosak”
is látogathatják (és látogatják is, néha még a szülők is), ami nem
hogy zavarja, de ösztönzi is a diákokat a belépésre. Mondani sem kell, hogy egy-egy szakkör sejtté vált, vagy másféleképpen intéz
ményesült.
\