Gebines közművelődés és az iskolavárak
Még javában épülnek az iskolavárak (a harmadiknak csak az alap
ját rakták le), de már mindháromnak van igazgatója, és szép szám
mal munkatársai is (a pedagógusokon kívül), akik most idejük nagyobb részét a tervezésnek szentelhetik. Az első iskolavár igaz
gatója Tamás lesz, a másodiké Pali szeretne lenni, ha engedné a vá
ros (szinte bizonyos, hogy nem engedi), a harmadiké Bencze István barátom, aki szintén tagja volt a nyertes városmodell szerzőgárdá
jának, s akinek Utó Pista a gúnyneve. Pista barátomat meg akartuk lincselni a hetedikben, mert azt merészelte állítani, hogy sem a lá
nyok, sem a tanárok nem hülyék, legfeljebb elég gyakran hülyén viselkednek (a lányok), legfeljebb elég gyakran hülyeségeket mon
danak (a tanárok). Pista mindenáron tanár akart lenni (még föld
rajz-könyvtár szakos létére is), és valamennyi csoporttársnőjének megkérte a kezét. Végül is agglegény maradt, és katedrát sem kapott mindmáig, de volt már könyvtáros és geodéta, szabadúszó szociog- ráfus és rádiódramaturg, közben pedig elvégezte a szociológia sza
kot, majd mint mondja, „botcsinálta utópistaként” működött. Négy évvel ezelőtt ünnepélyesen visszavonta tanait, de, Reformvár sze
rencséjére, tanúk előtt, akik éppen „Reformvár” jeligével készültek pályaműírásra, és nélküle nem akartak hozzáfogni.
A Mesterben, Paliban és Tamásban szövetségesre talált az Adjuk gebinbe a közművelődést program meghirdetéséhez. Az első sza
kaszban (az iskola kivételével) egyik napról a másikra megszüntet
ték a közművelődési intézményeket és az összes felülről lefelé irá
nyuló közművelődési akciót. Lélegzet-visszafojtva figyelték a kö
vetkezményeket. Legelőször a könyvtár kezdett hiányozni a reform
váriaknak, már egy nap elteltével (természetesen nem minden ré
tegnél) a diszkó, majd a mozi. Az amatőr művészegyüttesek, a valóban működő szakkörök és hobbikörök tagjai vagy előkerí
tették vezetőiket, vagy nélkülük folytatták tevékenységüket. A klu
bok nagyobb része már valamivel hosszabb ideig megvolt klubélet nélkül, de ugyanezen idő alatt új klubok és körök alakultak. Ebben az időszakban egyesült a két közművelődési központ - a szakszer
vezeti és a városi - fúvószenekara (már csak azért is, mert tagjainak harmada-fele azonos volt), egyesült a reformátusok énekkara és az Erkel kórus (mert ezek tagsága is nagyobbrészt azonos volt).
Egyes csoportok helyet, mások profilt, megint mások vezetőt vál
toztattak. Maguk hívtak meg előadókat, írókat, híres embereket.
Bizonyos funkciókat a Városi Könyvtárnak kellett átvenni, és a könyvtárosok (az átmenetileg munka nélkül maradt) animátorok segítségét kérték. Ők támogattak egy-egy új vagy ,,gebinbe került” , de bizonytalankodó tevékenységet, kört, vállalkozást. Fél év múlva valamennyi animátor feladatot kapott, de másmilyent, mint azelőtt.
Ekkor kezdődött el a ,,népi obszervatóriumok” építése, egy amatőr csillagász kezdeményezésére, olyan mértékben, hogy erősítést kel
lett hívni, a pályázatot megnyerő csoport csillagász tagját, aki neves kutatóintézetet hagyott ott egy időre, hogy régi álmának megvaló
sulásában személyesen is részt vállalhasson. Jelenleg húsz-egynéhány csillagda (itt így hívják az obszervatóriumot) működik, többségük
lakóházak tetején, de templomok tornyában is.
Ebben az időszakban vezették be a fiatalok a múltnapot, a jövő
napot és a portyanapot is, ekkor kezdődtek el a lakótelepi főző
versenyek és az utcák-terek labdarúgó- és gombfocibajnoksága, ez idő tájt kezdte újra működését a gimnáziumi színjátszó csoport, ekkor alakult két karatekor, egy ökumenikus kulturális kör (amely később marxisták és keresztények vitakörévé, majd párbeszédévé alakult), ekkor „eredt meg” a Gyökerek-kör. Mindez azonban nem egészen spontán módon zajlott le, ugyanis „árulás” is történt, me
séli Pista. Az animátorok „katalizálták a folyamatot” , vagyis súg
jak, nemegyszer oly módon, hogy „egyszerű tagként” beléptek a kö
rökbe. Ezt a „gebines erjedést” látván kért engedélyt Pali az ifjú
sági mozgalom megújításának reformvári kísérletére, így aztán né
hány „művelődési formáció” sejtté alakult, „politizálódott” (mind Pali szakkifejezései). A Városi Könyvtárat ekkor kezdte a város
„művelődési szertárnak” és „tudástárnak” tekinteni. Régi épületé
ben és szervezeti formájában ma még képtelen megfelelni az újfajta követelményeknek. Rengeteg a kérdés, új típusú dokumentumo
kat és információkat igényelnek: jó lenne, ha a könyvtár kottát, távcsöveket, jelmezeket, vegyszereket és kémcsöveket is kölcsö
nözne. Jó lenne, ha olvasni lehetne a vitatott és cáfolt szerzők ere
deti műveit, jó lenne, ha sokkal alaposabb helytörténeti dokumen
tumot kínálna a könyvtár, ha oktatási csomagokat és sok más egye
bet is kölcsönözne.
Bencze István szerint az iskolavár agya egy ilyen szertár és tudás- tár lenne, szíve pedig az a bizonyos nevelő és készségfejlesztő iskola.
Ezekhez csatlakozna a szív és az agy által irányítva, mozgatva: a
„kultúrkocsma”, az öregek helye, a sportolásra, tárgyformálásra, kutatásra, beszélgetésre és pihenésre alkalmas - rendre több funk
ciójú - terek.
Egy-két sajátos feladatot is ellátnak majd az egyes iskolavárak.
Az egyikben működik majd a Jövőkép nevű folyóirat szerkesztősé
ge, és itt találnak otthonra majd a város múltjával, jelenével és jö
vőjével, valamint általában a jövővel kapcsolatos kiállítások, vi
ták. Itt kap majd helyet az így élünk Reformváron című állandó, de tartalmában természetesen változó kiállítás, amely részben ugyan
csak gebines vállalkozás, mivel nagymértékben támaszkodik majd a családi múzeumok, a lakóházmúzeumok és a munkahelyi múze
umok anyagára. Ez ugyancsak a gebineskorszak első szakaszának - „mérsékelten animált” - kezdeményezése. Több mint félszáz ilyen kiállítást tekinthetett meg a járókelő, ha becsöngetett Ko- vácsékhoz, Lakatosékhoz, Óváriékhoz, de láthatott kiállítást cse
megeüzletben (Fűszeresek Óváron), padláson (ahol az egyik csillag
da is működik, A Széchenyi utcai padlások kincsei címmel), plé
bánián (Amiről régi matrikulák beszélnek), óvodában (Nagy
szüléink gyerekrajzai) f a pártházban (Politikusok Óváron és Reform
váron ). A másik iskolavár a kilátó funkciót kapja majd, a híd szere
pét Reformvár és a nagyvilág között. Itt kaphatnak segítséget a kül
földre utazók, itt számolhatnak be tapasztalataikról, itt találkoz
nak a város lakóival a külföldi vendégek, ez lesz a nyelvtanulás központja is. A harmadik iskolavárban lesz majd a színjátszásra legalkalmasabb helyiség, amely egyben a mozi, a vigadó és a torna
terem feladatát is ellátja majd. Ez lesz az amatőr színjátszás és ge- bines intézményei, a diákszínpadok, az utcaszínházak és a családi erkélyszínházak központja is.
Több igen szórakoztató és néhány egészen kitűnő erkélyelőadást is láthattam egy vasárnap délelőtt. A színtársulatok családok, ba
ráti körök, szomszédok és sejtek voltak. (Az egyikben még statisz
táltam is, egy másik, ugyancsak szakállat viselő járókelővel, mivel éppen két marcona őrre volt szükség az erkélyen.) A húszperces előadás tulajdonképpen egy folytatólagos Hamlet első részlete volt, amelynek végén a rendező vagy szervező azt a kérdést tette fel a tizenhárom nézőnek: „Hogyan folytatná?” „Ahogy Shakespeare” , dühöngött néhány távozó néző, aki vissza sem kérhette a belépti díjat, mert ingyenes volt a móka, vagyis a tragédia. Jóval szerencsé
sebbnek éreztem az önálló műveket: a paródiákat, a rögtönzéseket, az adaptációkat, az új műfajokat. Az egyik erkélyelőadás például családi tanácskozást jelenített meg. Arról vitatkoztak, hogy meg- vegyenek-e egy 50 négyzetméteres telket. A nézők is belekapcsolód
hattak. A végén kiderült, az egész nem volt más, mint egy ily mó
don nyilvánossá váló „igazi” családi tanácskozás. Vagy talán mégsem? Inkább remek rendezői lelemény? Lehet, hogy ezt már senki sem tudja meg a beavatottakon kívül. Mindenesetre remekül mulattunk.
Félig színház, félig politika a városban már másfél éve folyó, igen népszerű bírósági tárgyalás, ezek színhelye nemegyszer az akár
mi, vagyis az agóra. A „szabályos” bírósági tárgyalás tizenkét es- küdtjét a nézők közül választják ki, de a többi néző is kifejezheti véleményét mint tanú vagy szakértő. Megrendezték már a két
Bolyai, Görgey, Rákosi, a betonbarcikai szellemben irányító isko
laigazgató, a környezetet durvasággal szennyező' kandidátus és a borravalót elfogadó kórboncnok perét. Került itt már a vádlottak padjára maga a nép (aki Krisztus helyett Barabbást kiáltott), Pi
látus (a Reformváron is népszerű A Mester és Margarita olvasói rendezték meg ezt a pert), a benzinkutasnak beálló atomtudós (hasonló eset itt is előfordult), a makarenkói pofont adó pedagógus (ez is reformvári eset felidézése volt), a Hungária és a Hobó együt
tes (akik el is jöttek a tárgyalásra, és el is marasztalták ó'ket, első- sorban szövegeikért), a táppénzcsaló (akit viszont egyhangúlag fel
mentettek, mert sikeresen honosította meg a reformvári kiskertek
ben a kínai kelt).