ORBÁN VIKTOR ÉS A FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG*
Multikulturalizmus
„Nem akarunk multikulturális társadalmat” címe annak az interjúnak, melyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung Orbán Viktorral készített 2015. február elején, Angela Merkel látogatása után. – De miért is akarnánk ilyen társadalmat? Hívjunk be muzulmánokat, miután 1686-ban nyugati segítséggel már egyszer Budán elkö-szöntünk tőlük? Németország a kényszerhelyzetből próbál erényt csinálni – és a riporter nem gondol arra az őskeresztény tételre, hogy hamis az a próféta, amely más embertől is prófétaságot vár el.
Az ötvenes-hatvanas évek gazdasági fellendülése idején nagyszámú mohamedán vendégmunkás érkezett Németországba. A „vendégek” azonban maradtak, a csa-ládjaik is, majd a tágabb rokonság is. Párizs külvárosaihoz hasonlóan, Németország török negyedeiben is gettószerű lakótelepeken élnek a mohamedán bevándorlók, a társadalom nem multikulturális, hanem továbbra is német, mohamedán zárvá-nyokkal. A társadalom kifejezés valódi közösséget jelent. A németek semmiféle kö-zösségre nem léptek a törökökkel – inkább megtűrték őket, és a német emberek nagy része tényszerűen és életmódjában elzárkózik tőlük. Orbán Viktor szerint „[h]
atalmas feladat és nagy kockázattal jár, ha a kultúrák együtt élnek, különösen, ha iszlámról és kereszténységről van szó. (…) Vannak országok, amelyek vállalták ezt a kockázatot, mi ezt nem vállaltuk és a jövőben sem akarjuk. Elfogadjuk, hogy Franciaország vagy Németország más úton jártak, de jogunk van, hogy a mi utunkat is elfogadják. Nem vagyunk multikulturális társadalom. ”
A németországi török bevándorlók kisebb része magasabb iskolába küldte gyer-mekeit, ők integrálódtak, zöldpárt-elnökök, televízióbemondók, újságírók, orvosok vagy éppen nemzetközi szintű labdarúgók lettek. Ők integrálódtak, vagy legalábbis jól érzik magukat. A többiek, a többség elkülönülten él – és a fiatal, ott született ge-nerációk kirekesztettnek érzik magukat, és saját identitásukat, feladatukat keresik ott, ahol kínálnak nekik ilyent, a mecsetekben. Semmiféle integrálódott, „összenőtt”
multikulturális társadalom nincs az iszlám és a keresztény vagy laicizált nép közt Németországban – nem véletlenül jelentette ki Angela Merkel, hogy a „multikulti kiszolgált” (Multikulti hat ausgedient). Ilyen háttér mellett kérdezhetnénk vissza a frankfurti újságírónak, miért is akarna Orbán Viktor multikulturális társadalmat, amely máshol sem létezik?
E sorok írója egy alkalommal azt kifogásolta a Frankfurter Allgemeine Zeitung azóta nyugalmazott, magyarul jól beszélő újságírójának, hogy Magyarországon
* Első megjelenés. Az írás anyagát a következő fejezet írásakor felhasználtam, amiből a két írás közti átfedések adódnak.
107 egyszerűen nem azok a tények, amiket az újságban időnként leírnak, az emberek nem úgy érzik magukat, ahogy a lap esetenként bemutatja. Azt a választ kapta, hogy teljesen mindegy. Mi úgy írjuk, ahogy látjuk, és amit közönségünk elvár.
A gazdag országokból érkező újságírók nemritkán nagy mellényt hordanak, rész-ben félreértve saját helyzetüket – mintha országuk ereje újságírói vagy intellektuális képességeiket is felerősítette volna. Mintha az értelmezés érvényessége az ország gazdaságától függne. Tények teremtésére, egyedüli helyes értelmezésekre is felha-talmazva érzik magukat. A gyorsmozgású mindennapok nyelvét beszélik, a kérdező Stephan Löwenstein is nagy sebességgel felsorolja a sztenderd vádakat, melyeket szerinte a német kancellár is hangsúlyozott, mint például, hogy a nagy többséggel (?) óvatosan kell bánni, hogy a politikai ellenfél nem ellenség, hogy a nem kor-mányzati szervezetek akkor sem ügynökök, ha külföldről pénzelik őket. Orbán Vik-tor azt válaszolta, ezekben az ügyekben Angela Merkellel megegyeznek a tapasz-talataik, akivel a vita érdekes, de nem hasznos (vajon tényleg ezt mondta Orbán?).
Erik Zemmour párizsi újságíró (a németországi Zeit úgy mutatja be, mint francia konzervatív felfogású, algériai bevándorlók Párizsban született fia, hitvalló zsidó) szerint a multikulturalizmus ideológiájában ráadásul azt a szörnyűséges és pusztu-láshoz vezető ideológiát kell látnunk, amely felváltotta a nacionalizmust, a tizen-kilencedik század pusztító ideológiáját, és a huszadik század nem kevésbé gyilkos totalitarizmusát. Mint írja „A huszonegyedik század számára a globalizáció anti-rasszista, multikulturális ideológiája ugyanaz lesz, ami a tizenkilencedik század számára a nacionalizmus és a huszadik század számára a totalitarizmus volt: há-borúkat kirobbantó messianisztikus fejlődéshit, amely a nemzetek közti háborút a nemzeteken belüli háborúvá változtatja” (kiemelés B. J.). Zemmour természetesen nem Magyarországról értekezik. Egy másik helyen pedig azt állítja: „A fő probléma a bevándorlás és ami ezzel együtt jár, hogy francia földön egy másik nép jön létre.”
Szerinte a megoldás Schengen felszámolása, a határok bezárása, és a külföldiek hazaküldése. Az alternatíva ugyanis a háború lenne. A határok bezárása és az itt születettek hazaküldése nem lehet megoldás egy humanista és keresztény gyökerű Európában. A háborút meg kell akadályozni, de az embertelen eszközök (kitelepítés és egyéb szörnyűségek) Európában soha nem szabad, hogy újra előforduljanak.
Nem véletlen, hogy sok kritikát kap, miközben hihetetlen példányszámban vá-sárolják könyveit. „Ha két nép él egy területen, akkor általában háború dúl. Ezt már a merényletek előtt is mondtam, amelyek most igazolnak.” Ahogy a Zeit leírja, a fiatal Zemmour (1958-ban született) Párizs északi részén a külföldiek gettóiban nőtt föl, ahonnan a következő merénylő is várható, és teljesen francia nevelést ka-pott. Maga így vall: „Az algériai zsidók nagyon patrióták és asszimilációra készek voltak. A vallást csak otthon művelték.” Éppen a francia patriotizmus védeti vele saját politikai és nemzeti identitását, melyektől ő a keresztény gyökereket is el-választhatatlannak tartja. „Levágják keresztény gyökereinket, és általános multi-kulturalizmust kényszerítenek ránk. Egyre több francia úgy érzi, hogy nincs otthon Franciaországban.” – Orbán Viktor az interjú későbbi szakaszában arról beszél, mi-ként próbál olyan politikát érvényesíteni, mely segíti az embereket, hogy otthont találjanak ebben az országban.
108
Liberalizmus – illiberalizmus
Mint várható volt, a frankfurti lap tudósítójától a menetrendnek megfelelően jön a liberális-illiberális kérdés is, de sajnos nem jelzi, mit ért liberalizmus alatt? Az angolszász felfogást? A német liberális gyakorlatot? A francia politikai fogalom-értelmezést? Avagy éppen azt az egyveleget, amit itthon egyesek liberalizmusnak, mások ál-liberalizmusnak neveznek, de aminek semmi köze sincs e fogalom nyuga-ti vagy filozófiatörténenyuga-ti variánsaihoz? Az újságíró fejében meg sem fordul, hogy Or-bán amikor il-liberalizmust mond, valójában il-ál-liberalizmust akar kifejezni. Ennek megfelelően Orbán szavait érthetjük így is: „Úgy vélem, a nem-ál-liberális emberek szóvívője vagyok.” (Ich denke, ich bin ein Wortführer von nicht-liberalen Menschen.) – még ha ez nem a szó szerinti, de a lehetséges jelentés szerinti fordítás is.
„Ha a népszuverenitás elvét gyakoroljuk, az még nem jelenti, hogy nem vagyunk demokraták. Csak nem vagyunk liberális demokraták”, állításával Orbán egyáltalán nem lóg ki sem az európai demokráciák politikusainak sorából, de még az izraeli törvényhozástól sem tér el, ahol szintén azt a régi-új kérdést vitatják, lehet-e egy or-szág egyetemes törvényeken alapuló demokrácia és ugyanakkor nemzetállam. Sok múlik azon, hogy egy ország esetében a „nemzet” már a demokratikus politikai forma előtt létezett (mint például Magyarországon, Németországban), vagy a de-mokrácia létrehozásával és az által jött létre (mint az Egyesült Államok esetében).
Az újságíró tovább is értetlenkedik, újabb meg újabb csapdákat állít, gyanakvó kér-déseket tesz föl Magyarország energetikai nyitottságáról Oroszország felé. Vélet-lenül sem említi, hogy a volt német szociáldemokrata kancellár Gerhard Schröder az egyik legnagyobb orosz energetikai vállalat igazgatótanácsának tagja, aki az uk-rajnai válság kirobbanása után néhány nappal már rohant is Putyinhoz, hogy egy magánjellegű rendezvényen fotóriporterek előtt átölelje.
Patriotizmus
A magyar miniszterelnök ügyesen kikerüli az újságíró aknáit, így értelmezve saját politikai beállítódását: „Magyar fejjel kell gondolkodnom. Ez épp eléggé nehéz.
Ezért a magyar álláspontot a nemzeti érdekekből vezetjük le.”
Orbán Viktornak számtalan híve van Németországban, professzorok, művészek fejezték ki csodálatukat iránta. Olyan személynek látják, aki társaival szembe mert szállni a legyőzhetetlennek hitt kommunista nómenklatúrával, és miután azok veze-tői és ideológusai hatalommentési szándékkal liberálisokká váltak (és mint ilyenek a Nyugathoz próbálnak dörgölőzni), átlátott a szitán, és következetesen végigviszi Magyarország felszabadítását. Az interjú egyik bekezdésében beszél erről. Ha „25 év egy nem posztkommunista nemzedéknek nem volt elég (hogy megszabadítsa a kommunizmustól és a kommunistáktól az országot – B. J.), akkor ez azt jelenti, hogy nem eléggé tehetséges”. Szellemi, kulturális, érzelmi ügyekről van szó, az ön-álló, öntudatos, nem parancsteljesítő polgár neveléséről, a világnézetről, az egyéni szabadságról, az önmeghatározásról, a saját országról, és benne az egyének önma-guk által meghatározott helyéről. Hangsúlyozza, elvárhatjuk, hogy mindazok, akik
109 a politikát és a gazdaságot vezetik, országukat szeressék, és azt próbálják szolgálni, teljesen függetlenül, hogy milyen (etnikai, kulturális, politikai vagy nyelvi) gyöke-rekkel bírnak. Szerinte új patriotizmus van születőben, azoké, akik szeretik azt az országot, ahol születtek (vagy hazájuknak választották), és annak javát akarják. Ez szerinte az ország megújulásának és fellendülésének záloga.
Mikor a német újságíró azt sugallja, hogy a patriotizmus nem modern fogalom, elfelejti, hogy éppen a nagy frankfurti gondolkodó, Jürgen Habermas alkotta meg az országában nagyon is divatos „alkotmányos patriotizmus” fogalmát. Orbán a gyökerektől független szeretetről beszél a saját ország iránt, melyet minden itt élő ember otthonának kíván. Ezekkel a szavaival egészen modern és klasszikus, ma-gyar módon európai és európai módon mama-gyar szeretne lenni.
110