131KERÍTÉS ÉS DEMOKRÁCIA*

Ami létezik, annak határa van

Elkerítés, lehatárolás, határok nélkül nincsenek tárgyak, nincsenek élőlények, nin-csenek emberek, családok, társadalmak, államok. Aminek szerkezete van, amit tárgyként, létezőként lehet azonosítani, annak egyben határa is van. A levelibékát testének határa választja el a levéltől, amelyen brekeg, ez utóbbit pedig saját határai választják el a békától. Ráadásul fogalmaink is határosak: a levelibéka fogalma nem azonos a levélével, és a brekegésnek is elkülönített, elhatárolt fogalma van az előbbiektől.

Egy „külső” határokkal rendelkező darab követ össze lehet zúzni, be lehet da-rálni – akkor már nem az a darab kő. Ha az élőlény határait megszüntetjük, az élőt szüntetjük meg. Az emberi testnek, az ember személyiségének, az „én”-nek határai vannak, én nem vagyok Te. Vannak saját élményeim, amelyek csak az enyémek, nemcsak elhatároltak a Tieidtől, de még hozzájárulásommal is csak részlegesen tudsz hozzájuk férni. Privilegizált hozzáférésem van érzelmeimhez, gondolataim-hoz, lényegük, hogy csak az enyémek, és ha abba behatolnál, már megszűnnék „én magam” lenni.

Az egyes ember gondolatai az elmében és annak biológiai alapjában, az agyban keletkeznek, ott lépnek egymással kapcsolatba, szerveződnek fogalmak által meg-határozott struktúrákká, ismeretekké. Az agyat rendkívüli szilárdságú csontozatke-rítés védi. Ha oda idegen test, idegen anyag (kard, kő, kés, lövedék) a koponyán át behatol, annak következménye az agy, a tudat, az „én” sérülése vagy megszűnése.

Az agysejtek egyik működési feltétele az erős elkerítés – a koponyacsont. Újabb ku-tatásunk szerint agyunk sejtjei teljesen demokratikus módon szerveződnek. Egyes feladatokra sejtcsoportok vállalkoznak, és egy sejt végzi az irányítást. A feladat el-végzése után az irányító visszatér a többi közé, és egy következő feladatra más csoportok jönnek létre, más sejtek lépnek elő irányítónak. Az agy demokráciájának és így a gondolkodásnak, az énnek a védelmét egy rendkívül erős kerítés látja el – nélküle nem lenne agyi demokrácia, gondolkodás.

A lakásomnak is határai vannak, „négy fal”, elhatárolva a tiédtől. A házam körül lévő kertemet is kerítéssel veszem körül. A kerítés megerősíti a határt. A törvény tiszteli elhatároltságomat, saját területemre csak az engedélyemmel léphetsz be.

A családomnak is határai vannak, a baráti körömnek is, nem mindenki, csak bizo-nyos emberek tartoznak bele. Identitásom része, hogy meghatározhatom, ki tartozik baráti körömbe, kit engedek házamba, saját tulajdonomba. Hasonlóan van ez a

tár-* Magyar Nemzet, 2016. január 10. 8.

http://mno.hu/velemeny/kerites-es-demokracia-1322932

132

sadalommal, az egy államban élőkkel is. Ami létezik, határral védekezik, biztosítja belső struktúrája épségét. Akinek vagy aminek nincs határa, az nem azonosítható:

meddig tartasz te, meddig tart a kő, a béka, az állam, és hol van az, ahol már nincs kő, béka és állam?

Ha valaminek a határait törvénytelenül sorozatosan átlépik, az a dolog felszá-molódásának kezdete. Csak államokkal nem lenne így? Csak államok határán lehet minden további nélkül átjárni – ahogy ezt most Németország, a gazdasági nagy-hatalom demonstrálja? Lehetséges megerősödés a határok áteresztővé tételével?

A német rendőrség főnöke kételkedik ebben, mint ahogy Angela Merkel azon ki-jelentésében is, hogy ne tudnák megvédeni az országot és határait a migránsok be-áramlásától.

Demokrácia önvédelem nélkül?

A Szövetségi Köztársaság szimpatikus nyitottságát, szinte végtelen humanitárius elkötelezettségét külső és belső támadás érte. A belső támadás Angela Merkel ré-széről, a külső pedig a migránsok részéről. Angela Merkel evangélikus pásztorlány az egyik legzártabb és leginkább elvadult kommunista diktatúrában, Kelet-Német-országban nevelkedett. Társadalmi nevelő környezete nem alakított ki benne de-mokratikus reflexeket, a gondolkodás, az érzelmek szintjén nem alakította ki azokat a beállítódásokat, ami a demokrácia polgáraitól elvárható, és amely szükséges a demokrácia fenntartásához. Természettudományi tanulmányai nem segítették hoz-zá, hogy említésre méltó történeti, humán- vagy társadalomtudományos, filozófiai és politikai műveltséget szerezzen, nincsenek eszközei, amelyekkel saját ifjúkori indoktrinált nevelését megkérdőjelezhetné. Még ha családja a luteránus puha el-lenálláshoz tartozott is, a kommunizmusban az élharcost, az alkalmazkodót és az ellenállót ugyanaz a rendszer alakította.

Keleten még a kommunizmussal szemben állók is alá voltak vetve az ott előírt nevelésnek, és ha a család meg is óvta őket, valódi demokratikus attitűdöket nem tudtak kialakítani. Ezt csak demokratikus társadalom tud kifejleszteni. Márpedig ezekre alapvetően szükség van, főként akkor, amikor a demokrácia fenyegetésnek van kitéve. Arról nem is beszélve, hogy mennyire szükség van erre, ha valaki vezető politikai pozíciót tölt be. A Szövetségi Köztársaság politikai elitje elhitte, hogy le-het a demokrácia vezetője egy keleten nevelődött „kislány” (Helmuth Kohl), akinek sem demokratikus nevelése, sem tapasztalata nem volt.

Kancellárságát ugyan a demokrácia toleranciája és nyitottsága tette lehetővé, maga azonban egy diktatúra neveltje vagy inkább terméke, „transzkontextuális”

(Konrád–Szelényi) eszköztár nélkül. Ösztönösen irtózik a kerítéstől, mert a nyuga-tiakkal ellentétben nem kerítés által védett szabadságban, hanem elkerített rabság-ban nőtt föl. Nem tud különbséget tenni a szabadság és a demokrácia önvédelme és a börtönbe zárás közt. A CDU elnökségének egy tagja kifejezte a párt legtöbb tagjá-nak véleményét, mondván, „A határok fölötti ellenőrzés elvesztése sokak szemében a legrosszabb, ami történhet”.

A lelkészlány politikája talán keresztény meggyőződéséből fakad, Jézus felszó-lításából, hogy szeressük embertársainkat, öltöztessük fel őket, éljünk velük

béké-133 ben, és szelíd társadalmi viszonyokat alakítsunk ki. Ennek a felszólításnak nagy, szekularizált történelmi intézményesülése az a demokrácia, amelyet ma Nyugaton ismerünk. Ám Jézus azt is mondja a felöltöztetettnek, hogy „akinek nincs, adja el köntösét, és vegyen kardot”, a békében ringatózónak, hogy „nem békét hoztam, hanem kardot”, a bárgyún szelídnek pedig, „legyetek ravaszak, mint a kígyók, szelí-dek mint a galambok”. Clairvaux-i Szent Bernát, középkori misztikus és a ciszterci rend alapítója szerint Krisztus lovagja „nem értelmetlenül hordja kardját: az isteni akarat végrehajtója, vagy azért, hogy megzabolázza a gonosztevőt, vagy azért, hogy támogassa a jókat”. Ez minden demokratáról elmondható, aki meg akarja védeni a demokráciát.

A külső támadással nem tud szembeszállni egy pipogyává degradálódott demok-rácia, amely olyan szekularizált keresztény elveket, mint a „mindenki szeretete”

próbál a gyakorlatba, minden kritikai hozzáállás, minden történeti, kulturális és val-lási különbségtétel nélkül. Jézus a szeretet parancsát olyan korban adta, amikor még nem léteztek vallások, melyeknek alapelve a másik valláshoz tartozók meggyilko-lása, melyek tanaikban azt ígérik, hogy minden megölt keresztény a túlvilágon a gyilkos szolgája lesz. A neki kijáró sok száz ágyas rabszolga mellett.

Az erős demokráciák védik magukat

Akinek nincs fogalma a demokráciáról, az nem tudja, hol vannak a határai, nem tudja, hogy azt nagyon keményen védeni kell, ha kell, kerítéssel, ha kell, fegyverrel.

Ha kell, a lehető legmagasabb szintű középiskolai és egyetemi filozófiai és humán-tudományos oktatással, ahogy erre az USA és Svájc a legjobb példák. A világ leg-erősebb, legrégebbi és legstabilabb demokráciái, az amerikai és a svájci viszonylag a legnagyobb, leginkább felszerelt, legkorszerűbb hadseregekkel rendelkeznek, és a nép (demos) erejére támaszkodva nem engedik meg, hogy mások irányítsák, dik-táljanak nekik, vagy országukba engedély nélkül beszivárogjanak. Svájc hadserege népfölkelő, minden svájci állampolgár otthon tartja fegyverét, a hadseregnek annyi tagja van, ahány felnőtt férfi hadköteles korú állampolgára él az országban. El is kerülte a migránshullám. Mindemellett Svájc valódi demokrácia: 8 milliós lakossá-gából 2 millió bevándorló. Németország a második világháború után demokráciává, de sajnos mint napjainkban nyilvánvaló, lebutított demokráciává vált, hadseregét lefegyverezték, és kialakult az a téves nézet, hogy a demokráciának nincs szüksége hadseregre és erős határokra. De akkor mi fogja elválasztani a diktatúráktól, a ter-rorállamoktól, a pusztítására törő erőktől? Hogyan biztosítható, hogy a demokrati-kus állam nem ad olyan terroristáknak otthont, akik később vírusként elszaporodva bomlasztani kezdik az államot?

A legerősebb államok úgy vélik, hogy a kerítéssel való határolás saját identitá-sukhoz ugyanúgy szükséges, ahogy az agynak vagy a kődarabnak is szüksége van definiált határokra. Az Egyesült Államokat 3144 kilométer határ választja el Mexi-kótól, melyből 1050 km hosszan akár hét méter magasságot is elérő kerítés védi az országot. 18 000 rendőr védi a határt. A védelem évente 13 milliárd dollárba kerül.

2000-ben 1,6 millió embert vettek őrizetbe illegális határátlépés miatt, a kerítés

134

kiépítése után, 2014-ben már csak 480 ezret. Akik a kerítést megkerülik, életveszé-lyes sivatagi utakat kell választaniuk. 2014-ben hozzávetőleg 300-an haltak meg, amikor megkísérelték az illegális bejutást az Egyesült Államokba.

A két spanyol enklávét a marokkói partoknál hétméteres kettős kerítés védi, évente több százan próbálnak átjutni. Felvételek igazolják, hogy az éles késekkel felszerelt kerítésen fennakadt, vérző menekülteket spanyol rendőrök ütlegelik.

2014. január 6-án legalább 15 menekült halt meg, amikor megpróbálták a kerítésen belülre jutni, a tengeren úszva. Spanyol és marokkói határőrök gumilövedékekkel és könnygázzal lőtték őket, úszás közben.

Nyugat-Jordánia és a Gázai övezet körül Izrael már régebben kerítést és falat épített. Nemcsak a terroristák ellen adnak védelmet, de területi és demográfiai el-választásra is szolgálnak. 2012-ben Izrael Egyiptom felé is lezárta határait. 250 ki-lométer hosszú és öt méter magas szögesdrót elsősorban afrikaiakat, eritreaiakat és szudániakat tart az országon kívül. Az azt megelőző években 45 ezren jöttek ezekből az országokból Izraelbe. Nem kaptak menekültjogot, de nem is küldték őket vissza. Időközben valamennyien levelet kaptak az izraeli kormánytól. Vagy elfogadják a 3500 dollár hazatérési segélyt, vagy bevonulnak a sivatagban elhelyez-kedő Saharonim börtönbe. Izrael megerősíti határait a Golan fennsíkon, és Jordánia felé is nagy biztonságot adó kerítést épít.

Ausztrália nem tűri a szabálytalan bevándorlást. Bár nincs a sziget körül kerítés, de a hadsereg az egész ország körül szoros és engedély nélküli áthatolást megaka-dályozó őrjáratot tart. Amit az Európai Emberjogi Bíróság az európaiaknak kifeje-zetten tilt, az ausztrálok zavartalanul gyakorolják. A bevándorlókat szállító hajókat elfogják, és azonnal visszaküldik. Ha egy hajó rossz állapotban van, átteszik az utasokat egy jobb állapotúba, és visszaszállítják őket. Akinek mégis sikerül illegá-lisan bejutnia, börtönbe kerül a Karácsony-szigeteken, vagy a Pápua Új-Guineához tartozó Manus szigetén. Az Amnesty International az ottani viszonyokat emberhez méltatlannak és felháborítónak tartja.

Európában Magyarország korántsem az első ország volt, amely kerítést épített határain. Görögország az Evros határfolyó mentén épített kerítést a 2011-es mene-kültinvázióra válaszként, azután a menekültek száma drasztikusan csökkent. 2011-ben még hatezer menekültet fogtak itt el, egy évvel később már csak huszonhatot.

Bulgária 270 kilométer hosszan épített kerítést törökországi határára. 2013 és 2014 közt itt is kétharmaddal csökkent a menekültek száma. Elemzések szerint azonban a határok csak egyes országokat tehermentesítenek. A menekültek új útvonalakat keresnek, a nehézségek fokozódásával növekszik a menekülteket szállítók nyere-sége is.

Az identitásukat védő demokráciáknak meg kell védeniük határaikat, ahogy azt Svájc, Izrael és az Egyesült Államok teszik. Ha megengedik az ellenőrizetlen be-áramlást, az önmaguk feladásával jár, ahogy a fejbe lőtt golyó az egyén feladásával, legtöbbször halálával vagy mentális kimúlásával jár. Ez érvényes minden demokrá-ciára és az Európai Unióra is.

135