Vagyoni típusú helyi adók

Az adózási gyakorlatban a vagyonadókat a természetes személyek és azok szervezeteinek vagyona után vetik ki, ami magában foglalja a tulajdont és a vagyoni értékű jogokat. A vagyoni típusú helyi adók célja, hogy a településen élő magánszemélyek és a településen gazdálkodó szervezetek vagyoni helyzetük arányában hozzájáruljanak a közszolgáltatások közös kiadásainak finanszírozásához (Sztanó, 2012). Az adórendszer helyi önkormányzati szintjén a helyi vagyoni érdekeltséghez kapcsolódóan az ingatlanadóztatás a jellemző, melynek keretében az építményekhez és a telkekhez kapcsolódik adófizetési kötelezettség.

A vagyoni típusú helyi adókat az önkormányzatok előszeretettel alkalmazzák, mivel az adó-alap immobil és kevésbé kitett a gazdasági környezet változékonyságának, a költségvetés tervezésekor ezen adónemekből származó bevételek stabilak és könnyen tervezhetők.

A Htv. értelmében az önkormányzati adóhatóságok kétféle vagyoni típusú adónemet vethetnek ki: az építményadót és a telekadót. Az építményadó tárgya az önkormányzati kül- és belterületen fekvő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület (például garázs, üdülő, üz-lethelyiség, üzem, raktár, műhely stb.) és épületrész. Az adókötelezettség kiterjed az mények valamennyi helyiségére, rendeletetéstől és hasznosítástól függetlenül. Az épít-ményadó alanya minden esetben az a magán- vagy jogi személy, aki a naptári év első napján az építményt illetően az ingatlan nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában terheli adókötelezettség, vala-mint írásos megállapodás alapján egy tulajdonos is gyakorolhatja az adóalanyisággal kap-csolatos jogokat és kötelezettségeket. Ha az ingatlant vagyoni értékű jog terheli, akkor az építményadó alanya a vagyoni értékű jog gyakorlására jogosult személy. Az építményadó alapja lehet egyrészt az építmény négyzetméterben megadott hasznos alapterülete, másrészt a korrigált forgalmi értéke. A helyi adóhatóságok az építményadó tárgyát illetően a rendel-tetése, használati célja mellett aszerint is differenciálhatnak, hogy az építmény a település kül- vagy belterületén található-e, ennek megfelelően többféle adómértéket állapíthatnak meg. Az építményadó kezdeti 300 Ft/m²-es hasznos alapterületre vonatkozó és 3%-os kor-rigált forgalmi értékre vonatkozó mértéke 2011. január 1-jétől már a jelenlegi 1100 Ft/m² (valorizált értéken 2020-ban 1951,65 Ft/m²)⁴¹ és 3,6% adómértékekre emelkedett, valamint több adómentességet is hatályon kívül helyeztek, mint például a lakások esetén mentesülő egyenesági hozzátartozónkénti 25 m². 2018. január 1-jétől bevezetésre került a reklámhor-dozók építményadója, melynek maximális mértéke 12000 Ft/m². A 3178 magyar önkor-mányzat közül 640 vetett ki lakások után építményadót 2020-ban, nem lakás céljára szol-gáló építmény után pedig 821 (1. táblázat). Az önkormányzatok többsége a nem lakás cél-jára használt építményekre vetette ki az adót, ami azt jelzi, hogy az építményadóval is főként a gazdasági tevékenységet adóztatják. Az önkormányzatok számára a törvény előír kötelező mentességeket az építményadó kapcsán. A garanciális adómentesség a szükséglakásokra, a

41 A tételes összegben megállapított adómértékek (építményadó, telekadó, magánszemélyek kommunális adója, idegenforgalmi adó) esetében a törvény a 2005. évtől lehetőséget biztosít a helyi adóhatóságoknak, hogy az adók törvényben meghatározott felső mértékétől az infláció követésével eltérjenek. Az adómértékek felső határai tehát minden évben indexálásra kerülnek az infláció 2003-tól kezdődő figyelembe vételével.

háziorvosi ellátás céljára szolgáló helyiségekre és az állattartásra, növénytermesztésre szol-gáló épületekre, valamint e tevékenységekkel összefüggésben használt tároló épületekre ter-jed ki. A törvény kitér továbbá a műemléképület felújításhoz kapcsolódó adómentességre is, melynek értelmében a védetté nyilvánított vagy helyi egyedi védelemben álló épület fel-újítása esetén az építési engedély jogerőre emelkedését követő három egymást követő adó-évben mentesül az adó alól az épület.

1. táblázat: Helyi adónemeket bevezető önkormányzatok számának alakulása 20 év távlatában

2001 2004 2008 2012 2016 2020

Építményadó lakás után 337 373 420 559 584 640

Építményadó nem lakás után 697 731 758 831 823 821

Telekadó 390 416 432 523 521 517

Magánszemélyek kommunális adója 1981 2154 2261 2312 2307 2305

Vállalkozások kommunális adója 746 713 693 - - -

Idegenforgalmi adó vendégéjszakák

száma alapján 410 505 584 724 792 844

Idegenforgalmi adó szállásdíj alapján 6 4 9 16 13 13

Idegenforgalmi adó építmény után 171 162 167 - - -

Helyi iparűzési adó 2354 2548 2698 2736 2792 2886

Települési adó - - - - 51 107

Forrás: saját számítás és szerkesztés a Magyar Államkincstár (2020a) és az Adó Online (2018) adatai alapján

A vagyoni típusú helyi adónemek másik típusa a telekadó, melynek esetén az adókö-telezettség a helyi önkormányzat illetékességi területén lévő telket terheli. A törvény értel-mében azokra a földrészletekre vonatkozik a telekadó-fizetési kötelezettség, melyek beépí-tetlen belterületiek, nem termőföldként nyilvántartott külterületiek, valamint épületnek nem minősülő építménnyel vannak lefedve (például úttal, parkolóval). Nem vonatkozik a telek-adó-kötelezettség sem külterületi, sem belterületi termőföldekre, melyek művelés alatt áll-nak, valamint a közúti és vasúti pályákhoz tartozó földterületekre. A telekadó alanya a telek tulajdonosa, vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog gyakorlására jogosult, az adóalany tehát lehet magánszemély és gazdálkodó szervezet is. Több tulajdonos esetén az építményadónál is felmerült rendelkezések az irányadóak, tehát a tulajdonosok a tulajdoni hányaduk arányában minősülnek adóalanynak, továbbá írásos megállapodás alap-ján egy tulajdonos is felruházható az adóalanyi kötelezettségekkel és jogokkal. Telekadó-kötelezettség az adótárgy jellegétől függően többféle módon is keletkezhet. Belterületi ter-mőföld esetén a földrészlet mezőgazdasági művelésének megszűntetését vagy a művelési

ág törlését követő év első napján keletkezik az adókötelezettség. Külterületi telek esetén szintén a művelési ág törlését követő év első napján, míg az épülettel beépített telkek után az épület megsemmisülését, lebontását követő félév első napján keletkezik adókötelezett-ség. Ennek megfelelően megszűnik az adókötelezettség a termőföldek művelési ágának in-gatlan-nyilvántartási átvezetésének vagy művelése megkezdésének éve utolsó napján, il-letve a telek épülettel való beépítésekor a félév utolsó napján. Az adókötelezettségre vonat-kozó változások főszabályként a változás bekövetkeztét követő év első napjától kerülnek figyelembe vételre. A telekadó alóli mentességeket a törvény szűk körben határozza meg, miszerint mentesül az adó alól az épülettel, épületrésszel megegyező nagyságú telekrész, vagyis az építményadó alá eső rész, az erdőművelési ágban nyilvántartott telek, valamint az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének fele. A telekadó alapját az építmény-adóhoz hasonlóan kétféle módon határozhatja meg az önkormányzat. Az egyik számítási módszer esetén az adóalap a telek négyzetméterben megállapított területe, másik módszer alkalmazásakor az adóalapot a telek korrigált forgalmi értéke jelenti. A telekadó mértéke, ahogy az építményadónál is lehetőség van rá, differenciáltan is megállapítható az egyes ön-kormányzatok esetén az övezeti elhelyezkedés, a hasznosítás jellege, lehetősége vagy mi-nőség alapján is. A telekadó maximális mértékei 20 éve változatlanok, ugyanis 1996. január 1-jétől emelkedett meg a hasznos alapterület utáni adózás esetén 100 Ft/m²-ről a duplájára (2020-ban a tényleges adómaximum: 354,8459 Ft/m²), míg korrigált forgalmi érték után 1%-ról 3%-ra. 2020-ban 517 helyi önkormányzatnál adókötelesek a telkek.