2.3.1. Angolszász modell
Az angolszász típusú rendszerek centralizáltak, ahol a helyi igazgatás jelentős mértékű meg-osztottsága jellemző, a helyi kormányzati szintre jutó közfeladatok köre viszonylag szűk. A települési önkormányzatok felett a körzeti és megyei önkormányzatok működnek, melyek szélesebb felelősségi körrel rendelkeznek. A helyi önkormányzatok bevételét vagyoni tí-pusú helyi adó, az ingatlanadó biztosítja. A modell jellemzőinek ismertetése az angol11 helyi adórendszer bemutatásával valósul meg.
Az angol helyi önkormányzati rendszer három féle területre tagolódik: 6 nagyvárosi terület (metropolitan area), 56 grófsági terület (shire area, amelyek összesen 27 grófsági
11 Az Egyesült Királyság sajátosan berendezett állam, magába foglalja Angliát, Skóciát, Walest és Észak-Írországot. Anglia önkormányzati rendszeréről a westminsteri parlament rendelkezik, amely a szabályozási hatáskört devolúció útján átengedte a skót, walesi és észak-ír területeknek, tehát azok saját parlamentjeinek hatáskörébe helyezték az önkormányzati szabályozást. A kutatás a továbbiakban csak Anglia helyi adórend-szerével foglalkozik.
megyét és 201 grófsági kerületet foglalnak magukba) és a fővárosi terület (capital area).12 A három fő területen belül működnek a helyi önkormányzatok, amelyek felelőssége a hu-mán jellegű (pl. oktatás) és infrastrukturális közfeladatokra terjed ki. Angliában kétféle he-lyi adó volt hatályban, a háztartási és a vállalkozási célú ingatlanokat terhelő adók (domestic and non-domestic rates), egészen 1990. április 1-jéig, amikor is az önkormányzati finanszí-rozás reformjának keretében a domestic rate-et hatályon kívül helyezték, a non-domestic rate pedig egy központi költségvetési támogatás forrása lett (Kecső, 2015). Bevezetésre ke-rült a közösségi díj (community charge), amelynek célja a haszonelv szerinti adóztatás meg-valósítása volt, tehát hogy mindenki járuljon hozzá a közterhekhez, aki a közösséghez tar-tozás előnyeiből részesedik. Az adó azokat a természetes személyeket terhelte, akik a 18.
életévüket betöltötték, a helyi önkormányzat területén lakóhellyel rendelkeztek és nem vo-natkozott rájuk adómentesség.13 A community charge rendkívül magas adóterhet jelentett, a lakosság nem tudta elfogadni, így szükségessé vált az adónem leváltása. 1993. április 1-től lépett hatályba az új helyi adó, a tanácsi adó (council tax), amely jelenleg az egyedüli helyi adónem Angliában. A tanácsi adó vagyoni típusú adó, melynek tárgya a lakás (dwelling). A lakás fogalmát a Local Government Finance Act 1992 rögzíti egyéb jogsza-bályokra hivatkozva, ez alapján a lakás a magánszemélynek olyan örökíthető ingatlana, amely lakóhelyi funkciót tölt be. Nem lehet az adó tárgya olyan ingatlan, amelyre a helyi önkormányzatok által beszedett, de központi bevételt jelentő non-domestic rate-et (köz-nyelvben: business rate) kivetették. Az adó alanya főszabály szerint az a 18. életévét betöl-tött természetes személy, aki határozatlan időre szóló korlátlan joga alapján a lakásban él.
A tanácsi adó alapját a központi adóhatóság Valuation Office Agency (VOA) szervezeti egysége által 1991-ben megállapított forgalmi érték képezi.14 A szervezet által összeállított jegyzék alapján kell a helyi önkormányzatoknak a tanácsi adót kivetni. A jegyzék a készí-tésétől fogva nem lett frissítve, így a benne szereplő értékek nem alkalmazkodtak a jelenlegi lakáspiaci helyzethez. Az 1991. április 1. után épült lakások felértékelésekor azt veszik fi-gyelembe, hogy mekkora lehetett volna a lakás ingatlanpiaci ára 1991-ben. Az ingatlanok újra-érékelésére csak kivételes esetekben kerül sor.15 Ugyanakkor elmondható, hogy ez a gyakorlat egyben stabil adóalapot és kiszámítható adóbevételt eredményez. Az adó mértékét
12 Department for Communities and Local Government: Local Government Financial Statistics England, No.
28 2018, London, 4. p.
13 Local Government Finance Act 1988 2. § (1)
14 Local Government Finance Act 1992 21. § (1)-(2)
15 Például ha részben vagy egészben megsemmisül, ha értékesítésre kerül, vagy ha jelentős változások történ-nek az ingatlan térségében. (Forrás: www.gov.uk/council-tax Utoljára megtekintve: 2020.01.16.)
a helyi önkormányzat állapítja meg tételesen a törvény 5. § (2) bekezdésében meghatározott adósávok használatával. A lakás 1991. április 1-jei értéke alapján nyolc sávba (A-H) oszt-hatók az ingatlanok, amely sávok különböző arányúak. A törvény 5. § (1) bekezdése hatá-rozza meg az arányokat, amelyek alapján az adótételt a D sávhoz viszonyítva csökkenteni vagy növelni kell. A sávokban a progresszió alkalmazása szociális megfontolásból fakad, de ennek ellenére a tanácsi adó nem igazodik az adóalanyok jövedelmi helyzetéhez, hiszen a lakások értékéből indul ki az adó szabályozása, nem pedig a fizetőképességből (Kecső, 2015). Az önkormányzatoknak a tanácsi adó kivetésénél szem előtt kell tartaniuk a költség-vetésük alakulását, az adó kivetésénél figyelembe kell venniük, hogy mennyi bevételre lesz szükségük. Az adómértéknek nincs törvényi határa, az önkormányzatoknak a D sávot úgy kell pozícionálniuk, hogy a helyi adóbevétel fedezze a kiadásaik azon részét, melyre a külső források nem elegendőek. Az adó mértékének emelése azonban nem történhet felelőtlenül, ugyanis a Localism Act 2011 bevezetésével a helyi választópolgárok kezébe került a helyi adóemelések feletti kontroll. Kiugróan magas helyi adóemelés esetén népszavazást kell tar-tani arról, hogy a lakosság elveti vagy támogatja az adóemelést. A tanácsi adóbevételek az összes angol kormányzati adóbevételnek 5%-át teszik ki, a helyi önkormányzatok bevéte-lének pedig átlagosan 16%-a származik a tanácsi adóból.16
Az angol helyi adóztatás tekintetében problémát jelent, hogy csupán egyetlen helyi adónem bevezetését eszközölhetik az önkormányzatok, ráadásul zárt listás módszert alkal-mazva működik az adónem, melynek következtében csak arra van hatáskörük, hogy a D sáv adótételét meghatározzák, és az adókedvezményekről, valamint a mentességekről döntse-nek. Több előnye is tapasztalható a vagyonadó használatának, hiszen az immobil adóalap stabil forrást biztosít az önkormányzatoknak, kiküszöböli az ingatlanértékek ingadozásából származó kockázatokat, kiszámíthatóvá teszi az adóbevételeket, könnyen adminisztrálható, ráadásul a helyi viszonyoknak megfelelően alakítható ki az adópolitika. Mindezek ellenére felsorolható néhány hátrány is, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes önkormányzatok által kivetett adómértékek közt, mivel azokat nem csak a települések nagysága befolyásolja, hanem a helyi költségvetések kiadási olda-lának alakulása is. Fontos hiányossága a helyi adórendszernek, hogy a lakásállomány piaci értékelése nincs frissítve, a szabályozás leragadt az 1991-es lakásáraknál, ami korántsem segíti elő a vagyoni helyzetnek és teherbíró képességnek megfelelő adóztatást. Problémát
16 Department for Communities and Local Government: Local Government Financial Statistics England, No.
28 2018, London,
jelent emellett, hogy a tanácsi adó hatálya csak a természetes személyekre terjed ki, a vál-lalkozási szektorra nem. Ebből kifolyólag a helyi önkormányzatok adópolitikájukkal nem tudják befolyásolni a helyi gazdaságot és ösztönözni a helyi gazdaság teljesítményét, sem hatást gyakorolni a vállalkozások telephely-választási döntéseire.
2.3.2. Skandináv modell
A skandináv modellben a nagyméretű helyi önkormányzatok széles felelősségi és hatásköre a jellemző. Az önkormányzatok nagyfokú pénzügyi és gazdasági önállósággal rendelkez-nek. A kisebb településeket összevonták, hogy a mérethatékony egységek létrehozásával megpróbálják elkerülni a települések nagyságrendbeli eltéréséből adódó problémákat. A magas lakosságszámú települési önkormányzatok az alapfeladatok összességét ellátják. A modellben a helyi bevételek döntő szerepet játszanak a feladatellátás finanszírozásában, mi-vel a közjavak előállítása és az előállítás finanszírozási feltételeinek megteremtése a helyi önkormányzati szektorra épül (Vigvári, 2011a). A megye nyújtja a középfokú szolgáltatá-sokat, főként az egészségügyi, közoktatási és tömegközlekedési feladatok terén. A központi kormányzat feladatai pedig szinte csak a központi közjavak biztosítását és a területi különb-ségek kezelését foglalják magukba. A kormányzati szintek közti feladatmegosztás ezen ará-nyait támasztja alá az is, hogy európai összehasonlításban a skandináv országokban mesz-szemenően a legmagasabb a helyi adóbevételek GDP arányos értéke (3. ábra). A modellben a személyi jövedelemadó pótadóztatása teremti meg az önkormányzati adóbevételeket.
Svédország alkotmányos monarchia, parlamentáris rendszerrel és fejlett gazdasággal.
Az önkormányzatiságnak Svédországban sok éves hagyománya van, az önkormányzatok az 1960-as években alakultak, a közigazgatási rendszer mai formája viszont az 1992-es tör-vénymódosítások révén alakult ki. A Svéd Alkotmányban (Grundlagar) fektették le az ön-kormányzás alapjait. Az alkotmány négy külön alaptörvényből17 áll, melyek közül a Kor-mányzati Okirat 14. fejezete rendelkezik a helyi szervekről, miszerint a választott helyi (te-lepülési) és megyei testületek felelnek a helyi és regionális önkormányzásért. Az állam felel azért, hogy a közszolgáltatások a társadalmi és gazdasági egyensúlynak megfelelően mű-ködjenek és fejlődjenek. Ám a megyei és helyi önkormányzatok felelősek a közszolgáltatá-sok java részéért, így területi szinten kap hangsúlyt a közjólét biztosítása.
17 A négy svéd alaptörvény: Kormányzati Okirat 1974 (regeringsformen RF), Törvény a Sikerességről 1810 (successionsordningen SO), Törvény a Sajtószabadságról 1949 (tryckfrihetsförordningen TF) és a Törvény a Szólás Szabadságáról 1991 (yttrandefrihetsgrundlagen YGL).
3. ábra: Európa területi és helyi önkormányzatainak adóbevétele az országos GDP