Adott turisztikai desztinációt jelentő önkormányzat idegenforgalmi adóbevételéből a környező települések nem részesednek. Mindez rávezet az idegenforgalmi adó térbeli egyenlőtlenségeire, és arra, hogy ezeknek a különbségeknek valamilyen módon a csökken-tése lenne célszerű. Az idegenfogalmi adóztatás települések közti különbségeinek mérsék-lésére való törekvés esetén a kutatás térség-szemléletű szempontokat vett figyelembe, mivel az idegenforgalmi adó tekintetében gyakran hatalmas különbségek mutatkoznak egymással szomszédos települések között. A térségi, településegyüttesi megközelítés következtében megkerülhetetlen volt a településfejlesztés és a települési együttműködések vizsgálata.
A tértudományok axiómája a térben egyenlőtlen fejlődés. Amennyiben egy társada-lompolitikailag tolerálható szintet tartósan meghaladnak a társadalmi és gazdasági téren ér-telmezett, különböző térségek között fellépő fejlettségbeli különbségek, úgy az egyes térsé-gek között „károsnak” tekinthető folyamatok jelentkeznek, mint például szegregáció vagy elvándorlás (Kulcsár, 2008). Az ilyen típusú területi folyamatok megelőzését és következ-ményeik csökkentését célozzák a különféle területfejlesztési politikák, amelyek főként a re-gionális különbségekre fókuszálnak,74 azonban a területfejlesztés több területi szintet is ma-gában foglal, igaz a pontos szintek meghatározásáról a szakirodalomban két eltérő vélemény van (Faragó, 2010). Az egyik, hogy a településfejlesztés nem tartozik a területfejlesztés fo-galmába, hanem teljesen külön szabályozást és eszközrendszert igényel. A másik nézet sze-rint a területfejlesztés a települési szinttől a nemzetközi szintig egyaránt értelmezhető. A különböző szintű területek egymástól nem függetlenek, bármely településen végrehajtunk egy fejlesztést, az egyben a nagyobb, befogadó terület mutatóinak a változását is jelenti.
Ugyanígy a nagyobb téregységben elhatározott fejlesztés végső soron egy vagy több tele-pülésen realizálódik. A közigazgatásilag önálló települések fejlesztését is célszerű és kívá-natos összehangolni.
A települési hálózatok, a partnerségi alapon szerveződő kistérségi együttműködé-sek,75 társulások növelik a helyi politika megvalósításának esélyeit. Az együttműködés alapja azoknak a fejlesztési céloknak a felvállalása, amik meghaladják az egyes települések erejét, de amik a szomszédos településekkel való kooperációban hatékonyabban valósítha-tók meg. Magyarországon jelenleg 3178 települési önkormányzat működik, ezért elenged-hetetlen az együttműködés a különböző önkormányzatok között a jobb minőségű
74 Például a területfejlesztés jogi alapját képező 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrende-zésről.
75 A kistérségek közigazgatási szerepe 2013. január 1-jétől megszűnt, csak területfejlesztési és statisztikai cé-lokat szolgáló területi egységek.
szolgáltatás-nyújtás, a szakszerűbb feladatellátás, a hatékonyabb területfejlesztés és a forrá-sok eredményes lehívása érdekében. Az önkormányzati rendszer átalakítása után, jelenleg a társulások76 fő területe a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatokra, a közös óvoda-fenn-tartásra és a térségi orvosi ügyeleti rendszer közös működtetésére irányul. Az együttműkö-dési területek szűk köre miatt az önkormányzatok elsődleges célja továbbra is leginkább csak a saját településük fejlődésének előmozdítása vagy fenntartása. Az önkormányzatok gazdasági önállósága miatt hiányzik az egyes térségekben a helyi adópolitikák összehango-lása, ugyanis az önkormányzatok gazdasági autonómiájának legfőbb eszköze a helyi adók rendszere, mely lehetőséget teremt a helyi adópolitika kialakítására. A helyi adók feletti rendelkezés joga pedig minden településen a saját közigazgatási határon belülre korlátozó-dik. Ezzel összefüggésben elmondható, hogy egy-egy település magasabb adóbevételeiből a velük szoros kapcsolatban álló, környező települések szinte semmilyen módon nem része-sülnek.
Az adóknak kitüntetett jelentősége van a települési önkormányzatok és a helyi gazda-ságban működő vállalkozások, valamint turisztikai szolgáltatók közötti kapcsolatokban is.
A helyi adóbevételeket szinte teljes egészében a vállalatok befizetései alkotják, akár ipar-űzési, akár építményadó, de akár idegenforgalmi adó vonatkozásában is. Az önkormányza-tok számára a helyi adók a bevételi lehetőségen túl egyfajta gazdaságfejlesztési eszközt is jelentenek, hiszen jól megtervezett adópolitikával meg lehet felelni a már működő vállala-tokkal kialakított kapcsolatoknak, illetve a potenciális új beruházók elvárásainak is. Mind-ezek nem csupán az iparűzési adó tekintetében érvényesek, hanem a turizmussal, így az idegenforgalmi adóval kapcsolatban is.
Viszont egy turisztikai desztináció idegenforgalmi adóból származó többletbevételei hiába biztosítják a település gazdasági, infrastrukturális és környezeti állapotának folyama-tos fejlődését, ha a környező településeken, jellemzően falvakban ugyanezen tényezők álla-pota ezt nem tükrözi. Holott a desztinációba érkező vendégek számára nem elhanyagolható szempont például az sem, hogy a települést milyen utakon és mennyire rendezett
76 2013. január 1-vel hatályát veszítette a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény, valamint a többcélú kistérségi társulásokról szóló 2004. évi CVII. törvény. Az Mötv. azonban továbbra is fenntartotta az önkéntes önkormányzati társulások lehetőségét, a minden társulási formára vonatkozó, 2013. 01. 01-jétől hatályos Mötv. IV. fejezetében, a helyi önkormányzatok társulásairól szóló 87-95. §-aiban. A 87. §-ban rögzítette az önkéntes társulások fogalmát: „A helyi önkormányzatok képviselő-testületei megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több önkormányzati feladat- és hatáskör, vala-mint a polgármester és a jegyző államigazgatási feladat- és hatáskörének hatékonyabb, célszerűbb ellátására jogi személyiséggel rendelkező társulást hoznak létre.”
településeken és környezeten keresztül lehet megközelíteni. Ezért fontos lenne az idegen-forgalmi adóból származó bevételek térségi szinten (is) történő kezelése.
A leírtak alapján tehát a turizmus tekintetében is erősíteni kellene a társulások szere-pét, vagy olyan kooperációkat kellene létrehozni, amelyek előmozdítanák egy-egy térség turisztikai fejlődését oly módon, hogy a turizmusból származó gazdasági előnyök ne csak egy önkormányzatnál koncentrálódjanak, hanem a környező településeken is érzékelhetővé váljanak hatásai. Emellett a nagyobb területi alapegységek hatékonyabb alanyai a tervezés-nek és a gazdaságfejlesztéstervezés-nek is, és a méretgazdaságosság érvényesítése több feladat költ-ségtakarékos megvalósítását teszi lehetővé. A szakirodalomban igazolt megállapítás, hogy a felek elsődlegesen saját érdekeik érvényesítése végett működnek együtt (Gulati–
Wohlgezogen–Zhelyazkov, 2012), amikor a kooperáció valamilyen várható előnnyel jár.
Ezek az előnyök különfélék lehetnek, a jogszabályoknak való megfeleléstől kezdve, a gaz-dasági és pénzügyi előnyökön (költségcsökkentés, plusz forrás szerzése, pályázatok elnye-rése, stb.), valamint az erősebb érdekérvényesítő képességen át, egészen a szociális ösztön-zőkig (mint a közös, földrajzi identitástudat, közös értékrend).
A Magyar Államkincstár 2020. április 4-i törzskönyvi nyilvántartása alapján közel 1300 élő önkormányzati társulás működik Magyarországon (MÁK, 2020c). A települések általában több különböző formális társulásban is részt vesznek. A hazai községek jövőké-péből kihagyhatatlan az önkormányzati társulásos együttműködésekben való gondolkodás, hiszen sok esetben ez jelenti a kizárólagos megoldást a falusi lakosság számára az alapvető közszolgáltatások biztosítására (Szabó, 2019). A 2012 utáni önkormányzati társulási rend-szer empirikus feltérképezése 2016 és 2018 között a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodája (a továbbiakban: BM-ÖKI) jóvoltából valósult meg az Önkormány-zati Fejlesztések Figyelemmel Kísérése II. Kutatás keretében, melynek eredményeit az „Ön-kormányzati horizontális és vertikális együttműködési mechanizmus kiterjesztését megala-pozó” kutatási jelentés összegzi. Ebben településméret és (egy főre jutó adóerő-képesség alapján osztályozott) gazdasági helyzet alapján vizsgálták, hogy mik az együttműködések céljai és gátjai. Mind a kisebb, mind a nagyobb önkormányzatok esetében is a kötelező fel-adatellátás mellett a közös pályázási lehetőségek ösztönzik az együttműködést. A kérdőíves felmérés során a legtöbb települési válaszadónál felmerült az egymástól való kölcsönös füg-gőség, mint a kooperáció motorja, ugyanis a települési önkormányzatok (és nem csak a ki-sebb és gazdaságilag alacsonyabb osztályú települések) számos területen kapcsolódnak egy-máshoz és függnek egymástól, nem csak gazdasági, hanem szociális, kulturális területeken
is. Az empirikus vizsgálatuk alapján a települések a gyermekjóléti, a szociális, az egészség-ügyi és óvodai szolgáltatások és ellátások terén tartják a legcélszerűbbnek a kooperációt más települési önkormányzattal, azonban ezeket a célokat szorosan követi a turizmus és a településfejlesztés (14. ábra). A települések az együttműködési típusok közül szinte minden feladat esetében a más települési önkormányzattal történő kooperációt részesítik előnyben.
Ebből kifolyólag elmondható, hogy a turisztikai célú önkormányzati társulások létrehozá-sának ösztönzése megvalósítható lehet, és valószínűsíthetően nem ütközne együttműködési hajlandósági akadályokba.
14. ábra: Együttműködésre célszerűnek tartott közfeladatok együttműködési