Helyi adóztatás alapelvei

Az adóztatás a fiskális politika legfőbb eszköze. Megvalósulását az adójogszabályok mellett különféle adóztatási és adóigazgatási alapelvek biztosítják, így fontos áttekinteni, milyen követelmények támaszthatók az optimális adózási rendszerrel szemben. Az önkormányza-tok adóztatási rendszerével kapcsolatos elvárások az adóztatás klasszikus általános alapel-veiből vezethetők le. A közgazdasági szakirodalomban a legismertebb klasszikus elvrend-szer kidolgozója Adam Smith (1776) volt, aki négy alapelvben foglalta össze a hatékony adórendszerrel szemben támasztott elvárásokat (Heller, 1943). Smith meglátása szerint az egyenlő közteherviselés elvének értelmében az optimális adórendszer elsősorban igazságos és arányos, mivel az adóalanyok fizetőképességéhez igazodik, ugyanis az adóalanyoknak a közteherviselési képességükkel és jövedelmükkel arányosan kell hozzájárulni az államház-tartás fennállamház-tartásához. Második alapelvként Smith a kiszámíthatóságot emelte ki, miszerint az adórendszer legyen egyértelműen és pontosan meghatározható, annak érdekében, hogy

8 Előlegfizetési határidők: március 15. és szeptember 15., helyi iparűzési adó éves elszámolási határidő: május 31. és adóelőleg-kiegészítés megfizetési határidő: december 20.

ne lehessen a feltételeket félreértelmezni és az adóalanyok gazdasági helyzete minél ke-vésbé legyen bizonytalan. Harmadik elvként az alkalmasságot fogalmazta meg, miszerint az adófizetési kötelezettség teljesítési feltételei az adófizető számára is megfelelőek legye-nek, az adót úgy kell megállapítani, hogy az adózóknak a lehető legkevesebb kellemetlen-séget okozza. Végül a gazdaságosság és hatékonyság elvét hangsúlyozta az adórendszerrel szemben, amelynek eléréséhez minimalizálni kell az adózás többletterhét és az adminiszt-rációs költségeket, annak érdekében, hogy az adózás ne gátolja az adóalanyok gazdasági teljesítményének javulását (Lentner, 2018), vagyis ösztönözze őket az adóalapjuk növelé-sére.

Az adórendszerrel szembeni követelményeket több közgazdász is továbbfejlesztette a XX. század során, megfogalmazva különféle elvárásokat, melyek közül kiemelendő az ál-talánosság, az egyenlőség, a verseny- és szektorsemlegesség, a méltányosság, a stabilitás, valamint az átlátható és kezelhető adminisztráció szükségessége. Musgrave (1989) amerikai közgazdász alapelvként a haszonelvű adóztatást emelte ki, melynek lényege, hogy min-denki, aki a közszolgáltatásokból részesül, köteles hozzájárulni valamilyen formában a szol-gáltatások közterhéhez is. Fontosnak vélte továbbá, hogy a helyi adóztatási rendszerek ér-zéketlenek legyenek a gazdaság ciklikusságára. A közgazdász alaptételei közt szerepel az is, hogy az immobil adóalapot (például ingatlant) helyi vagy regionális szinten kell adóz-tatni, míg a mobil adóalapot (személyi jövedelmet, nyereséget) központi szinten (Vigvári, 2011b), hiszen így kiszámíthatóbbak és tervezhetőbbek a helyi bevételek.

Joseph Stiglitz (2000) öt elvárást fogalmazott meg az ideális adórendszerrel szemben, miszerint az legyen

- gazdaságilag hatékony (minél kevésbé befolyásolja az adózók magatartását), - egyszerű és költséghatékony,

- rugalmas (radikális beavatkozás nélkül hozzáigazítható legyen a változó gazdasági feltételekhez),

- a közkiadások társadalmilag elfogadott mértékéhez igazodó (politikai felelősség), és - igazságos (és méltányos) (Bánfi, 2014).

A magyar jogi szabályozásban az adózásra vonatkozó legfőbb alapelveket az adóigaz-gatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (továbbiakban: Air.) és az Art. tartalmazza.

Az Air. 1-8. § sorolja fel a következő adózásra vonatkozó elveket, melyekre a helyi adózta-tásban is figyelemmel kell lenni.

- Törvényesség (legalitás) elve: az adózó, az eljárás egyéb résztvevője és az adóhatóság meghatározott jogszabályoknak megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötele-zettségeit.

- Szakszerű és hatékony eljárás elve: az adóhatóság úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy a szakszerűséget, a hatékonyságot és a költségtakarékosságot tartja szem előtt, az eljárást a lehető leggyorsabban lezárja a szereplőknek a legkevesebb költséget okozva.

- Megkülönböztetés és „részrehajlás” tilalma: az adóhatóság minden ügyben jóhisze-műen, megkülönböztetés nélkül, a jogszabályoknak megfelelően köteles eljárni és in-tézkedni.

- Egyedi elbírálás elve: az adóhatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó té-nyeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően kell értékelnie és döntését valósághű tényállásra kell alapoznia.

- Méltányos eljárás elve: köteles az adóhatóság méltányosan eljárni, és törvényi felté-telek fennállása esetén adótartozás mérséklést és fizetési könnyítést engedélyez.

- Tájékoztatási kötelezettség, az adózói jogok gyakorlásának előmozdítása: az adózó-nak a jogszabályok megtartásához szükséges tájékoztatást meg kell adni, az adózás rendjét vele ismertetni kell és figyelmeztetni kell jogai érvényesítésére.

- Közérthetőség elve: az adózókkal való kapcsolattartás nyelvezetének egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie.

- Jóhiszemű eljárás követelménye, az együttműködési kötelezettség elve: az adózó és az eljárás egyéb résztvevője köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és az adóhatóság feladatainak végrehajtását elősegíteni, jóhiszeműségét pedig az eljárásban vélelmezni kell.

A törvény 100. §-a értelmében az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőr-zése során ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatal-ból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során (jogviszony eltérő minősítésének tilalma).

Az Art 1-5. §-ában megfogalmazott alapelvek közül a joggal való visszaélés tilalmát szükséges kiemelni (rendeltetésszerű, célhoz kötött joggyakorlás), mely szerint az adótör-vények és önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggya-korlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben vagy önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

Mindezek mellett a Kúria helyi adókra vonatkozó gyakorlatát is szükséges megemlí-teni. 2012-ben született döntés⁹ a teherbíró képességhez történő igazítással kapcsolatban, miszerint éves szinten a vagyon értékének 60-70 százalékát kitevő adó súlyosan aránytalan-nak minősül, mivel hamar felemészti az adótárgyat. Egy 2013-as döntés¹⁰ értelmében a köz-teherviseléshez való arányos hozzájárulás nem valósul meg akkor, ha a helyi adó csak egy jól körülhatárolható adóalanyt céloz meg.

Az adózási alapelvek figyelembevétele elengedhetetlen a helyi adóztatási rendszerek kialakításakor, az elméletek által megfogalmazott követelmények szem előtt tartása, vala-mint gazdasági, szociális és politikai szempontok együttes vizsgálata elősegítheti a hatéko-nyabb helyi adószerkezetek és adórendszerek kiépítését.