Amint arra az előző fejezetben rámutattam, a Bíróság által követett liberális szemlélet, úgy tűnik az uniós polgárság intézményének kiteljesítését, így az Unió politikai legitimitásának erősítését tűzi célul, amely eredményeként az uniós polgárok harmadik országbeli családtagjai is komoly előnyökhöz jutnak az Unióba való belépés és szabad tartózkodás jogait illetően. A fenti hipotézist megerősítendő, azaz, hogy a Bíróság joggyakorlatának elsődleges mozgatóru-gója az Unió politikai legitimitásának megszilárdítása egy további szempontot kívánok bevonni az Európai Unió Bírósága esetjogának részletes elemzésébe.
E szempont pedig nem más, mint hogy a Bíróság határozatainak indoklásában milyen mértékben támaszkodik az EJEE családi élet tiszteletben tartását bizto-sító 8. cikkére, ill. a vonatkozó strasbourgi joggyakorlatra és még inkább, hogy mennyiben tér el ettől egy sajátos sui generis uniós jogi érvelésre támaszkodva.
Az Unió politikai legitimitását nagyban befolyásolja, hogy a Bíróság döntése-iben mekkora hangsúlyt fektet az emberi jogok,530 így a 8. cikk szerinti családi élet védelmének érvényesülésére.531 Legalább ilyen, ha nem még hangsúlyosabb faktor az Unió politikai legitimitásának megítélése szempontjából, hogy az EuB a jövőben milyen mértékben támaszkodik magára az említett emberi jogi egyez-ményre, ill. a strasbourgi joggyakorlatra, avagy lép újabb sui generis ösvényekre
530 Szalayné Sándor Erzsébet az alapjogok uniós védelméről szóló tanulmányában hangsúlyozza, hogy az alapjogok védelme jelenleg az Európai Unió egyik legfontosabb legitimációs kérdése.
SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet: Gondolatok az európai unió alapjogi rendszerének metamorfózi-sáról. 9.
531 TRYFONODOU op. cit. 647.
az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgása körében felmerülő családi élet védelmével kapcsolatos követelmények biztosítása céljából.532
A migráció kérdése, ahogy azt már fent is jeleztem, mind a mai napig érzékeny pontját képezi az integrációs jogalkotásnak és jogalkalmazásnak. Ez azonban nem adhat felmentést az emberi jogok tiszteletben tartásának alapelvi jellegű követel-ménye alól.533 Az Unió komoly hangsúlyt fektet az emberi jogok és azon belül is a családi élet tiszteletben tartása követelményének érvényesülésére. Az Alapjogi Charta családi élet védelmét célzó cikke szinte teljesen összecseng a családi élet tiszteletben tartása követelményét rögzítő EJEE 8. cikkében foglaltakkal.534 Amíg az EJEE 8. cikke úgy rendelkezik, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”addig a Charta 7. cikke szerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák magánéletét és családi életét, otthonát és kapcsolattartását”. A Charta 52 (3) cikke tovább erősíti a fenti kapcsolatot azzal, hogy kimondja:„Amennyiben jelen Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezményben biztosított jogoknak felelnek meg, akkor ezeknek a jogoknak a tartalma és hatóköre azonos azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem gátolja, azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet szolgáltasson.”535
Amint arról a családi élet fogalmát tárgyaló fejezetben már szó esett, a luxem-burgi ítélkezési gyakorlatnak, mind a mai napig hatalmas ösztönzője és egyben forrása az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának évtizedek során kiépült joggyakorlata. Ahogy Király
532 Egyes Kommentátorok már igen korán rámutattak, hogy a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi EJEB gyakorlatában az egyes alapjogok értelmezésének, ill. az értelmezés alapjául szolgáló kritériumoknak a párhuzamosssága egyre szembeötlőbb. SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet:
Interferencia az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában. Acta Humana, 16. évf. 2005/2. 13.
533 A személyek és a szolgáltatások szabad áramlása területén sok esetben nem is merülhet fel az emberi jogi követelmények negligálásnak problematikája, tekintve, hogy az alapvető jogok és az alapvető szabadságok egymásra simulnak, azaz viszonyuk komplementáris jellegű. Lásd SZALAYNÉ uo. 23. GYENEY Laura: Újabb kihívások az uniós emberi jogi bíráskodás területén.
Iustum, Aequum, Salutare, 2006/3–4. 93.
534 Eltekintve attól, hogy az EJEE 8. cikkének 2. bekezdése tartalmaz egy a főszabály hatályát lerontó klauzulát.
535 Az Egyezménnyel és az EJEB joggyakorlatával való összhang kérdése komoly vita tárgyát képezte a szövegezés folyamán. Az Egyesült Királyság ragaszkodott ahhoz, hogy a Chartában foglalt jogok köre és tartalma igazodjon az Egyezményben foglaltakhoz, ill. az EJEB joggya-korlatához. Ezzel ellentétben az olasz, a francia és a spanyol álláspont egy az Egyezménytől és az EJEB gyakorlatától legalább részben független, autonóm alapjogi dokumentum megszü-letését támogatta.
Miklós is fogalmaz, „az Európai Bíróság legújabb gyakorlatában jól érzékelhető irányként bontakozik ki az a törekvés, hogy a Római Szerződésnek a személyek szabad áramlására vonatkozó rendelkezéseit az Európa Tanács Emberi Jogi Egyezményével összhangban értelmezze”.536
Ezt a tendenciát minden bizonnyal tovább erősíti az Unió Egyezményhez történő közeli jövőben várható csatlakozása. A csatlakozás kérdése már igen korán, a 90-es évek elején felmerült, azonban a Bíróság a korlátozott hatáskörök elvére hivatkozva elvetette azt. Ahogy azonban azt a kommentátorok már akkor jelezték, az Európai Bíróság 2/94-es véleménye537 – a csatlakozás szükségessé-gének szinte egyhangú elismerése ellenére –meglepő, de nem végleges döntést eredményezett.538
Egyes Szerzők egészen odáig mennek, hogy az EU EJEE-hez történő csat-lakozását követően annak rendelkezéseit az EU normahierarhiájában az EU alapító szerződéseivel azonos szinten kell fi gyelembe venni,539 bár a csatlakozási folyamat várhatóan nem lesz teljesen zökkenőmentes.540
Az EP Alkotmányügyi Bizottsága ennél kevésbé ambíciózusan fogalmaz az Unió csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól kiadott jelen-tésében, amikor is kimondja,541 hogy a csatlakozást követően az Emberi Jogi Egyezmény alkotja majd az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védel-mének minimális szintjét Európában, és hogy az kötelező erejű lesz különösen
536 KIRÁLY Miklós: Egység és sokféleség. Budapest, Új ember Kiadó, 2007. 70.
537 Lásd Opinion 2/94 (28 March 1996) Accession by the Community to the European Convention for the Protection of Human Rightsand Fundamental Freedoms. [EBHT 1996., I-01759. o.]
538 SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet: Az Európai Közösség csatlakozásának kérdése az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez: néhány gondolat a közösségi jog és az alapjogok viszonyáról az Európai Közösségek Bíróságának 2/94-es véleménye kapcsán. Acta Humana, 9. évf. / 1998/32.
31.
Az Európai Bizottság tárgyalói és az Európa Tanács emberi jogokkal foglalkozó irányítóbizo-ttságának szakemberei 2010. július 7-től fogva rendszeresen üléseznek a csatlakozási megál-lapodás kidolgozása céljából. A Miniszteri Bizottság a tárgyalás lezárásának időpontjaként 2011. június 30-át jelölte meg. SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet: Új távlatok az európai alap-jogvédelemben. Közjogi Szemle, 2010/3. 39.
539 SZABÓ Marcel: The EU under Public International Law: Challenging Prospects. In: The Cambridge Yearbook of European Legal Studies 2007–2008 (szerk. Catherine BARNARD). Vol.
10. Oxford and Portland, Oregon, Hart Publishing, 307–309.
540 SZABÓ Marcel: Az alkotmányos szerződés nemzetközi jogi kérdései. Iustum, Aequum, Salutare.
II. évf. 2006/1–2. 79.; Marcel SZABÓ: International legal responsibility of the European Union, in State responsibility and the law of Treaties in State responsibility and the law of treaties.
The Hague: Eleven International Pub., 2010, 199–203.
541 Lásd az EP Alkotmányügyi Bizottságának jelentése az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megál-lapodás intézményi vonzatairól (2009/2241(INI)) 2010 május 6.
azokban az esetekben, amikor az Európai Unió által garantált védelem alatta marad az Emberi Jogi Egyezmény által biztosított védelemnek.542
Megállapítja továbbá, hogy az EJEE-nek fontos szerepe van az Alapjogi Charta értelmezésében a tekintetben, hogy az Egyezményben elismert jogoknak megfe-lelő, a Charta által is garantált jogokat az Egyezményben előírtaknak megfele-lően kell értelmezni, ill., hogy az Egyezmény az Európai Unióról szóló szer-ződés 6. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Unió Bírósága számára inspirációs forrásként szolgál az uniós jog alapelveinek megfogalmazásakor. 543
Amíg a Charta 52(3) bekezdése kifejezetten rögzíti a két alapjogi doku-mentumban szereplő jogok terjedelmének és hatókörének egyezésére vonat-kozó követelményt,544 addig annak érdemi rendelkezései semmiféle iránymu-tatást nem adnak a strasbourgi gyakorlat vonatkozásában. Mindössze a Charta preambuluma545 utal arra, megerősítve azokat a jogokat, amelyek a strasbourgi fórum gyakorlatából következnek. A Chartához fűzött értelmező magyarázat, pedig rögzíti, hogy nem csupán az Egyezményben és az ahhoz csatolt jegyző-könyvekben foglaltak, hanem az EJEB és az EuB joggyakorlata is irányadóak a védelemben részesítendő jogok tartalmának és terjedelmének meghatározásakor.
A Charta értelmezését illetően a szerződéses reformfolyamat során azonban vita alakult ki az Egyesült Királyság, ill. Franciaország és Németország között.
Előbbi ugyanis arra törekedett, hogy az uniós és a tagállami bíróságoknak minél erősebben meg legyen kötve a keze a Chartában foglalt jogok és szabadságok értelmezése tekintetében, míg utóbbi azt hangsúlyozta, hogy az alapjogi doku-mentumot az Európai Bíróságnak és a tagállamok bíróságainak az uniós jogrend-szer sajátosságaira fi gyelemmel kell értelmezniük és nem kizárólag az EJEB értelmezését kell irányadónak tekinteni. A két ország ennek alapján nem fogadta el az Egyesült Királyság azon törekvését, hogy a Chartára vonatkozó magya-rázatok kötelező erővel bírjanak. Végső megoldásként egy kompromisszumos
542 Lásd uo. 17. pont. Az emberi jogok és alapvető szabadságokról szóló Egyezmény már a luxem-burgi bíróság alapjogi ítélkezési gyakorlata számára évtizedek óta közismerten inspirációs forrásnak számít, ebben a szerepkörében erősíti meg az Egyezményt a Szerződés 6.cikk (3) bekezdése is, amely az uniós jogrend részét képező általános elvi szintűnek fogadja el az egyez-ményben foglalt jogokat. SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet i. m. 37.
543 Lásd uo. 19. pont.
544 Alapjogi Charta 52(3) bekezdése: „Amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson.”
545 Ugyan nem érdemi rendelkezésről van szó, mégis tartalma meghatározó az alapjogi doku-mentum teljes egészére nézve.
megoldás született, az EU-Szerződés 6. cikke ugyan nagy mozgásteret hagyva a bíróságoknak, de kötelező jogi erőre emeli a magyarázatokat azáltal, hogy kimondja: a Chartát a VII. címében foglaltak alapján kell értelmezni, „kellően fi gyelembe véve a Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatá-rozzák az egyes rendelkezések eredetét”. A kellően megfogalmazás alapján a bíróságoknak ugyan a magyarázatokra fi gyelemmel kell értelmezniük a Charta rendelkezéseit, ugyanakkor egyes vonatkozásokban eltekinthetnek a magyará-zatoktól.546
Mint láthatjuk, az Unió EJEE-hez való csatlakozása és a Charta kötelező erejűvé válása számos izgalmas jogpolitikai kérdést vet fel, amelyre jelenleg még nehéz választ adni. Egy azonban biztos, így az, hogy a párbeszéd és együtt-működés elvének érvényesülnie kell a jogalkotásban és ítélkezésben, beleértve mindkét oldalon a szükséges terminológiai egyeztetést. Különösen hangsúlyos e tekintetben a két bírósg jogygakorlatának összhangja, egymés mellé rendelt bíróságokról lévén szó, szervezeti hierarchia nélkül.547
A következőkben azt kívánom megvizsgálni, hogy az Európai Bíróság az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgására vonatkozó döntéseiben a családi élettel kapcsolatos alapjogi gyakorlata során, az EJEB által kikövezett úton halad-e tovább, vagy a sajátos integrációs célokra és az ezeket biztosító uniós jogi elvekre, koncepciókra támaszkodva esetleg új utakra téved?548 Az előző kérdés kapcsán azonnal adódik a következő, még pedig az, hogy egyál-talán beszélhetünk-e szándékos és nyilvánvaló eltérésről a két bíróság gyakorlata vonatkozásában? A fenti kérdésekre még nehéz egyértelmű választ adni, tekin-tettel az Európai Unió Bírósága előtt e tárgykörben felmerülő esetek csekély számára. A munkában részben bemutatásra kerülő, elmúlt években született főtanácsnoki vélemények, ill. bírósági döntések mégis tanulságosak lehetnek, ha nem is kínálnak teljes bizonyosságot az Európai Unió Bírósága jövőben foly-tatandó alapjogi gyakorlatát illetően.
546 HORVÁTH–ÓDOR i. m. 106–107.
547 SZALAYNÉ SÁNDOR Erzsébet: Új távlatok az európai alapjogvédelemben. Közjogi Szemle, 2010/3.
– 2010. október 36.
548 Az unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzésére vonatkozó szándék fenntartása az EUMSZ- ből fakadó kötelezettség. Uo.
1. Az EJEE 8. cikk szerinti családi élet tiszteletben tartásával kapcsolatos „strasbourgi migrációs tárgyú gyakorlat”
Miután bepillantást nyertünk a két bíróság ‘családkoncepciójával’ kapcsolatos gyakorlatába, szükséges megvizsgálni, hogy a családi élet tiszteletben tartá-sához való jog hogyan érvényesül a strasbourgi, ill. a luxemburgi fórum migrá-ciós vonatkozású döntéseiben. A családi élet tiszteletben tartása elsősorban a család egységének a védelmét feltételezi. Más szavakkal élve, ez az alapvető jog mindenekelőtt a családtagok tényleges együttélését hivatott biztosítani. A tagál-lami hatóságoknak az ország területéről való kiutasító, ill. a beutazás megtaga-dását kimondó döntése a házastársak, illetve a szülők és gyermekek egymástól való elszakadását, kényszerű különélését eredményezheti, ezért az ilyen ható-sági aktusok már több évtizede felülvizsgálhatók az EJEE családi élet tiszte-letben tartását biztosító 8. cikkelye alapján.
Az elmúlt évtizedekben számos ügy merült fel a strasbourgi bíróság előtt, amelyben az érintettek azt sérelmezték, hogy valamely részes állam a területén élő személy az adott államétól eltérő állampolgársággal rendel-kező hozzátartozójának adott országba való beutazását vagy letelepedését megtagadta, ill. a már ott tartózkodó személyt területéről kiutasította.
Az EJEB egy a fenti, azaz a családi élet megsértésére irányuló panasznál több dolgot egymással egybevetve mérlegel, így többek között az adott személy anyaországgal, illetve a fogadó országgal való kapcsolatát, annak esetleges bűnöző életmódját, végül és nem utolsósorban az adott ország általános bevándorlás politikáját.549
A panasz jogosságának elbírálása során mindenekelőtt azt vizsgálja a Bíróság, hogy az érintett családtagok között tényleges, valódi családi kötelék áll-e fent a hatósági döntés meghozatalakor. A szoros családi kötelék fennállása persze önmagában még nem elégséges feltétel az Egyezmény családi élethez való jogot rögzítő 8. cikkének sikeres felhí-vásához. A Bíróság ugyanis azt is fi gyelembe veszi döntése meghozata-lakor, hogy a családi egység nem őrizhető-e meg a lakóhely áthelyezésével a csatlakozni kívánó házastárs származás szerinti országába. Amennyiben ez lehetségesnek bizonyul, akkor nem áll fenn jogsértés a megtámadott hatósági aktust kibocsátó állam részéről. Az Egyezmény tehát, nem egy
549 Utóbbit illetően megemlítendő, hogy szükségesnek minősülhet a kiutasítással, ill. a bebo-csátás megtagadásával kapcsolatos olyan intézkedés sorozat is, amely az adott ország gazdasági jólétét szolgálja, azaz amikor a fenti intézkedésekre egyszerűen az illető ország bevándorláspolitikájával összefüggésben kerül sor. Lásd GRÁD uo. 411–419.
adott országban való családegyesítés jogát garantálja, hanem általában véve a családi élet folytatásához való jogot bárhol, ahol ez megvalósítható.
1.1. Beutazás és letelepedés engedélyezése
Amíg az EJEE 8. cikkét több-kevesebb sikerrel hívták fel az érintett családtagok kiutasításának megakadályozása érdekében, addig úgy tűnik, a Bíróság álta-lában nem túl engedékeny a beutazás engedélyezésével kapcsolatos ügyekben. A Bíróság házastársak beutazásával foglalkozó Abdulaziz-, Cabales- és Balkandali-ügyekben550 hozott állásfoglalása, meghatározó állomása volt a 8. cikk alkalma-zásával kapcsolatos strasbourgi ítélkezési gyakorlatnak. A fenti ügyben három, az Egyesült Királyság területén már jogszerűen letelepedett hölgy nyújtott be panaszt és hivatkozott az Egyezmény 8. cikkére a brit hatósággal szemben, amiért az elutasította arra irányuló kérelmüket, hogy a származási országukból válasz-tott férjük követhesse őket.551 A Bíróság döntésében megerősítette, a Szerződő államok bevándorlási szabályait és azok konkrét alkalmazását a 8. cikk értel-mében alapos vizsgálatnak szükséges alávetni, ugyanakkor rögzítette, hogy a 8.
cikkből nem következik a Szerződő államok részéről általános kötelezettség a külföldi házastárs befogadására a családi lakóhely szabad megválasztása fényé-ben.552 A bíróság fenti megközelítése aggályos lehet annyiban, hogy ha nem kívá-nunk házastársunktól külön élni, abban az esetben nem biztosított számunkra a lakóhely szabad megválasztásának joga. Nem áll fenn vélelem tehát a tekintetben, hogy az Egyezmény 8. cikke alapján, az adott államnak biztosítania kellene a házastárs, ill. a családtagt érintett állam területén való tartózkodását. Így a
bizo-550 Abdulaziz, Cabales, Balkandaliv. UK-ügy, no. 9214/80.; 9473/81.; 9474/81. (1985. május 28.).
551 A brit hatóság azzal érvelt egyfelől, hogy az esetek kapcsán nem is beszélhetünk „védelemre jogosult családi életről”, tekintettel arra, hogy a párok korábban nem létesítettek közös otthont, másfelől, hogy semmiféle akadály nem gátolta őket abban, hogy családi életüket a férj lakó-helye szerinti országban folytassák, azaz a kérelem alapvetően a tartózkodási hely szabad megválasztására irányult. A Bíróság az első érvet azzal utasította el, hogy a házasság ténye akkor is az Egyezmény által védett családi köteléket hoz létre a felek között, ha korábban nem létesítettek közös családi otthont.
552 A Gül v. Switzerland-ügy, no. 23218/94. (1996. február 19.), Ahmut- v. the Netherlands-ügy, no.
21702/93. (1996. november 28.), Nsona v. the Netherlands-ügy, no. 23366/94. (1996. november 28.) esetekben a gyermekek letelepedésére vonatkozó kérelmek elutasításával kapcsolatosan nyert megállapítást, miszerint azok nem sértik az EJEE 8. cikkét. A fenti döntések kiválóan tükrözik az ország területére való bebocsátással kapcsolatosan folytatott szigorúbb politikát.
Nem szabad azonban túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az eseteknek, tekintve, hogy a bebocsátással kapcsolatos esetek száma elenyésző a kiutasítással kapcsolatos esetek számához képest. Az első két ügy kapcsán a bíróság úgy foglalt állást, hogy, a családi élet a származási országban is folytatható, míg a harmadik esetben a kérelmező jogot kijátszó magatartása veze-tett negatív döntésre.
nyítás terhe a kérelmezőn nyugszik a tekintetben, hogy rámutasson, nem várható el ésszerűen a családi élet más országban való folytatása. A kérdéses ügyben a kérelmezőnek nem sikerült bizonyítani, hogy bármilyen akadálya lenne a férj lakóhelye szerinti országban való letelepedésnek és a család egyesítésének.
1.2. Enyhülés a bebocsátási politikában
A Sen-553 és a Boultif554-ügyekben némileg enyhülni látszik a bíróság álláspontja a családtagok beutazását és letelepedését illetően. A “Bíróság gyakorlatában mérföldkőnek számító”555 Sen-esetben egy 12 éves gyermek csatlakozva család-jához, Hollandiában telepedett le. Öt évvel később Törökországban elvett egy török állampolgárt és saját családot alapított. A feleség ezt követően Hollandiába költözött férjéhez, Törökországban maradt lányukat, Sinemet ez alatt az idő alatt a feleség rokonai nevelték. 1990-ben – már Hollandiában – újabb gyermekük született, 92-ben pedig kérelmezték, hogy elsőszülött gyermekük csatlakoz-hasson hozzájuk. Kérelmük elutasításra talált azon az alapon, hogy a családi kötelék a 12 éves kislány és a szülők között megszakadt. A szülők a kérelem benyújtásának késői időpontját házastársi nézeteltérésükkel magyarázták. Az elutasító határozat megszületése előtt 94-ben azonban egy harmadik gyermekük is született. A szülők ezt követően kérelemmel fordultak a strasbourgi fórumhoz a 8. cikkben foglalt családi élethez való joguk megsértésére hivatkozva. Az EJEB határozata azon az érvelésen alapult, hogy a Hollandiában született és nevelke-dett gyermekektől ésszerűtlen lenne elvárni, hogy Törökországba költözzenek, és ott folytassák családi életüket.556 A mérleg nyelve tehát, a család további hollan-diai tartózkodása javára dőlt el. Az eset kapcsán a bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a tagállamok 8. cikk értelmében vett kötelezettsége nem csak a
kiutasí-553 Sen v. Netherlands-ügy, no 31465/96. (2001. december 21.).
554 Boultif v. Switzerland-ügy, no 54273/00. (2001. augusztus 2.)
555 Sarah van WALSUM: Comment on the Sen case. How wide is the margin of appreciation regarding the admission for purposes of family reunifi cation. European Journal of Migration
555 Sarah van WALSUM: Comment on the Sen case. How wide is the margin of appreciation regarding the admission for purposes of family reunifi cation. European Journal of Migration