A harmadik ország állampolgárságával rendelkező és az Európai Unióban lete-lepedni kívánó személyek szempontjából, mint azt a következő fejezetek tárgya-lása során láthatjuk – egyáltalán nem indifferens kérdés, hogy az uniós jog kiket von a családtag fogalmának hatálya alá. Ezért a következőkben röviden megvizs-gáljuk, hogy az uniós jogalkotásban és jogalkalmazásban az integráció kezde-tétől egészen a mai napig milyen szerepet töltött be, ill. tölt be a család intéz-ménye, ill. ki vonható egyáltalán a család fogalma alá.
53 Helene OGER: „Residence” as the new additional inclusive criterion for citizenship. Web Journal of Current Legal Issues. 2003/5. http://webjcli.ncl.ac.uk/2003/issue5/oger5.html
2.1. A család szerződéses szerepének hiánya az integráció kezdeti időszakában
Az Európai Közösség alapító atyái a Római Szerződést a tagállamok közötti gazdasági kapcsolatokat szabályozó okmányként szövegezték meg, ezért az elsősorban gazdasági jellegű rendelkezéseket tartalmazott, amíg az a pár szoci-ális jellegű rendelkezés54 – elszórva a Szerződésben – csak a „négy gazdasági szabadság gardedámjaként” volt jelen.55 E tény ismeretében talán nem meglepő, hogy az alapító okiratban nem találhatók kifejezett családjogi rendelkezések.
A Római Szerződés megszületésekor a tagállamok még a gazdaságilag aktív személyek szabad mozgására vonatkozó javaslatokat is kritikusan szemlélték, így nem csoda, hogy a családtagok származékos tartózkodási jogának biztosí-tása kifejezett ellenállásba ütközött azok részéről.56
Mindezek ellenére már igen korán fény derült arra, hogy a ‘család’ intéz-ménye fontos szerepet tölt be az Európai Gazdasági Közösség jogában. A belső piac működésének szükségszerű előfeltételét képezte a családdal kapcso-latos közösségi jogok nyújtása. A munkaerő szabad mozgásának biztosítása, a szociálbiztonsági koordinációs rendelkezések megszületése, ill. a foglalkoz-tatás terén biztosított egyenlő bánásmód követelményének lefektetése, mind-mind kihatással voltak a tagállami polgárok családi életére. Ezek a rendelke-zések azonban nem magának a családnak a védelmét, hanem elsősorban a belső piac létrehozását kívánták elősegíteni, amelyek elszórt, ad hoc jellegüknél fogva, nem képezhettek egy koherens, átfogó európai családjogi rendszert.
54 Tipikusan ilyennek minősült az EGK-Szerződés 51. cikke, amely a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükséges rendelkezések elfogadását írta elő a szociális biztonság területén.
55 Eugenia DI TORELLA: Under construction: EU family law. European Law Review, 2004. 29. (1) 32.
56 Ezt bizonyítja, hogy a makroökonómiai elméleteken nyugvó Spaak-jelentést – amely pusztán a tárgyalások kiindulópontját képezte – a résztvevő államok részéről több ponton is erős kritika érte. A jelentés egyik központi eleme a munkaerő, mint termelési tényező szabad áramlásának gondolata hatalmas ellenállásba ütközött a tagállamok részéről. A nyugat-európai országok ekkortájt ugyanis még teljes kontroll alatt tartották a munkaerő-piacaikat, és ezzel összefüg-gésben, bevándorláspolitikájukat. A tagállamoknak végül sikerült megállapodni annak foko-zatos bevezetésében, azonban egyes kommentátorok szerint a tényleges megvalósítása szán-déka nélkül. Van der Mei szerint, erre utal az EKSZ 39. cikke (jelenleg EUMSZ 45. cikk) is, amely csak azt biztosítja, hogy a tagállami munkavállalók tényleges állásajánlatokra jelent-kezzenek, azaz az álláskeresés általános jogát nem rögzíti.
Pieter van der MEI: Free movement of persons within the Community. Hart publishing. Oxford, 2003. 25.
Hasonlóképpen, az Európai Bíróság – megfelelő jogalap hiányában –, évtize-dekig, csak is közvetve érintette a családi jogi vonatkozásokat,57 mégis az integ-ráció első évtizedeiben született határozataival, jelentősen hozzájárult az alább tárgyalandó tradicionális családfogalom, ill. családmodell közösségi/uniós jogba való bebetonozódásához.
2. 2. A család „európai” fogalma
Mivel az Uniót alapító szerződések nem tisztázzák a család fogalmát, ezért annak meghatározására az egyes tagállami alkotmányokhoz, ill. nemzetközi dokumen-tumokhoz kell segítségért fordulnunk, ahogy azt az Európai Unió Bírósága is tette joggyakorlata során. A legtöbb európai alkotmány értelmében, a család a
„társadalom legalapvetőbb egysége, amely védelmet érdemel és élvez az állam/
nemzet részéről”.58 Ez összecseng az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt meghatározással, amely értelmében, „ A család a társadalom természetes és alapvető közössége, amelynek joga van a társadalom és az állam védelmére”59 Ez a társadalmi egység patriarchális alapon szerveződik, amelyben a férfi a kenyérkereső, a nő a háztartást vezeti, kapcsolatuk heteroszexuális házasságon nyugszik. A közösségi/ uniós jogalkotó, ill. az Európai Unió Bírósága – mint azt alább láthatjuk – lényegében az előbbi feltevésekre építette az európai család intézményét.
A ‘családtagi minőség’ elismerése alapvető feltételét képezi az uniós jog által biztosított jogosítványok gyakorlásának. Így, Torrella megfogalmazásával élve, aki beleillik az integrációs családmodellbe, az „még teljesebb jogállást élvez az Európai Unió jogában”.60
2.2.1. A család fogalma az integrációs jogalkotásban
Mint azt fent említettem, kezdetben a család intézménye kizárólag a belső piaci célokra tekintettel került az integrációs jog szabályozási körébe. Az integráció
57 Később a fenti tárgyban hozott döntéseit az EU-Szerződés korábbi 6. (2) bekezdésében foglal-takra alapította, amely kimondja, hogy „Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit”.
58 Így a portugál, a görög és az olasz alapokmányok.
59 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk.
http://www.ohchr.org/EN/UDHR/Pages/Language.aspx?LangID=hng
60 TORRELLA op.cit. 35.
kezdeti időszakában született a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgá-sáról szóló 1612/68/EGK rendelet61 kiváló tükörképét adja a fenti modellnek.
Előbbi alapján, csak azok részesülhettek a migráns munkavállalót automati-kusan megillető tartózkodási és egyéb jogokban, akikről az kifejezetten említést tett.62 Az ‘egyéb családtagok’, így a nem házastársi kapcsolatban élő hozzátar-tozó számára – annak migráns munkavállalóval való letelepedését illetően – csak
‘elősegítési’ kötelezettséget írt elő a rendelet, és azt is csak bizonyos feltételek teljesülése esetén.63 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tagállamoknak nem állt fent kötelezettsége például a migráns munkavállaló élettársa vonatkozásában ugyanazokat a jogokat biztosítani, mint a házastárs vonatkozásában, sőt mivel az ‘elősegítés’ kifejezés önmagában elég homályos, kudarcba is fulladt az érin-tett rendelkezés felhívására érin-tett kísérlet.64 A fenti terminusok tehát nem minő-sültek kellően egyértelműnek, határozottnak és világosnak ahhoz, hogy a tagál-lami bíróságok előtt az érintett rendelkezés hivatkozható legyen.
Csupán látszólagos változást hozott e tekintetben a 1612/68/EGK rendeletet részben felváltó az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról szóló már többször hivatkozott 2004/38/EK irányelv, amely kivételesen a regisztrált párkapcsolatban élők számára is lehetővé teszi az irányelvben rögzített jogok gyakorlását, bizonyos feltételek fennállása esetén.
Az irányelv lényegében továbbra is a házasságra épülő család koncepcióját követi. Az, hogy az azonos neműek között kötött házasság is az irányelv hatálya alá tartozónak minősül komoly vitákhoz vezetett. Az irányelv ugyanis expressis verbis nem rögzíti, hogy az azonos neműek között érvényesen létrejött házas-ságot, amelyre Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Portugália is lehetőséget kínál, a fogadó tagállamban érvényes házasságként el kell elismerni.
Így a tagállamok egy része, amelynek alkotmánya kifejezetten csak a férfi ak és a nők között kötött házasságot ismeri el érvényes házasságként, a házasság fenti fogalmára és a közrendi kivételekre hivatkozva visszautasítja az azonos nemű párok területükön ‘családegyesítés jogcímén’ való tartózkodását.65 Ugyanakkor
61 A Tanács 1612/68/EGK rendelete (1968. október 15.) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról, HL L 257., 1968.10.19., 2–12. o. Ezt azóta felváltotta a 492/2011 EU rendelet a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról.
62 Így a migráns munkavállaló házastársa, ill. azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fi atalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai továbbá felmenő egyenes ági, eltartott rokonai.
63 Így, ha a fent említett munkavállaló tartja el azokat vagy vele közös háztartásban élnek abban az országban, ahonnan a munkavállaló érkezett
64 Mccollum v SSHD (2001) EWCH Admin 40 (2001) Admin Ct Digest 58.
65 Olvier de SCHUTTER: Homophobia and Discrimination on Grounds of Sexual Orientation in the EU Member States. European Union Agency for Fundamental Rights (FRA), 2008. 66.
az irányelv tagállamok általi végrehajtását elősegítő Bizottsági Közlemény elég egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, „az irányelv alkalmazásában, elvben el kell ismerni minden házasságot, amelyet a világon bárhol érvényesen kötöttek”
sőt, deklarálja, hogy az irányelvet a hátrányos megkülönböztetés tilalmával össz-hangban kell alkalmazni.66 A házastársi minőség pusztán nemi alapon történő visszautasítása, így a fentiekből következően az Alapjogi Charta67 21. cikke szerinti szexuális orientáción alapuló megkülöböztetést valósíthat meg.
Ahogy azt fent már említettem, a regisztrált párkapcsolatban élők ugyanakkor csak bizonyos feltételekkel élhetnek a családegyesítés irányelvben foglalt jogával, így ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házas-sággal egyenértékűnek tekintik. Számos európai ország joga ismeri el a homo-szexuális párok bejegyzett törvényes párkapcsolatát a házassággal közel egyen-értékű intézményként, így Ausztria, Belgium, Finnország, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Magyarország, 68 Írország, Luxemburg, Svédország, Szlovénia, Németország, Franciaország. A következő tagállamok nem ismerik el a regisztrált párkapcsolatot: Ciprus, Észtország, Bulgária, Görögország, Észtország? Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia.
66 A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymuta-tásról COM/2009/0313 végleges 2.1.1. 4.
67 Az Európai Unió Alapjogi Chartája. (HL C 303, 2007. 12. 14.)
68 Az Országgyűlés ugyanis 2007 decemberében, az utolsó ülésnapján, az ilyen horderejű döntéshez szükséges szakmai egyeztetést, alkotmányos követelményeket és a kodifi kációs folyamat addigi eredményeit jórészt fi gyelmen kívül hagyva, azt megkerülve, elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt. Az új jogszabály – mely minden nagykorú személy számára lehetővé tette volna, hogy nemétől és szexuális irányultsá-gától függetlenül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthessen, sértve ezáltal a házasság védel-mének alkotmányos elvét, közel azonos szintre helyezvén a két jogintézményt – nem ütötte meg az ‘alkotmányossági mércét’, ezért az Alkotmánybíróság még a hatálybalépése előtt, a 154/2008. (XII.17.) AB határozattal alkotmányellenesség címén megsemmisítette, ezáltal hatályba lépésére sem kerülhetett sor. Az AB határozat szerint nem alkotmányellenes a bejegy-zett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása azonos nemű személyek számára, ők ugyanis az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek. Az egyenlő méltóságú személy-ként kezelésüket azonban biztosítani kell, az Alkotmány korlátai között, a házastársakéhoz hasonló jogállást biztosítva számukra. Ilyen előzmények után az Országgyűlés megalkotta a Bejegyzett élettársakról szóló új, 2009. évi XXIX. törvényt, amely ezúttal körültekintőbben, az AB határozatára is fi gyelemmel igyekezett meghatározni az újonnan megalkotott jogintéz-mény kereteit. Az új jogszabály fi gyelemre méltó újítása továbbá, hogy egyúttal megteremtette az ‘egyszerű’ élettársi kapcsolatban élők számára a fakultatív regisztráció lehetőségét. http://
www.juris.u-szeged.hu/karunkrol/csaladi-jog/bejegyzett-elettarsi?objectParentFolderId=11575 2010. január 1-jétől mind az azonos, mind a különnemű párok kérhetik élettársi kapcso-latuk nyilvántartásba vételét a közjegyzőknél. A nyilvántartásba vétel az élettársi kapcsolathoz képést új jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztet, csak az élettársi kapcsolat fennállásának bizonyítását könnyíti meg.
Amennyiben a fenti szexuális diszkriminációt tiltó rendelkezésből indulunk ki, a homo-, ill. a heteroszexuális párkapcsolatok közötti különbségtétel ebben az esetben is az uniós jogba ütköző tiltott megkülönböztetésnek minősülhet.
Ami pedig, a de facto élettársi viszonyt illeti, az uniós polgárok és család-tagjaik tagállamok területén történő szabad mozgásával és tartózkodásával foglalkozó 2004/38/EK irányelv nem hozott érdemi változást. Így továbbra sem minősül az élettárs a házastárssal azonos jogokat élvező családtagnak, sőt még csak családtagnak sem, hiszen az irányelv külön pontban említi a tartózkodást automatikusan nem élvező családtagokat és az élettársat.69 Az irányelv értel-mében ugyanis, azon élettársak számára, akik tartós, megfelelően igazolt kapcso-latot tartanak fenn, csak meg kell könnyíteni a beutazást és tartózkodást. A fogadó tagállam kötelezettséget vállal e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatára, és megindokolja e személyek beutazásának vagy tartózko-dásának megtagadását.
Az irányelv fenti rendelkezése igen tágan került meghatározásra, így az jogbi-zonytalansághoz, ill. a tagállami hatóságok általi önkényes megkülönböztetésre vezethet. Ahogy az a fenti közleményből is kiviláglik, a kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékok konkrét körének meghatározása a fenti jogok csorbulását idézheti elő.70
69 Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/
EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/
EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről EGT vonatkozású szöveg. [2004]
HL L 158., 2004.4.30., 77–123. o.
Lásd 2004 /38/EK IE 3. cikk (2)(a) és (b) pontok.
Ezt támasztják alá a szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004 rendelet 1. (i) cikkének 2. pontjában foglaltak is. Eszerint, a koordináció céljaira alkalmazott családtag defi níció első-sorban a nemzeti jogi családtagi defi níciót veszi alapul, de ilyen hiányában családtag a házas-társ, a kiskorú vagy eltartott gyermek. Ebből a defi nícióból az is szembeötlő, hogy csak a házas-társat illetik meg a rendeletben foglalt jogok, a bejegyzett életházas-társat csak a nemzeti jog rendel-kezései szerint összhangban a 2004/38/EK irányelvvel.
70 A Bizottsági Közlemény értelmében, azoktól, akik az irányelv szerinti jogaikat a tartós élettársi kapcsolatból vezetik le, megkövetelhetik annak írásos dokumentumokkal történő igazolását, hogy uniós polgár élettársai, kapcsolatuk pedig tartós. A bizonyítékokat bármilyen megfe-lelő formában be lehet terjeszteni. A kapcsolat tartósságának követelményét az irányelv azon céljának fi gyelembevételével kell értékelni, amely a tágabb értelemben vett család egysé-gének fenntartására irányul. Az élettársi kapcsolatok tartósságára vonatkozó nemzeti szabá-lyok megállapíthatnak kritériumként minimális időtartamot annak eldöntéséhez, hogy vajon a kapcsolatot tartósnak lehet-e ítélni, azonban rendelkezniük kell arról is, hogy egyéb fontos szempontokat (például az otthonvásárlásra felvett közös jelzáloghitelt) is vegyenek fi gyelembe.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az implementációs aktusban a közös háztartásban, ill.
tartós kapcsolatban élők ügyének kötelező megvizsgálásra vonatkozó rendelkezés hiánya sérti az uniós jogot pl. lengyel szabályozás COM/2009/0313, 5. o.
Amint azt a későbbiek során majd bővebben tárgyaljuk, a tagállamok a harmadik országbeliek családegyesítéséről szóló 2003/86/EK irányelv71 értel-mében sem kötelesek kiterjeszteni a családegyesítés jogát a bejegyzett vagy nem bejegyzett élettársi kapcsolatokra.72 Az említett irányelv értelmében a tagállamok maguk dönthetik el, hogy az élettársakat a családegyesítés tekintetében a házas-társakkal egyenlő elbánásban részesítik-e.73
2.2.2. Az ítélkezési gyakorlat
Az Európai Bíróság nem csak hogy hozzájárult a fenti tradicionális modell kiala-kulásához, hanem sokáig kifejezetten vissza is utasította annak bárminemű megreformálását. A 80-as években született és azóta elhíresült Hoffmann-ügy kapcsán úgy nyilatkozott, hogy „az európai jog nem kíván a családon belüli munkamegosztás jelenlegi felállásán változtatni”.74 A Hill-ügyben pedig rögzí-tette, hogy „a nők családi életben betöltött szerepét meg kívánja óvni, ezért a munkafeltételeket a családi feladatkörökhöz kívánja igazítani”.75 Ezt ismételte
71 A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról [2003] HL L 251., 2003.10.3., 12–18. o.
72 Ezt jól illusztrálja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény családegyesítésre vonatkozó szabályainak alkalmazása során felmerült, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tárgyában készült határozat (68/E/2004. AB határozat).
Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alko-tmánysértés megállapítására irányult. Az indítványozó szerint mivel az azonos nemű párok házasságot nem köthetnek, ezért a letelepedési eljárás során a szexuális orientáció szerinti különbségtétel valósul meg az azonos nemű és a különnemű együttélés vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a jogalkotó ésszerű indok alapján tett különbséget, amikor a törvényben csak a házastársat vonta a családtag fogalma alá. A határozat indokolása szerint a jogalkotó nem a különböző nemű személyek szerint tesz különbséget, hanem – mint ahogy az a törvény koncepciójából következik – a migrációs szabályozást nem kívánta olyan szélesre nyitni, hogy az élettársakra is irányadó legyen a családegyesítési célú könnyített eljárás. Ez a
‛kizárás’ azonban nemcsak az azonos nemű, hanem a különböző nemű élettársakra is irányadó.
73 Az irányelv felhatalmazása alapján jelenleg hét tagállam (BE, DE, FI, NL, SE, PT, LT) teszi lehetővé az élettársi viszonyban vagy igazolt, állandó, hosszan tartó kapcsolatban élő nem házas élettársak egyesülését
74 A Bíróság C-184/83 sz. Hofmann / Barmer Ersatzkasse ügyben 1984. december 7-én született ítélete [EBHT.1984., 3047. o.] 24. pont.
75 A Bíróság C-234/95 sz. Hill and Stapleton-ügyben 1998. június 17-én született ítélete [EBHT 1998., I-3779. o.]. Lásd továbbá a Bíróság C-218/98 sz. Abdoulaye v Renault-ügyben hozott ítéletét 1999. szeptember 16-án. [EBHT 1999., I-5723. o.]
C. McGLYNN: Pregnancy, parenthood and the Court of Justice in Abdoulaye, 2000 (25).
European Law Review, 654., ill. a Bíróság C-333/97 sz. Lewen-ügyben 1999. október 21-én hozott ítélete. [EBHT 1999., I-7243. o.]
meg lényegében a szociális biztonság tárgykörében hozott határozatában is,76 amely egy olyan családi költségvetési modellre épül, amelyben a két szülő közül, kizárólag vagy elsősorban a férfi az eltartó, a gyermekek csak is eltartotti minő-ségükben élveznek közösségi jogokat.77
A hagyományos családmodellre való építkezést jól illusztrálják továbbá az Európai Unió Bíróságának házaspárokra, élettársakra, homoszexuális, ill.
transzexuális párokra vonatkozó, az alábbiakban röviden bemutatandó gyakor-lata. Mielőtt erre rátérnénk, szükséges azonban megvizsgálni, hogy az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezmény magán és családi élet védelmét szolgáló 8. cikke, amely gyakori hivatkozási alapul szolgál a luxemburgi bíróság gyakorlatában bármiféle kihatással lehet-e, ill. van-e utóbbi ítélkezési gyakorlatában szereplő családmodellre.
A strasbourgi koncepció
A strasbourgi bíróság által évtizedekig alkalmazott családkoncepció viszonylag tág körű, azaz az elsősorban nem a formális, hanem a de facto értelemben vett kapcsolat létezésére helyezi a hangsúlyt a családi kötelék fennállásának elbírálá-sakor a 8. cikk alkalmazhatósága szempontjából.78 Így a 8. cikk nem csak csak a legszorosabb családi kötelékben állókra, azaz a nukleáris család tagjaira, hanem a tágabb körű rokonokra is alkalmazást nyert a bíróság ítélkezési gyakorlatában (testvérek, nagyszülők).79
A házastársi viszony az EJEE alkalmazásában kétségkívül a család fogal-mába tartozónak tekintendő, még abban az esetben is, ha a pár korábban nem élt együtt, és csak most alapozzák meg közös családi életüket.80 Ez alól természe-tesen kivételt jelent az érdekházasság. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az EJEB – a már több évtizedre visszanyúló gyakorlatában –, a családtagi minőség fennállásának elbírálásakor a jogi kötelék vizsgálatával szemben előtérbe helyezi
A házastársi viszony az EJEE alkalmazásában kétségkívül a család fogal-mába tartozónak tekintendő, még abban az esetben is, ha a pár korábban nem élt együtt, és csak most alapozzák meg közös családi életüket.80 Ez alól természe-tesen kivételt jelent az érdekházasság. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az EJEB – a már több évtizedre visszanyúló gyakorlatában –, a családtagi minőség fennállásának elbírálásakor a jogi kötelék vizsgálatával szemben előtérbe helyezi