A Bíróság joggyakorlatánakJ főbb állomásai az elvi koncepciók fényében

3.1. Az integráció kezdeti időszaka, mint a mérsékelt koncepció fénykora – A tisztán tagállami tényállás problematikája

Az integráció születésekor mind a Római Szerződés, mind a másodlagos közös-ségi jogforrások rendelkezéseinek megfogalmazásából kitűnt, hogy a személyek szabad mozgása megvalósulásának egyik fontos eleme a másik tagállam terü-letén való munkavállalás, egyéni vállalkozói tevékenység kifejtése stb., azaz egy határon átnyúló elem jelenléte (cross border element). Ebből egyértelműen következik, hogy a közösségi jog releváns rendelkezéseire való hivatkozás csak azokat illette meg, akik egyik tagállamból a másikba költöztek. Amennyiben

245 A 2003/86/EK irányelv tervezete értelmében a családegyesítési szabályok ugyan kiterjesztést nyertek volna az „otthon maradt” tagállami polgárokra is, azonban ez a rendelkezés végül kikerült az irányelv szövegéből.

tehát az adott jogviszony nem terjeszkedett túl egy tagállam határain, akkor a megfelelő nemzeti szabályozást kellett alkalmazni, a közösségi jog ebben az esetben nem bírt relevanciával. ²⁴⁶ A fent bemutatott képlet, természetesen nem csak a közösségi jog elsődleges címzettjeire, hanem a közösségi jogból szárma-zékos jogon előnyt kovácsolni kívánó, harmadik országbeli polgár családtagokra is egyaránt irányadó volt.

A Bíróság mérsékelt szemlélete értelmében, a közösségi jog klasszikus forga-tókönyve alapján, a migráns közösségi polgár tehát csak akkor hivatkozhatott a közösségi jog által garantált családegyesítési jogosítványokra, ha a tagállami munkavállaló/egyéni vállalkozó kifejezetten együtt utazott a családtagjaival egy másik tagállamba abból a célból, hogy ott gazdasági tevékenységet folytasson.

Ha a közösségi polgár nem kívánt élni a Szerződés által garantált szabad mozgás jogával, a tisztán tagállami tényállás alapján nem is hívhatta fel a közösségi jogot családtagjai az érintett országba való beutazása és tartózkodása megkönnyíté-sének céljából.

Erre szolgál példaként a Morson- és Jhanjan-eset,²⁴⁷ amelyben a Bíróság a Saunders-ügyben elfogadott „tisztán tagállami tényállás” koncepciója²⁴⁸ alapján határozott úgy, hogy egy Dél-Amerikában található volt holland gyarmat (Suriname Köztársaság) polgárai, akik egyben uniós polgárok családtagjai, nem nyerhetnek tartózkodást Hollandia területén arra hivatkozással, hogy Hollandiában élő és dolgozó, holland állampolgárságú gyermekeik tartják el őket. Az ügy problematikája abban állt, hogy az említett tagállami polgárok korábban nem dolgoztak más tagállam területén, kizárólag saját hazájukban, így a Bíróság pusztán belső tagállami tényállásra hivatkozva, a közösségi jog hatályán kívül tartozónak minősítette az esetet. A képlet a mérsékelt szemlélet fényében egyértelműnek tűnt, mivel a hölgyek tartózkodási engedélyének eluta-sítása, semmilyen kihatással nem volt a holland polgárok belső piaci jogainak gyakorlására.

246 GELLÉRNÉ LUKÁCS Éva: Munkavállalás az Európai Unióban. Budapest, KJK-KERSZÖV, 2004.

101.

247 A Bíróság C- 35 & 36/82 sz. 1982. október 27-én a Morson and Jhanjan v. Netherlands-ügyben hozott ítélete [EBHT 1982., 3723. o.].

248 A Bíróság C- 175/78, R v. Ann Saunders 1979. március 28-án ügyben hozott ítélete [EBHT 1979., 1129. o.]11. pont.

3.2. Útban a liberalizmus felé? A részlegesen nemzetközi tényállás:

a „Singh-doktrína”

A Bíróság a fenti szabály alól lényegében csak egy kivételt ismert el. A közös-ségi polgár a bírósági gyakorlatnak köszönhetően kivételesen abban az esetben is felhívhatta saját tagállamával szemben a közösségi jog szabad mozgásra vonat-kozó rendelkezéseit, ha már valaha élt a közösségi jog kínálta szabad mozgás lehetőségével.²⁴⁹ Ez az elv a családtagok tekintetében nyújtott jogosítványok vonatkozásában a Singh-ügyben került elsőként elismerésre.

Az indiai állampolgárságú Surinder Singh úr 1982-ben összeházasodottegy brit állampolgárságú hölggyel. A pár 1983 és 1985 között Németországban élt, ahol Singh asszony részállású munkavállalóként dolgozott. Ezt követően a hölgy, férjével együtt vissza kívánt térni az Egyesült Királyságba, ahol önálló vállal-kozás folytatásába kezdett. Az ügy kapcsán az a kérdés merült fel, hogy Singh úr a kiutasítását elkerülendő, hivatkozhatott-e a közösségi jogra. A Bíróság kimondta, hogy „egy olyan tagállami állampolgár házastársa, aki egyszer már hivatkozott (élt) a szabad mozgás jogával, majd visszatér saját tagállamába, legalább olyan jogokat élvez a belépés és tartózkodás szempontjából, mint amelyeket a közös-ségi jog szerint akkor élvezne, ha a házastárs egy másik tagállamba menne és telepedne le”.²⁵⁰

A testület ezen álláspontját azzal magyarázta, hogy a migráns polgárt elri-aszthatja a szabad mozgás gyakorlásától az a körülmény, ha a saját hazájába visszatérvén a belépés és tartózkodás vonatkozásában kedvezőtlenebb feltéte-lekkel találja szembe magát, mint amit a közösségi jog alapján a másik tagál-lamban élvezne. Ez különösen igaz, ha a házastárs és a gyermekek belépését és tartózkodását illetően nem azonosak a feltételek.²⁵¹

A jogirodalom képviselőinek jelentős része úgy értelmezte a Bíróság fenti döntését, amely szerint, Singh úr tartózkodási jogainak elutasítása visszariaszt-hatja Singh asszonyt attól, hogy az, közösségi munkavállalóként Németországba költözzön.²⁵²

249 A Bíróság C-115/78 sz. Knoors / Staatssecretaris van Economische Zaken ügyben 1979. február 7-én hozott ítélete [EBHT 1979., 399. o.]; K^IRÁLY Miklós: Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Budapest, KJK-KERSZÖV, 2003. 64.

250 A Bíróság C-370/90 sz. The Queen / Immigration Appeal Tribunal and Surinder Singh, ex parte Secretary of State for the Home Department-ügyben 1992 július 7-én hozott ítélete [EBHT 1992., I-4265. o.]. Lásd ítélet 23. pontja.

251 Lásd uo. 19–20. pontok.

252 Poiares MADURO: The Scope of European Remedies: The Case of Purely Internal Situations and Reverse Discrimination. In: The future of remedies in Europe. Hart Publishing, 2004.

A Singh-ügy vonatkozásában a jogirodalom részéről ugyanakkor komoly kritikák fogalmazódtak meg, amelyek egyfelől a döntés alapjául szolgáló koncepció megalapozatlanságára, másfelől a határozat indoklásában nyitva hagyott kérdésekre irányulnak.²⁵³ Így, tisztázatlanul maradt, hogy mennyi ideig kell a tagállami polgárnak a másik tagállam területén tartózkodnia ahhoz, hogy esetében alkalmazást nyerjenek a közösségi szabályok? A Singh-szabály abban az esetben is alkalmazandó-e, ha a családalapításra a második tagállamban kerül sor? Mi a helyzet akkor, ha nem munkavállalási céllal utazik az érintett polgár a másik tagállamba, hanem hogy szolgáltatást nyújtson, illetve vegyen igénybe, továbbá, ha nem gazdasági célzatú az ott tartózkodása?²⁵⁴ Hogyan bírá-landó el a fenti szabály alapján az érdekházasság alapú családi kapcsolat, ill.

az ahhoz kapcsolódó jogosítványok, ha az uniós joggal kapcsolatos visszaélésre kerül sor?²⁵⁵ A Bíróság Singh-ügyben hozott döntése értelmében, ugyanis az az uniós polgár, aki szembetalálja magát a nemzeti jog nehézségeivel, egy másik tagállamba utazva, majd hazájába visszatérvén, az uniós jog előnyeit kiaknázva, megkerülheti a nemzeti bevándorlási szabályokat. Ezzel a döntésével a Bíróság tehát utat nyitott a nemzeti jog szisztematikus megkerülésének.

Amíg a fenti szabály szigorán enyhít a Bíróság részlegesen nemzetközi tény-állások esetében követett gyakorlata,²⁵⁶ döntése számos új probléma felmerülé-séhez vezet. A Bíróság felismerve ezt, az alább bemutatásra kerülő Akrich-ügy

124–125.; Niamh Nic SHUIBHNE: Free Movement of Persons and the Wholly Internal Rule:

Time to Move on? Common Market Law Review Vol. 39(4) 744–748.

Más kommentátorok, így Barrett szerint, a Bíróság fenti rendelkezését úgy kell értelmezni, miszerint Singh asszonyt férje tartózkodási jogának brit területekre való visszatértekor történő elutasítása, visszariaszthatja attól, hogy ismét hazájába költözzön egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlása céljából. Lásd Gavin BARRETT: Family matters: European Community Law and third-country family members, (2003) 40 (2). Common Market Law Review, 369–421.

White szerint pedig mindkét értelmezés megállja a helyét. Lásd R. C. WHITE: ‘A Fresh Look at Reverse Discrimination’,527.

253 Steve P^EERS: Free movement, immigration control and constitutional confl ict. European Cons titutional Law Review (2009). 175. Singh úr Nagy-Britanniában való tartózkodását ugyanis a brit jogszabályozta, majd a házaspár visszatértekor, arra ismét a nemzeti jog vált irányadóvá.

A másik tagállamba való költözés, ily módon, tehát semmiféle negatív hatással nem lehetett Singh úr brit területen való tartózkodására.

254 A Singh-eset ugyanis megelőzte a tartózkodási jog önállósulásáról szóló irányelvek, ill. az uniós polgárság intézményének megszületését.

255 A Singh-ügyben felmerült kérdések, azóta nagyrészt megválaszolásra kerültek a Bíróság Akrich-, Eind- és Metock-ügyek kapcsán hozott döntéseiben, amelyekre az alábbiakban térünk majd ki.

256 Részlegesen nemzetközi tényállás akkor áll fenn, ha egy tagállami állampolgár saját államával szemben hivatkozik a közösségi jogra, úgy azonban, hogy egy másik tagállamban dolgozik, illetve dolgozott korábban, azaz már élt a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelke-zések biztosította előnyökkel.

kapcsán már visszakozni látszott a „visszatartó hatás doktrínájának” ismételt alkalmazásától, letérve ezzel a ‘liberalizmus’ felé vezető útról. Mielőtt azonban az Akrich-üggyel kapcsolatos kérdésekre rátérnék, röviden felvázolom a Bíróság Singh-doktrínát elsőként hivatkozó, Carpenter-ügyben hozott határozatának tényállását, amelyet a jogirodalom a Bíróság egyik legliberálisabb döntéseként aposztrofál.

3.3. Liberális szemlélet – A mozgás elemének elhalványulása 3.3.1. A Carpenter-ügy – „a legliberálisabb megközelítés”

A közösségi jog felhívhatósága tényleges tagállami mozgás nélkül a 2002-es esetben került elsőként a Bíróság által deklarálásra. A Carpenter-ügyben, a Fülöp-szigetekről származó Carpenter asszony sikeresen hívta fel a közösségi jogot a brit kiutasító határozattal szemben. A tényállás szerint, a brit hatóságok kiutasító döntésüket azzal indokolták, hogy Carpenter asszony túllépte a turista vízuma által megengedett tartózkodási időt, így megsértette az Egyesült Királyság bevándorlásra vonatkozó törvényeit azzal, hogy nem hagyta el a nemzeti területet a látogatóként való tartózkodásra feljogosító enge-délye lejártát követően. Carpenter aszony érvelését, arra a sokak által megkér-dőjelezett két lépcsős gondolati láncra fűzte fel, hogy a kiutasítása sérelmes lenne a családi életére, ami viszont gátolná Carpenter urat a több tagállam terü-letén végzett szolgáltatásnyújtási tevékenységében. Ezt azzal indokolta, hogy amíg férje több tagállamra kiterjedően hirdetési felületek értékesítésével foglal-kozik, vagyis határon átívelő jellegű szolgáltatásokat nyújt, addig ő neveli otthon Carpenter úr gyermekeit. Az Európai Bíróság, úgy tűnik meggyőzőnek találta Carpenter asszony érvelését, mivel döntését a fenti nyomvonalon hozta meg.

Az eset kapcsán így kimondta, hogy a Carpenter úr által végzett szolgáltatás az EKSz 49. cikkének hatálya alá tartozik²⁵⁷ mindkét formájában, vagyis abban az esetben is, ha az a szolgáltatásnyújtás céljából ténylegesen a másik tagállamba utazik, illetve akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás egy határon átívelő jelleget ölt, azaz a dolgozó férj nem hagyja el ténylegesen a honossága szerinti tagállam terü-letét.²⁵⁸ Carpenter úr ugyanis a Bíróság szerint, nem tudná hatékonyan gyakorolni a közösségi jogból fakadó jogosultságokat, ha felesége nem nyerhetne tartózko-dást a származási ország területén. Miután a Bíróság megállapította a 49. cikkel

257 Lásd Carpenter ítélet 37. pontja.

258 Lásd uo. 29. pont.

fennálló kapcsolatot, a továbbiakban a hatósági határozat emberi jogokkal való összhangját vizsgálta, amelyre részletesebben kitérek a későbbiek során.

A Bíróság a Carpenter esetben tehát, a Singh-szabályra hivatkozva, szintén félretette a tisztán tagállami szabály alkalmazását, azáltal, hogy kimondta, az uniós polgár, aki saját államában tartózkodik, de más államban szolgáltatásnyúj-tási tevékenységet végez, igenis hivatkozhat a szerződésben biztosított jogokra, mivel a feleségétől való különlét hátrányosan hatna a családi életére és így az általa gyakorolni kívánt szabadság feltételeire. Az uniós polgárt ugyanis elri-aszthatják a szabadság gyakorlásától a származási ország által a felesége belé-pése és tartózkodása vonatkozásában állított akadályok.²⁵⁹ Ahogy Asztalos Zsófi a fogalmaz, a Bíróság ebben az ügyben megtalálta az ügy ‘humánus’ megoldá-sához szükséges külföldi elemet, és ehhez elegendő volt marginális, csekély értékű és jelentőségű szolgáltatás nyújtása is.²⁶⁰

A Bíróság Carpenter-ügyben hozott döntése azonban tisztán jogi szempon-tokat fi gyelembe véve, erősen bírálható. ²⁶¹ A döntést ellenzők úgy látják, hogy a Carpenter asszony számára biztosított tartózkodási jog egyáltalán nem képezte előfeltételét a határon átnyúló gazdasági tevékenység kifejtésének. Hogyan is szabhatta volna gátját a Carpenter úr által alapvetően az Egyesült Királyság területén végzett szolgáltatásnyújtási tevékenységnek – még ha a szolgáltatást igénybevevő személyek külföldi honossággal is bírtak – a brit hatóság részéről kiadott Carpenter asszony tartózkodását elutasító határozata?²⁶² Ha el is fogadjuk a Bíróság fenti érvelését, nem kétséges, hogy a döntés a közösségi jog

alkalma-259 Lásd uo. 39. pont. „Ugyanis ez a szabadság nem tudna teljes mértékben érvényre jutni, ha Carpentert eltántorítanák a gyakorlásától olyan akadályokkal, amelyet a származása szerinti ország gördít házastársa beutazása és ott-tartózkodása elé (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Singh-ügyben hozott ítélet 23. pontját)”.

260 Asztalos Zsófi a Doktori Értekezése, 111.

261 Silvia ACIERNO:The Carpenter Judgment: Fundamental Rights and the Limits of the Community Legal Order, European Law Review, 2003, 398.; Norbert REICH – Solvita HARBACEVICA: Citizenship and Family on Trial: A Fairly Optimistic Overview of Recent Court Practice with regard to Free Movement of Persons (2003) 40. Common Law Review, 628.;Lorna WOOD: Free Movement of Goods and Services within the European Community, Ashgate Publishing, Ltd., 2004. 224.; Alina TRYFONIDOU: Family Reunifi cation Rights of (Migrant) Union Citizens:

Towards a More Liberal Approach, European Law Journal,Vol. 15. Issue 5638.; A. TRYFONIDOU:

‘Jia or “Carpenter II”: The edge of reason’ (2007) 32. European Law Review, 914–915.; A.

TRYFONIDOU: Mary Carpenter v. Secretary of State for the home Department: The beginning of new era in the European Union? (2003) 14. King’s College Law Journal, 81–86.

262 Carpenter úrnak nem kellett szembenéznie a dilemmával, hogy vagy lemond a fenti tevékeny-ségéről és a felesége továbbra is az Egyesült Királyság területén tartózkodhat, vagy nem mond le arról, és ezzel az elveszíti a tartózkodási jogát.

zásának határait igen tágan szabta meg, félredobva ezzel a jogbiztonság köve-telményét és nehéz helyzetbe hozva önmagát.

A Bíróság a Carpenter-ügyben tehát egyértelműen a liberális szemlélet állás-pontjára helyezkedett, amely értelmében az uniós jog által nyújtott családegye-sítési jogosítványok olyan esetekben is érvényesíthetők, amelyekben azok nem szükségesek a migráns polgár által gyakorolt vagy gyakorolni kívánandó gazda-sági szabadsághoz, sőt nem is feltétlenül állnak kapcsolatban azzal.

3.3.2. A Chen-eset

Amíg a Carpenter-ügyben hozott döntés a tagállamok közötti mozgási elem megkövetelhetőségének kérdése tekintetében még viszonylag homályos, kifor-ratlan volt, a kínai származású uniós polgár, ill. a kínai állampolgárságú édes-anyja brit területeken való tartózkodási jogával kapcsolatos Zu- és Chen-²⁶³ ügyben hozott döntés már egyértelműen rámutat arra, hogy az uniós jog felhív-hatósága szempontjából a tagállamközi mozgás nem lényegi feltétel.²⁶⁴ Az uniós rendelkezések tehát akkor is felhívhatók, ha a kérdéses uniós polgár korábban sosem hagyta el a tartózkodása szerinti országot, ugyanakkor egy másik tagállam állampolgárságával (is) rendelkezik.

A Chen-eset tényállása szerint, a kínai állampolgársággal bíró Chen házaspár egy olyan kínai székhelyű vállalatnál dolgozott, mely lehetővé tette számukra, hogy hosszabb-rövidebb időre látogatásokat tegyenek az Európai Unió tagálla-maiba, köztük az Egyesült Királyságba. Tekintettel arra, hogy a házaspárnak már korábban született egy gyermeke Kínában, az úgynevezett ‘egy- gyermekes’

kínai politika nem tette lehetővé számukra, hogy újabb gyermeket vállaljanak.

Chen asszony mindezek ellenére áldott állapotba került, és 2000 májusában az Egyesült Királyság területén életet adott a kis Catherine-nek. A kislány szüle-tési helyének megválasztása az ekkor hatályban lévő ír állampolgársági szabá-lyok sajátosságainak fényében tudatos döntés eredménye volt. E sajátossá-gokra a házaspár ügyvédje hívta fel a fi gyelmüket, megteremtve ezzel a feltét-eleit a kislány és édesanyja jövőbeli brit területeken való tartózkodásának. Az ír állampolgársági törvény rendelkezései szerint, ugyanis mindazok megszerez-hették az ír állampolgárságot, akik Írország szigetén születtek. A kínai kislány

263 A Bíróság C-200/02 sz. Zu- és Chen-ügyben 2004. október 19-én született ítélete [EBHT 2004., I-9925. o.].

264 Alina TRYFONIDOU: Kunqian Catherine Zhu and Man Lavette Chen v. Secretary of State for the Home Department: Further Cracks in the “Great Wall” of the European Union? ,European Public LawVol. 11. (2005) 540–541.

tehát pusztán azon az alapon, hogy Belfastban született, ír állampolgárságot és ezzel együtt ír útlevelet nyert.²⁶⁵ Nem sokkal a kislány születését követően Chen asszony úgy döntött, hogy Cardiffba, Wales területére költöznek, és ott tele-pednek le, azonban a brit idegenrendészeti hatóságok a tartózkodási kérelmüket elutasították azon az alapon, hogy a fenti esetben nem lehet helye az uniós jogok gyakorlásának, különös tekintettel a kislány életkorára. Mind az édesanya, mind a kislány megfelelő egészségbiztosítással, továbbá a megélhetésükhöz szükséges anyagi forrásokkal rendelkeztek. A kislány ugyanakkor az ír állampolgárság megszerzésével egyidejűleg elvesztette a kínai állampolgárságát, így Kína terü-letére csak meghatározott időre szóló vízum birtokában léphetett be.

Az elutasító határozattal szembeni jogorvoslati kérelmet elbíráló hatóság előzetes döntéshozatalért fordult az Európai Unió Bíróságához. Az ügy kapcsán elsőként az a kérdés merült fel, hogy elfogadható-e a brit, ill. az ír kormány azon kifogása, amely szerint az ügy egy tisztán belföldi tényállásra vonatkozik?

A Bíróság az egy évvel korábban hozott Garcia Avello-döntésre²⁶⁶ hivatkozva mondta ki, hogy „valamely tagállam állampolgárságával bíró személy helyzete, aki a fogadó állam területén született és még nem élt a szabad mozgás adta jogokkal, pusztán ezen az alapon nem minősíthető tisztán tagállami helyzetnek, és ez alapján nem fosztható meg a fogadó államban a közösségi jognak a szabad mozgás és tartózkodás jogából fakadó előnyeitől.”²⁶⁷

A kis Catherine tehát, aki az Egyesült Királyság területén született, és szüle-tése óta ott is tartózkodott, az ír állampolgárság megszerzésének tényénél fogva

265 Korábban az Egyesült Királyság állampolgárságra vonatkozó szabályozásában is a ‘ius soli’, vagyis a területen születés elve érvényesült, azonban ezeket a szabályokat Catherine születé-sének idõpontjára már hatályon kívül helyezték, így az brit állampolgárságot nem szerezhe-tett.

266 A Bíróság a Chen-ügyet megelőzően elsőként a Garcia Avello-ügy kapcsán hozott döntésében deklarálta, hogy a közösségi joggal való kapcsolat fennáll az olyan személyek vonatkozásában is, akik valamely tagállam állampolgárságával rendelkeznek és egy másik tagállam területén laknak. Nem szükséges tehát a tagállamközi mozgás eleme a közösségi jog felhívhatóságához.

A spanyol, ill. belga vegyesházasságból született kettős állampolgársággal bíró, Belgiumban élő gyermekek anyakönyvzésével kapcsolatos ügyben, ugyanis a Bíróság kimondta, hogy pusztán azon az alapon, hogy a gyermekek spanyol állampolgársággal is rendelkeznek, élvez-hetik a közösségi jogból fakadó előnyöket. A Bíróság szükségesnek tartotta megállapítani továbbá, hogy ezen az sem változtat, hogy a gyermekek egyidejűleg a lakóhelyük szerinti tagállam állampolgárai is, illetve, hogy születésüktől fogva ebben a tagállamban élnek, végül pedig az a tény, hogy e tagállami hatóságok ezen okból kifolyólag kizárólag ez utóbbi állam-polgárságot ismerik el. A Bíróság C-148/02 sz. Garcia Avello-ügyben 2003. október 2-án hozott ítélete. [EBHT 2003., I-11613. o.] 27. pont; GYENEY Laura: Aki a bölcsőt ringatja, avagy az uniós polgárságú gyermeket nevelő harmadik állambeli személy státusza a közösségi jogfej-lődés fényében. Iustum Aequum Salutare II., 2006/1–2. 119–120.

267 Lásd Chen ítélet 19. pont.

hívhatta fel az uniós jogot a brit bíróságok előtt. A Bíróság fenti deklarációja azonban nem mondja ki egyértelműen, hogy mely esetekben beszélhetünk egy tisztán tagállami helyzetről. Az ítélet csak annyit mond, hogy a tagállam-közi mozgás hiánya önmagában nem jelenthet egy tisztán belföldi helyzetet.

A Garcia Avello-esetben a Bíróság valamivel tisztábban fogalmazott, hiszen

A Garcia Avello-esetben a Bíróság valamivel tisztábban fogalmazott, hiszen