TARTÓZKODÁSÁRA VONATKOZÓ ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLATA
4. A liberális szemlélet jogi buktatói
4.1. A fordított diszkrimináció problematikája egy új aspektusból
Az uniós polgárok számára a közösségi jog és így a Bíróság joggyakorlata által korábban nem vagy csak csekély mértékben biztosított családegyesítési jogok, valóban számos előnnyel kecsegtetnek, ugyanakkor gyorsan megmutatkoztak
424 Ezt jól jelzik a fent hivatkozott Akrich- és a Jia-ügyek.
425 Az Eind-ügyben Mengozzi Főügyész a Bírósághoz hasonlóan az ‘elrettentő hatás’ tételére alapozta érvelését, ugyanakkor alternatív érveket is felsorakoztatott a tényállásnak az EK-jog hatálya alá vonása céljából (közösségi munkavállaló, mint álláskereső családtagja, ill. a 18.
cikkely/90/364/EK IE hatálya alá tartozó migráns uniós polgár családtagja). Ez is jelzi, hogy a közösségi joggal való kapcsolat fennállása a fenti esetben nem teljesen egyértelmű. Tryfonodou szerint, Mengozzi Főügyész titkon abban reménykedett, hogy a Bíróság a mérsékelt álláspontot követi, és tényleges összefüggést követel majd a családegyesítési jogosítványok és a határokon átívelő gazdasági tevékenység gyakorlása között, így a munkaerő szabad mozgására vonat-kozó rendelkezések, ill. az elrettentő hatása tétele nem lesz mérvadó az Eind-ügy megvála-szolása során.
annak hátulütői is, így, mint azt feljebb láthattuk, a fordított diszkrimináció problémájának súlyosbodása. A liberális szemlélet ugyanis csak látszólag jelent gyógyírt arra. Az uniós jog felhívhatóságának egyre szélesebb körben történő biztosítása, valóban csökkenti a fordított diszkrimináció áldozatainak számát, azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy továbbra is lesznek olyan uniós polgárok, akik esetében nem mutatható ki a közösségi joggal való „megfelelő kapcsolat”, így különböző megfontolásokból ugyan, de nem esnek majd az uniós jog hatálya alá.
Az eltérő bánásmód426 pedig igen sérelmes lehet azok számára, akik nem élvezik az uniós jog egyre fokozódó védelmét. Tekintettel továbbá a tisztán tagál-lami tényállás megítélése tekintetében az elmúlt években bekövetkezett ítélkezési fejleményekre,427 igen nehéz lenne igazságosan meghúzni a határvonalat a véde-lemben részesülő, ill. nem részesülő tagállamközi tényállások között. Különösen igaz ez az univerzális emberi jogok esetére, amelyek természetüknél fogva egye-temes karakterrel bírnak, megkövetelve az általános alkalmazást, az objektív igazolhatóság esetkörét leszámítva. Eeckhout ezt a következőképpen fogalmazza meg: „amennyiben az emberi jogok a mozgó európai polgárokat illetik meg, ez rögtön felvet egy további kérdést mégpedig, hogy megengedhető-e a megkülön-böztetés a határokat átlépő, ill. a még otthon maradt polgárok között”. 428
A gazdasági szabadságok közös piaci célok fényében történő gyakorlása egy objektív mércét és kapaszkodót jelentett a bíróság számára a közösségi és így az emberi jogi védelem kiterjesztése szempontjából. Ez az objektív mérce azonban a liberális szemlélettel elveszni látszik, anélkül, hogy új, „szerződéses alapokon álló és ésszerű mérce” lépne annak helyébe.429 Márpedig az uniós polgárság intézményének megerősítése és tartalommal megtöltése objektív és érvényes igazolást követel bizonyos uniós polgárok közösségi jog által nyújtott emberi jogi védelmi köréből történő kizárása tekintetében. A fentiek alapján, ugyanis a fordított diszkrimináció olyan jogszerű igazolást nem nyert eltérő bánásmódot
426 A közösségi jog egyre szélesebb területeket ölel fel: foglalkoztatási, ill. munkafeltételek C-332/90, Steen v. Deutsche Bundespost 1992. január 28-án született ítélete [EBHT 1992., I-341.o.]; egy szakma gyakorlására vonatkozó követelményrendszer C-29/94, C-30/94, C-31/94, C-32/94, C-33/94, C-34/94 and C-35/94, Criminal Proceedings against Aubertin and Others [EBHT 1995., I-301. o]; C-299/95, Kremzow v Republic Österreich-ügyben 1997. május 29-én született ítélete [EBHT 1997., I-2629. o.]; családegyesítési jogosítványok, C-297/88. és C-197/89 sz. Dzodzi v Belgian State 1990. október 18-án hozott ítélete [EBHT1990., I-3763. o.].
427 A fent már hivatkozott Chen-, Avello- és Schempp-ügyek.
428 Piet EECKHOUT: The EU Charter of Fundamental Rights and the Federal Question, (2002) 39.
Common Market Law Review, 972.
429 E. CANNIZZARO: Producing “Reverse Discrimination” through the Exercise of EC Competences (1997) 17. Yearbook of European Law, 41–42.
jelent,430 amely ellentétes az uniós polgárok közötti egyenlőség közösségi jogel-vével.431
Peers ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a fordított diszkrimináció, mintegy természetes velejárója a személyek szabad mozgása tekintetében érvényesülő osztott hatáskör gyakorlásának. Ez pedig, csak abban az esetben lenne felszá-molható, ha a Közösség jóval nagyobb, vagy jóval kisebb hatáskörrel rendel-kezne a fenti területen. A Metock-ügy és általában a liberális irányvonal valóban különbségtételt (újra)generál a tagállami határokat átlépő, ill. az otthon maradt uniós polgárok között a családegyesítés vonatkozásban, ez a megkülönböztetés azonban az Akrich-ügy esetében is fennállt, csak éppen az uniós polgár család-taggal, ill. a harmadik országbeli családtaggal rendelkező migráns tagállami polgárok között. Peers szerint, a két út közül a Bíróság helyesen azt válasz-totta, amely elsőrendű fontossággal bír, azaz a „mozgás szabadságának” útját.
A Metock-ügy vonatkozásában felmerülő kritika tehát alaptalan, mivel a Bíróság kérdéses döntése nélkül is fennállna az uniós polgárok közötti különbségtétel, egészen addig, amíg nem kerül elfogadásra egy általános hatályú, egységes családegyesítési szabályrendszer.
A fentieket röviden összegezve, a fordított diszkrimináció problémájára a mérsékelt irányvonal ugyan nem tud megfelelő választ adni, azonban a liberális szemlélet válasza sem kielégítő, hiszen lényegében újragenerál egy korábban már más formában fennálló problémát.
4.2. Az Alapjogi Charta megszorító értelmezéséből fakadó problémák a Bíróság releváns joggyakorlatának fényében
A liberális irányvonalból fakadó másik dilemma, a Lisszaboni Szerződés hatály-balépésével, így az Alapjogi Charta432 kötelező erőre emelkedésével válik aktuá-lissá. Tryfonodou szerint, ugyanis a Charta vélhetően szűkebb alkalmazási terü-letet ölel fel, mint ami a fenti elvből következne az emberi jogok, így az uniós jog általános jogelveinek bírósági védelme körében. A Bíróság ítélkezési gyakor-latában, ugyanis arra szorítja az uniós intézményeket, ill. a tagállamokat, hogy
430 Lásd Jia-vélemény 75. pont; Lásd Alina TRYFONODOU i. m. 60–64.; Niamh Nic SHUBHNE:The European Union and Fundamental Rights: Well in Spirit but Considerably Rumpled in Body?
In: Neil WALKER –Paul BEAUMONT – Carole LYONS (eds.): Convergence and Divergence in European Public Law, 192.
431 Francis G. JACOBS: Citizenship of the European Union – A Legal Analysis. European Law Journal 13.5 (2007) 598.
432 Az Európai Unió Alapjogi Chartája [2007] HL C303/1.
azok tartsák tiszteletben a tagállami polgárokat megillető emberi jogokat, akkor is, amikor az uniós jog érdekében járnak el (acting as agents),433 illetve amikor éppen el kívánnak térni annak alkalmazásától,434 feltéve, ha az eset, tényállása alapján az uniós jog hatálya alá vonható.435 Ugyanakkor a Charta alkalmazása leszűkítheti az esetkört, amelyben a tagállamok kötelesek biztosítani a fenti emberi jogi garanciákat. A Charta 51(1) cikke ugyanis úgy rendelkezik, hogy „E Charta rendelkezései az Unió intézményeire és testületeire vonatkoznak – kellő tekintettel a szubszidiaritás elvére –, valamint a tagállamokra, azon esetekben, amikor az Unió jogát alkalmazzák”.436 Tekintettel, hogy a Bíróság esetjoga nem tisztázza, mit jelent az „uniós jog alkalmazása” ezért nem teljesen egyértelmű, hogy a Charta a jövőben megerősíti-e a Bíróság jelenleg fennálló joggyakorlatát, azaz olyan esetekben is alkalmazandó-e, amelyekben a tagállamok el kívánnak térni az uniós jog rendelkezéseitől.437 Sajnálatosan, a Charta értelmező magya-rázata sem segít a fenti kérdés megválaszolásában, tekintve, hogy egy a Bíróság joggyakorlatában korábban nem ismert fogalommal operál, még ha az elviekben alkalmas a Charta alkalmazási körének kiterjesztésére.438
Amennyiben mégis a Charta megszorító értelmezése nyerne alkalmazást, a Bíróság aligha lesz képes a fenti liberális szemlélet érvényesítésére ítélkezési tevékenysége során. Hiszen ebben az esetben csak azok az uniós polgárok hivat-kozhatnak majd a Chartára, akik fel tudnak mutatni bármilyen az unós joggal fennálló kapcsolatot, ill. esetükben valamely tagállam uniós szabályt hajt végre, vagy egy rendelet, vagy egy irányelvet átültető nemzeti szabály alkalmazása során. A fenti családegyesítési esetek jól példázzák a Charta megszorító alkal-mazása kapcsán esetlegesen felmerülő nehézségeket. A Singh-, Akrich-, ill. az
433 A Bíróság C-5/88 sz. Wachauf v. Germany 1989. július 13-án hozott ítélete [EBHT 1989., 2609. o.].
434 C-260/89 sz. ERT AE v Dimotiki Etairia Pliroforissis and Sotirios Kouvelas 1991. június 18-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-2925. o.]; A Bíróság C-368/95 sz. Vereinigte Familiapress Zeitungsverlags- und Vertriebs GmbH v Heinrich Bauer Verlag 1997. június 26-án született ítélete [EBHT 1997., I-3689. o.].
435 Lásd Kremzow-ítélet 67. pontja.
436 Lásd fent hivatkozott Alapjogi Charta 51. cikk (1) bek.
437 Ugyanakkor lehet, hogy a Charta szövegezői annak egy jóval megszorítóbb értelmezését vizi-onálták, így az kizárólag a ‘Wachauf típusú’ esetekben nyerhet alkalmazást.
438 As regards the Member States, it follows unambiguously from the case law of the Court of Justice that the requirement to respect fundamental rights defi ned in a Union context is only binding on the Member States when they act in the context of Community law (judgment of 13 July 1989, Case 5/88 Wachauf [1989] ECR 2609; judgment of 18 June 1991, ERT [1991] ECR I-2925). Az emberi jogok tiszteletben tartásának követelménye csak akkor kötelezi a tagál-lamokat, amikor „azok a közösségi joggal összefüggésben járnak el”. Explanations relating to the Charter of Fundamental Rights of the European Union’, CONVENT 49, Charte 4473/00, 46.
Eind-ügyekben nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk az uniós jog végrehajtá-sáról, legalábbis a fenti értelemben, tekintve, hogy az előbbi ügyek felmerülé-sekor hatályos másodlagos közösségi jogalkotás csak olyan esetekre vonatkozott, amelyben a közösségi polgárt a családtagjai a fogadó államba és nem a honos-ságuk szerinti országba kísérik. A 2004/38/EK irányelv elfogadása óta (ahogy azt a Metock ügy kapcsán láthattuk) persze némileg változott a helyzet, de a jogal-kotási hézag továbbra is fennáll, például a Carpenter-ügyhöz hasonló esetekben, ahol is nem teljesül az irányelv 3. cikk (1) bekezdése által előírt másik tagál-lamba költözés feltétele.439 Mivel jelenleg nem létezik olyan másodlagos uniós jogi eszköz, mely azon uniós polgárokra vonatkozik, akik a családegyesítési joga-ikat a Carpenter-ügyben foglaltak szerint, a saját államukkal szemben kívánják érvényesíteni, a Charta, a megszorító értelmezés alapján nem nyerhetne alkal-mazást. Ez pedig, egy újabb nehezen indokolható megkülönböztetéshez vezetne azon uniós polgárok között, akik valamely másodlagos jogi aktus hatálya alá tartoznak, ill. azok között, akik nem esnek ebbe a körbe.
A Charta megszorító alkalmazása további ‘nem kívánatos’ diszkriminációhoz vezethet, ez esetben a családjukat egyesíteni kívánó uniós polgárok (akik saját honosságuk és tartózkodási helyük szerinti állammal szemben kívánják érvénye-síteni fenti jogaikat) és a harmadik országbeli polgárok között. A 2003/86/EK irányelv ugyanis lehetővé teszi a harmadik országbeli polgárok számára, hogy családjuk az állandó tartózkodási helyük szerinti tagállamban nyerhessen tartóz-kodást, így a fenti irányelv nemzeti jogba átültetése kapcsán felmerülő esetekben, a Charta segítségül hívható lesz az emberi jogok érvényesítése céljából. Mivel tehát a harmadik országbeli polgárok tagállamközi mozgás nélkül is hivatkoz-hatnak az uniós jog által biztosított családegyesítési jogosítványaikra, ez könnyen anomáliákhoz vezethet, különösen, az egyre szigorodó tagállami bevándorlási szabályok fényében.440
Tryfonodou szerint, a fenti problematika, nem pusztán elméleti jellegű, tekintve, hogy a Charta különös védelmet kíván biztosítani a család intézmé-nyének. Ezt támasztja alá az is, hogy az alapjogi dokumentum nem pusztán egy, a családi élet tiszteletben tartását deklaráló rendelkezést tartalmaz,441 hanem
439 Lásd 2004/38/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdés: Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2.
pontjában meghatározott családtagjaikra.
440 R.C.A. WHITE: Confl icting Competences: Free Movement Rules and Immigration Laws.
European Law Review Vol. 29. (2004) 395.
441 Lásd Alapjogi Charta 7. cikke.
33(1) cikkében kifejezetten kimondja, hogy „a család jogi, gazdasági és szoci-ális védelmet élvez.”442 Ezzel az Unió elismeri, hogy a család, mint intézmény önmagában is védelmet élvez, nem pusztán a gazdasági integráció megvalósí-tásának eszközeként. A fentiek fényében, tehát indokoltnak tűnik a Charta 51.
cikke (1) bekezdésének fentiekben bemutatott szélesebb körű értelmezése, hiszen nem lényegtelen, hogy a Bíróság milyen mértékben terjeszti ki majd ki az uniós szintű emberi jogi védelmet a bevándorláspolitika érzékeny területén, ahogy azt a Bíróság legújabb családegyesítési jogosítványokkal kapcsolatos joggyakorla-tában is tette.