A Tanácsköztársaság bukása után tevékenykedő politikai döntéshozók egy-más után semmisítették meg a diktatúra azon intézkedéseit, amelyek a főváros szimbolikus birtokbavételét voltak hivatottak szolgálni. Már augusztus 2-án
30 A proletárok piros májusi ünnepe. Félmillió ember az utcákon. Az Ujság 1919. máj. 3. 4.
31 A magyar proletárság piros májusa. Népszava 1919. máj. 3. 4. Ld. még: Amália Kerekes–Katalin Teller: PraterStern. Das Budapester Stadtwäldchen 1919. In: Pop in Prosa. Erzählte Populärkul-tur in der deutsch- und ungarischsprachigen Moderne. Hg. Amália Kerekes–Magdolna Orosz–
Gabriella Rácz–Katalin Teller. Frankfurt am Main, 2007. 161–174.
32 BFL XVI/1. g. 2. d. 51–54.
33 89 441/1919-XV. szám. A Városligetben lévő Nemzeti Park új elnevezése. A Budapesti Munkás- és Katonatanács Hivatalos Közlönye 1919. júl. 25. 569.
rendelkezett a Peidl-kormány hadügyminisztere, Haubrich József mindenfaj-ta zászló (így a vörös zászlók) bevonásáról,34 augusztus 8-án pedig Schnetzer Ferenc, az ideiglenesen megbízott Friedrich-féle hivatalnokkormány hadügy-minisztere adott ki rendeletet arról, hogy a tanácsköztársasági laktanyanevek eltávolítandók a kaszárnyákról, helyettük „a régi, 1919. március hó 21-ike előtti laktanyanevek használtassanak”.35 Augusztus végén a budapesti polgármester és a tanács határozata nyomán a Szabó Ervin Könyvtárat visszakeresztelték Váro-si Nyilvános Könyvtárnak.36 Az év végére az átnevezett kórházak is visszakapták korábbi nevüket;37 a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején adott régi-új budapesti helynevek sorsa viszont a továbbiakban igen sok-féleképpen alakult.38 A május elsejei ünnepségről megmaradt szobrok a dikta-túra bukása után elpusztultak,39 a millenniumi emlékművet pedig a későbbiek-ben helyreállították, és 1929-re teljesen befejezték.40
A tanácsköztársasági május 1-jét követő első nagy szimbolikus térfogla-lási akció Horthy Miklós és Nemzeti Hadseregének budapesti bevonulása volt 1919. november 16-án. E hadsereget Horthy – amint azt egy bizalmas „Tiszti parancs”-ában megfogalmazta – „a törvényes rend megtestesítője”-ként érté-kelte,41 s Friedrich miniszterelnöknek a bevonulás alkalmából a budapestiekhez intézett kiáltványa is azt hangsúlyozta: „A magyar nemzeti hadsereg csapatai azért vonulnak be Budapestre, hogy itt végre meghonosulhasson a törvényes rend.”42 A bevonulás előtt Horthy is felhívást intézett „Budapest népéhez”,43 amelyben – ellentétben a november 16-ai Gellért téri beszédével – még szó sem volt a „megtévelyedett” városról, mint a „magyar nemzet megrontójá”-ról. A ki-áltvány igyekezett megnyugtatni és munkára biztatni az „igaz magyar”-okat, kétszeri említéssel is hangsúlyozta a főváros lakosságának addigi szenvedé-seit, s csak a „hivatásos bujtogatók”, a „rendbontók”, a Nemzeti Hadsereg „rá-galmazói” számára helyezett kilátásba büntetést. A kiáltvány végén, szigorú megtorlást ígérve mindenféle ellenakcióért, nyugalomra, önfegyelemre intette
34 Minden zászlót be kell vonni! Népszava 1919. aug. 3. 1.; vö. még: Kirschner Béla: A „szakszerve-zeti kormány” hat napja (1919). Bp., 1968. 94–101., 245–247.
35 148 433/7. sz. körrendelet. Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg Számára. Szabályrendeletek 1919. aug. 9. 189.
36 Az iratról fotót közöl: Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp., 1966.
sztl. t.
37 Vö. Személyi ügyek. Fővárosi Közlöny 1919. dec. 12. 813–814.
38 Ld. ehhez pl. Budapesti utcanevek. A–Z. Szerk. Ráday Mihály. Bp., 2013. passim.
39 Vö. A. B. [Révész Mihály]: A Proletármúzeum munkája. Világosság 1920. 20. sz. 325–326. Révész Mihály szerzőségéhez ld. Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi 1918–1919-es forradalmak résztvevőitől. Vál., szerk. Petrák Katalin. Az életrajzokat írták: Ács Irén és mások.
Bp., 1978. 472.
40 Vö. Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp., 1934. 359.
41 Hadtörténelmi Levéltár (= HL), I. 89. VKF 1919–1920. 307. d. 153–155. sz. A Horthy-irodalom-ban való tájékozódásomat Sipos Péter segítette, akinek ezúton mondok köszönetet.
42 OSzK Plakát- és Kisnyomtatványtár (= PKt), Szöveges plakát 1919/1. sztl.
43 Uo. A plakát szövegét e munkám Függelékében közlöm. Vö. még: (Horthy fővezér kiáltványa a fővároshoz). Virradat 1919. nov. 18. 6.
a budapestieket. E felhívás mellett még két plakát kiragasztása (amely eljárás szintén egyfajta szimbolikus térfoglalási akciónak tekinthető) készítette elő a bevonulást: az egyik hajókormányt markoló erős kezeket ábrázolt „Horthy!”
felirattal, a másik pedig rajzával is Budapest elfoglalását ábrázolta: a Nemzeti Hadsereg katonája, háta mögött darutollasok seregével, Budáról Pestre haladva átlép a Duna felett, s a plakát felirata: „Most vagy soha!”44 (Lásd a XVII. képet!)
A november 16-ai vasárnapi bevonulási ünnepség (amelyet a Bárczy Ist-ván miniszteri tanácsos által vezetett fogadóbizottság készített elő) azzal kezdő-dött, hogy Horthy és kísérete vonaton megérkezett a kelenföldi pályaudvarra, ahol csak katonai fogadtatás volt.45 Horthy altengernagyi egyenruhában, kitün-tetéseit viselve, a győztes vezér attribútumának számító fehér lovon46 reggel 8 órakor indult meg Kelenföldről, és csapataival a Fehérvári úton (ma: Fehérvári út–Bartók Béla út) a feldíszített Gellért térre vonult: itt a főváros vezetői fogad-ták. Nagy tömeg jelenlétében, a Gellért szálló előtt felállított, a főváros színeivel díszített szónoki emelvényről mondta el Bódy Tivadar polgármester a köszön-tőbeszédet. Az üdvözlés helyének szimbólumértéke volt: az, hogy a főváros vezetői a pogányok által meggyilkolt, szentté avatott Gellért püspök mártíri-umának helyétől nem messze fogadták Horthyt, kapcsolódott a polgármester beszédéhez, amely hangsúlyozta Budapest „mártíriumi szenvedéseit” a közel-múltban. Bódy, saját szavai szerint, „a vértanúságot szenvedett Szent Gellért hegyének lábánál”47 üdvözölte a hadsereget: „Balsorstól megtépázott, ezer bajtól megalázott, fájdalmas sebektől vérző várost találtok itt, mely mártíromi szenvedé-seket volt kénytelen elviselni.” Budapest tehát nem bűnös, hanem áldozat – állí-totta a polgármester. Ugyanakkor többszöri említéssel hangsúlyozta: Horthy és katonái egy közösségbe tartoznak a budapestiekkel: a sereg tagjai „vérünkből való vér”, akik „hazaérkeztetek” a fővárosba. Mindezek alapján a polgármester a „haza felvirulása” érdekében „együttmunkálkodás”-ra szólította fel a hadse-reget: „Kérve-kérlek benneteket, legyetek hűséggel Budapesthez, a magyar főváros minden lakosához. Hassa át szíveteket a régi, lovagias tiszta magyar szellem, mely nem tűr semmi gyűlölködést, semmi pártoskodást, mely nem ismer osztály- és felekezeti különbségeket, mely csak egyet ismer: a magyar haza szeretetét.”
44 Vö. ehhez: A magyar hadsereg ünnepe. Magyarország 1919. nov. 18. 1.; a plakátokat ld. OSzK PKt 75/1920. és uo. 23/1919. Mindkét plakát rajzolója Manno Miltiades. Vö. még: Dömötörfi Tibor: A Horthy-kultusz elemei. História 1990. 5–6. sz. 23–26.
45 A bevonulási ünnepség vizsgálata során felhasználtam a korabeli újságok tudósításait és kép-anyagát, továbbá a 23. jegyzetben felsorolt fotóarchívumok anyagait. Az ünnepségről készített, fennmaradt filmhíradót (Corvin Híradó, 1.) a Magyar Nemzeti Filmarchívum őrzi, megtekin-tését Varga F. János tette lehetővé, akinek ezúton mondok köszönetet. A továbbiakban csak az egyes szövegek idézésekor fogok e forrásokra hivatkozni. Ld. újabban: Turbucz Dávid: A Hor-thy-kultusz 1919–1944. Bp., 2016. 70–76.
46 Vö. ehhez: Ló és lovas. In: A keresztény művészet lexikona. Szerk. Jutta Seibert. Bp., 2004. 207.;
László Gyula: Árpád népe. Bp., 1988. 153–158., 167.
47 A Nemzeti Hadsereg ünnepélyes fogadása. Fővárosi Közlöny 1919. nov. 28. 773.
Ellentétben a polgármester beszédével és a saját kiáltványában megfogal-mazottakkal, válaszában Horthy – noha elismerte, hogy voltak a fővárosban szenvedő „testvérek” is – Budapestet egészében bűnösnek nyilvánította:
„Szerettük és becéztük ezt a Budapestet, amely az utolsó években a magyar nemzet megrontója lett. Te-temre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet koronáját, sárba tiporta a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözködött.
Börtönre vetette és elűzte hazájukból a nemzet legjobbjait, azonkívül elprédálta összes javainkat.”48
Budapest szerinte nem áldozat, hanem bűnös, akinek csak megbocsátani le-het. Horthy kijelentette: „mi készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához”. Budapest tehát nem alkot egy közösséget a nemzet egészével (implicite: a Nemzeti Hadsereg tagjaival sem), vissza kell térnie hozzá. Mindezek alapján Horthy is együttműködést hirdetett:
de egy megújuló, nemzeti főváros megteremtése érdekében, a cél tehát: „felépíteni a magyar nemzeti erényekben tündöklő Budapestet”. Horthy egész idő alatt lován ült, ezzel érzékeltetve: még nem érkezett meg céljához – másfelől pedig csak így lehetett azonos magasságban az emelvényről beszélő polgármesterrel (azt pedig, hogy az emelvény aljánál álljon, e jelkép értékű szituációban nem engedhette meg magának. Lásd a XVIII. képet!).
A beszédek után a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a menet a Ferenc Jó-zsef hídon, a Vámház körúton, a Múzeum körúton, a Népkörúton és a Váci kör-úton vonult tovább. A hadsereg útvonalán hatalmas tömeg sorakozott fel, sok esetben fehér virágokat (köztük őszirózsákat) szórtak a katonák elé. A Szent Ist-ván-bazilikánál – a jelkép értékű hely kiválasztásával is nyomatékot adva mon-danivalójuknak – a Magyar Királyság Pártjának küldöttsége köszöntötte Horthyt és csapatait. A párt nevében gróf Bánffy Miklós rövid üdvözlőbeszédében kije-lentette: „Megérkezésetekben boldogító biztosítékát látom annak, hogy nemze-ti királyságunk újból a régi fényben fog fölragyogni”.49 Horthy természetesen nem bocsátkozott konkrét politikai kérdések tárgyalásába, és csak ennyit válaszolt:
„Meghatva köszönöm meleg üdvözlésüket. Éljen a haza!”50 Ezúttal sem szállva le lováról, kezet fogott Bánffyval, majd a menet továbbhaladt a Váci körúton, és az Alkotmány utcán végigvonulva érkezett meg a Köztársaság térre.
48 A Nemzeti Hadsereg Budapesten. Budapesti Hirlap 1919. nov. 18. 3. Ld. még: Schweitzer Gá-bor: Budapest, az ország vakbele. A magyar politikai közbeszéd történetéhez. BUKSz 2005.
4. sz. 328–330., továbbá: Alexander Vari: Re-territorializing the ’Guilty City’: Nationalist and Right-wing Attempts to Nationalize Budapest during the Interwar Period. Journal of Contem-porary History 2012. 4. sz. 709–733.; Boldizsár Vörös: „Sündige Stadt” – „sündiger Stadtteil”?
Die Gegen überstellungen von Buda und Pest in Texten aus Ungarn in den Jahren 1919–1921.
Metropolis in Transition. Wien–Budapest 1916 bis 1921. 2016. 5. sz. 1–13. Ld. http://metro- polis-in-transition.at/wp-content/uploads/2016/05/Boldizsar-Vörös_Suendige-Stadt-suendi-ger-Stadtteil_PDF-Version.pdf (utolsó letöltés: 2018. febr. 10.).
49 A Nemzeti Hadsereg Budapesten. I. m. 4.
50 Horthy fővezér bevonult a Nemzeti Hadsereggel a fővárosba. Az Est 1919. nov. 18. 3.
Az itt lezajló ünnepségre a Parlament bejáratához, a lépcsőkre, fehér fá-ból ácsolt, zöld baldachinos misesátort építettek, amelyből – létrehozva ezzel a magyar trikolór színegyüttesét – piros szőnyeg futott le a térre. A sátorban oltár állt, mögötte fehér alapon hatalmas aranykereszt; a sátor mellett és a lépcső-kön kétoldalt pálmákat, a győzelem jelképeit, és babérfákat, a halhatatlanság, a győzelem és a béke jelképeit51 helyezték el. (E sajátos épületegyüttes mutatja a legjobban az ünnepség meghatározó eszmei mozzanatát: a nemzeti gondolat-kör szakralizálását, ugyanakkor a keresztény vallásos eszmerendszer nemzeti-vé tételét. Lásd a XIX. képet!) Az Országház homlokzatán háromszínű lobogók lógtak, a téren pedig fehér póznák közt kifeszített köteleken nemzeti színű és a főváros színeit viselő zászlók lengtek. Az Országháznál a kormány tagjai, a ke-resztény felekezetek főpapjai és számos vezető közéleti személyiség jelent meg a Nemzeti Hadsereg fogadására.
A Köztársaság térhez érve Horthy leszállt a lováról, jelezve, hogy megér-kezett céljához, majd törzskarával átment a téren. A Parlament lépcsőjén Fried-rich István miniszterelnök sietett eléje és üdvözlőbeszédében – kihasználva, hogy a bevonulás napja éppen a köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulója is – így köszöntötte a fővezért: „Itt, ezen a téren, amelyen egy év előtt átkos ajakról elhangzott, hogy »Nem akarok többé katonát látni«, ezen a téren üdvözöllek és köszöntlek a Nemzeti Hadsereg élén, lelkesedéssel és szeretettel, a magyar kormány és a magyar nemzet nevében.”52 A jelkép értékű helyen elhangzó mon-dat utolsó szavai jól mutatták: itt már többről volt szó, mint pusztán a sereg budapesti bevonulásáról: a főváros „meghódítása” után most már az ország-nak a forradalmi eszmerendszerektől való jelképes visszafoglalására került sor.
Fried rich szerint a nemzet talpra fog állni, ha „lemond hiú ábrándokról és mesz-sze idegenből várt segítségről, és csak a saját erejében bízva, tántoríthatatlanul kitart a keresztény nemzeti irány mellett”. Válaszában Horthy szintén országos dimenziókban határozta meg a feladatokat: az ország minél gyorsabb újjáépítésé-hez „ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál”.53 Ezután, a vasárnap ünnepéhez kapcsolódva, mise következett, majd a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének képviseletében Tormay Cécile írónő adta át a magyar asszonyok zászlaját Horthynak. Beszédében – az események jelen-tőségét érzékeltetendő – a keresztény vallásosság fogalomkészletét alkalmazta
51 Vö. ehhez: Babér. In: A keresztény művészet i. m. 44.; Pálma. In: A keresztény művészet i. m.
257–258.
52 A Nemzeti Hadsereg Budapesten. I. m. 5. – Az ünnepség időpontjának kijelöléséhez ld. még:
HL I. 89. VKF 1919. 13. d. 793. sz. Az 1919. nov. 16-ai rendezvény az éppen egy évvel korábbi-nak: a népköztársaság kikiáltásának sajátos ellen-ünnepsége is volt, ld. erről: Vörös Boldizsár:
A magyar köztársaság kikiáltása 1918. november 16-án: szimbolikus helyfoglalás térben és időben. Közép-Európai Közlemények 2009. 2–3. sz. 100–106., a tanulmányt ld. e kötetben is:
162–169.
53 A Nemzeti Hadsereg Budapesten. I. m. 5. Figyelemre méltó az is, hogy a kisebbik téren: a Gellért téren zajlott le Budapest, a nagyobbik téren: a Köztársaság téren pedig az ország szim-bolikus elfoglalása.
a közelmúlt és a jelen ábrázolásához, egyértelműen a szakralitás szférájába emelve a magyar történelem eseményeit: „Magyar hajnal és keresztény feltá-madás a Ti hazatéréstek egy szörnyű, véres kálvária után, melyben Károlyi, a magyar Júdás Iskariot és démoni cinkosai elárulták, megkínozták, kifosztották és megcsúfolták a magyar nemzetet”.54 A magyar történelem egészében pedig így helyezte el a Nemzeti Hadsereget: „Ti vagytok a Nemzeti Hadsereg, mely-re négyszáz éve vár a nemzet”. Végezetül pedig a hadsemely-reg feladatát immár az egykori egységes Magyarország helyreállításában jelölte meg: „Vegyétek a zászlót, és ne nyugodjatok, míg bele nem tükröztétek képét négy folyónk vizé-be, míg vissza nem emeltétek a három halmok fölé.” Horthy röviden megkö-szönte a lobogót, ugyanakkor, Tormay Cécile felszólítására reagálva, a további feladatokról óvatosan csak ennyit mondott: „még nem vagyunk a célnál. Pestről még tovább is kell mennünk”.55 Ezek után az egyházak vezetői megáldották a sereg zászlóit. A Himnusz elhangzását követően a 63 magyar vármegye képvise-letében 63 nő járult a fővezér elé, s mindegyikük egy-egy virágcsokrot adott át neki; a megszállt vármegyék képviseletében szereplő asszonyok csokrát gyász-fátyol borította. A minden bizonnyal a jelen viszonyait szimbolizáló csoport után, feltehetőleg egy jobb jövőt jelképezendő, az ifjúság nevében56 12 magyar díszruhás leány vonult Horthy elé, élükön Friedrich miniszterelnök leányával, aki fehér virágcsokrot adott a fővezérnek. E női csoportok résztvevőikkel felte-hetőleg utaltak „Hungáriá”-ra, a nőalakkal perszonifikált Magyarországra (az esti operaházi díszelőadásban is szerepelt a glóriás Hungária-nőalak),57 továbbá
54 Tormay Cécile beszédének szövege Kiáltvány a Magyar Nemzeti Hadsereghez! címmel, Tor-may nevének feltüntetése nélkül, „A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége” aláírással röpla-pon is megjelent (ld. OSzK PKt 1919/33. sztl., a beszéd szövegét tanulmányom Függelékében közlöm). Vö. még: A Nemzeti Hadsereg Budapesten. I. m. 5. és Tormay Cécile: A magyar nem-zeti hadsereghez. Uő: Küzdelmek – emlékezések. Bp., [1937.] 18–20. – Az egységes Magyaror-szág helyreállításának gondolatát Raffay Sándor evangélikus püspök és Józan Miklós unitárius esperes is megfogalmazták zászlószentelő beszédeikben.
55 A Nemzeti Hadsereg Budapesten. I. m. 5. Megkockáztatható a feltevés: a terület-visszacsa-tolások idején tartott bevonulásainál Horthy azért is lovagolt több ízben fehér lovon, mert – mind ő, mind az ünnepségeket rendező bizottságok –, azt is akarták jelezni: e bevonulások az 1919-ben megkezdett „országfoglalás” folytatásainak tekintendőek: állomások a végső cél, az egykori egységes Magyarország helyreállításához vezető jelképes úton.
56 Ld. az Országház téri ünnepség Meghívóját, OSzK PKt 1919/33. sztl.
57 A magyar hadsereg ünnepe. Magyarország 1919. nov. 18. 6.; vö. ehhez: Sinkó Katalin: A meg-sértett Hungária. Néprajzi Értesítő 1995. 267–282. – Az ekkor lezajlott szimbolikus térfoglalá-si akciók sorozatába illeszkedik annak a Horthy-emléklapnak (ld. OSzK PKt 1919/33. sztl.) a terjesztése is, amelyen a következő szöveg olvasható: „Falu népe, fajunk törzse, őserényeink letéteményese, hozzád száll köszönetem és meleg üdvözletem a mai napon ebből a nagy, meg-tévelyedett városból. – Ha a te fehér házacskáidból kisugárzó őserő megtölti a kőpaloták és munkásházak lakóinak szívét is, akkor Magyarország nagyobb és hatalmasabb lesz, mint va-laha! Horthy”. Ld. még: Vörös Boldizsár: Térfoglalás Budapesten – térfoglalás a történelemben?
A Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulási ünnepsége 1919. november 16-án. In: Ünnep – hét-köznap – emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24–26. Szerk. Pásztor Cecília. Salgótarján, 2002. 181–186.
a politikusok, katonák és egyházi vezetők férfi-csoportjai mellett az „ország-foglaló” ünnepség „össznemzeti” jellegét is hivatottak voltak kifejezni. Az ünnepséget a csapatok díszmenete zárta. A fővárosnak, illetve az országnak a keresztény és a nemzeti eszmeiség jegyében történő visszafoglalását jelképező ünnepségsorozat további elemei az esti operaházi díszelőadás és a budavári palotában tartott miniszterelnöki fogadás voltak.