Nem sokkal a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. március 27-én Pogány József hadügyi népbiztos már rendeletet adott ki több budapesti laktanya átnevezéséről. E szerint: „A régi hadseregek az uralkodó osztályok érdekeit szolgálták. A kaszárnyákat tehát császárokról, főhercegekről és tábor-nokokról nevezték el. A Vörös Hadsereg a proletárság hadserege, a kaszárnyákat tehát a munkásmozgalom és a szocializmus nagy vezéreiről nevezi el.” Ekkor, többek között, a Ferenc József laktanya a Marx laktanya, a József főherceg laktanya a Lenin laktanya, a Radetzky laktanya pedig a Petőfi laktanya nevet kapta.16 Bu-dapest Főváros Népbiztossága március 28-ai rendeletével a Városi Nyilvános Könyv-tárnak a Szabó Ervin Könyvtár nevet adta.17 Ugyancsak a főváros népbiztossága rendelkezett április 2-án több budapesti kórház átnevezéséről: ekkor, többek között, a Szent István közkórház a Semmelweis Közkórház, a Szent László és Szent Gellért közkórház a Járvány Közkórház, az Új Szent János közkórház a Koch Róbert Közkórház nevet kapta.18 Április elején a budapesti millenniumi emlékműről eltávolították I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József szobrát; a Közoktatásügyi Népbiztosság illetékesei pedig azt tervez-ték, hogy a közeljövőben az egész emlékművet eltávolítják vagy átalakítják.19 A Szociális Termelés Népbiztosságának április 25-ei rendelete arról intézkedett, hogy „Minden zászlót, a tiszta vörös és fekete színűek kivételével, Budapes-ten 24 órán belül be kell szolgáltatni” egy megadott zászlóbegyűjtő helyre, ám a „beszolgáltatott zászló ellenértékeként, amennyiben erre szükség van, vörös zászlót utalnak ki”.20
16 Le a régi fölírásokkal a laktanyákról! Népszava 1919. márc. 28. 5. A budapesti laktanyák átne-vezéséről készült egy tervezet már a népköztársaság idején (ld. A budapesti kaszárnyák új elne-vezése. Köztársasági Ujság 1919. febr. 4. 5.), a Pogány-féle rendelet pedig feltehetőleg ebből vett át megoldásokat. Ld. még a Hadügyi Népbiztosság 1919. ápr. 30-ai, 74 475/7. sz. körrendeletét!
74 475/7. sz. körrendelet. A Vörös Hadsereg Rendeletei. Szabályrendeletek 1919. máj. 3. 135.
17 Szabó Ervin Könyvtár. Vörös Ujság 1919. márc. 29. 6.
18 Rendelet. Budapest Népbiztossága Hivatalos Közlönye 1919. ápr. 4. 394.
19 Eltávolítják az ezredévi emlékmű királyszobrait. Vörös Ujság 1919. ápr. 6. 6. Az itt ismertetett tanácsköztársasági intézkedésekről ld. Vörös Boldizsár: „A múltat végképp eltörölni”? Törté-nelmi személyiségek a magyarországi szociáldemokrata és kommunista propagandában 1890–
1919. Bp., 2004. 85–111., a munka további esetekkel is foglalkozik.
20 Ugyanakkor a beszolgáltatási kötelezettség alól mentesültek a papír- és papírszövet-zászlók, a szakszervezeti, egyesületi, társulati, templomi zászlók, valamint a történelmi vagy „műérték-kel bíró” zászlók. A Szociális Termelés Népbiztosságának 55. Sz. N. számú rendelete. Tanács-köztársaság, 1919. ápr. 26. 3.
A diktatúra leglátványosabb és leghatásosabb szimbolikus térfoglalási ak-ciója azonban a budapesti május elsejei ünnepség volt, amelynek megszervezése ügyében már április elején intézkedett a Forradalmi Kormányzótanács. A rendezői feladatokkal Szamuely Tibort bízták meg;21 az ünnepség szobrászati, építészeti és festészeti előkészítő díszítési munkálatait Biró Mihály, az ismert plakátmű-vész vezette. Április 30-ai keltezéssel, május 1-je alkalmából pedig közzétették a Forradalmi Kormányzótanács LXXX. rendeletét, amely szerint „A Magyarorszá-gi Tanácsköztársaság május 1-jét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja”.22
Budapest jelképes elfoglalásának egyik legfontosabb eszköze az volt, hogy az ünnepség rendezői a diktatúra szellemiségét hirdetni hivatott dekorációkat helyeztek el a főváros belterületén.23 Így például Budán, a Vérmezőn hatalmas vörös szarkofágot építettek „Martinovics” felirattal (lásd a XI. képet), és felállí-tották Lenin mellszobrát is. A budavári palotát vörös dekorációkkal díszítették, és az épület kupoláján elhelyezett koronát a francia forradalom vörös frígiai sapkájával takarták le (lásd a XII. képet). Az Alagút vörössel díszített Duna-par-ti bejárata előtt egy katona és egy pörölyös munkás szobra állt. A Gellért-he-gyen Szent Gellért szobrát sárga és vörös színű oszlop fedte be; a mögötte álló oszlopsort is vörös drapéria díszítette. Alatta, a vízesésnél hatalmas allegorikus képet helyeztek el a következő felirattal: „Dolgozzatok és tietek a Paradicsom”.
Az ábrázoláson kalapácsos, frígiai sapkás munkás, egy asszony és gyerekek vo-nulnak egy idilli táj felé, amelyben egy nagy fa (a Tudás Fája?) alatt szakállas olvasó figura (Marx?) látható. A kép bal oldalán meztelen férfialak helyezkedik el, kezében lángpallossal; a jobb oldalon egy másik lángpallosos meztelen férfi-alak sújt le a pénzeszsákkal menekülő burzsoá figurájára (lásd a XIII. képet).
A letakart Szent Gellért-szoborból és e képből álló kompozíció egyértelműen azt sugallta nézőinek: ne az égiektől, a szentektől várjátok a boldogságot, a Pa-radicsomot, hanem magatok szerezzétek meg magatoknak munkával, tanulás-sal és – a Tanácsköztársaság elleni külföldi intervenció idején, a két kardos férfi-alaknak a kép előterében való elhelyezésével is hangsúlyozva – szükség esetén fegyveres harccal is.
21 Szamuely Tibor a máj. 1-jei budapesti ünnepség dekorációjával kapcsolatos elgondolásait ki-fejtette a Közoktatásügyi Népbiztosság lapjában, ld. Kultúrpropaganda a Vörös Hadseregben.
Budapest művészi dísze május elsején. Szamuely Tibor közoktatásügyi népbiztos nyilatkozata.
Fáklya 1919. ápr. 20. 2–3. (A szöveget e munkám Függelékében közlöm.) Szamuelynek és a rendezőségnek sok mindent sikerült terveikből megvalósítaniuk.
22 A Forradalmi Kormányzótanács LXXX. számú rendelete. Tanácsköztársaság 1919. máj. 1. 1.
23 A dekoráció vizsgálata során felhasználtam a korabeli újságok tudósításait és képanyagát, to-vábbá a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma Fényképtárának, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye Fotótárának és az Országos Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumának anyagait. Az ünnepség-ről készített, fennmaradt filmhíradó képanyagát ld. OSzK Történeti Interjúk Tára 2238,/1. sz.
videókazettán: Vörös Riportfilm 5. A továbbiakban csak egyes szövegek idézésekor fogok e forrásokra hivatkozni. Az ünnepségről ld. még Lowetinszky János József naplójának részleteit, amelyeket e munkám Függelékében teszek közzé.
Pesten, a Kossuth Lajos utcán hat szobrot állítottak fel, köztük Karl Lieb-knecht, német kommunista forradalmár és Lenin mellszobrát. Ugyanakkor vörös gömbökkel díszített hatalmas diadalkapuk fedték be Werbőczy és Páz-mány szobrát. A Petőfi téren álló, még 1882-ből származó Petőfi-szobrot vi-szont feldíszítették: ezzel az eljárással a Tanácsköztársaság mintegy átemelte a költő alakját a diktatúra előtti korszak panteonjából a sajátjába. Az Október téren, arra a helyre, ahová 1867-ben, Ferenc József magyar királlyá koronázá-sa alkalmából a koronázási dombot építették,24 és ahová a későbbiekben az uralkodó lovas szobrának kellett volna kerülnie,25 vörös drapériás emelvényre Marx egész alakos szobrát állították, a hely kiválasztásával is hangsúlyozva je-lentőségét: amint Ferenc József alakja-emléke ez esetben is a letűnt rendszert, úgy Marxé a Tanácsköztársaságot jelképezte. A Köztársaság téren Andrássy Gyula lovas szobrát antikizáló építménnyel, az úgynevezett Munka Házá-val fedték be; ennek két oldalára egy-egy katonafigurát állítottak fel. A téren elhelyezték még Lenin és Karl Liebknecht mellszobrát, továbbá két vörös földgömböt. A Deák téren az Anker-palota előtt, a Nemzeti Áldozatkészség Szobrát26 eltakarva hatalmas tribünt emeltek, amelyen lángok jelképezték a forradalmat; az építmény két oldalára pedig Lenin és Szabó Ervin mellszobrát helyezték el; Lenin mellszobra állt a halcsarnok előtt is. A Fürdő utca (ma:
József Attila utca) Váci körúti torkolatánál hatalmas diadalkaput emeltek: bal oldalára Karl Liebknecht mellszobrát helyezték, felette „A vöröskatona nem proletártestvérei, hanem a nemzetközi tőke ellen harcol” felirat állt, jobb ol-dalon pedig, Engels mellszobra felett a „Pusztítsátok el a tőkét, hogy romjain felépíthessük a világ nemzetközi kommunista társadalmát” felhívás volt ol-vasható. A Berlini tér (ma: Nyugati tér) közepén, hatalmas vörös emelvény körül három, pörölyét lendítő munkásfigura állt. A Köröndön (ma: Kodály körönd) Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Bocskai István és Pálffy János szobrát hatalmas vörös földgömbök fedték be (lásd a XIV. képet): a letűnt rendszerek döntéshozói által kiemelkedőeknek tekintett történelmi személyiségek – fe-jedelmek és hadvezérek – emlékműveinek ilyen eltakarása, a hagyományos nemzetfelfogásokat elutasítva, a diktatúra internacionalizmusát és a proletár világforradalmat volt hivatott hirdetni.
Természetesen átalakították a millenniumi emlékművet is: Árpád szobrára és az oszlopra, amelyen Gábriel arkangyal szobra áll, hatalmas vörös emelvényt és egy abból kiemelkedő vörös obeliszket építettek rá, s vörös drapériával takar-ták le az emlékmű két negyedkörívét is. Az Árpád szobrát befedő emelvényre
24 Baron Albert von Kaas–Fedor von Lazarovics: Der Bolschewismus in Ungarn. München, 1930. 127.
25 Budapest. In: Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. IV. Brutus–Csát. Bp., 1912.
34.; Nagy Ildikó: Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten. Szobrok és szobrászok. Budapes-ti Negyed 2001. 2–3. sz. 196., 200.
26 Ld. erről pl. Szabó Dániel: A nemzeti áldozatkészség szobra. (Avagy fából vaskatona). Buda-pesti Negyed 1994. 1. sz. 59–84., továbbá ált. Ifj. Bertényi Iván: Szögelőszobrok. Egy közép-euró-pai első világháborús propagandajelenség. In: Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban. Szerk. Ifj. Bertényi Iván–Boka László–Katona Anikó. Bp., 2016. 459–490.
Marx hatalmas, egész alakos szobrát helyezték el, egyik oldalán egy bányamun-kással, a másikon pedig egy vasmunkással. Mindkét negyedkörív drapériáján a „Világ proletárjai egyesüljetek” felirat állt, a bal oldali negyedkörív végét le-záró drapériafelületre az ipari munkásságot ábrázoló képet helyeztek „Városi proletariátus” szavakkal, míg a jobb oldali negyedkörív végére a szegénypa-rasztságot bemutató kép került „Földmívesszegénység” aláírással (lásd a XV.
képet). Marx kiemelt megbecsülését mutatja, hogy a letűnt rendszerek legfon-tosabb emlékművének központi helyére, s éppen Árpád szobrára az ő szobrát állították, mintegy azt kifejezendő: Árpád a letűnt rendszerek alapjait teremtet-te meg, Marx és a proletariátus viszont az új rendszer, egy jobb világ alapjait rakták, illetve rakják le. A kompozíció egésze (a szobor, a képek, a feliratok, a vörös drapéria) a Marx tanításai jegyében egységessé forró világproletariátust is hivatott volt megjeleníteni.
A Városligetben, a feldíszített Iparcsarnok előtt Lenin és Engels mellszob-ra állt (egyes tudósítások szerint még Karl Liebknechté és Szabó Erviné is).
A Keleti pályaudvar előtt álló Baross Gábor-szobrot hatalmas vörös oszlop takarta el, rajta „Világ proletárjai egyesüljetek” felirattal, tetején vörös csillag-gal. A Margit-szigeten – ahol a gyermekek május elsejei ünnepsége zajlott – a „proletár anya” hatalmas szobra állt.27 A Budapest fontos pontjaira felállított dekorációk egész rendszere határozottan jelezte, hogy a Tanácsköztársaság elutasítja a hagyományos nemzetfelfogásokat (az általuk méltatott történelmi személyiségek szobrának eltakarásával), ezzel szemben az internacionalista proletárforradalmat hirdeti. Ez fejeződött ki a feliratokban, a vörös szín hasz-nálatában, a vörös földgömbök, a katonafigurák, az egyszerre a munkára és a harcra utaló pörölyös munkásfigurák, valamint a diktatúra által kiemelkedő-ként értékelt történelmi alakok szobrainak felállításában. Marx kiemelt meg-becsülését mutatja, hogy két, egész alakos szobrát kulcsfontosságú helyekre állították fel, Leninét pedig az, hogy hat mellszobrát helyezték el a főváros különböző pontjain.
Természetesen nemcsak a dekorációk jellegében és elhelyezésében figyelhe-tő meg a szimbolikus térfoglalási eljárás, hanem, ezekkel összefüggésben, a május 1-jei felvonuló menetek útvonalában28 és több csoport összeállításában is. A Buda-pest reprezentatívnak számító belső területein, főútvonalain történő végigvonulás egyfajta szimbolikus hódítás,29 erődemonstráció volt: jól mutatja ezt, hogy egyes felvonuló csoportok hosszú utat jártak be a fővárosban, amíg elérkeztek menet-céljukig – amely egyébként, ha másik útvonalon haladtak volna, nem lett volna messze gyülekezőhelyüktől. Így például az erzsébetfalvaiak a Közvágóhídnál lévő
27 A proletárforradalom májusi ünnepe. Hatszázezer proletár vonult fel a vörös Budapest utcáin.
Vörös Ujság 1919. máj. 3. 7. A szobrok általában gipszből készültek.
28 A kijelölt útvonalakról ld. Gyülekezőhelyek és fölvonulási útvonalak. Népszava 1919. máj. 1. 11.
29 Vö. Eric Hobsbawm: A munkásosztály szertartásainak átalakulása. In: „Változás és folytonos-ság”. Tanulmányok Európa XIX. századi társadalmáról. Vál., szerk. Gyáni Gábor. Debrecen, 1992. 146.; Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870–1940).
Bp., 1999. 96–109.
Marhavásártéren gyülekeztek: innen a Mester utcán, a Ráday utcán, a Kálvin téren, a Múzeum körúton, a Népkörúton, majd az Andrássy úton, az Árpád úton és a Hungária körúton végigvonulva jutottak el a Népligetbe. Az útvonalak kiválasz-tásán, a felvonulók hatalmas tömegének jelenlétén túl e térfoglalást még hangsú-lyosabbá tette az, hogy egyes szakmák csoportjai a tevékenységükre utaló eszközö-ket, jelképeket is hoztak magukkal (lásd a XIV. képet). Az Ujság tudósítása szerint például „a mozisok szakcsoportja vonult fel, majd utánuk a moziszínészek. Csoport-juk előtt egy hatfogatú szekéren, hatalmas vörös filmtekercs jelképezte a szakmát.
A mozimunkások előtt vörös ruhába öltözött dárdás heroldok haladtak.”30 A fő-város különböző pontjain a diktatúra vezetői tartottak beszédeket a tömegnek. Az Iparcsarnok előtt mondott beszédében Landler így méltatta Budapest jelentőségét:
„Ma Budapest körülbelül azt jelenti a világ számára, amit valaha Moszkva jelentett. Ma idenéz egész Európa, ma az európai munkásság ügye a budapesti proletariátus kezében van letéve. Mutasson példát ez a proletariátus, mutassa meg, hogy van öntudata, van forradalmi érzése, mutasson példát a világnak, és akkor a budapesti proletariátus megteszi a maga nagy világtörténeti szerepének megfelelő kötelességét.”31
Az itt ismertetett, a hatás érdekében, az erődemonstráció jegyében együt-tesen alkalmazott szimbolikus térfoglalási eljárások sorozatába illeszkedtek még a május 1-jei budapesti sportrendezvények, népmulatságok, az esti dísz-kivilágítás és a tűzijáték is.
A főváros jelképes meghódítását célzó akciók sora azonban ezzel nem feje-ződött be. A Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 80-as Intéző-bizottságának június 5-ei ülésén került sor annak megtárgyalására, hogy miként kellene átnevezni a budapesti utcákat és tereket.32 A központi munkás- és kato-natanács elnöksége július 12-én még rendeletet adott ki arról, hogy a Városliget-ben lévő Nemzeti Parknak (ma: Holnemvolt Park), a Nép Park nevet adja33 – ám az utcák és terek átnevezésére már nem maradt idő...