„A felnőtt azt hiszi: az a játék, ami a valóságnál kisebb, hitványabb anyagú és romlandóbb. Holott a játék nem más, mint puszta jelképe a valóságnak. A nád-pálca, melyre egy darab zsinórt kötünk, jelképe a puskának, annálfogva, mert a vállra lehet akasztani” – állította 1911-es, Könyv a gyermekről című munkájában Nádai Pál, tanár, művészeti író.1 Hasonlóan értékelte a gyermekjátékokat csak-nem nyolc évtizeddel később Niedermüller Péter is: „a gyermekjátékok a legszo-rosabb kapcsolatban állnak egy csoport, egy közösség, egy társadalom kultúrájá-val, annak hű és pontos kifejezői, azaz igen lényeges tartalommal bíró kulturális tények, jelenségek. A játékban pontosan visszatükröződnek egy közösség értékei, normái, elvárásai, szemlélete, noha gyakran »rejtett« üzenetek formájában.”2
A gyermekjátékok közül a háborús játékokról még 1913-ban közzétett, A gyermek és a játék című könyvében Nógrády László tanár, pszichológus azt írta, hogy
„A háborúsdi játék mindig kedves volt a gyermek előtt s az is marad. Hiába minden antimilitarista mozgalom, az emberrel, a gyermekkel vele születik a férfiasság ösztöne. Ez az ösztön dolgozik benne, mikor katonát lát a kis forgácsban, mikor álmai netovábbjának az ólomkatona-hadsereget tartja, mikor kiszáll a mezőre s végigcsinálja a japán–orosz s mihamar végig fogja verekedni a tö-rök–balkán háborút.” „Szóval a gyermek játéka hűen kíséri a felnőttekét. Egyetlen modern ólomka-tona-hadsereg se lehet el hadihajók s repülőgépek nélkül.”3
E fejtegetések szerint tehát a 20. század elején a háborús gyermekjátékok iga-zodtak az aktuális világtörténelmi viszonyokhoz: mind a háborús konfliktusok résztvevőinek kiválasztásánál, mind a haditechnika legújabb termékeinek a játé-kokban történő megjelenítésénél.4 Ez idő tájt pedig korántsem csak a gyermekek
1 Nádai Pál: Könyv a gyermekről. Munka, játék, művészet. I. Bp., 1911. 36.
2 Niedermüller Péter–Lázár Katalin: Magyar népi játékok. In: Népzene, néptánc, népi játék.
Főszerk. Dömötör Tekla. Bp., 1990. 531. Ld. még: Garry E. Chick: Games. In: Encyclopedia of Cultural Anthropology. II. E–L. Ed. David Levinson–Melvin Ember. New York, 1996. 515.
3 Dr. Nógrády László: A gyermek és a játék. Bp., 1913. 286. Ld. még: Játék. In: Az elemi népoktatás enciklopédiája. II. I–Ö. Szerk. Kőrösi Henrik–Szabó László. Bp., 1912. 92., továbbá: Baktay Er-vin: Homo ludens. Emlékeim nyomában. Bp., 2013. 73–74.
4 Ugyanakkor Csáth Géza és Baktay Ervin visszaemlékezéseiből az tudható meg, hogy a 19–20.
század fordulóján az iskolában a régmúltról: az ókor történelméről tanultak nyomán is há-borúzhattak a diákok. Csáth arról írt, hogy gimnáziumi osztálytársaival a peloponnészoszi
vagy a játékszergyártók hoztak létre, terjesztettek háborús játékokat, hanem pe-dagógiai szakember is. Barna Jakab, budapesti elemi iskolai tanító és tanítókép-ző intézeti tornatanár 100 gyermekjáték című, a „székesfővárosi iskolakönyv-pá-lyázaton kitüntetett és elfogadott” könyvében ajánlotta fiúk számára a Katonásdi elnevezésű játékot:
„Tudjuk, hogy már 6–8 éves gyermekek is mennyire szeretik maguk között játszani a katonásdit.
Hát ennek a játéknak mért ne adhatna helyet az iskola. Csakhogy itt a vezérletet a tanító vegye át.
Ilyen módon könnyedséggel taníthatnak be néhány egyszerűbb rendgyakorlatot is.
Ez a játék azonfelül kedves kapcsolatba hozható a slöjd-tanítással, amennyiben a játékhoz szükséges kis csákókat, kardokat, zászlócskákat a gyermekek maguk készítik maguknak. A gya-korlatokat ezekkel és a meneteket dal kíséretében végezzék. Az ügyeseket bizonyos formaságokkal altisztekké és tisztekké léptetjük elő.
A III-ik osztálytól fölfelé ezt a játékszerű zománcot [így!] több fegyelem váltja fel, azért itt is gyakran történjék a menet dal-, dob- vagy trombitaszó kíséretében.”5
A szöveg jól mutatja, hogy e játékot Barna a fiúk katonai kiképzésének egyfajta korai előkészítéseként ábrázolta és javasolta kollégáinak.
E jelenségekhez kapcsolódtak az I. világháború időszakának magyarorszá-gi gyermekjátékai: mind a gyermekek játéktevékenysége (amelyet folytathattak játékszer nélkül, vagy maguk készítette, vagy hivatásos gyártó által előállított játékszerekkel), mind pedig a játékszergyártó vállalatok termékei esetében.
Részletesebb bemutatásuk, elemzésük előtt azonban szükséges jelezni, hogy ek-koriban a gyermekek és a felnőttek korántsem feltétlenül ugyanazt tekintették játéknak – amint erről egy esztergomi főreáliskolai tanár 1915-ben beszámolt:
„A II. osztály agilis főnöke csapatokra osztotta a tanulókat, akik eleinte az ő, ké-sőbb a kijelölt csapatvezetők vezénylete mellett mindenféle szabadgyakorlato-kat, de főképpen és legnagyobb kedvvel katonai rendgyakorlatokat végeztek.”
Ezt látva a tanárnak feltűnt, hogy amikor egy felmérés alkalmával a fiataloknak írásban kellett felelniük a kérdésre:
„Szoktatok-e háborúsdit játszani?”, „az I. osztályban 30 felelet közül 18, a II. osztályban 40 felelet közül 10, összesen 70 felelet közül 28, több mint egyharmada »nem«-mel felelt a kérdésre, köztük olyan tanulók is, akik éppen a leglelkesebben »exercíroztak« az udvaron és másutt is. Ezt a különös háborúról olvasottak hatására, azt valamiképpen megelevenítve küzdöttek, athéni–spártai szembenállással. Ld. Csáth Géza: Jegyzetek a háborúról. In: Uő: Sötét örvénybe süllyedek. Nap-lófeljegyzések és visszaemlékezések 1914–1919. Sajtó alá rend. Molnár Eszter Edina–Szajbély Mihály. Bp., 2017. 517–518., 565. Baktay Ervin emlékiratában pedig arról számolt be, hogy báty jával Karthágó ostromát játszották el, mivel testvére akkor tanulta az iskolában a pun há-borúk történetét. Ld. Baktay E.: Homo i. m. 40–41. E munka arról is informál, hogy a történel-mi évforduló, megemlékezés is késztethette háborús játékra a gyerekeket: „A Szabadságharc ötvenéves évfordulójának két esztendejében természetesen gyakran játszottam honvédet, és cimboráimmal nemcsak a piski csatát, hanem Budavár bevételét is végigharcoltam.” Uo. 61.
5 100 gyermekjáték. Gyűjt. Barna Jakab. Bp., é. n. 134. A munka díjazásáról: 1., az Előszó keltezé-se: 1906. jún.: 4.
jelenséget másképp nem magyarázhatom, mint azzal, hogy a gyermek ezeket a katonás gyakorlato-kat, meneteléseket, »roham«-okat stb. komoly dolognak tekinti, ő nem »játszik« katonásdit, hiszen az igazi katonák is szakasztottan úgy csinálják, mint ő!”6
A továbbiakban én csak a korabeli felnőttek által gyermekjátékoknak te-kintett tevékenységekkel és eszközökkel foglalkozom.7
Budapesti oktatási-nevelési intézményeknek az 1914–1915-ös tanévről készített beszámolói arról tudósítanak, hogy mind az óvodás-, mind az isko-láskorú gyermekek játszottak ekkoriban háborúsdit. Az I. kerületi Szarvas téri kisdedóvó jelentése szerint
„Egy alkalommal a következőket láttuk: A fiúcskák két táborra oszlottak, magyar és orosz csapa-tokra. A magyarok támadtak, lövöldöztek, mire az oroszok egy része a földre esett, a másik része futásnak indult. Ezeket üldözőbe vették a magyarok. Most a harctéren elesetteket, mint sebesülte-ket, összeszedték a szanitécek, egy csomóba hordták s kis padokra fektették őket. Azután jött az orvos a vizsgálatra. A könnyű sebesülteket az ápolónők gondjaira bízta, a súlyosakat elszállították a kórházba s a kis leányok bámulatos gyöngédséggel simogatták a betegeket, itatták, fektették, s kötözgették őket.”8
6 Obermüller Ferenc: Egy vidéki iskola háborús pedagógiája. A Gyermek 1915. 7–8. sz. 261., 262.
7 A korabeli gyermekjátékokról ld. pl. Ifj. Bertényi Iván: Játsszunk háborúsdit! Gyerekek és világhá-ború. In: Propaganda az I. világháborúban. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása. 2015. ok-tóber 16. – 2016. április 9. Szerk. Ifj. Bertényi Iván–Boka László. Bp., 2016. 153–160.; Kerekes Amá-lia–Teller Katalin: Aki másnak vermet ás… A bécsi és budapesti lapok rejtvényrovata 1916-ban.
Sic Itur ad Astra 2013. 63. sz. 167–177.; Stéphane Audoin-Rouzeau: Kriegsspielzeug. In: Enzyklopä-die Erster Weltkrieg. Hg. Gerhard Hirschfeld–Gerd Krumeich–Irina Renz–Markus Pöhlmann.
Paderborn–München–Wien–Zürich, 2003. 662.; Uő: French Children as Target for Propaganda.
In: Facing Armageddon. The First World War Experienced. Ed. Hugh Cecil–Peter H. Liddle. Lon-don, 1996. 767., 770–771., 778.; Sonja Müller: Toys, Games and Juvenile Literature in Germany and Britain during the First World War. A Comparison. In: Untold War. New Perspectives in First World War Studies. Ed. Heather Jones–Jennifer O’Brien–Christoph Schmidt-Supprian. Lei-den–Boston, 2008. 233–257.; Bryan Ganaway: Toys, Consumption, and Middle-class Childhood in Imperial Germany, 1871–1918. Bern–etc., 2009. 222–244.; FS [Friderike Schütt]: Krieg erzieht. Mili-tarisierung im Kinderzimmer. In: Krieg & Propaganda 14–18. Hg. Sabine Schulze–Leonie Beiers-dorf–Dennis Conrad. Hamburg–München, 2014. 148–153.; Schule und Krieg. Sonderausstellung im Zentralinstitut für Erziehung und Unterricht Berlin. Berlin, 1915. 118–126.; Heike Hoffmann:
„Schwarzer Peter im Weltkrieg”: Die deutsche Spielwarenindustrie 1914–1918. In: Kriegserfah-rungen. Studien zur Sozial- und Mentalitätsgeschichte des Ersten Weltkriegs. Hg. Gerhard Hirsch feld–Gerd Krumeich–Dieter Langewiesche–Hans-Peter Ullman. Essen, 1997. 323–335.;
Patrick M. Regan: War Toys, War Movies, and the Militarization of the United States, 1900–85.
Journal of Peace Research 1994. 1. sz. 45–58., passim, továbbá: Stéphane Audoin-Rouzeau–Annette Becker: 1914–1918, Az újraírt háború. Bp., 2006. 92–93.
8 A Budapest székesfővárosi községi iskolák évkönyve. Évi jelentés az 1914–1915. iskolai évről.
Bp., é. n. 249. (Dr. Déri Ferenc Bevezetésének keltezése: 1915. jún. 16.: 8.) Feltűnő, hogy e leírás szerint az „oroszok” nem is védekeztek, hanem „elestek” és „elmenekültek” – e játék szabályai-ban feltehetőleg benne foglaltatott az, hogy az „oroszok”-nak mindenképpen „vereséget kell szenvedniük”. E játékelemről ld. e munkám 12. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszövegrészt!
– Ld. még: Cenner Gyula: A gyermek és a háború. A Gyermek 1915. 7–8. sz. 309.; Neumann Hilda:
Hogyan játszanak az én emberkéim háborút? A Gyermek 1915. 9–10. sz. 426–427. Ld. még ált.
A X. kerületi Templom téri iskola jelentése szerint
„Az iskola különböző korú (7–11 éves) tanulói fából fegyvereket készítenek vagy készíttetnek s a közeli katonai gyakorlótéren a katonák mozdulatait ellesve, formális csatározásokat visznek végbe, teljesen hasonlóan a katonák mintájára. Fegyverrel és kisebb ásóval felszerelve rajvonalban indul-nak el, akár két csoportba osztva egymás ellen, akár pedig egy képzelt ellenség ellen. Gödröket ásnak s ott fedezik magukat, jól elbújva. Cselekvésük abban áll, hogy szakaszonként – erre 20–30 lépést számítva – közelebb-közelebb jönnek egymáshoz, miközben újabb gödröket ásnak a legna-gyobb ügyességgel és gyorsasággal. A célhoz való ilyen elérkezés olykor 2–3 óra hosszáig tart, mi-közben fáradtságot nem ismerve folytonos erőfeszítő munkát végeznek. Egymáshoz közel érve, vagy a képzelt ellenség közvetlen közelében rohamra mennek s vagy az ütés jelképében halált osz-togatnak, vagy fogságba viszik egymást. A parancsnokokat rendszerint már az iskolában szemelik ki s ott is szervezkednek csoportokba.”9
A világháború ugyanakkor nemcsak aktualizálhatott már korábban is léte-ző játéktípust, így a csoportok közötti küzdelmet, a konfliktus résztvevőinek kiválasztásával (magyar–orosz) és a harc módszerének alkalmazásával (gödör-ásás), hanem radikálisan meg is változtathatta akár egy oktató által, meghatározott szabályok szerint vezetett, már a 20. század legelején ismert játék eljátszásának folyamatát is.10 A Barna Jakab-féle összeállításban Ki erősebb? címmel közreadott játékot11 egy 1915. májusi tanári beszámoló szerint az iskolások a következőkép-pen játszották el:
„Egy, a szoba közepére húzott vonal két oldalára állítottam fel őket [tudniillik az oktató a népiskolai diákokat], hogy ki tudja a másikat áthúzni? Persze, hogy az egyik lesz a magyar, a másik az orosz.
A csapat azonban kijelentette, hogy orosz bizony nem lesz. Hiába volt a magyarázat, hogy azután cserélni fognak, ők megmaradtak amellett, hogy ők bizony oroszok nem lesznek. Mikor azután a megfelelő pedagógiai eréllyel rájuk parancsoltam, hogy de bizony oroszok lesznek, akkor aztán az történt, hogy minden orosz áthúzatta magát, csak azért, hogy a magyar nyerjen.”12
Szabó Dániel: A magyar háborús lelkesedés az első világháború kitörésekor. In: 1918. Sfârşit şi început de epocă. Korszakvég – korszakkezdet. The End and the Beginning of an Era. Coord.
dr. Cornel Grad–Viorel Ciubotă. Satu Mare–Zalău, 1998. 75–84.
9 A Budapest székesfővárosi községi iskolák évkönyve [1914–1915] i. m. 248. Az itt bemutatott játékokban a képzelt ellenségre feltehetőleg azért volt szükség, mert adott esetben egyik gyer-mekcsoport sem akarta vállalni az „ellenség” szerepét. E játékelemről ld. e munkám 12. és 13. jegyzeteit, valamint az azokhoz kapcsolódó főszövegrészeket! – Ld. még: Gyula bácsi: Az Állatkertből. Jó Pajtás 1914. aug. 30. 568.; Jávosné Márton Berta: A háború hatása a gyermek lelkivilágára. Néptanítók Lapja 1915. ápr. 22. 6.
10 A jelenséggel kapcsolatban ld. Bolgár Dániel: Melyik a rendszerváltó nemzedék? A „Gazdál-kodj okosan!” és a ’80-as évek gyermekei. Holmi 2008. 6. sz. 790–803.
11 „Két sor szemben áll egymással. Mindenik fiúnak megvan a maga párja. A szemközt álló párok
»fogás!«, »egy!« vagy egyéb jelszóra kezet fognak. A játékvezető »húzás!« vezérszavára aztán mindegyik igyekszik társát helyéből kihúzni.” 100 gyermekjáték. I. m. 127–128.
12 Urhegyi Alajos: Egy kis beszámoló. Néptanítók Lapja 1915. máj. 27. 4. Az esetleírás előtt a szerző így mutatja be a játéktípust: „Ki az erősebb? – mondja a játék”. Uo. – A jelenséggel kapcsolat-ban ld. még: Gyula bácsi: Háborús játékok. Jó Pajtás 1915. dec. 12. 804.; Nagy László: A háború és
Ám nemcsak a világháború előtt is ismert játéktípusok aktualizálódhattak vagy alakulhattak át az eljátszásuk során – vannak arra is példák, hogy ekkori-ban megjelentek olyan, az éppen adott történelmi-politikai viszonyokhoz való igazodással készített játékok is, amelyek eljátszását javasolták a gyermekeknek.
A Jó Pajtás című gyermeklap 1916. január 9-ei számának Gyermekjátékok című összeállításában kapott helyet a Katonásdi elnevezésű játék. Ebben
„A gyerekek választanak egy kapitányt, aki csákót és kardot kap. A kapitány odaáll az egyik gyerek elé és szól:
– Gyere pajtás katonának.
– Nem megyek én, mert levágnak.
– Dehogy vágnak, dehogy vágnak, Csak gombóccal hajigálnak.
– Ha gombóccal hajigálnak, El is megyek katonának, Kard helyett a villát veszem, Mivel a gombócot eszem.
Kapitány: Tisztelegj! Sorakozz!
A gyerek a kapitány háta mögé áll és a kapitány úgy megy sorba minden gyerekhez, míg va-lamennyi be nincs sorozva. Természetesen, ha van elegendő csákó és kard, akkor minden besorozott katona kap csákót és kardot. A kapitány most vezényel:
– Vigyázz! Egy sorba sorakozz!
A kapitány ekkor kinevez egy hadnagyot, káplárt, dobost és úgy tovább. Ekkor a csapat élére áll és vezényli:
– Vigyázz! Megyünk az uzsoki szoroshoz, a muszka ellen!
Muszka azonban nem mindig akad, mert a gyerekek nem szeretnek muszkát játszani. Ilyen-kor kinevezik a padokat vagy a székeket muszkáknak és a kapitány harsányan vezényel:
– Vigyázz! Indulj!
– Vigyázz! Tüzelj!
Ekkor alaposan összelövöldözik a muszkákat és végül győzelmi énekbe kezdenek:
Porba roskad megalázva Minden ellenségünk, S kivirul az élet fája, Dús gyümölcse nékünk!
Uj tavaszkor ha kizöldül a határ, Szebb hazába hozzánk jön majd a madár, Kastély, kunyhó, erdő, műhely csupa dal, Minden arcon ég, ragyog a diadal.”13
a gyermek lelke. Adatok a gyermek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez. I. Bp., 1915. 31., továbbá e munkám 17. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszövegrészt!
13 Gyermekjátékok. Jó Pajtás 1916. jan. 9. 30. – Ld. még: Kövess Tivadar: Hadijátékok. Néptanítók Lapja 1915. okt. 7. 17–18.; Uő: Az ifjúság katonás neveléséről. Hadijátékok. – Terepjátékok. I–II.
Néptanítók Lapja 1916. febr. 24. 14–15., márc. 2. 14–15.
Figyelemre méltó, hogy e „katonásdi” lényegében egy teljes háborút vé-gigjátszat a gyermekekkel a toborzás, a kiképzés, a hadseregszervezés, a harc és a győzelmes béke megjelenítésével. A játékban az aktuális történelmi-poli-tikai mozzanatok (harc az orosz csapatok ellen, az 1916. eleji békeremények) ábrázolása mellett ugyanakkor több olyan elem fedezhető fel, amelyek korábbi eredetűek: a háború előtti, Barna Jakab-féle Katonásdi részletei (a két játék címe azonos, közös bennük a menetelés, a tisztségek osztogatása, a gyakorlatozás, a harci eszközök alkalmazása és az éneklés is),14 a 19. századi „Gyere pajtás ka-tonának” kezdetű toborzó15 egy, az 1910-es években ismert változata („Gyere, pajtás, katonának. / Nem megyek én, mert levágnak. / Dehogy vágnak, dehogy vágnak, / Csak gombóccal hajigálnak.”).16 E Katonásdi elkészítésénél érvénye-sült az a világháborús pedagógiai tapasztalat, hogy a gyermekek nem szeret-nek „muszká”-t játszani,17 ezért a játék helyszínén található bútorok kerültek az ellenség szerepébe. Sajátos oda-vissza csatolás jött tehát létre a háborús propa-ganda és a gyermekjátékok között: a propapropa-ganda oroszellenessége18 érvényesült a fiatalok által eljátszott játékokban, ezek tapasztalatai pedig hasznosíttattak az új, propagandisztikus játék, az 1916-os Katonásdi elkészítésénél, hogy azután e játék eljátszatásával is megrögzüljenek az aktuális propagandaelemek (háborús lelkesedés, oroszellenesség, a győzelmes béke reménye) a megcélzottakban.19
Ugyancsak a Jó Pajtás 1916-os évfolyamában, a január 30-ai számban jelent meg a következő gyermekjáték-leírás:
„Több gyerek körbe áll, egyik a középen van, kérdéseket intéz.
Akire rámutat, annak kell felelni.
– Mit szeret az olasz?
Felelet: Makarónit.
– Mit szeret az orosz? (Vutkit.) – Mit szeret a szerb? (A rizses húst.)
– Mit szeret a francia? (A németet, de nem nagyon.) – Mit szeretne az angol? (A Dardanellákat.) – Mit szeretne az egész világ?
Mindenki felel: A békét!
Aki a feleletet elhibázza, vagy az utolsó kérdésre valaki nem felel, zálogot ad s végül aztán a zálogot az ismert módon ki kell váltani.”20
14 Ld. ehhez e munkám 5. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszövegrészt!
15 Történeti énekek és katonadalok. Gyűjt. Kálmány Lajos. Sajtó alá rend., bev. Dégh Linda. Bp., 1952. 280–281.
16 Mit mond a magyar nép? – Példabeszédek, szólásmondások. –. Jó Pajtás 1917. dec. 23. 813.
17 Ld. ehhez e munkám 12. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszövegrészt!
18 Ld. ehhez pl. Szabó Dániel: Magyarország nem volt, hanem lesz. Háborús lelkesedés a popu-láris színielőadások tükrében. In: A pesti polgár. Tanulmányok Vörös Károly emlékére. Szerk.
Gyáni Gábor–Pajkossy Gábor. Debrecen, 1999. 185–198.; Ifj. Bertényi Iván: Vesszen Szerbia!
Pusztuljon a muszka! In: Propaganda az I. világháborúban. I. m. 166., 170–173.
19 A játékban énekelendő „Porba roskad…” kezdetű dalt nem sikerült azonosítanom.
20 Játék. Jó Pajtás 1916. jan. 30. 76.
Akárcsak a fentiekben elemzett Katonásdi, e játék is kapcsolódik az ak-tuális történelmi helyzethez Anglia törekvéseinek és a korabeli békevágynak az említésével. Érdekes, hogy a játék az Osztrák–Magyar Monarchia ellensége-ire vonatkozó kérdések sorozatában az olaszokat, az oroszokat és a szerbeket csak egy-egy „nemzeti”-nek tekinthető étellel, itallal mutatja be (hozzájárulva ezáltal az egyes népekkel kapcsolatos sztereotípiáknak a játszókban való meg-rögzüléséhez is),21 majd fokozatosan haladva a konkrétumoktól az elvontabb fogalmak felé, a franciákat ellenségük, az angolokat pedig egyik háborús céljuk megnevezésével. E fokozás mellett ugyanakkor a játékban megfigyelhető egy másik, ilyen jellegű eljárás is: míg az 1–5., egy-egy népre vonatkozó kérdésre egy-egy résztvevőnek kell felelnie, az utolsó, az egész világgal kapcsolatos kér-désre minden játékosnak egyszerre ugyanazt a választ kell adnia – e megoldások a béke jelentőségét hivatottak kifejezésre juttatni. A játékleírás azt mutatja, hogy a háborús témájú gyermekjátékok között megjelenhetett egy, a béke jelentőségét hangsúlyozó, pacifista szemléletű játék is.
A világháború hatása megfigyelhető a játékszergyártásban és -kereskede-lemben is. Így például „Késmárky és Illés” üzletének ekkoriban közzétett pros-pektusa 11 tárgyat reklámozott: ezek közül 8 kapcsolódott valamiképpen a há-borúhoz (köztük: „Hadihajó óraművel”, „Gumivégű vesszős puska”, „Tábori ágyú”, „Csákó, tábori sapka”).22 (Lásd a III. képet!) Az Én Ujságom című gyermek-lap 1914. december 27-ei számában pedig a következő hirdetés olvasható:
„elmés háborús társasjáték jelent meg az ifjúság szórakoztatására. A játék címe: »DUM-DUM«, alapja Európa térképe, melyen az összes hadakozó felek szerepelnek. A játék célja az ellenséges fővárosok elfoglalása. A játék kis kiadása a keleti harcteret, a nagy kiadása az egész világháborút ábrázolja. Mindkét féléből két-két kivitelű doboz kapható 1.-, 1.50, 3.- és 5 korona árban.”23
A játék különféle kiadásai jól mutatják, hogy közreadói, a piaci lehetősége-ket messzemenően figyelembe véve, a legkülönfélébb anyagi helyzetű emberek-hez kívánták eljuttatni terméküket.
A DUM-DUM nagy kiadásában, a világháború színterét ábrázoló térké-pes játéktáblát, a küzdelemhez szükséges hadosztályokat jelképező figurákat, dobókockákat (lásd a IV. képet) is tartalmazó doboz fedelének belső oldalán elhelyezett felirat szerint ez „Csatajáték a hazafias ifjúság és hazánk jövendő katonái számára”. Ugyanitt olvasható „A társaság legidősebb tagjának kiáltvá-nya”, amelyben, egyebek mellett, ez áll: „Győztes háborúból fognak visszatérni
21 A játékban az oroszokkal kapcsolatban említett „Vutki” a „vodka” szó rontott változata. Ld.
Vodka. In: A Pallas nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. XVI.
Téba–Zsuzsók. Bp., 1897. 929. Ld. még: Massimo Montanari: Éhség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete. Bp., 1999. 172.
22 Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár (= OSzK PKt.), Aprónyomtatvá-nyok 1916/30. sz. n. A cégről ld. Tészabó Júlia–Török Róbert–Demjén Bence: „A Babatündérhez”.
A budapesti játékkereskedelem története. H. n., 2010. 58–59.; továbbá ált. Szabó Dániel: Reklám és háború. In: A fogyasztás társadalomtörténete. Szerk. Hudi József. Bp.–Pápa, 2007. 247–260.
23 Új háborús társasjáték. Az Én Ujságom 1914. dec. 27. 19.
Kedveseink, s azoknak büszkén mondhatjuk majd el, hogy ismerjük az egész, drága magyar vérrel áztatott harcteret! […] Mi is harcoltunk! Mi is győztünk!”
Kedveseink, s azoknak büszkén mondhatjuk majd el, hogy ismerjük az egész, drága magyar vérrel áztatott harcteret! […] Mi is harcoltunk! Mi is győztünk!”