A 19. század második felének és a 20. század első évtizedeinek Magyarorszá-gán: Budapesten és vidéken számos élclap látott napvilágot.1 1919 politikai-tár-sadalmi változásai megjelentek a lapjaikon közzétett hosszabb-rövidebb írások-ban és a különféle képeken is. A kiadóik szerint a Magyarországi Tanácsköztár-saság idején terjedő, ám ekkor nyomtatásban túlnyomórészt nem publikálható viccek gyűjteményeit pedig a diktatúra bukása után önálló kiadványokként is forgalomba hozták.2 A hatalmas vicc- és karikatúraanyagban 1919 fordulatait különösen jól szemléltetik azok a szövegek és képek, amelyek valamiképpen egymás variánsainak tekinthetők, és ekként sajátos csoportokat alkotnak.3
1 A korabeli élclapokról ld. pl. Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. Ka-rikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Bp., 2008. passim.;
Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Bp., 2016.
212–214., 297–300., 323–324.; Lett Miklós: A Magyar Tanácsköztársaság sajtó- és könyvanyagá-nak adattára. Bp., 1988. V., 1–143.
2 Aiglon: Viccekben él a szovjet! A legjobb 120 kommunista vicc. Bp., [1919.]; Burzsujhumor a diktatúra alatt. A proletárdiktatúra anekdotái. Összegyűjt., sajtó alá rend. Biró Imre Boldizsár.
Bp., 1919. A Magyarországi Tanácsköztársaság időszakának humoráról részletesebben beszélt Hajdu Tibor, Gecse Gézával készített interjújában, a Mi volt az a Chari-vari, avagy humor a for-radalmakban c. összeállításban, amely elhangzott 1987. márc. 21-én, a Petőfi Rádió Színről szín-re c., 14.00-kor kezdődő műsorában. Az interjú megtalálható a Magyar Rádió Archívumában.
A beszélgetésre Hajdu Tibor hívta fel a figyelmemet, aki az interjúhoz készített feljegyzéseit is rendelkezésemre bocsátotta; szívességéért ezúton mondok köszönetet. A tanácsköztársasági viccekről ld. pl. Vörös Boldizsár: „Az állatkert lakói is összegyűltek, hogy érdekeik képviseletére bizalmit válasszanak”. A Magyarországi Tanácsköztársaság emléke a diktatúra bukása után közzétett viccekben. Aetas 2006. 2–3. sz. 184–203., a tanulmányt ld. e kötetben is: 301–322.; Uő:
Viccek, anekdoták, karikatúrák. A Magyarországi Tanácsköztársaságot támadó 1919-es viccek kapcsolódásai különböző típusú humoros alkotásokhoz. In: Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai. Szerk. Daczi Margit–T. Litovkina Anna–Barta Péter. Bp., 2008. 13–22.; Uő: „a rabbi tehát elmegy Kunfi közoktatásügyi népbiztoshoz”. Zsidó figurák a Magyarországi Tanácsköztársaságról szóló 1919-es viccekben. Szombat 2009. 3. sz.
16–19.; Uő: „kunbella” és „leninség”. A nyelvi humor mint a diktatúra elutasításának eszkö-ze a Magyarországi Tanácsköztársaságot támadó 1919-es viccekben. In: A politikai diktatúra társadalmiasítása. Nyelv, erőszak, kollaboráció, ellenállás, alkalmazkodás. Szerk. Ö. Kovács József–Kunt Gergely. Miskolc, 2009. 151–160.
3 A „vicc” meghatározásához ld. Lontay László–Martinkó András: Vicc. In: Világirodalmi lexikon.
XVI. U–Vidz. Főszerk. Szerdahelyi István. Bp., 1994. 706–707.; Vargha Katalin: Vicc. Ld. Mutat-vány a Magyar Népköltészeti Lexikonból. In: Ethno-lore. XXX. Főszerk. Balogh Balázs. Bp., 2013.
422–424., a viccek csoportjairól ld. pl. Katona Imre: Mi a különbség? Közéleti vicceinkről. Bp.,
Van példa arra, hogy egy, a politikai-társadalmi viszonyokat bíráló vicc variánsai különböző figurák szerepeltetésével jelentek meg a Vágóhid 1919. feb-ruár 4-ei számában (1.), a Borsszem Jankó június 8-ai számában (2.), majd a Ma-gyarországi Tanácsköztársaság bukása után (3.): mindhárom esetben a fennálló politikai viszonyokhoz történt igazodással illeszkedtek a humoros alkotásokba a megkritizált személyek.
(1.) „Fosztogatók, ha találkoznak – No, és hogy van a kedves neje?
– Köszönöm kérdését, fosztogat.
– És a kedves lánya?
– Köszönöm szintén, a Garai téren.
– Őnagyságáék ezelőtt, ha jól tudom, csak tollat fosztogattak.
– Óh, kérem, most is ebben a körben mozognak, csak azokat fosztják ki, akik megtollasod-tak.”4
(2.) „Bukarestben
Egy román tábornok felesége libához jutott. Nagy gaudiummal vitette haza és hogy a ház lakói előtt »demokratikus érzelmeivel« dicsekedjék, kiült a folyosóra és saját »kegyelmes«
kezeivel kezdte kopasztani a libát.
Persze a szomszédasszonyok kiálltak csodát nézni. Az egyik megkérdezte:
– Mit csinál excellenciád?
– Mint láthatja, fosztogatok – felelt mosolyogva a tábornokné.
– Hát az ura, a kegyelmes generális úr?
– Az is. Magyarországon.”5 (3.) „Terefere a Margitszigeten.
Kun Béláné a konyhában foglalatoskodik egy libával, amikor egyik barátnője meglátogatja.
– Mit csinálsz, Málcsi?
– Grüss Gott fiacskám; hát csak ezt a libát fosztok…
– Hát a kedves férjed?
– Köszönöm kérdésedet, hát csak fosztogat!”6
1980. passim. A „karikatúra” meghatározásához ld. Karikatúra. In: Művészeti szótár. Szerk.
Végh János. H. n., 1997. 129–130., a karikatúrák csoportjairól ld. pl. Buzinkay Géza: Bors szem Jan-kó és társai. Magyar élclapok és karikatúrák a XIX. század második felében. Bp., 1983. 76., 82., 116.; Uő: Egy közéleti fertőtlenítőszer. In: „Nem sűlyed az emberiség”… Album amicorum Szöré-nyi László LX. születésnapjára. Főszerk. Jankovics József. Bp., 2007. 1121–1126., ld. www.iti.mtsa.
hu/Szorenyi60/Buzinkay.pdf (utolsó letöltés: 2018. febr. 10.); a tanácsköztársasági karikatúrákról újabban pl. Tamás Ágnes: Propagandakarikatúrák ellenségképei Szarajevótól Párizsig. Bp., 2017.
passim.
4 Fosztogatók, ha találkoznak. Vágóhid 1919. febr. 4. 12. E vicc egy, még az Április 1918. nov. 20-ai számában megjelent, képhez kapcsolódó párbeszéd variánsának tekinthető, ld. ehhez: Vörös B.: Viccek i. m. 15. Hasonló kapcsolódások minden bizonnyal más szövegeknél és képeknél is megfigyelhetők.
5 Bukarestben. Borsszem Jankó 1919. jún. 8. 13.
6 Burzsujhumor i. m. 38. Ld. még: A proletárdiktatúra humora. Gyenge a szovjet, urak! II. Bors-szem Jankó 1919. szept. 7. 4.
Hasonló jelenség a korabeli karikatúráknál is megfigyelhető: a képek és a hozzájuk kapcsolódó szövegek különböző megváltoztatásaival többféle va-riáns is létrejöhetett, e változatok pedig csoportokat is alkothatnak. Ezek közül az (1–3.) viccből álló sorozattal a leginkább azok az ábrázolások rokoníthatók, amelyeken azonos képi megoldásokkal és egymástól nem teljesen eltérő jellegű szövegekkel alakult ki ugyanaz csattanó. A Borsszem Jankó 1919. február 9-ei számának borítóján tették közzé az „Ex oriente lux” („Keletről jön a fény”) la-tin mondás átalakításával megalkotott, Ex occidente lux (Nyugatról jön a fény) című karikatúrát (4.). (Lásd a XX. képet!) A képen a jobb felső sarokban látható Wilson-napkorong sugarai éppen olvasztani kezdik a középen látható Poinca-ré-hóembert, aki hóna alatt az „Imperializmus” feliratú lapátot szorongatja és az ábrázolás aláírása szerint ezt mondja: „Tyűh!... Melegem kezd lenni…”7 – a karikaturista mindezzel Poincaré felfogásával szemben a wilsoni nézetek foko-zatos érvényesülését jelenítette meg. A Mátyás Diák november 30-ai számában publikált Az 1919-es hóember című karikatúrán (5.) (lásd a XXI. képet) pedig a kép jobb felső sarkában látható „nacionalizmus”-napkorong sugarai olvasztják el az ábrázolás bal oldalán álló, „nemzetközi szocializmus” feliratú, a munkás-mozgalmi jelképnek számító kalapácsot8 tartó hóembert9 – amivel a karikatu-rista a nacionalizmusnak a nemzetközi szocializmussal szembeni térhódítását juttatta kifejezésre.
Ugyanazt a képtípust: egy országot, politikai rendszert jelképező beteg embert kezelő politikus-orvosok ábrázolását10 több ízben is közzétették a ko-rabeli élclapok munkatársai, ám a képek szövegelemeivel egymástól némileg eltérő aktuálpolitikai vonatkozásokra utaltak. A Mátyás Diák január 12-ei szá-mának borítóján látható A sebészek című karikatúrán (6.) (lásd a XXII. képet), a betegen fekvő nőalakkal jelképezett „Hungaria” ágyánál „Wilson professzor”
Clemenceau-nak és Lloyd George-nak a kép aláírása szerint ezt mondja: „Ta-lán jó lesz várni avval az operációval, uraim. Elpusztulna a beteg”,11 amivel a karikaturista a békekonferencia döntéshozóinak nézetkülönbségeit és Wilsont, mint a magyar érdekek egyfajta védelmezőjét jelenítette meg. A Mefisztó október 12-ei számában közzétett, Professzorok a betegágynál című karikatúrán (7.) (lásd a XXIII. képet) a beteg, koronás nőalakkal jelképezett Magyarország ágyánál
7 Ex occidente lux. Borsszem Jankó 1919. febr. 9. 1.
8 Ld. ehhez: Aradi Nóra: Szerszám. In: Uő: A szocialista képzőművészet jelképei. H. n., 1974.
218–219.
9 Az 1919-es hóember. Mátyás Diák 1919. nov. 30. 5. A kép alkotója minden bizonnyal Jeney Jenő, ld. Gyöngy K.: Magyar karikaturisták i. m. 101., 283., 370.
10 Ld. ehhez még az Operatér Wilson […] c. karikatúrát, amely a Humorističke Listy 1918. nov.
15-ei számában jelent meg. A képet újraközli: Der Erste Weltkrieg in der internationalen Ka-rikatur. Hg., kommentiert: Eberhard Demm. Hannover, 1988. 188., 200. Hasonló párhuzamok minden bizonnyal más képeknél és szövegeknél is fellelhetők, vö. Tamás Á.: Propagandakari-katúrák i. m. 99–101., 113.
11 A sebészek. Mátyás Diák 1919. jan. 12. 1. A képen ábrázolt személyek azonosításához ld. Arc-tanulmányok a versailles-i konferenciáról. Mátyás Diák 1919. febr. 9. 1. A Hungária-nőalakról ld. pl. Sinkó Katalin: A megsértett Hungária. Néprajzi Értesítő 1995. 267–272.
Vázsonyi Vilmos mondja politikus-orvostársainak, a kép aláírása szerint: „Elég a konzultálásból, uraim! A diagnózist megállapítottuk; most már fogjunk hoz-zá a gyógyításhoz, különben a sok orvos között elvész a beteg!”12 Az ábrázolás egésze tehát a magyar politikusok nézetkülönbségeinek kifejezésén túl, kiemeli Vázsonyi tettrekészségét, jelentőségét. A Mátyás Diák november 9-ei számában publikált, Konzílium című karikatúrán (8.) (lásd a XXIV. képet) pedig a beteg férfival megszemélyesített Magyarország ágyát állják körül a politikus-orvosok:
Andrássy, Berzeviczy, Lukács, Szterényi és Wekerle. A kép aláírása: „Ha a beteg nagyon rosszul van, mégis a régi, öreg doktorokat hívják”13 – amivel a karika-turista azt juttatta kifejezésre, hogy az ország súlyos helyzetében a nagy tapasz-talattal bíró politikusokra van szükség. A (6.) és a (7.) ábrázoláshoz képest tehát a (8.) sokkal nagyobb mértékben hangsúlyozza a politikusok szerepét, jelen-tőségét: jól mutatja ezt, hogy míg a (6.) és (7.) karikatúra aláírásában egy-egy politikus-orvos beszél a beteg állapotáról és a teendőkről, a (8.) kép aláírása a politikus-orvosokat összességükben is értékeli; továbbá, míg a (6.) és a (7.) ka-rikatúrán csak egy-egy politikus-orvos: Wilson és Vázsonyi szerepel névvel, a (8.)-on öt politikus is, a ruhájukra írt vezetéknevükkel.
Van példa arra az esetre is, hogy ugyanaz a jelenet különböző színekkel kinyomtatva és eltérő aláírásokkal, ugyanabban az élclapban, két politikai rend-szer idején is megjelent – igencsak különböző politikai állásfoglalásokat juttatva kifejezésre. Az Április 1919. január 1-jei számának hátoldalán, sárga alapszínű képen két munkás beszélget (9.):
(9.) „– Olvastad? A »Vörös Ujság« megtámadta az »Április«-t.
– Hja, azok a bolsevikiek nem értik a tréfát.”14
Ugyanazt a jelenetet immár vörös alapszínnel tették közzé az Április 1919.
április 3-ai, Vörös album című számának borítóján, a „Búsuljon a ló, elég nagy a feje” szólás átalakításával létrehozott aláírással (10.): „– Búsuljon a milliomos, elég nagy a betétje!”15 Míg a folyóirat januári számának ábrázolása, a korábban publi-kált karikatúrákhoz kapcsolódva gúnyolta-támadta a kommunistákat, az áprilisi
12 Professzorok a betegágynál. Mefisztó 1919. okt. 12. 6. A kép alkotója minden bizonnyal Gedő Lipót, ld. Gyöngy K.: Magyar karikaturisták i. m. 75–76., 281. A karikatúránál Vázsonyi utolsó szavai a „Sok bába közt elvész a gyermek” közmondás átalakításával jöttek létre, ld. ehhez:
Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Gyűjt., rend. Dr. Margalits Ede. Bp., 1897.
289.; Szemerkényi Ágnes: Szólások és közmondások. Bp., 2009. 90–91.
13 Konzílium. Mátyás Diák 1919. nov. 9. 4. A kép alkotója minden bizonnyal Jeney Jenő, ld.
Gyöngy K.: Magyar karikaturisták i. m. 101., 283., 370.
14 Ld. Április 1919. jan. 1. 16. A kép alkotója Biró Mihály. A folyóiratban a bolsevikokat támadta a következő karikatúra: Takarékos bolseviki, avagy pétervári hangulat. Április 1918. dec. 4.
1. A kép alkotója Vértes Marcell. A Vörös Ujság cikke szerint azonban az igazi bolsevikok „a kommunizmust nem az Április című élclap hajmeresztő rajzaiból” tanulják. Ld. Az Est és a bolsevizmus. „A bolsevizmus nem mentőkörülmény.” Vörös Ujság 1918. dec. 21. 3.
15 Ld. Április 1919. ápr. 3. 1. A kép alkotója Biró Mihály. Ld. ehhez: Aradi Nóra: Vörös szín. In:
Uő: A szocialista képzőművészet i. m. 255–256.; Magyar közmondások i. m. 90.; Szemerkényi Á.:
Szólások i. m. 927.
szám képe már a szociáldemokrata–kommunista irányítású rendszer intézkedé-seivel való egyetértést fejezte ki, képi és szöveges eszközökkel egyaránt: az alap-szín-váltással, az új aláírással és ebben a diktatúra ellenségének számító (egykori) milliomos kigúnyolásával, sajátos utalással „állat”-ként megjelenítve (ugyanezen lapszám következő oldalán olvasható Nagy Lajosnak A milliomos-állat című írása, amely immár ténylegesen állatként mutatja be a milliomost).16
Megtörtént az is, hogy pontosan ugyanaz a karikatúrakép, különböző aírásokkal, ugyanabban az élclapban, két politikai rendszerben is napvilágot lá-tott. Az Április 1919. január 15-ei számában jelent meg az a rajz, amelyen tükör előtt álló, tengerészruhás, pisztolytáskás, halálfejes vörös zászlót tartó kövér férfi öltözékén dolgozik a szabó. A kép aláírása:
(11.) „Udvari tanácsos úr forradalmi álruhában
– Nekem dukál ez a ruha. Én a gabonatőzsdén is tengeri-bizományos voltam.”17 (Lásd a XXV. képet!)
A folyóirat április 3-ai számában pedig ugyanez a kép a következő aláírás-sal jelent meg:
(12.) „A megrémült hadimilliomos.
– Szívesen elmennék a vörös gárdába – ha ott is volna irodai segédszolgálat.”18 (Lásd a XXVI. képet!)
A két ábrázolás ezúttal rokon jellegű állásfoglalást juttatott kifejezésre: a még 1918-ban megbukott társadalmi-politikai rendszer egykori haszonélve-zőjének az egymást követő forradalmi átalakulásokkal létrejövő új viszonyok közé való beilleszkedési törekvéseit figurázták ki.
A viccek esetében előfordult, hogy valamelyik variánsuk más műfajú al-kotáshoz (képhez, ténylegesen megtörténtként bemutatott eset ábrázolásához stb.) kapcsolódott: így például egy, még a diktatúra idején keletkezett, nem konkrétan megjelenített személyek által előadott párbeszéd (13.) variánsa 1919 őszén, egy képhez kapcsolódva látott napvilágot nyomtatásban: immár konkrét személyek beszélgetéseként, az aktuális politikai viszonyokhoz alkalmazva, ám megőrizve a korábbi csattanót (14.).
(13.) „Május első napjaiban, amikor a csehek Miskolcot megszállották, a Vörös Hadsereg reorga-nizációja pedig még nem kezdődött el, Budapest ontotta a kommunista vicceket. Az alábbiak mind ebből az időből valók:
16 Nagy Lajos: A milliomos-állat. A nagy „Brehm” 1918. évi kötetéből. Április 1919. ápr. 3. 2., ld.
ehhez: Buzinkay G.: Borsszem Jankó i. m. 82., továbbá: Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. In: Uő: Elmúlt jövő. A történeti idők szemanti-kája. Bp., 2003. 279–298.
17 Udvari tanácsos úr forradalmi álruhában. Április 1919. jan. 15. 16. A kép alkotója Vértes Marcell.
18 A megrémült hadimilliomos. Április 1919. ápr. 3. 9. A kép alkotója Vértes Marcell.
– Hogy hívják a pajeszt a kommunizmus korszaka alatt?
– Kunkormány. (Kun-kormány).”19
(14.) A Magyar Herkó Páter Izidorka pozdorjái című rovatában kérdezi a kisfiú zsidóként ábrázolt apjától:
„– Apuci! Hogy fogják hívni ezután a pajeszt magyarul?
– Ahogy eddig hívták.
– De hiszen, hát nem tudod, hogy megbukott a Kun-kormány?”20
Van példa arra a jelenségre is, hogy egy ténylegesen megtörtént esetként ábrázolt beszélgetés (amely a Vágóhid 1919. június 3-ai számában jelent meg [15.]) befejezése ugyanazon év szeptemberében, immár más műfajban: viccként látott napvilágot nyomtatásban (16.), e szöveget pedig novemberben publikált variánsa még egy további csattanóval toldotta meg (17.).
(15.) „A három korszak
Munkatársunkat elfogta egy nemrég még meglehetősen szituált úriember, aki most fájda-lomtól megtört szívvel siratja a millióit.
És így szólt:
– Tudja-e, hogy Magyarországon eddig hány korszak volt?
– Nem.
– Negyvennyolc után volt a Bach-korszak. Tisza István alatt aztán a rebach-korszak és végül a diktatúra óta számomra a nebach-korszak.”21
(16.) „Vicc a Dob utcából, esetleg a Szabadság térről:
Magyarországon 1849-től 1867-ig Bach-korszak volt, azután jött a rebach-korszak, a mostani pedig egy nebach-korszak.
(A többség kedvéért: rebach = haszon, nebach = szánalmas.)”22 (17.) „– Milyen korszakot élt át Magyarország az utolsó évtizedek alatt?
– 48 után a Bach-korszakot. A világháború ideje alatt a rebach-korszakot, a tanácsköztársaság elején a nebach-korszakot, a végén meg a krach-korszakot.”23
19 Aiglon: Viccekben él i. m. 2. Az idézett humoros szöveg után még további viccek következnek, a bevezető mondatokban ábrázolt időszakból. Ld. még: Révai József: A revolúciótól az evolúcióig.
(Visszaemlékezés 1918/1919-re). In: A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság. Bev. Szakál Ádám SchP. Sajtó alá rend. Koltai András. Bp., 2013. 174., továbbá: Vörös B.: „Az állatkert lakói is összegyűltek, hogy érdekeik képviseletére bizalmit válasszanak”. I. m. 305–307.; Uő: „a rabbi tehát elmegy Kunfi közoktatásügyi népbiztoshoz”. I. m. 17.
20 Izidorka pozdorjái. Magyar Herkó Páter 1919. szept. 28. 13. Ld. ehhez: Vörös Kati: Judapesti buleváron. A „zsidó” fogalmi konstrukciója és vizuális reprezentációja a magyar élclapokban a 19. század második felében. Médiakutató 2003. 1. sz. 27–43.
21 A három korszak. Vágóhid 1919. jún. 3. 14. Ld. még a (16.) humoros alkotáshoz kapcsolódó szómagyarázatokat!
22 A proletárdiktatúra humora. Gyenge a szovjet, urak! III. Borsszem Jankó 1919. szept. 14. 10.
Radó Antal szótára szerint a spanyol-zsidó „rebach” szó jelentése kifejezetten „kereskedői ha-szon”. Ld. Idegen szavak szótára. Egyúttal a nálunk használatos idegen nyelvű szólásmódok és szállóigék magyarázata. Szerk. Radó Antal. Bp., 1918. 143. Ld. még: Vörös B.: „a rabbi tehát elmegy Kunfi közoktatásügyi népbiztoshoz”. I. m. 19.
23 A Revü XVII. száma és a szovjet-viccek. Revü (Bratislava) 1919. nov. 19. 18.
Megtörtént az is, hogy egy viccben ábrázolt esetnek (18.) a politikai válto-zások nyomán elkészített folytatása karikatúrában jelent meg (19.) (lásd a XXVII.
képet), majd ennek egyfajta folytatása ismét viccként (20.): a három humoros alkotást pedig ugyanaz az elem: a majom figurája kapcsolta össze:
(18.) „Az állatkert lakói is összegyűltek, hogy érdekeik képviseletére bizalmit válasszanak. Mond-ják, hogy először az oroszlán felé hajlott a bizalom, de egy majom kijelentette, hogy az kép-telenség, mert hisz’ az oroszlán király, az állatok királya. Király pedig nem lehet proletár.
Ekkor a kenguru nevét kezdték kiáltozni. A majomnak ismét aggályai támadtak, hogy a ken-guru burzsuj, mert erszénye van.
– Legyen az orangután, mert ő a legveresebb! – kiáltozták erre.
– Pardon! – szólt a pávián. – Az orangután csak vereses, de én ott, ahol ülni szoktam, kimon-dottan lángvörös, bíborvörös, vagy, ha úgy tetszik: kommunista vörös vagyok.
– Éljen a pávián! – zúgott erre a gyűlés. Az oroszlán azonban nem hagyta annyiba a dolgot, átrohant az Epreskertbe és megkérte az öreg Benczúrt, pardon Bencz (méltóságos) úrt, fesse be neki is vörösre azzal a szép színnel, amivel régen közismert történelmi képein a mentéket festette. Befestve visszarohant a gyűlésre és már messziről kiáltozott:
– Nekem is veres! Nekem is veres! Az enyém is van olyan veres!
Az állatok egy pillanatra meghökkentek, de felállt a tudós bagoly és kijelentette:
– A páviáné az érvényes veres, mert a páviáné már március 21-ike előtt is veres volt.
Így lett a pávián az állatkert bizalmija.”24
Az eset folytatásának tekinthető a Borsszem Jankó szeptember 7-ei számá-ban A diktatúra bukása az állatkertben címmel közzétett karikatúra (19.) (lásd a XXVII. képet), amelyen, aláírása szerint, „A föllázadt majmok kirúgták a vörös páviánt.”25 Ennek egyfajta folytatásaként értékelhető a Fidibusz szeptember 19-ei számában közzétett vicc (20.):
(20.) „Samuka a majomketrec előtt:
– Schau, papa, ez a majom még mindig kommunista… De milyen kommunista!”26
Van rá példa, hogy egy politikai rendszeren belül létezett ugyanannak a humoros alkotásnak két, egymástól alapvetően eltérő változata, amelyek egy konkrét történelmi esemény kapcsán keletkeztek. Az 1919. május 1-jei budapesti ünnepség alkalmából a diktatúra világszemléletének terjesztői a Köröndön Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Bocskai István és Pálffy János szob-rát hatalmas vörös földgömbökkel takarták be (lásd a XIV. képet). (A letűnt rendszerek közvélemény-formálói által kiemelkedőnek tekintett történelmi
24 Aiglon: Viccekben él i. m. 12.
25 A diktatúra bukása az állatkertben. Borsszem Jankó 1919. szept. 7. 7. A kép alkotója minden bizonnyal Horváth Sándor.
26 Samuka a majomketrec előtt. Fidibusz 1919. szept. 19. 13. Ld. még: Vörös B.: „Az állatkert lakói is összegyűltek, hogy érdekeik képviseletére bizalmit válasszanak”. I. m. 316–319.; Uő: Viccek i. m. 16–21.
szemé lyiségek: fejedelmek és hadvezérek emlékműveinek vörös földgöm-bökkel való eltakarása a hagyományos nemzetfelfogásokat elutasítva, a prole-tárforradalom internacionalizmusát volt hivatott kifejezni.27) Egy 1944-es év-számmal megjelent visszaemlékezés szerint már május legelején született élc e dekorációról: „Az elfojtott pesti humor szerint ezek a népbiztosok szobrai:
vörös hólyagok.”28 Ám a Bors szem Jankó 1919. május 11-ei számában megjelent, fiatal férfi és nő beszélgetését ábrázoló képhez kapcsolódó, vicc jellegű párbe-széd során a férfi azt mondja: e négy „hólyag” a párizsi „négyes tanács” szob-ra (21.) (lásd a XXVIII. képet). A diktatúszob-ra bukása után megjelent vicc szerint azonban már az ünnepségen jelenlévők azzal tréfálkoztak, hogy e „hólyagok”
a népbiztosok szobrai (22.).
(21.) „Antantszobrok Budapesten
– Látta Micike, a párizsi négyes tanács szobrát?
– Hol volt az?
– Hát a Köröndön az a négy óriási hólyag.”29
(22.) „Május elsején, délután az ünnepségről megy haza Budapest népe. Azt kérdi az egyik burzsoá a másiktól:
– Láttad a Kun Béla meg a Szamuely szobrát? Micsoda sikerült két szobor volt!
– Nem láttam! Melyik volt az? Hol álltak?
– Hát az a két veres hólyag a Köröndön… – feleli a másik, a Köröndön felállított két óriási vörös gömbre célozva.”30
E szövegcsoport megengedi azt a feltételezést, hogy éppen a Tanácsköz-társaság világszemléletét hirdető szobrok kapcsán keletkezett diktatúraellenes vicc eljutott a Borsszem Jankó munkatársához, aki azt átalakította azonos szerke-zetű, ám „rendszerhű” párbeszéddé, így az előbb láthatott napvilágot nyom-tatásban, mint a korábban keletkezett, „rendszerellenes”, és ezért a kommün idején élőszóban terjedő, nem publikálható változat.31
Humoros alkotások csoportjai létrejöhettek azáltal is, hogy egy közös,
Humoros alkotások csoportjai létrejöhettek azáltal is, hogy egy közös,