Az 1918–1919-es magyarországi forradalmak és az ellenforradalom vezetői nem egy ízben fejezték ki, hogy az egymásra következő politikai-társadalmi átalaku-lások sorozatában kulcsszerepet tulajdonítanak az ország fővárosának, Buda-pestnek. „Budapest hősei proklamálták az ország népei szabadságát” – írta az októberi forradalomról Bartha Albert, Károlyi Mihály kormányának hadügymi-nisztere 1918 végén.1 „Azt ugyebár nem kell magyarázni, hogyha Budapest ipa-ri proletáipa-riátusa nem tartja kezében a gyeplőt, ha Budapest ipaipa-ri proletáipa-riátusa nem lesz tovább zászlóvivője a proletárdiktatúrának, ha nem lesz útmutatója, nem lesz egyenesen fáklyavivője az egész országban a proletárdiktatúrának és az eszmék terjesztőjének, akkor a proletárdiktatúra Magyarországon nem állhat fenn” – jelentette ki Landler Jenő, belügyi népbiztos, a Budapesti Központi Forra-dalmi Munkás- és Katonatanács intézőbizottságának tagja a budapesti munkás- és katonatanács 1919. április 15-ei ülésén.2 „A vidék nem ok nélkül neheztelt a fővárosra. Minden rossz innen indult ki” – mondta a közelmúltról Horthy Mik-lós, a Nemzeti Hadsereg fővezére Az Est tudósítójának adott interjújában, 1919.
november elején.3
Érthető tehát, hogy mind a polgári forradalom, mind a Tanácsköztársaság, mind pedig az ellenforradalom vezetői, irányító testületei a Budapest feletti po-litikai hatalom megragadásán és megtartásán túlmenően – eszméik terjesztése, hatalmuk érzékeltetése és egyben legitimálása érdekében – igyekeztek a leg-különfélébb szimbolikus térfoglalási eljárásokkal is birtokba venni az ország fővárosát. Ennek megvalósításához sokféle eszköz kínálkozott: így például a különféle politikai jelképek (képek, szobrok stb.) használata; középületek bir-toklásának hangsúlyozása; utcák, terek átnevezése; emlékművek állítása; szim-bolikus súlyú közéleti beszéd tartása (amelynél különösen fontos az időpont és a hely); továbbá szimbolikus értékkel bíró közösségi rendezvények, tömeggyű-lések szervezése, lebonyolítása. Egy-egy konkrét esetben – mint látni fogjuk –
1 Bartha Albert hadügyminiszter: Október utolsó hetében. In: A diadalmas forradalom könyve.
A népkormány tagjainak, a forradalom szereplőinek és 75 magyar írónak önvallomása. A for-radalmi napok hiteles krónikája. Szerk. Gellért Oszkár. Bp., [1918.] IX.
2 Budapest Főváros Levéltára (= BFL), XVI. 1. f. 1. cs. 1. 18. Vö. még: Hajdu Tibor: A Magyarorszá-gi Tanácsköztársaság. Bp., 1969. 84.
3 Paizs Ödön: Beszélgetés Horthy Miklós fővezérrel. Az Est tudósítójától. Az Est 1919. nov. 8. 2.
ezen eszközök közül egyszerre többet is alkalmazhattak,4 még szemléletesebbé, hatásosabbá téve ezzel a térfoglalást: Budapest elfoglalását.
Forradalmi helynévadások
„Forradalmi időkben semmi sem olyan hatásos, mint a szimbólumok bukása”
– írta a nagy francia forradalom, a Bastille bevétele kapcsán Eric J. Hobsbawm angol történész.5 S valóban: már a magyar polgári demokratikus forradalom leg-elején, november első napjaiban sor került az 1849-ben a budai várat a magyar seregek ellen védő, Pestet bombázó Heinrich Hentzi tábornok korábban is számos tiltakozást kiváltó, a Habsburg-uralom jelképének számító budapesti emlékművé-nek elpusztítására.6 Szintén novemberben, immár a köztársasági eszmék terjeszté-se és az elődökként tisztelt történelmi személyiségek emlékének ápolása jegyében – a Világ cikke szerint – a kormány felhatalmazta a fővárost egy Martinovics-em-lékmű felállítására; „valószínűleg a Vérmezőn”.7 November 28-ai rendeletével a kormány intézkedett, hogy a magyar címerből el kell távolítani a koronákat.8
E jelképértékű térfoglalásokhoz képest sokkal koncepciózusabb, Budapest forradalmi szellemű megújítását szimbolizáló eljárás volt az a két helyátnevezé-si sorozat, amelyekről a Fővárohelyátnevezé-si Közmunkák Tanácsa 1918 novemberében döntött.
A Közmunkatanács elnöke, Polónyi Géza még 1918. október legelején felkérte Krúdy Gyulát, hogy vegyen részt a budapesti utcák új elnevezésének munká-lataiban.9 Egy hónappal később az író arról számolt be, hogy több felszólítást, levelet kapott a legkülönfélébb emberektől, akik azt kérték: az új elnevezések-nél legyen tekintettel a forradalomra.10 A különböző elgondolásokat figyelembe
4 Ld. ehhez pl. Bodó Julianna–Bíró A. Zoltán: Szimbolikus térfoglalási eljárások. In: Miénk a tér?
Szimbolikus térhasználat a székelyföldi régióban. Szerk. Bodó Julianna. Csíkszereda, 2000.
9–42.; Nikitscher Péter: Tér, hatalom, szimbólumok: hatalmi önreprezentáció és szimbolikus tér-foglalás Budapesten a városegyesítéstől napjainkig. In: Tér-rétegek: tanulmányok a 21. század térfordulatairól. Szerk. Dúll Andrea–Izsák Éva. Bp., 2014. 77–102.
5 Eric J. Hobsbawm: A forradalmak kora (1789–1848). H. n., 1988. 63.
6 B. J.: A Hentzi-szobor lerombolása. In: A diadalmas forradalom i. m. 185–186.; Hanák Péter:
1898. A nemzeti és az állampatrióta értékrend frontális ütközése a Monarchiában. In: Uő:
A Kert és a Műhely. Bp., 1988. 121–123., 287.; Czaga Viktória: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története). A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2003. 6.
sz. 100–103. Az emlékművet később nem állították fel újra.
7 Martinovics emléke. Világ 1918. nov. 16. 8.
8 A Magyar Népköztársaság kormányának 5.746/1918. M. E. számú rendelete a köztársaság cí-meréről és az állampecsétről. Budapesti Közlöny 1918. nov. 29. 5. A rendelet szerint „Beépített címereket, művészi alkotásokat nem kell átalakítani.” A címer későbbi történetéhez ld. Bertényi Iván: Magyar címertan. Bp., 2003. 77–78., 127. Vö. még: Horváth Miklós: A forradalmi és ellenfor-radalmi események helyrajza. In: Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig.
Szerk. Horváth Miklós. Bp., 1980. 109.
9 Bodri Ferenc: Krúdy Gyula, az utcakeresztelő. Budapest 1969. 1. sz. 6–7.
10 Károlyi Mihály tér. Magyarország 1918. nov. 3. 12. A szöveget e munkám Függelékében közlöm.
véve fogalmazta meg Krúdy november 19-ei előterjesztését, amelyben ezeket javasolta:
„A Közmunkák Tanácsa nevezze el a Gizella-teret [ma: Vörösmarty tér]: Károlyi Mihály térnek, miután ott tartotta, (a függetlenségi kör ablakából) Károlyi Mihály gróf az emlékezetes beszédeket, amelyek a diadalmas forradalmat megindították. (A tér eddig Ferenc József Gizella nevű leányáról volt el-nevezve, amire többé semmi szükségünk sincs.) Javasolom, hogy a Ferenc József teret [ma: Széchenyi István tér]: Október 29. térnek nevezzék el, miután október 29-én ott lőttek utoljára a szabadságát követelő nép közé.11 (A tér a régi királyról volt elnevezve, akire többé nem szívesen emlékezünk.) Az Országház teret [ma: Kossuth Lajos tér]: Népszava térnek nevezzék el, miután ott kiáltották ki a diadal-mas köztársaságot; a Városligetet: Köztársaság ligetnek, miután ez Budapest legnagyobb beépítetlen területe, ahol a munkásgyűléseket tartani szokták volt; a Vilmos császár körutat [ma: Bajcsy-Zsilinsz-ky út]: Váci körútnak, miután az még ma is így él az emberek emlékezetében s csak a gyötrelmes háború tanított az új nevére; ugyanezért: a Ferdinánd bolgár cár körutat [ma: Vámház körút] – Vámház körútnak; a Mehmed szultán körutat [ma: Múzeum körút] – Múzeum körútnak; s a Károly király körutat [ma: Károly körút] – Forradalom körútnak nevezzék el, mert nyomban el kell takarítani a városból a háború e kiáltozó emlékeit.”12
1918. november 19-ei ülésén a Közmunkatanács, több esetben Krúdy javas-latát követve, az alábbi helynév-változtatásokat rendelte el: az Országház teret Köztársaság térre keresztelték át. A Ferenc József teret Október térre nevezték át, amely megoldás (Krúdy elképzeléseitől némileg eltérően) nem a forradalom egy konkrét eseményére, hanem általában a forradalomra, annak győzelmére utalt, felváltva a bukott rendszert jelképező uralkodó nevét. A Gizella teret Ká-rolyi Mihály térre keresztelték át. Az egykori Vámház körutat, amelyet 1915-ben kereszteltek át Ferdinánd bolgár király útra, visszakeresztelték Vámház körútra.
A korábbi Múzeum körutat, amelyet szintén 1915-ben neveztek el Mehmed szul-tán útnak, visszakeresztelték Múzeum körútnak. A korábbi Országutat 1874-től nevezték Károly körútnak, s 1916-tól Károly király útnak. Ez esetben azonban a visszakeresztelés nem lett volna elégséges megoldás a Habsburg-uralmat jelké-pező történelmi alak s az általa képviselt rendszer emlékének eltörléséhez, így érthető, hogy Krúdy radikálisabb megoldást: teljesen új nevet, mégpedig éppen az e rendszerrel való leszámolásra utalva, a Forradalom körút nevet javasolta.
A Közmunkatanács azonban a Népkörút név mellett döntött. A hajdani Váci körutat, amelyet 1914-ben neveztek el Vilmos császár útnak, visszakeresztelték Váci körútnak. Az 1916-tól az uralkodó feleségéről elnevezett Zita királyné utat visszakeresztelték Várkert rakpartra.13 Ebben a helynév-változtatási sorozatban
11 Krúdy tévedése: a „lánchídi csata” 1918. okt. 28-án volt.
12 Országos Széchényi Könyvtár (= OSzK), Kézirattár An. Lit. 3457. Vö. még: Új utcanevek Buda-pesten. Magyarország 1918. nov. 19.
13 BFL II. 1. a. 52. FKT XIX. 4252/1918. sz. Az ülés jegyzőkönyvének vonatkozó részletét e munkám Függelékében közlöm. Az I. világháború időszakának budapesti közterület-elnevezéseiről ld. pl.
Vörös Boldizsár: Nemzeti Park, Vilmos császár út és a Hősök Söre. Háborús névadások Budapes-ten 1914–1918 között. Médiakutató 2010. 1. sz. 117–118., a tanulmányt ld. e kötetben is: 60–62.
a Közmunkatanács öt esetben a közelmúlt, illetve a jelen történelmi figuráit, jó-részt a világháború hatására elutasított, de a köztársaságban egyébként sem fel-tétlenül kívánatos uralkodókat megörökítő neveket törölte el, négy esetben visz-szaadva a hely korábbi nevét. Négy esetben a forradalom legjelentősebbnek ítélt elemeit örökítették meg helynév-adományozással, mégpedig úgy, hogy azok Budapest területén szimbolikus, a forradalom győzelmére utaló láncolatot alkos-sanak: a Népkörútról a legrövidebb úton a Károlyi Mihály térre, onnan az Október térre, végül onnan a Köztársaság térre lehetett eljutni.
November 30-ai ülésén, a következő helynév-változtatási sorozatnál a Közmunkatanács már mélyebben nyúlt vissza a történelembe: elhatározta, hogy a Ferenc József rakpartnak (ma: Belgrád rakpart) a Fővám tértől az Eskü térig (ma: Március 15. tér) terjedő szakasza Kossuth Lajos rakpart, a Petőfi tértől az Eötvös térig terjedő szakasza pedig Petőfi rakpart lesz. A Kossuth Lajos utca elnevezés ki fog terjedni az Eskü térig, megszüntetve a Kígyó tér (ma: Ferenciek tere) és az Eskü út (ma: Szabad sajtó út) elnevezéseket. A Rudolf rakpart (ma:
Széchenyi rakpart) új neve Széchenyi rakpart, a Rudolf téré (ma: Jászai Mari tér) – Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok tiszteletére – Leiningen tér lesz. A Főherceg Albrecht út (ma: Hunyadi János út) – Nagy-Sándor József hon-védtábornok emlékére – a Nagy-Sándor út nevet kapta. A Főherceg Sándor teret (ma: Gutenberg tér) Sándor térre, a Főherceg Sándor utcát (ma: Bródy Sándor utca) Sándor utcára nevezték át. A Stefánia út (ma: Olof Palme sétány–Stefánia út) a honfoglalók vezérének emlékére az Árpád út nevet kapta. A Koronaherceg utca (ma: Petőfi Sándor utca) új neve: Hajnóczy utca, a Mária Valéria utcáé (ma:
Apáczai Csere János utca) Szentmarjay utca, az Erzsébet királyné útjáé Zrínyi Ilona út lesz. A Régi posta utca elnevezés ki fog terjedni a Hajnóczy utcáig, megszüntetve ezzel a Korona utca nevet. A Népszínház utca a Blaha Lujza utca, a Borz utca (ma: Nyáry Pál utca) pedig a Kaas Ivor utca nevet kapta.14 Jól lát-ható, miként érvényesült ezen helynév-változtatási sorozatban a határozottan Habsburg-ellenes, nemzeti, köztársasági szemlélet: ennek jegyében a dinasztia tagjainak nevéről az utcákat, tereket a velük szemben fellépő magyar reforme-rek és forradalmárok nevére keresztelték át: elsősorban 1848–1849 hőseiére és a magyar jakobinusokéra.15
A polgári demokratikus forradalom döntéshozói tehát többféle szimboli-kus térfoglalási eljárást alkalmaztak, vagy csak terveztek (Martinovics
emlék-14 BFL II. 1. a. 52. FKT XX. 4432/1918. sz. – Kaas Ivor, báró (1842–1910), korának egyik legis-mertebb publicistája, politikus. – A Ferenc József híd (ma: Szabadság híd) és az Erzsébet híd átkeresztelésének ügyében a Közmunkatanács felterjesztéssel fordult a miniszterelnökhöz, aki azonban – fontosabb elintézendő ügyek miatt – egyelőre nem kívánt foglalkozni e kérdéssel.
(Ld. Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár K 26. 1918-XLI-6125. sz.) A hidak átnevezé-sére a polgári forradalom idején végül is nem került sor. – A tanulmány további részében az újonnan adott neveket fogom alkalmazni.
15 Vö. ehhez: Siklós András: Magyarország 1918/1919. Események / képek / dokumentumok. H. n., 1978. 218–219. További eseteket ld. pl. Vörös Boldizsár: Történelmi személyiségek ábrázolása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban. Kandidátusi értekezés kézira-ta, Bp., 1997. 57–77., 237–240.
művét nem állították fel). 1919. március 21. után viszont a Magyarországi Ta-nácsköztársaság irányítói foganatosítottak ilyen intézkedéseket, immár a saját céljaik érdekében.