C. Az európai büntetőjogban
2. Uniós jogból származó arányossági követelmény a tagállam számára
A tagállami jogrendszer és az uniós jogrend számos ponton jogi kölcsönhatásba lép egymással, ez biztosítja az uniós jog érvényesülését és általában véve is a jogi integráció fejlődését. Az arányossági viszonyítási rendszereket vizsgálva szólni kell
376 „Necessary” / „erforderlich”
377„Essential” / „unerlässlich”
152 arról az eddig még nem említett, „speciális” arányossági követelményről, amely az uniós jogból fakad és a tagállamokat köti, de amely a belső jogi norma arányosságának követelményét támasztja, ez pedig az uniós jog végrehajtására szolgáló belső norma arányossági kritériuma: az uniós jogot végrehajtó tagállami aktusnak alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére és a lehető legszűkebb korlátozást lehet tartalmaznia.378 Az arányossági elv speciálisan az uniós jog által garantált alapszabadságok379 és az azt korlátozó (belső) szankció vagy ellenőrzés viszonyában jelentkezik, s az tekinthető arányosnak, ami a feltétlenül szükséges mértéket nem haladja meg.380 Aránytalannak minősül, ha az ellenőrzéssel megszűnik az adott szabadság gyakorlásának lehetősége, illetve ha az alkalmazott szankció olyan aránytalan a cselekmény súlyához képest, hogy az az adott szabadságot korlátozza.381 Jóllehet külön szerepel a „hatékonysági”
kritérium, mégis az arányosság is magában foglalja ezt, mivel arányos csak a meghatározott cél elérése érdekében alkalmas és szükséges intézkedés lehet. Ha több alkalmasnak tűnő eszköz is rendelkezésre áll, akkor a címzettek számára legkevésbé megterhelőt kell választani. Az EUB maga is megállapítja, hogy az arányos szankció a kitűzött cél elérésére alkalmasnak382 és szükségesnek kell lennie úgy, hogy az elengedhetetlenül szükséges383 határait ne lépje túl.384
A szankció arányossága, amelyet megkövetel az EUB, két aspektusban is vizsgálható, egyfelől az alapjául szolgáló jogsértés súlya és a szankció közötti arányosság viszonylatában, másrészt pedig abban az összefüggésben, hogy az aránytalan szankció önmagában korlátozza-e az alapszabadságokat. Az első esetben az EUB-nak csak akkor lehet hatásköre a büntetőjogi norma arányossági vizsgálatára, ha a szankció uniós jogilag igazolt büntetőjogi parancs/tilalom megszegőjét fenyegeti, ilyenkor kell a belső jog által szabályozott szankciónak az uniós jogi mércének is megfelelnie.
Ugyanakkor az arányosság követelménye a belső jogban azt is jelenti, hogy a jogkövetkezmény (büntetőjogi szankció) magában hordozza a jogalkotó értékítéletét: a szankció nagysága – mégha keretjellegű a törvényi meghatározás is – az alapjául szolgáló jogsértés súlyát is közvetíti. A büntetési rendszer belső (abszolút385) arányosságának megfelelően a súlyos büntetés kilátásba helyezése például olyan cselekményt feltételez, amelynek megítélése igen szigorú, s amelynek súlya összemérhető más hasonló súlyú bűncselekményekével, a büntetési rendszerbe illeszkedő szankció ugyanis egyfelől az alapjául szolgáló jogsértés súlyát közvetíti,
378 68/88 Bizottság v Görögország (1989. szeptember 21.) [1989] ECR 2965.p.
379 A személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
380 Az arányosság eltérő megítéléséről lásd SATZGER (2001)354-356.p.
381 Vö. VAN GERVEN főtanácsnok indítványa a Hansen ügyben. 1989. december 5.
382 „Angemessen”/ „appropriate”
383 „Unerläßlich”/„essential”
384 C-29/95 Eckehard Pastoors és Trans-Cap GmbH v Belgischer Staat (1997. január 23.) 24. pont.
385 Vö. NAGY (2014) 77.p.
153 másrészt pedig azt mutatja, hogy a jogsértés az ugyanolyan szankcióval sújtott cselekményekkel azonos súlybeli megítélés – és erkölcsi elítélés – alá esik.
Kézenfekvő ez az összefüggés, hiszen itt csupán a jogsértés és szankció arányosságának fordított irányú levezetéséről van szó. Így viszont, csakis a belső büntetőjog-rendszer sajátosságából fakadóan, közvetve más tényállásokra és hozzájuk tartozó jogkövetkezményekre is továbbterjedhet az uniós jog befolyása, amelyek nem tartoznak eredetileg ebbe a körbe.
Az EUB döntéseit vizsgálva megállapítható, hogy az EUB nem választja külön a büntetendő magatartások körének, illetve az ezekre alkalmazható szankciók kérdését.
Ezt úgy kell érteni, hogy értékelésében összemosódik a vizsgálat alá vett büntetőjogi szabályozás: a szankció, illetve a büntetendőség sajátos, büntetőjogi szabályozásra jellemző viszonya nem köszön vissza a határozatokban. Elegendő ehelyütt megemlíteni, hogy ez az EUB arányossági fejtegetéseinek pontatlanságát is eredményezi, mivel az arányosság egyfelől felmerülhet a büntetőjogi beavatkozás / büntetendőségi értékítélet meghozatalakor (mit büntet az állam? azaz értékválasztási és eszközválasztási hatalom), másrészt a büntetendő cselekmény szankciójának (hogyan büntet az állam?) vonatkozásában is.
3. Alapjogi Charta
A Chartában külön is megjelenik a büntetőjogi beavatkozásra vonatkozó arányossági követelmény is, ennek vizsgálata – a Charta alkalmazási körében – szükséges az uniós jogalkotásban, illetve az uniós jog végrehajtása során a tagállamokban. A Charta szövege a büntetőjogra érvényesülő arányosságot szűken rögzíti:
Alapjogi Charta 49. cikk (3) A büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményhez mérten.
Ez ugyanakkor a fentiekben elemzett büntetőjogi aspektusok közül magában foglal jogalkotót és jogalkalmazót is terhelő arányossági követelményt. A jogalkotás során tehát az absztrakt szinten rögzített szankciókat kell a megbüntetés alapjául szolgáló bűncselekmény súlyához mérni. E kérdéskörben szükséges az uniós jogalkotónak például a saját jogközelítési minimum-szabályait érintően is megfelelő súlyozást alkalmaznia, azaz, amennyiben minimum-szankciót ír elő valamely irányelvben valamely bűncselekményi alakzathoz, akkor le kell folytatnia e viszonyítási keretrendszerhez kötődő arányossági vizsgálatot is: a hasonló súlyú harmonizált tényállások esetén érvényesüljenek csak hasonló súlyú minimum-szankciókra vonatkozó meghatározások.
A jogalkalmazást érintően a már kifejtetteket annyival érdemes kiegészíteni, hogy a Charta magyarázata a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és „a
154 Közösségek Bíróságának” ítélkezési gyakorlatára hivatkozik az elv rögzítésével kapcsolatosan, ugyanakkor bizonyosnak tekinthető, hogy a cikk vonatkozhat a bizottsági szankcionálási eljárásokra, amennyiben elismerjük azok represszív jellegét.
Az EUB joggyakorlatára figyelemmel ezt nem tartom kizártnak (lásd XI. fejezet B és C alfejezet).
D. Összegzés
Az arányosság elve fontos korlátozó alapelv az uniós hatáskörök gyakorlása során is.
Látható, hogy igen sok aspektusban megjelenik az elv az uniós büntetőjog és a kapcsolódó jogterületek hatókörében, amely aspektusok lényegében ugyanazt a követelményt fogalmazzák meg, de egymástól akár jelentősen eltérő viszonyítási rendszerekben. Ezért alapvető jelentőségű, hogy az arányosság elvének vizsgálata körében (szupranacionális uniós jog, jogközelítő jogforrások, tagállami jog uniós jog végrehajtására, alapjogi védelem) pontosan lehatároljuk az egyes viszonyrendszereket és mindig csak az adott jogi aktusra (jogviszonyra) vonatkozó arányossági követelményt érvényesítsük, így elkerülhetők a jövőben az olyan fiaskók, mint amit az adatmegőrzési irányelv kapcsán az EUB döntésével lehetett csak megoldani.