A SUI GENERIS ALAPELVEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ÉS CSOPORTOSÍTÁSUK

A klasszikus büntetőjogi alapelveknek és szerepüknek, valamint esetleges változásuknak elemzését követően az európai büntetőjog önálló, sui generis alapelveivel foglalkozom. Az elvek bemutatása azok tartalmának és funkciójának leírásával, működésük analízisével történik, amelynek során az esetleges diszfunkciókat, valamint az ideális működés további feltételeit is megfogalmazom.

Mindenképpen előre kell bocsátani azonban, hogy ezek az elvek jelenleg is folyamatos fejlődésben vannak, az itt megfogalmazott álláspont annak az időbeli állapotnak az értékelő keresztmetszete, ami az elmúlt 15 éves fejlődésben máig megvalósult. A dinamikus fejlődés jelene azt sem zárja ki, hogy az elvek jelentéstartalmai újabb politikai agenda, joggyakorlat, esetleg az Unió fejlődésének új iránya miatt megváltoznak. Ez eddig is így volt, és az európai büntetőjogra jellemző organikus fejlődésnek a sajátja, hiszen e jogterület mai állapota tudatos, mi több, céltudatos jogi fejlesztés eredménye, amelynek keretében az előbb említett tényezők szükségképpeni elemek. Mindezek miatt az európai büntetőjog sui generis alapelvei bizonyos szempontból eltérnek a klasszikus anyagi jogi alapelvektől. Feladatuk nem elsősorban az, hogy a ius puniendi gyakorlását, illetve a büntetőjog alkalmazását korlátozzák, hanem az, hogy az Unió célkitűzéseit a büntetőjogi integráció területén megalapozzák és olyan elméleti keretekbe ágyazzák, amelyek megfelelnek az integrációs filozófiának, de a tagállami büntető igazságszolgáltatás rendszerszintű sajátosságait is magukon hordozzák. Emiatt az itt tárgyalásra kerülő alapelveket nem lehet besorolni tisztán a belső jogban ismert anyagi jogi vagy eljárásjogi kategóriákba, mert a szoros értelemben vett belső büntetőjogi szabályozási körön kívül helyezkednek el, az európai büntetőjog kereteit szabják meg, amelyek aztán a tagállami büntetőjogra közvetett hatást fognak gyakorolni. Ezen belül azonban mind az anyagi, mind az eljárási büntetőjogra is. Az európai büntetőjog pedig – ahogy láttuk – azt az uniós politikát jelenti, amelynek körében az uniós jogalkotó büntetőjogi tartalmú normákat bocsáthat ki. Emiatt ezek az alapelvek egyben az uniós jog alapelveinek minősülnek.

Azonban az uniós büntetőjog tartalmára figyelemmel ezek az elvek mégis büntetőjogi elvek is.

Az itt tárgyalt alapelvek megszületésének akkor lehettünk tanúi, amikor az Unió jogfejlődése a büntetőjogi tartalmak felé fordult és elsődleges céljuk az volt, hogy az európai büntetőjog létrejöttét szabályozzák. Azaz mintegy az utat megszabják a

93 kialakulóban levő jogterület számára, de ezzel egyben a kereteket is meghatározzák, s elvi legitimációt adnak az európai büntetőjog fejlesztésének (akár minden egyes új jogintézmény kapcsán). Emiatt sem tekinthetők önmagukban – szemben a klasszikus alapelvekkel – a ius puniendi korlátozásának vagy az egyének szabadságának garantáló rendelkezéseknek.

Ehelyütt is ki kell emelni, hogy az európai büntetőjogot ugyanakkor a klasszikus alapelvek is behatárolják, akként, ahogy ez bemutatásra került a 2. Részben, ennek köszönhetően tehát az európai büntetőjog mint jogág kettős alapelvi szorításban működik.

Két fő csoportját lehet megkülönbözetni az európai büntetőjog sui generis alapelveinek, így a rendszeralkotó (strukturális) alapelvek és működési (funkcionális) alapelvek képezik a következő fejezetek tárgyát.

A rendszeralkotó vagy strukturális alapelvek elvi jelentőségű tételek, amelyek meghatározzák (előrejelzik) a lépésenkénti integráció által e területen megvalósítandó attribútumokat, amelyek a (létrejövő) jogterületet jellemzik, és amelyeknek a szubszidiaritáson és az arányosságon (valamint az uniós jog általános elvein) kívül érvényesülniük kell. Ez azt is jelenti, hogy ezen alapelvek kialakítása az uniós tagállamok mindegyikének érdekében állt és ezek érvényesítése közös európai kompromisszumon alapul. Az elvek jelentéstartalmainak változása, különösen az EUB általi kibontása teremthet értelemszerűen olyan részleteket, amelyekkel önmagukban egyes tagállamok esetleg nem értenek egyet, de amíg az EUB megmarad a számára irányadó legitim értelmezési keretben, az alapelvek érvényesülése előtt nem lesz akadály. Mindezekből persze az is következik, hogy e sui generis alapelveknek van politikai tartalma (nem pártpolitikai, de európai közpolitikai mindenképpen), ez azonban nem újszerű jelenség, általában véve is jellemző, hogy a rendszeralkotó jogelvek, így a büntetőjogiak is első megjelenésükben politikai kívánalmak voltak, amelyeket aztán világos jogi követelményekké transzformált a jogfejlődés, így mára már levetkőzték e tulajdonságukat. Ezt mutatják egyébként a klasszikus büntetőjogi alapelvek is európai fejlődéstörténetükben,²²⁶ és hasonló fejlődésnek lehetünk tanúi az európai sui generis büntetőjogi alapelvek esetében is.

Ahogy korábban már említésre került, ezen alapelvek nem besorolhatók tisztán anyagi jogi vagy eljárásjogi vonatkozás szerint, így az is változó lehet, hogy milyen belső jogterületre fognak (közvetett) hatást kifejteni. Ekörben azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezen elvek mindegyik tagállam büntetőjogi rendszerét érintik, viszont például egy magyar jogi szemlélet szerinti jogági kategorizálás rögtön elvethető lenne, ha a másik ország jogi gondolkodása szerint valamelyik jogintézmény (amivel kapcsolatosan az európai alapelvek követelményeket rögzítenek) éppen másik

226BATÓ (2011)

94 jogterülethez tartozik. Jó példa erre a nemzetközi bűnügyi együttműködés joga, ami – ahogy már itt is említettem (V. E. fejezet) – nem egységesen eljárásjogi besorolású minden tagállamban, vagy éppen például a büntethetőség elévülésének kérdése, illetve a büntetőtörvény joghatósági rendelkezései sem. Az itt tett fejtegetések okán ismét megerősítem azon álláspontomat, hogy e témakör kiváló kutatási terepet kínál további vizsgálódásoknak is, azonban a dolgozat magyar jogi fókusza miatt érdemesnek tartok egyfajta magyar osztályozást közreadni.

A táblázat a jelenlegi felhatalmazó normák alapján elképzelhető szabályozási tartalom jogterületi besorolását adja, így egyben arra is választ ad, hogy az e fejezetben vizsgált alapelvek – a magyar gondolkodás szerint – a büntetőjog mely alrendszereiben fejtenek ki hatást. A táblázat egy részét már bemutattam korábban (II. F. fejezet).

95 A magyar büntetőjogi rendszer érintettsége az európai büntetőjogi kompetenciák által

EUMSZ EUMSZ kompetencia Jogterület Jelenlegi vívmányok Jövőbeli várható vagy hipotetikus

szakemberek képzése nem büntetőjog Európai Rendőrakadémia

átalakítása bármilyen

82. cikk a bizonyítékok kölcsönös eljárási büntetőjog igazságügyi szakértőkre európai nyomozási irányelvben

227 Ehelyütt azokat a témaköröket említem meg, amelyekben van már tervezet vagy elfogadott, de még át nem ültetett irányelv, vagy a politikai dokumentumban már megjelent az adott fejlődési irány. Illetve egyes tudományos előrejelzéseket is felvettem a táblázatba.

96

anyagi büntetőjog piaci manipuláció elleni

büntetőjogi fellépés (2014/57/EU irányelv)

irányelvben

97 politikájának eredményes

végrehajtásához elengedhetetlen

84. cikk bűnmegelőzés közigazgatási jog uniós támogatási

rendszerek bűnmegelőzési

88. cikk az Europol együttműködést eljárási büntetőjog, elemzési és koordinálási Europol tisztségviselők rendelet

98 (2)

bekezdés

erősítő szerepének szabályozása; az Europol munkatársai által végzett operatív cselekmények

a rendőrség tevékenységére vonatkozó joganyag

segítségnyújtás belső eljárási

jogosítványokkal való felruházása

89. cikk másik tagállam területén való eljárási cselekmény foganatosítása

eljárási büntetőjog, a rendőrség tevékenységére vonatkozó joganyag

SVE alapján korlátozott

mértékben általános szabályozás,

korlátozások feloldása;

alkalmazandó jog

jogszabályi rögzítése

különleges jogalkotási eljárás; de bármilyen jogforrás 325. cikk

(4) bekezdés

az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és azok elleni küzdelem

anyagi büntetőjog,

eljárási büntetőjog pénzügyi érdekeket sértő

csalások definiálása, Európai Ügyészi Hivatal eljárásának meghatározása

bármilyen jogforrásban

99 Ahogy a kötet Alapvetések c. fejezetében is az említésre került, az európai büntetőjogi integrációt megtestesítő folyamatokban egy-egy új jogintézmény és jogelv „pilot-projekt” képében került először kipróbálásra, s működőképessége esetén gyűrűzött tovább más területekre is. Az itt tárgyalt sui generis alapelvek között vannak olyanok, amelyek fejlettségi szintje alacsony, azaz teljeskörű elfogadottsága, így követése a jogalkotásban, illetve a jogalkalmazásban még nem teljesen adott, de amelyek már a politikai dokumentumokban, illetve egyes részterületen megjelentek. Ezt követően már csak idő kérdése, hogy mikor nyernek teljes elismerést jogszabályokká való transzformáció útján. Mindezek azonban nem zárják ki a vizsgálat hatóköréből az ilyen, még meg nem erősödött, de a jövőbeni fejlődés szempontjából is alapvető jelentőségű elveket.

A rendszeralkotó (strukturális) alapelveknek az európai territorialitás elvét, az arányosság elvét, a koherencia elvét, a kölcsönös bizalom elvét, és a kölcsönös elismerés elvét tekintem. Működési (funkcionális) alapelv pedig a locus/forum regit actum elvpár. Vegyes természetűnek tekintem az asszimiláció alapelvét, ennek elemzésére a rendszeralkotó alapelvek után kerül sor.