Ebben a munkában az Alapjogi Charta86 eszmeköre lényeges értelmezési keretként jelenik meg, mivel ez alkalmazandó jog az európai büntetőjog érvényesülése során is,
81 „Tentatively, the reason for labelling certain principles general principles of EU law can firstly be based on the implied reasoning or explicit designation of the European Court of Justice in its case law.” RAITIO (2008) 48.p.
82KARDOS (1998) 285-290.p.; RAITIO felsorolása ennél bővebb: „legal certainty; the rule of law; revocability of illegal measures within a reasonable period of time; good administration; the prohibition of misuse of power;
the right to a hearing (audi alteram partem); proportionality; non bis in idem; lis pendens; nulla poena sine lege (concerning Community’s fines); the right to an effective judicial remedy; confidential treatment of personal data; the right of public access to Commission and Council documents; legal professional privilege; protection of privacy; the right to property; pacta sunt servanda; good faith; the prohibition of unjust enrichment; and the protection of fundamental rights.” RAITIO (2008). Ebben a munkában – ennél részletesebben – nem tekintem feladatomnak az uniós általános jogelvek mélyreható vizsgálatát.
83BLUTMAN (2013) 366-377.p.; DE WITTE (2011).
84BLUTMAN (2013) 338-393.p.; DE WITTE (2011).
85 Lásd KARSAI (2004).
86 Nizza, 2000. december 7.
37 ezért ehelyütt szükségesnek látom a Chartára vonatkozó legfontosabb jogi jellemzőket – általános bevezetőként a későbbi speciális elemzések előtt – bemutatni.
Ugyan „csak” nyilatkozatnak és nem alkalmazandó szerződéses szövegnek készült,87 a Charta a Lisszaboni Szerződéssel módosított EUSZ 6. cikke alapján az uniós jog elsődleges forrásai közé tartozik, így primátussal és – tartalmától függően – közvetlen hatállyal is bírhat.
EUSZ 6. cikk (1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000.
december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.
A második mondat azt fejezi ki, hogy az alapjogvédelemnek nem lehet olyan hatása, ami kiterjeszti az alapszerződésekben rögzített hatásköröket, tehát hatásköri kérdéseket a Charta nem érint. Ez még akkor is így van, ha a Charta olyan alapvető jogokkal kapcsolatos követelményeket is megfogalmaz, amelyek érvényesülésére éppen nem uniós hatáskörök gyakorlása során van szükség.88
Másfelől pedig azt is hangsúlyozni kell, hogy a Charta az uniós alapjogvédelem eddigi vívmányait foglalja össze és kodifikálja (state of art), tehát elvileg nem teremt új jogokat és nem terjeszti ki a védelem körét, hanem azokat, azt „csupán” megerősíti.
Preambulum. Ötödik preambulumbekezdés első mondat: „E Charta, tiszteletben tartva az Unió hatásköreit és feladatait, valamint a szubszidiaritás elvét, újólag megerősíti azokat a jogokat, amelyek különösen a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből, az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális chartákból, valamint az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából következnek.
A Charta célja, hogy az uniós hatalmat alapjogi korlátok közé közvetlen módon szorítsa, azaz hogy ezek a vívmányok ne csak a tagállami alapjogvédelem és az EJEE védelmi funkciói által közvetítve, közvetetten érvényesüljenek. Az EUB és az EJEE világos manőverei (lásd XVII. fejezet), valamint több tagállam alkotmánybíróságának határjelző döntései ezen a téren értelemszerűen nem biztosítottak jogi értelemben egyértelmű és mindig kiszámítható védelmet, ezért alapvető jelentőségű a Charta hatályba lépése, amelyet az uniós jogforrási hierarchia csúcsára helyeztek a tagállamok.89
87BLUTMAN (2013) 523.p.
88OSZTOVITS (2011b) 463.p.
89 A tárgyalások részletes bemutatása OSZTOVITS (2011b) 463-466.p.
38 Az Alapjogi Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, emiatt közvetlen hatálya az egyének számára nem teremt közvetlen jogi kötelezettséget, vagy jogot.
Charta 51. cikk (1) E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.
(2) Ez a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat. (…)
Charta 52. cikk (5) Az ebben a Chartában foglalt, alapelveket megállapító rendelkezések a saját hatásköreik gyakorlása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai által elfogadott jogalkotási és végrehajtási aktusok, illetve a tagállamok által elfogadott, az uniós jog végrehajtására irányuló jogi aktusok útján hajthatók végre. E rendelkezésekre bíróság előtt kizárólag az ilyen jogi aktusok értelmezése, illetve jogszerűségének megítélése tekintetében lehet hivatkozni.
A Charta – a fentiek alapján – megkülönbözteti az alapjogokat és az alapelveket, s míg az alapjogokat tiszteletben kell tartani, az elveket be kell tartani, ez utóbbiakat az uniós jog végrehajtására irányuló, határkörileg megalapozott aktusok útján. Az alapelvek fényében történő vizsgálatra tehát e végrehajtásra irányuló aktusok értelmezése (jogszerűségének megítélése) körében kerülhet sor, azaz önmagukban nem jelentenek uniós hatáskört vagy másképpen fogalmazva, önálló jogalapot uniós jogalkotásra vagy például arra, hogy az individuum közvetlenül hivatkozzon a Charta rendelkezésére.
Tehát a Charta nem általában véve biztosítja az alapjogi védelmet.90
Az uniós jog végrehajtására vonatkozó alkalmazási kör91 a tagállami beillesztést követő jogalkalmazásra is vonatkozik, így például a harmonizált bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárásokban a Charta védelme adott, szemben a más bűncselekmények miatti eljárással, vagy például az eljárási jogok jogközelítése következtében minden büntetőeljárás, amelyben e jogokat figyelembe kell venni, a Charta alkalmazási körébe eshet (lásd még XVI. fejezet). Fontos ismételten kiemelni, hogy a Charta nem teremt újabb hatásköröket az Unió vagy akár az EUB számára, így ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, az EUB annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, és a Charta esetleg hivatkozott
90 Lásd BLUTMAN (2013) 524.p.
91 A Charta alkalmazási köre és hatóköre közötti különbségtétellel [vö. BLUTMAN (2013) 525.p.] ehelyütt nem foglalkozom, mivel az EUB 2013-as ítélete (Fransson) ezt eliminálta. Lásd XVI. fejezet.
39 rendelkezései önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört.92 Kérdés még az is, hogy mennyiben lehet a Charta rendelkezéseire hivatkozni olyan esetben, amikor az uniós jog végrehajtása csak egy részében jelenik meg az adott nemzeti eljárásban (ahogy a büntetőeljárásokban is). Erre nézve az EUB kimondta, hogy amikor a tagállami bíróságnak valamely nemzeti rendelkezés vagy intézkedés alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét kell vizsgálnia olyan helyzetben, amelyben a tagállamok eljárását nem teljes egészében az uniós jog határozza meg, ilyenkor is uniós jogot hajt végre a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ahogy az EUB megfogalmazta:
„ilyenkor a nemzeti hatóságok és bíróságok jogosultak az alapvető jogok védelmével kapcsolatos nemzeti követelményeket alkalmazni, feltéve hogy e követelmények alkalmazása nem veszélyezteti a Charta által biztosított védelem szintjét, ahogyan azt a Bíróság értelmezte, valamint az uniós jog elsőbbségét, egységességét és tényleges érvényesülését.”93
További megvizsgálandó kérdés, hogy mi a következménye annak, ha valamely tagállami rendelkezés (az uniós jog végrehajtása körében) ellentétbe kerül a Chartával.
A nemzeti hatóság (bíróság), hasonlóan más primér jogforrásokhoz, köteles biztosítani a Charta teljes érvényesülését, a belső normákat a Charta fényében kell értelmeznie és szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – el kell tekintenie a nemzeti jogszabályok e normákkal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, akár utólagosan is, anélkül hogy kérelmeznie vagy várnia kellene azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére. Ahogy ezt az EUB a Melki és Abdeli ügyben megfogalmazta:
„az uniós jog természetében rejlő követelményekkel ugyanis összeegyeztethetetlen lenne valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy az uniós normák teljes hatékonyságának esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezéseket félretegye.”94
Maga a Charta egyértelműen rendelkezik az EJEE-vel való viszonyáról, így kimondja az 52. cikk (3) bekezdésében:
92C‑466/11 Curràés társai ügye (2012. július 12.). 26. pont.
93 C-617/10 Åklagaren v Hans Åkerberg Fransson (2013. február 26.) 29. pont. Elemzést lásd például RISSE (2014) 93-100.p.
94 C‑188/10 és C‑189/10Melki és Abdeli egyesített ügyek (2010. június 22.) 43. pont.
40
„amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson.”
Ez a szabály megteremti a Charta és az EJEE közötti összhangot, és tulajdonképpen továbbra is azt a kötelezettséget rója a tagállami jogalkotásra és jogalkalmazásra, hogy az EJEB vívmányainak figyelembevételével működtesse jogrendjét, és alapjogkorlátozásokat csak az EJEB által kidolgozott rendszerekbe illeszkedve vezessen be. Azonban az Unió számára a lehetőség fennáll, hogy az EJEE védelmi szintjénél magasabb védelmet biztosítson. Lásd még a XVI. fejezetben foglaltakat.
41 2. RÉSZ – KLASSZIKUS BÜNTETŐJOGI ALAPELVEK
IV. A klasszikus büntetőjogi alapelvekről
A ma ismert büntetőjogi alapelvek kialakulása és elterjedése a modern európai jogfejlődés eredménye. A XVIII-XIX. századi felvilágosodás Európájában a társadalmi szabályozórendszerek átalakulása, s a modern büntetőjog kialakulása egyben az alapelvek definiálását is jelentette: a szuverenitásból (és a társadalmi szerződés doktrínájából) fakadó, elvileg korlátlan ius puniendi keretek közé szorítását szolgáló alapelvek érvényesülése a jogrendek alapvető jellemzőjévé vált. Ma is, a jogbiztonságban megtestesülő jogállamiság és a humanitás eszméje olyan elvek, amelyek megkérdőjelezhetetlenek, és amelyeken az egyes államok jogrendje, és különösen a büntetőjogi alapelvi rendszerek építkeznek.95
NAGY osztályozását követve speciális büntetőjogi alapelvként tekintek én is az anyagi jogi legalitás elvére, a bűnösségen alapuló felelősség elvére, a tettfelelősség elvére, a kétszeres értékelés tilalmára (anyagi jogi, eljárásjogi, végrehajtási aspektus), a szubszidiaritásra s az arányosság elvére.96
A büntető anyagi jogi alapelvek egy része megfogalmazást nyert az Európai Unió Alapjogi Chartájában is: a 48. cikk szerinti ártatlanság vélelme a bűnösségen alapuló felelősség elvét közvetíti, a 49. cikk a törvényesség és az arányosság elvét
„kodifikálja”, az 50. cikk pedig a kétszeres értékelés tilalmát tartalmazza. Ezek elemzését az egyes elvek részletes bemutatásánál végzem el.
A Chartában rögzítésre került büntetőjogi alapelvek érvényesülési körével kapcsolatosan tehát azt kell ismételten kiemelni, hogy ezek, a Chartában meghatározott terjedelemben az uniós szerveket kötik, illetve a tagállamokat akkor, amikor az uniós jogot hajtják végre.97 Ez utóbbi esetkörbe a közvetlen végrehajtás alá eső jogszabályokon kívül a beillesztéssel végrehajtott jog is beletartozik, így a Chartát a harmonizált joganyagra és annak végrehajtására is érvényesíteni kell. Nem lenne azonban ilyennek tekinthető az a tagállami intézkedés, ami a Charta valamelyik rendelkezésének (megfogalmazott alapjognak) – uniós politika közvetítése nélküli – érvényesítésére irányulna.
Ahogy az korábban is említésre került, az EUB döntéseiben meg-meg jelentek már az uniós büntetőjogi kompetenciák megteremtése előtt is a büntetőjogi alapelvek, azonban e hivatkozásokra valamely közösségi (uniós) jogi norma megfelelő értelmezéséhez és adott közösségi politika megfelelő érvényesítéséhez volt szükség
95 Ebben a munkában nem folytatok szisztematikus jogösszehasonlító elemzést, tehát a büntetőjogi alapelvek magyarországi érvényesülésének, illetve e kérdéskör európai szempontú elemzésének szentelem a figyelmet, más tagállami jogrendekre legfeljebb példákon keresztül teszek utalást, megjegyezve ugyanakkor, hogy kifejezetten ígéretes kutatási témának ígérkezne hasonló vizsgálatot más tagállamokban is lefolytatni.
96NAGY (2014) 64-90.p.
97 Lásd még Magyarázatok az Alapjogi Chartához. HL C 303, 17. 2007. december 14.
42 (funkcionális hivatkozások). Az EUB büntetőjogi alapelvre a tagállamok közös alkotmányos hagyományai paneljén keresztül hivatkozik, aminek révén végsőron általános, de minimum európai szinten érvényes tartalmi elemmel ruházza fel az adott alapelvet. Vannak azonban olyan büntetőjogi alapelvek is, amelyek soha nem jelentek meg az EUB – eddigi – joggyakorlatában, nyilván azért, mert uniós jogi norma értelmezéséhez, jogvita eldöntéséhez vagy valamely intézkedés kikényszerítéséhez nem volt rájuk szükség. A mai viszonyok között azonban, mikor az uniós büntetőjogi kompetenciák gyakorlása felett a törvényességi felügyeletet az EUB gyakorolja, a funkcionális hivatkozások mellett várhatóak a kifejezetten elvi, büntetőjogi kérdésekre irányuló döntések is.
V. Az anyagi jogi legalitás elve