Ugyanazon cselekmény – az idem értelmezése

Az ugyanazon cselekmény fogalmának kérdése először a Van Esbroeck ügyben³³⁹ merült fel, méghozzá ugyanazon kábítószer egy történeti cselekménnyel megvalósított adott országból való kivitele, illetve a másik országba bevitele értelmezése tárgyában.

Az EUB kimondta, hogy az ugyanazon kábítószereknek valamely részes államából való kivitelében és más részes állam területére való bevitelében megnyilvánuló büntetendő és büntetőeljárás alapját képező cselekmény főszabály szerint a SVE 54.

cikke értelmében vett „ugyanazon cselekménynek” minősül. Általánosságban pedig megállapítja, hogy a történeti tényállásnak kell e fogalom megítélésénél alapvető jelentőséget tulajdonítani (idem factum), azaz az egymáshoz időben, térben és tárgyuk szerint elválaszthatatlanul kötődő konkrét körülmények együttese azonosságának.

Fontos ez a tétel, mivel a meglevő nemzetközi instrumentumok (lásd fent) a

„bűncselekmény” kifejezéssel operálnak, nem pedig a „cselekménnyel”, így az EUB is megerősíti azt a felfogást, hogy itt a különböző tagállami jogi minősítéseknek nincs szerepe, azaz a történeti, faktuális szemléletet kell alkalmazni. Ezzel kizárja egyben a jogirodalom egy másik javaslatát, miszerint a védett jogi tárgyakat kell összehasonlítani,³⁴⁰ mert megállapítja, hogy a jogi tárgy az egyes részes államokban különböző lehet, ezért a védett jogi tárgy azonosságának feltétele nem fogadható el.

Amennyiben a korábban lefolytatott büntetőeljárásban – bár az ugyanazon történeti tények miatt folyt – az érdemi vizsgálat nem terjedt ki valamely jogtárgysértésre, akkor nincs lehetőség az újabb büntetőeljárásban az elmaradt jogtárgysértés orvoslására. Egyszerű példa lehet erre az, ha egy rablás esetén az először lefolytatott büntetőeljárásban megállapítják a testi sértést, de a speciális célzat értékelés nélkül maradt, ezt, amennyiben az egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő konkrét körülmények együtteséhez tartozik, nem lehet egy újabb, másik tagállami eljárásban érvényesíteni. Látható tehát, hogy ugyanazon tényállás két tagállamban esetlegesen eltérő jogi minősítése nem gátolhatja a SVE 54. cikkének alkalmazását.

Kiemelhető még, hogy az EUB értelemszerűen a nemzeti hatóságok feladatának tekinti, hogy véglegesen mérlegeljék az egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő konkrét körülmények együttesének az azonosságát, hiszen az előtte fekvő, a történeti tényeket

338 C‑261/09 Gaetano Mantello ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó eljárás ügye (2010. november 16.).

339 C-436/04 Léopold Henri Van Esbroeck elleni büntetőeljárás ügye (2006. március 9.).

340 Lásd különösen WIENER (2003) 66-67.p.; LIGETI (2004) 69-70.p.

134 csak szűken tartalmazó előzetes döntési iratanyagból ezt nem feltétlenül tudja megállapítani.

A Gasparini ügyben³⁴¹ azt mondta ki, hogy (ugyanazon) áru forgalomba hozatala valamely másik tagállam területén (jogellenes behozatalt követően), ha már másik államban csempészet miatti eljárásban elévülés okán felmentésről határoztak, ugyanazon cselekmény részének tekinthető, amennyiben e cselekmények egymáshoz elválaszthatatlanul kötődnek.

A Van Straaten ügyben³⁴² a kábítószer birtokban tartása képezte a büntetőeljárások alapját, azonban itt az elkövetés tárgyát képező kábítószer vonatkozásában más mennyiségre folytatták le az eljárást az elsőként eljáró Olaszországban, mint amekkora mennyiségre a holland eljárás megindult. A kérdés tehát abban jelentkezett, hogy jóllehet ugyanazon személy által, ugyanazon kábítószerre elkövetett cselekmények miatti eljárások kerültek „kollízióba”, de a mennyiségi adatok egymástól különbözőek voltak. Az EUB azonban azt állapította meg, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában nem követelmény a kérdéses kábítószer-mennyiségek azonossága, így nem kizárt tehát, hogy az olyan helyzet, amelyben az ilyen azonosság hiányzik, természetüknél fogva egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő körülmények együttesének minősül.

A Kretzinger ügyben³⁴³ külföldi dohányáru csempészetének tényállása merült fel, s ugyan az olasz jogerős elbírálás lefedte e cselekmény történeti tényállását, az újabb eljárás kérdése a dohányáru görögországi megszerzésével és az azt megelőző illegális behozatalra elkövetett orgazdasággal volt kapcsolatos. Az EUB itt is megállapította, hogy e cselekmények minősülhetnek azonos cselekménynek, ha egymáshoz elválaszthatatlanul kötődnek, viszont itt az érvelésében a tettes eredeti szándéka is megjelent a szükséges körülmények között, azaz annak döntő jelentőséget tulajdonítana az EUB, hogy a tettes már az első cselekmény-mozzanatot is azzal a szándékkal valósította meg, hogy a későbbi cselekményeket is elköveti. Mégha a nemzeti bíróság feladata is a cselekmény azonossága tárgyában a döntést kimondani, az EUB ezzel az értelmezésével a szubjektív elemek figyelembe vételének szükségességét is sugallta. A Kraaijenbrink ügyben³⁴⁴ viszont alkalma nyílt a szándékegységről azt is kimondani, hogy az önmagában nem elegendő a cselekmény azonosságához,

„az a körülmény, hogy a második eljárást lefolytató bíróság azt állapítja meg, hogy e cselekmények feltételezett elkövetőjének ugyanaz volt a szándéka, nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő konkrét

341 C-467/04 Giuseppe Francesco Gasparini és társai elleni büntetőeljárás ügye (2006. szeptember 28.).

342 C-150/05 Jean Leon van Straaten v Hollandia és Olaszország (2006. szeptember 28.).

343 C-288/05 Jürgen Kretzinger elleni büntetőeljárás ügye (2007. július 18.).

344 C-367/05 Norma Kraaijenbrink elleni büntetőeljárás ügye (2007. július 18.).

135

körülmények olyan együtteséről van szó, amely az SVE 54. cikke szerinti „ugyanazon cselekmény” fogalmának hatálya alá tartozik.”³⁴⁵

Ugyan az EUB végső soron az előterjesztő tagállami bíróságra bízta azt, hogy megállapítsa a természetüknél fogva egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő körülmények együttesének azonosságát, a konkrét esetben az ugyanazon cselekmény autonóm értelmezése az azonosság tagadását jelentette. Az előterjesztő bíróság elvi kérdését pedig, ami a szándékegység azonosság-alapító hatására irányult, az EUB tartalmát tekintve elutasította.

Az EUB elé került ügyek alaptényállásai tehát az elkövetők valamely illegális javakkal kapcsolatos transznacionális tevékenységére vonatkoztak, akik tehát illegális kábítószert, vámköteles árut, vagy jogellenesen előállított árut (például dohányáru) mozgattak cselekményeik során egyik tagállamból (harmadik államból) másik tagállamba. A jogi kategórizálás alapján e cselekmények értelemszerűen nyerhetnek akár háromfajta eltérő besorolást, így kivitel, behozatal és átszállítás, de az EUB következesen érvényesített álláspontja az, hogy e cselekményeket „holisztikus”

szemlélettel kell megítélni és az egymással való elválaszthatatlan kötődést kell vizsgálni. A történeti tények egymáshoz való kapcsolódása alapvetően jó megközelítésnek tekinthető, a jogi nehézségeket és az esetleges bizalmi válságot az okozhatja, ha a jogerős elbírálás körébe vont történeti tényeken kívül vannak más történeti tények is, amelyek faktuálisan elválaszthatatlanul kötődnének a már elbírált cselekményhez, illetve az is, ha ugyan az ítéleti tényállásban (vádiratban) szerepelnek valamely tények, de azokról a bíróság nem döntött. Ha e tények nem kerültek bíróság elé, például, mert kevés bizonyíték állt rendelkezésre vagy épp taktikai okokból került sor az elhallgatásukra, a ne bis in idem érvényesülésének a feltétele a korábbi cselekménnyel való elválaszthatatlan összetartozás. Ha a hatóság nem tudja elkülöníteni a tényeket, akkor nincs helye az újabb büntetőeljárásnak.

Az „ugyanazon cselekmény” fogalmát tehát a két érintett állam bíróságai előtt folyamatban lévő büntetőeljárások alapját képező összes konkrét jogsértő cselekmény együttesének figyelembe vételével kell megítélni. A büntetőeljárások alapját képező cselekmények közötti szubjektív kapcsolat nem szükségszerűen biztosítja a cselekmények objektív összefüggését, amelyek ezért időben és térben, valamint jellegükben különbözhetnek. Ennek alapján a SVE 54. cikke csak akkor válik alkalmazhatóvá, ha a második büntetőeljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a történeti tényállás egymáshoz időben, térben és tárgyuk szerint elválaszthatatlanul kötődő cselekmények együttese. Ha viszont az egyes cselekmények nem alkotnak ilyen együttest, az elv blokkoló hatása nem érvényesül.

345Kraaijenbrink 32. pont.

136 Az Alapjogi Charta ugyanazon cselekmény helyett bűncselekményt említ, aminek adott esetben alapvető jelentősége lehet. Az EUB – még a SVE és más nemzetközi instrumentumok összevetés alapján – maga mondta ki, hogy van helye a SVE 54.

cikke értelmezése körében a többi instrumentumtól eltérő módon értelmezni az ugyanazon cselekmény fogalmát és az adott tagállami jogi megítélést (jogtárgyakat) nem bevonni az értelmezés körébe.