A normák tudatos alakítására leginkább akkor kerül sor, amikor a csoport mûködését valami-lyen visszatérõ probléma akadályozza. Például a csoportos feladatok végzése helyett a cso-porttagok egymással veszekednek, vagy nem hallgatják meg egymást, vagy a szünetbeli sza-bad játok idején lépten-nyomon összeverekednek stb.
Ezekre a helyzetekre kínálja Thomas Gordon: szabályalkotó osztálygyûlés módszerét (Gor-don,1990). Gordon a humanisztikus pszichológia szemléletében gondolkodva dolgozta ki kom-munikációs módszereit, amelyek egyszerû és hatékony alapelveket kínál a mindennapi és isko-lai helyzetek hatékonyabb kezelésére. Rogers, akinek az elveire építette Thomas Gordon a módszerét, három alapelvet fogalmazott meg: az empátiát, a kongruens viselkedést és a feltétel nélküli elfogadást. A humanisztikus pszichológia szemlélete alapján a tanár-diák kapcsolatot az egyenlõség jellemzi abban az értelemben, hogy a diák aktív részese az iskolai szabályrendszer ki-alakításában. Éppen úgy részt kell, hogy vegyenek ezek meghatározásában, mint a tanárok.
A példánknál maradva, ahhoz, hogy a szabályok közös kialakítása hatékony lehessen, a ta-nároknak bele kell tudniuk helyezkednie abba, hogy az átélt élmények milyen érzelmeket válta-nak ki a diákokból (empátia), hogyan élik meg a vártatlan tanulmányi kudarcokat, és miért
kezdenek el úgy viselkedni, mint akiket nem érdekel a rossz jegy. Ha a tanárok nyíltan kifejezik, hogy milyen érzelmeket élnek át (kongruens viselkedés), a csalódottságot a rossz teljesítmény láttán (ami kommunikálja azt is, hogy a diákok többre képesek), az aggódást, hogy a kudarcok a diákok kedvét szeghetik, akkor ez egyrészt jelzik a diákoknak a segítés szándékát, másrészt õket is az érzelmeik megfogalmazásához segítheti, mert érzik azelfogadásta tanárok részérõl.
Amikor az érzelmi támogatás és a probléma észlelésének nyílt kommunikálása önmagá-ban nem elegendõ, akkor kap szerepet a közös szabályalkotás.
Minden iskolai osztályban vannak visszatérõen problémás helyzetek. Ilyenek tipikusan az órakezdéskor lassan, vagy egyáltalán nem felálló rend, páros vagy csoportmunkánál a túl hangos beszéd, ami zavarja a többieket, a tanári magyarázatra nem figyelés stb. Ezeknek a helyzeteknek a kezelésére minden iskolában vannak szabályok. Ha ezeket a szabályokat a ta-nár egyedül hozza, gyakran számolnia kell a diákok ellenállásával. A szabályalkotó osztály-gyûlés a konfliktusmentes problémamegoldás módszerére (Gordon kifejezésével III. mód-szerre, a hatalomgyakorlás és behódolás módszere helyett) épül.
Elsõ lépésként meg kell nyerni a diákokat a közös problémamegoldásra, ami a probléma megfogalmazását és annak szándékát jelenti, hogy olyan megoldást szeretnénk találni, ami mindenki számára kielégítõ megoldást jelent.
Második lépésként meg kell határozni, hogy mi a tanár és mi a diákok igénye az adott helyzetben.
Harmadik lépésként össze kell gyûjteni a problémát kezelni tudó szabályokra vonatkozó javaslatokat anélkül, hogy minõsítenénk ezeket a javaslatokat.
Negyedik feladat, hogy megvizsgáljuk, a javaslatok kielégítik-e mindkét fél igényeit, és döntést hozzunk arról, hogy melyik szabályokat fogadjuk el.
Az elfogadott szabályokat mindenki számára jól elérhetõ formában kell megõrizni – leg-célszerûbb mindenki számára sokszorosítani és plakátot is készíteni, ami felkerülhet az osz-tály falára is.
A szabályok mûködésének hatékonyságát a konfliktushelyzetek jelentõs csökkenése je-lenti. Ha ez nem következik be, akkor nem sikerült megfelelõ szabályokat alkotni, és újra kell tárgyalni a problémát.
Ez a módszer több elõnnyel is jár. Egyrészt a diákok aktív részesei a szabályalkotásnak, és ez önmagában is segít, hogy normakövetõbbé váljanak. Másrészt az igényeik figyelembe vétele miatt is érdekeltek a szabálykövetésben. Javítja a tanár-diák viszonyt, ami a tanár által egyoldalúan hozott szabályok és az ezek betartatásakor kényszerûen alkalmazott szankciók miatt gyakran válik feszültté. Nem utolsó sorban a diákok tapasztalatokat szereznek így a de-mokratikus mûködésrõl, többek közt a szabályok alkotásának nehézségeirõl és arról, hogy a másik fél szempontjainak figyelembe vétele gyakran nem könnyû feladat.
Próbálja meg a fejezet elején vázolt probléma kapcsán végigjárni, hogy az iskola által el-várt, de be nem tartott szabályokat:
l házi feladat elkészítése
l rendszeres készülés az órákra
l jó teljesítmény esetén a társak strébernek címkézése helyett a teljesítmény elismerése hogyan lehetne szabályalkotó osztálygyûlés keretében olyan szabályokkal megtámogatni, amik megváltoztatják a diákok csoportnormáit.
Járja ehhez végig gondolatban, hogy
l milyen igényei vannak a diákoknak, és mik a tanárok igényei
l milyen tanári magatartás segíthet a diákoknak
l mit kell változtatni a diákoknak a magatartásukon.
Nem arra érdemes szabályokat alkotni, hogy „mindenki írja meg a leckét”, mert ez a sza-bály most is érvényben van, de nem mûködik, hanem olyan szasza-bályokra érdemes törekedni, ami érdekeltté teszi a diákokat arra, hogy elkezdjenek tanulni.
Felhasznált irodalom
N. Kollár Katalin és Szabó Éva (2003, szerk.):Pszichológia pedagógusoknak.Osiris Kiadó, Budapest.
Sherif, M. és Sherif, C. W. (1980): Csoporton belüli és csoportközi viszonyok: kísérleti kuta-tás. In: Csepeli Gy. (szerk.)Elõítéletek és csoportközi viszonyok.Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 347–392.
Szabó László Tamás (1988):„A rejtett tanterv”.Magvetõ, Budapest.
Gordon T. (1990):T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése.Gondolat Kiadó, Budapest.
Szakirodalmi ajánlás a továbbgondoláshoz
Szabó Laura (2002): Normák az osztályban. In: Mészáros A. (szerk.)Az iskola szociál-pszichológiai jelenségvilága.Eötvös Kiadó, Budapest, 198–206.
A tanulmány az osztálybeli normák kialakulásával foglalkozik, különösen azzal a kérdéssel, amivel mi is indítottuk ezt a fejezetet, hogy mitõl alakulnak ki a deviáns normák, és hogyan le-hetne ezeket megelõzni.
Gordon T. (1990):T.E.T.A tanári hatékonyság fejlesztése.Gondolat, Budapest.
Gordon könyve kifejezetten gyakorló pedagógusoknak készült. A humanisztikus pszicholó-gia szemléletkörében dolgozó szerzõ olyan egyszerû és bámulatosan hatékony kommuniká-ciós stratégiákkal foglalkozik, amelyek nem csak az általunk hivatkozott csoportnorma ala-kításhoz nyújtanak segítséget, de mind a diákokkal, mind a szülõkkel való kommunikációt is hatékonyabbá teszik. Nem csupán arra vállalkozik, hogy a nyílt diákok felé fordulással a konfliktusok megoldását tegye hatékonyabbá, hanem arra is tanácsokat nyújt, hogy ho-gyan kommunikáljuk hatékonyan, ha a diákok normasértõ viselkedésével nem értünk egyet.