Kriszta, Kati és Peti esete arra mutatott rá, hogy nagyon gyakran az utolsó pillanatban érkezik a segítség, akkor, amikor már nagyon nagy baj van, mely látható minden résztvevõ számára.
Minél késõbb érkezik a segítség, annál nehezebb a probléma kezelése. Az 1997. évi XXXI.
törvényben (melyet egyszerûbbengyermekvédelmi törvénynekszoktunk rövidíteni) fogal-mazták meg azokat a szerveket, intézményeket, akiknek együtt kell mûködniük egymással, hogy minél hamarabb és szakszerûbb segítséget kaphassanak a gyermekek, fiatalok. Ezeket az intézményeket összefoglalóangyermekvédelmi jelzõrendszerneknevezzük (1997. évi XXXI. törvény 17. §;Hegedûs,2014):
l az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védõnõi szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos;
l a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítõ szolgálat, a családsegítõ központ, valamint a gyermekjóléti szolgála/központ;
l a köznevelési intézmények;
l a rendõrség;
l az ügyészség;
l a bíróság;
l a pártfogó felügyelõi szolgálat;
l az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek;
l a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása;
l az egyesületek, az alapítványok és az egyházi jogi személyek;
l a munkaügyi hatóság;
l a javítóintézet;
l a gyermekjogi képviselõ.
A fentebb felsorolt intézmények saját szakmai kompetenciáikon belül a gyermek család-ban történõ nevelkedésének elõsegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelõzését és megszüntetését támogatják. Természetesen mindegyikükkel kapcsolatot tarthat az iskola, azonban jelen fejezetben csupán a legfõbb partnerre térünk ki: a gyermekjóléti és családsegí-tõ szolgálatokra/központokra, valamint az iskolai gyermekvédelemre.
Jelenleg éppen átalakulóban van a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok/központok rendszere. 2015 júniusában fogalmazódott meg az a szakmai igény, mely szerint a két intéz-ményt egyesítik, és család- és gyermekjóléti szolgálatként/központként fognak továbbiakban mûködni. Ez nem jelent olyan nagy változást, tekintettel arra, hogy több – fõleg vidéki – tele-pülésen már eleve egységes szervezetben mûködtek. Tekintettel arra, hogy ez a változás 2016. január elsejétõl érvénybe fog lépni, így a tervezett intézmény feladatairól érdemes szól-ni néhány szót. Továbbra is ez az intézmény (szolgálatként) marad az úgynevezett esetgazda:
ez azt jelenti, hogy elsõsorban ide fognak beérkezni a jelzések a gyermekvédelmi problémák-ról, ezek kezelése lesz a feladatuk. A tervezett szerint a központok a járási székhelyeken mû-ködnek, míg a szolgálatok az adott településen, ennek alapján differenciálódnak a feladataik:
Család- és gyermekjóléti központ Család- és gyermekjóléti szolgálat
c) utcai, lakótelepi szociális munka (ha a helyi viszonyok azt indokolják) d) kórházi szociális munka (ha a helyi
viszonyok azt indokolják) e) jogi tájékoztatásnyújtás f) pszichológiai tanácsadás
g) családkonzultáció, családterápia, családi döntéshozó konferencia biztosítása h) szakmai támogatás nyújtása az ellátási
területén mûködõ gyermekjóléti
k) óvodai és iskolai szociális segítõ
tevékenység (új feladat 2018. január 1-tõl) l) kiváltással kapcsolatos esetmenedzselési
feladatok (új feladat 2017. január 1-tõl)
l információnyújtás
l jelzõrendszer mûködtetése
l kríziskezelés
l esetmenedzselés – koordináció
a) ellátásokhoz való hozzájutás segítése – közvetítés szolgáltatásba (intézményen
Ha a fenti eseteinkre visszagondolunk, akkor Kriszta esetében nagy segítséget jelentett vol-na, ha az édesanya segítséget kap a gyermekek gondozásában, ellátásában. Családgondozás útján ötleteket kapott volna, hogy miként kell bánni serdülõkorú lányával, milyen veszélyei vannak, hogyha felügyelet nélkül van. Kati és Peti esetében is számos lépést lehet tenni: ha alkoholista szülõket megkeresik, és szakemberhez való eljutásukat segítik, már fontos elõre-lépés lehetett volna, vagy ha a szülõk nem együttmûködõk, akkor a családgondozás, problé-mamegoldás keretein belül megvizsgálják, hogy milyen lehetõségek vannak a gyermekek
biztonságos elhelyezésére. Ha esetleg együttmûködõek a szülõk, akkor akár családterápia keretein belül segítséget kaphatnak abban, hogy miként kell újratervezniük, rendezniük éle-tüket. Nagyon fontos alapelv a segítésben, hogy nem az a legfõbb cél, hogy a gyermek kike-rüljön a családból, hanem az, hogy a család (újra) képessé váljon a gyermekek nevelésére.
Azonban, ha ezt a hátteret nem sikerül megteremteni, akkor meg kell tenni a végsõ lépést:
a gyermeket hosszas jogi procedúrát követõen kiemelik a családból.
Azonban ahhoz, hogy akár Kriszta, akár Kati és Peti esete tudomására jusson a gyermek-jóléti szakembereknek, jeleznie kell valakinek. A jelzést bárki megteheti akár névtelenül is:
ma már érvényben van az a jogszabály, miszerint a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság a gyermek bántalmazása, elhanyagolása miatt jelzést vagy kezdeményezést tevõ intézmény, személy adatait erre irányuló külön kérelem hiányában is zártan kezeli (1997. évi XXXI. tör-vény 17. §). Ennek ellenére gyakran elmarad a jelzés, ami többféle okkal is magyarázható:
l Lehet, hogy nem ismerik, hogy kinek kell jelezni?
l Lehet, hogy félnek jelezni?
l Lehet, hogy nem ismerik fel a probléma súlyosságát?
Az iskolai gyermekvédelem nincs könnyû helyzetben. Jelenleg hazánkban az iskolában nem kötelezõ gyermek- és ifjúságvédelmi felelõs külön alkalmazása, ugyanakkor a hatályos köznevelési törvény meghatározta, hogy 2015. január elsejétõl a nevelési-oktatási intézmény vezetõje felelõs a gyermekvédelmi feladatok ellátásáért. Ennek érdekében gyakran egy intéz-ményben dolgozó kollégát jelölnek ki, aki egyéb oktatási-nevelési feladatai mellett ezt a mun-kakört is ellátja. Holott láthatjuk, hogy igen komplex feladatot kell ellátnia egy gyermekvédel-mi felelõsnek. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány feladatot (Hegedûs,2014):
l Problémafeltárás, segítés:
l A veszélyeztetett tanulóknál – a veszélyeztetõ okok feltárása érdekében – családlá-togatáson, segítõ beszélgetések útján megismeri a tanulót és a családi környezetét.
l Feltárja az indokolatlan iskolai hiányzások okait, szükség esetén ezt jelzi a szülõ-nek, a gyermekjóléti szolgálatnak, illetve a jegyzõnek.
l Az osztályban tanító pedagógusok jelzése alapján – a segítõszolgálatok címével – segít azoknak a családoknak, ahol anyagi okok vagy veszekedések miatt diszhar-monikussá vált életvitelük.
l Rendszeres óralátogatásokkal nyomon követi a hátrányos helyzetû tanulók tanul-mányi elõmenetelét, a tanórán kívüli viselkedését.
l A tanuló anyagi veszélyeztetettsége esetén kezdeményezi, hogy az iskola igazgató-ja indítson eljárást a tanuló lakó-, illetve ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál rendszeres gyermek-védelmi kedvezmény vagy rendkívüli gyermekgyermek-védelmi támogatás megállapítására, szükség esetén a támogatás természetbeni ellátás formájában történõ nyújtása érde-kében.
l Felméri a veszélyeztetett és hátrányos helyzetû gyermekek arányát az osztályfõnö-kök közremûködésével.
l Együttmûködés:
l Gyermekbántalmazás vélelme vagy egyéb pedagógiai eszközökkel meg nem szün-tethetõ veszélyeztetõ tényezõ megléte esetén értesíti a Gyermekjóléti Szolgálatot.
l A Gyermekjóléti Szolgálat felkérésére részt vesz az esetmegbeszéléseken, megke-resésre az osztályfõnökökkel együtt pedagógiai véleményt készít.
l Kapcsolatot tart a gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjaival, a kapcsolódó civil szer-vezetekkel.
l Tájékoztatás:
l Segíti az iskola pedagógusainak gyermek- és ifjúságvédelmi munkáját, tájékoztatja õket a gyermekvédelmi munkáról, arról, hogy miben tud segítséget nyújtani szá-mukra.
l Az osztályokat felkeresve tájékoztatja a tanulókat arról, hogy milyen problémával, hol és milyen idõpontban fordulhatnak hozzá, az iskolán kívüli gyermekvédelmi feladatokat ellátó intézményeket is bemutatja. Az alsósok esetében érdemes rajzzal
„elmagyarázni”, hogy kihez fordulhatnak, ha valamilyen problémájuk van.
l Az iskolában a tanulók és a szülõk által jól látható helyen közzéteszi a gyermekvé-delmi feladatot ellátó fontosabb intézmények (pl. Gyermekjóléti Szolgálat, Nevelé-si Tanácsadó, drogambulancia, ifjúsági lelkisegély-szolgálat, gyermekek átmeneti otthona stb.) címét és telefonszámát. Érdemes mindezeket az intézmény honlapján is megtenni.
l Gyermekvédelmi tanácsadást, tájékoztatást végez a tanulók, a szülõk részére.
l Tájékoztatást nyújt a tanulók részére szervezett szabadidõs programokról intézmé-nyen belül, illetve kívül (elsõsorban a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatokra gondolunk).
l Szervezés:
l Biztosítania kell a hátrányos helyzetben lévõ tanuló felzárkóztatását, ha szükséges korrepetálásokat szervezzen.
l Az iskola nevelési programja, gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos felada-tai keretében egészségnevelési, ennek részeként kábítószer-ellenes program, vala-mint bûnmegelõzési program kidolgozását segíti, szervezi, végrehajtását figyelem-mel kíséri.
l Adminisztráció:
l Statisztikai adatok összegyûjtése (hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetû gyermekek, étkeztetési ellátásra szoruló gyermekek stb.).
l Gyermekvédelmi munkaterv készítése minden tanév elején.
l A gyermekvédelmi esetekkel kapcsolatos iratanyagok kezelése (jegyzõkönyvek, esetnapló/esetmappa).
l Jelzési ûrlapok készítése, küldése az illetékes szerveknek.
Kriszta, Peti és Kati esetében már annak is örültünk volna, ha a pedagógusok idõben felfe-dezik a problémát, és elõször a szülõvel felvéve a kapcsolatot a segítõ beszélgetés keretein
belül próbálnak információt nyújtani arról, hogy kihez fordulhatnak segítségért. Sajnálatos módon nem egyedi esetek, ezért is érdemes tudni, hogy miként mûködik a jelzõrendszer a gya-korlatban. Minden pedagógusnak törekednie kell arra, hogy felismerje a tüneteket, merjen kérni segítséget, hiszen – mint legfõbb alapelv – jegyezzük meg: a gyermekvédelmi munka nem magányos küzdelem, hanem team-munka, amelyben többféle szakembernek kell szak-mai tudását összetenni a gyermek, fiatal érdekében.
Felhasznált irodalom
Hegedûs Judit (2014): Gyermekvédelem az iskolában. In: Rácz Andrea (szerk.):Jó szülõ-e az állam?: A corpotare parenting terminus gyakorlatban való megjelenése.Rubeus Egyesü-let, Budapest. 327–343.
Ranschburg Jenõ (2003):Félelem, harag, agresszió.Tankönyvkiadó, Budapest.
Varga Aranka (2014): Hátrányos helyzet az iskolarendszerben. In: Cserti Csapó Tibor (szerk.):Legyen az esély egyenlõ: Esélyteremtés a Sásdi kistérségben: a Sásdi Többcélú Kistérségi Társulás – TÁMOP 5.2.3 Integrált helyi programok a gyerekszegénység csök-kentése érdekében címû projektjének záró kötete: projektkötet.PTE BTK NTI Romoló-gia és NevelésszociolóRomoló-giai Tanszék; Sásdi Többcélú Kistérségi Társulás, Pécs; Sásd.
Szakirodalmi ajánlás a továbbgondoláshoz
Herczog Mária (2011, szerk.):A gyermekvédelem nagy kézikönyve.Complex Kiadó.
A gyermekvédelem nagy kézikönyve célja, hogy egy helyen legyen összegyûjtve minden olyan lényeges gyakorlati információ, amit a szélesen értelmezett gyermekvédelem területén tevékenykedõknek ismerniük kell. Az elvi alapok kifejtése során a Gyermekvédelmi törvény gyermeki és szülõi jogokkal és kötelességekkel kapcsolatos rendelkezéseit, a más ágazathoz tartozó alapvetõ gyermekvédelmi tevékenységeket, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellá-tások körét dolgozza fel, majd ezt követõen tárgyalja a gyermekvédelmi gondoskodás új rend-szerét és eszközeit.