amelyben az apró bulgár hirtelen egy akkora leckét kap csak úgy szemből, hogy majdnem kitér tőle a hitéből
„Ők egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége.”
Al Bakri az „unqalusokról” (Onogurokról; bizonyára a kavarokat nevezte így, mert a magyarokkal egy más, külön fejezet foglalkozik.) (Kmoskó Mihály fordítása, Zimonyi István átdolgozása, 8.:258. oldal)
„Midőn pedig az ugrok királya a Duna tájékára érkezett, látni akarta őt.”
Szent Metód életrajzából (MHK: 354. oldal; Thallóczy Lajos, dr. Hadinka Antal és Jagič V. fordítása)
A görögök császárjának a balkáni bulgárokkal támadt valami vitája; elrendezte Lövédivel, hogy a magyarok vonuljanak fel a Dunánál, hátha ettől a bulgárok megokosodnak. Kényes dolog volt, mert megtörténhetett, hogy a felvonulók át is csapnak ezt-azt ellopni a balkániak-tól, és akaratlanul is háború tör ki. Legbiztosabb megoldásnak az látszott, ha a kavar bulgáro-kat küldik Keszével, ők csak nem kezdenek önszorgalomból háborút a rokonaikkal.
Kesze már jó pár hete darvadozott az embereivel a delta mellett, amikor hírül vette, hogy egy nagyon okos ember fog felutazni a Dunán, aki Konstantinápolyból jön. Mindig lehet tanulni valamit, senkinek sem árt meg, ha egy ilyen világjárt emberrel áll szóba; Kesze is megüzente:
ha a tudós eljönne hozzá, szívesen látná, és meg is ajándékozná.
A tudós már nagyon öreg volt, fekete ruhát viselt és nagy szakállat, hosszú hajfürtjei közül néztek ki az okos szemei. Valami furcsa török nyelvet tudott, nagyon kitekerte a szavakat, de azért még meg lehetett érteni.
Miután ezt-azt megbeszéltek, Kesze jónak látta a lényegre térni:
– Nálunk a pusztán minden törzsfőnök azt hiszi, hogy csak ő a Jóisten igazi leszármazottja.
Mindegyiknek igaza nem lehet; honnan lehet megtudni, hogy kinek van?
– Ön szerint miért kellene a Jóistennek a fiát, vagy akármelyik leszármazottját leküldenie az emberek közé; anélkül nem tudná kormányozni a világot?
– De tudná... Azt mondja kend, hogy egyikük sem a Jóisten leszármazottja?
– Azt nem mondtam, fiam. Szólíthatsz atyádnak, hogy lássam, tiszteled a tudásomat, mert ha te is úgy akarod, úgy foglak tanítani, mint a tulajdon fiamat.
– Jól van, atyám; úgy szólítom – felelte Kesze mosolyogva.
– Mit teszel te, ha azt szeretnéd, hogy az embereid úgy cselekedjenek, ahogy te elvárod?
– Megmondom nekik, mit cselekedjenek.
– Mit teszel akkor, ha te nem akarsz elmenni hozzájuk?
– Üzenek nekik valakivel.
– Azzal üzensz-e, akiben a legjobban megbízol, hogy az üzenetet legpontosabban átadja?
– Azzal üzenek.
– És kiben bízhatsz meg jobban, mint a saját fiadban?
– Igen, értem már; de a sok főnök közül hogyan lehet kiválasztani azt, akivel a Jóisten valóban üzent?
– Ő észt adott az embereknek, hogy magukat kormányozzák; utána törvényeket küldött, hogy a jót a rossztól megkülönböztessék. Miért kellett volna még maradnia a fiának, miért nem térhetett volna vissza a szeretett atyjához, mint ahogy a te fiad is visszatér hozzád, ha a feladatát elvégezte?
– Azt mondja, atyám, hogy a törzsfőnökök közül egyik sem a Jóisten fia, mert az rég visszatért?
– Én hiába mondanék neked valamit is, fiam, mert te úgysem hinnéd el, de gondolkozzál, és rájössz.
– De már értem, atyám.
– Nem érted te még, fiam, tovább kell gondolkoznod. Ha üzensz a fiaddal, mit tesz ő, ha az üzenetet átadta?
– Nincs nekem még fiam, atyám.
– Az Isten jó, és ha megérdemled, biztosan ad neked. Ha majd lesz, és elküldöd, mit kell tennie, ha az üzenetet átadta?
– Mit tenne mást, visszajön hozzám.
– Miért nem marad ott?
– Minek maradna?
– Mert az embereid közül egy-kettő nem hallotta, hogy mit üzentél. Azok csak egy hét múlva térnek vissza. Meg kell-e várnia őket?
– Ha akarja, várhatja; de ők megtudhatják az üzenetet a többiektől is.
– Ha az üzeneted hosszú időre vonatkozik, évtizedekre – például azt döntötted el, hogy annak a nemzetségnek meddig tart azután a legelője –, meg kell-e várnia azokat, akik később születnek és nőnek fel, hogy az üzenetet ők is meghallhassák?
– Mindenkit nem várhat meg, mert a gyerekek folyton születnek; ők megtudhatják a parancsot az apjuktól is.
– De ha az apjuk azelőtt meghal, hogy ők értelmessé váljanak?
– Megtudhatják mástól is.
– Látod: szerinted is ez a dolgok rendes menete. Miért gondolod akkor, hogy a Jóisten más-ként cselekedett? Ő törvényeket szabott az embereknek, hogy azokat betartva boldogabban éljenek, és a saját fiát küldte el, hogy ezeket átadja. A fia lejött ezelőtt nyolcszáznyolcvankét esztendővel,55 átadta a törvényeket, és visszatért az atyjához. Miért kellett volna tovább maradnia?
– Hogy kormányozza az embereket.
– A Jóisten értelmet adott neked és a többi embernek, hogy kormányozhassátok magatokat, és pontos tanítást a helyes útra. A Jóisten azért adott értelmet neked, hogy rá tudj jönni az igazságra, és azért lelket, hogy keresd, amíg megtalálod. Lehet, hogy pár év múlva künde leszel, akiben szerintetek maga a Jóisten lakozik. Akkor tedd fel magadnak a kérdést: érzed-e magadban a Jóistent, az ő varázserejét? Beléd költözött-e akkor, amikor künde lettél, vagy ugyanaz maradtál, aki azelőtt voltál? Ha majd úgy érzed, hogy ugyanaz a személy maradtál, tedd fel magadnak a második kérdést: nem haragítod-e meg a Jóistent, ha méltatlanul az ő
55Király Péter történész szerint a Szent Metóddal való találkozás ebben az évben történt. (7.:86. oldal)
hatalmával kérkedsz, becsapod embertársaid56? Jegyezd meg ezeket a kérdéseket, mert meg kell válaszolnod őket majd! Ha majd megválaszolod, és nyitott lesz a szíved az igazságra, akkor eljön valaki, és az igazságot megmondja neked.
– Ki jön el, atyám?
– Valaki majd eljön, mert az Jóisten gondoskodik rólad is, mint ahogy minden más emberről.
Csak tőled függ, hogy a szavát elfogadd. Engedd meg, hogy most én kérdezzek valamit tőled:
milyen embernek tartod te a görögök császárát, okosnak vagy butának?
– Aki annyi embert vezet, buta csak nem lehet.
– Látod, és ő már megtalálta az igazságot. Miért vallaná a keresztény vallást, ha nem az volna az igaz?
– Még gondolkodom rajta, atyám. Addig is, ha a Jóistennel beszélgetsz, ne felejts el megem-lékezni rólam! Számíthatsz a bőkezűségemre.
– Nekem semmire sincs szükségem, az arany-ezüst csak értéktelen semmiség a legdrágább kincsem, a lelkem üdvössége mellett. Akkor leszek boldog, ha gondolkodol ezeken a dolgo-kon, és a te lelkedet is megmenthetem.
Kesze azért hívatta a tudós embert, hogy ezt a kérdést tisztázza, de úgy érezte: még jobban összezavarodott. A kazároknál volt mindenféle hittérítő; az egyik Mózest dicsérte, a másik Mohamedet, a harmadik Jézust, a negyedik Zarathusztrát; mindegyik azt állította, hogy csak az ő vallása az igaz, aki nem azt hiszi, az a pokolra kerül; a katonák jó nagyokat derültek az okoskodásaikon, cikizték is őket eleget; de ez a tudós ember egészen más volt. Egyelőre Kesze csak annyit határozott el, hogy még gondolkodik a hallottakon, és ha magától nem jut valamilyen eredményre, még beszélget okos emberekkel. Logikusnak tűnt, amit a tudós ember mondott, de az ősei vallását sem rúghatta fel csak úgy hirtelen.
56A török népeknél bűnnek számított, ha valaki Istennek adta ki magát alap nélkül. Jó példa erre a hunok vezetőjének, Attilának az esete, akit az itáliai hadjárata idején egy római költő, Marullus verssel dicsőített, és hazája szokása szerint Istennek (Mars fiának) nevezett (Calimachus elbeszélése szerint). Attila dühös lett a vers miatt, biztosan azt hitte, hogy az istenkáromlásnak ő is részesévé vált, amiért beszélni engedte, meghallgatta a rómait. Ő csak illa volt, hiszen a magyar krónikák szerint az apja, Bendeküz még élt.