▬▬▬▬▬▬▬▬▬◄►▬▬▬▬▬▬▬▬▬
Az újesztendő kezdetén Stuart egyesből kettesbe kapcsolt. — Hamarosan lényegesen több pénzre lesz szükségem, — közölte velem, — fel kell gyorsítanunk a drágakőátváltások menetét.
A kételkedés csírája szárba szökkent bensőmben, szemeimet gyanakvóan keskenyre húztam és sanda oldalpillantást vetettem rá.
— Még hány darabot akarsz beváltatni velem?
— Ne ijedj meg, nem túl sokat, de havonta egy kő ütemben hosszú évekig is eltarthat a tranzakciónk. Szeretném, ha legalább minden második héten lemennél Shahriyarhoz. Biztos vagyok benne, hogy van elegendő készpénze, és meg tudja duplázni beruházását.
— Shah… kicsoda?
— Azt hittem tudod a nevét, az iráni ékszerész.
— Óh, igen, a Sikh, aki nem hord turbánt.
— Perzsa, a jóember nemzetisége perzsa, de ne beszélj róla tiszteletlenül. Csak keresd fel kétszer egy hónapban és tégy úgy, mintha száraz üzletasszony lennél.
— Nem az iráni aggaszt. Inkább attól félek a bankban fognak gyanút.
— Ezt a problémát is meglehet kerülni. Hozd haza a pénzt és nyiss ki egy új bankszámlát, megint csak a kettőnk nevére, de egy másik bankban, javaslom az East River Savings bankot, New Rochelle-ben.
— Nem hangzik komplikáltnak, meg tudom csinálni, de várj egy pillanatra, már többször akartam kérdezni, ki is volt ez az Vito keresztapa? Mit válaszoljak, ha a perzsa kíváncsiskodni kezd és olyan bizalmas kérdéseket tesz fel, amire esetleg nem tudok válaszolni.
Stuart vigyorgott rám, mint csizmás kandúr az egérre, — Vito?
Egyelőre csak mondjunk annyit, bár sokszor jó hasznát vettem a vele való kapcsolatnak, a keresztapa csak képzeletem színes szüleménye.
Mondhatsz az iráninak, amit akarsz, senki élő fia nem fog meghazudtolni.
150
—
Joggal gyaníthattam volna, hogy Stuart unalmasan szürke személyisége mögött lényegesen több van elrejtve, mint amennyit a képzelet ártatlan szüleményeiként néha elővigyázatlanul a felszínre enged szivárogni. Túlságosan könnyen és önként vállalkoztam, hogy elvégzem a megnövelt futárszolgálatot. A megkettőzött feladat súlyos terhet csatolt már eddig is zsúfolt napirendemhez, és ahhoz, hogy jó feleség legyek és gondját viseljem Garrynek. El kellett végeznem az élelmiszer bevásárlásokat, főznöm kellett és rendben kellett tartanom a lakást. Nem volt mosógépünk és rengeteg időt elvesztegettem az alagsori mosógépeknél, ahol szinte minden nap mostam Garry ingeit, alsóneműjét és harisnyáit.
Természetesen a háztartási munkákat kizárólag Garry számára végeztem, semmi hasonló szolgálatot nem tettem Stuartnak, de akkor is a házimunka rengeteg időmet felemésztett, nem hanyagolhattam el semmit, nem akartam, hogy Garry bármiben is hiányt szenvedjen hűtlenségem miatt. Nem szerettem volna, ha gyanút fog, hogy kettős életem van és titkos szeretőt tartok. Szívemben Garry sorsát tartottam elsődlegesnek. És mindenekfelett, mindent meg akartam neki adni, az összes szexet, amennyi csak beléfért.
A feladat túlzottan nehéz elkötelezettségnek bizonyult és alaposan kimerítette erőforrásaimat. Vissza kellet vágnom Stuarttal való napközbeni találkáimat. Az újdonság izgalma és a tiltott különlegesség érzése eltompult és Stuarttal való intimitásom abszolút minimumra csökkent.
Stuarttal olyanná lettünk, mint egy összeszokott házaspár, akik végtelenül unják egymást. Felszínes csókot váltottunk, mondtam valami sietős kifogást és már rohantam is a bankba vagy valamelyik élelmiszer áruházba. Tartózkodásom ellenére Stuart nem követelődzött és továbbra is szerető gyengédséggel kezelt. Úgy éreztem, hogy egocentrikus egyéniségét tökéletesen kielégítette, hogy hetente kétszer beszívhatta testem illatát és megérinthette szoknyám szélét. Odaadásának és megértésének legjobb bizonyítéka volt, hogy megtartotta szokását, és továbbra is elhalmozott értékes arany és ékszerajándékokkal. Nagyobb
151
ékszerdoboz vásároltam magamnak és hamarosan az is megtelt szebbnél szebb darabokkal.
Február közepe táján a televízió hatalmas hóvihart jelzett mely egyenesen felénk tartott. Az északkeleti viharok egy díszpéldánya egyesítette a Grönlandi hideg levegőt a mexikói öbölről feláramló óriási páratömeggel. Szerencsére a vihar szombaton késő délután jött és a délelőtt folyamán be tudtuk fejezni bevásárlásainkat és el tudtuk végezni elintéznivalóinkat mielőtt a sűrű hóesés és a vészesen süvítő szél megérkezett és kegyetlenül lecsapott ránk. Röviddel ebéd után, nedves és fojtogató nagy pelyhekben, a vihar magja teljes erővel megrohamozta a várost. Az utcákon megállt az élet és siettünk haza lakásunk meleg biztonságába.
— Ez már nem tréfadolog, — Garry mondta, ahogy a havat leverte kabátjáról és készségesen egyetértettem vele.
— Az egyetlen értelmes tennivaló, — feleltem, — amit ilyenkor csinálni lehet, bújjunk az ágyba és próbáljunk átaludni a fergeteget.
Garry beleegyező vigyorral adott igazat. — Együtt, összebújva, mint két mormota télen a barlangjukban.
Délutáni alvásunkból kora estefelé ébredtünk fel. Garry kitekintett az ablakon. — A hó már legalább harminc centi vastag, — mondta, — és még mindig úgy jön le, mintha dunnából öntenék.
— Többet nem tudok aludni, — mondtam, — legalább egy hétre valót aludtam ma délután. Mennyi lehet az idő?
— Este nyolc óra felé van.
Mintha végszóra történne, az ajtócsengő megszólalt. Éppen időben, gondoltam, és kitártam lakásajtónkat. Stuart állt előttem és három karcsúnyakú flaska volt nála egy szatyorban.
— Bújj be, — mondtam, — mi hoztál?
— Ezek a palackok? — Stuart hunyorítva tanulmányozta a címkéket és hangosan olvasta a felírást, — három jegesre hűtött Szekszárdi Kadarka, a legjobb magyar borok mintapéldányai.
— Valóban csábító, — összehúzott szemekkel én is tanulmányoztam egy darabig a márkacédulákat majd megjegyeztem, —
— és miután úgy nézem, hogy egy darabig semmi más teendőnk nem lesz, és itt vannak ezek a borok, tartsunk egy kis ivászattal egybekötött mulatságot.
152
Garry belegyezően nevetett és elvette az üvegeket Stuarttól.
— Kerüljön csak beljebb, kedves bűntársunk. — hívta befelé.
Mialatt a két férfi előkereste a dugóhúzót és kinyitotta ez első palackot én előkerestem kehelyformájú, ünnepi borospoharainkat a sublódból. Mind a hárman bementünk a nappaliba és félig ürítve az első kadarkát Stuart töltött a poharakba. Felemeltük borainkat, koccintottunk és vendégünk kijelentette.
— Mije van a fának? Levele, hajtsuk le ezt az itókát az egészségünkre.
Hirtelen nagyot kortyoltunk az italból. Hogy jobban csiklandoztassam ízlelőmet és tovább élvezzem a pillanatot, mielőtt nyeltem, nyelvemmel körbeforgattam a számban a mennyei nedűt.
— Remek íze van, — mondtam — inkább édeskés, mint fanyar.
— Magas alkohol tartalom mégis kellemes bukét, — tette hozzá Garry.
Leültünk a díványra, én középre és a két férfi egy-egy oldalamra.
Jobb elérhetőség végett, akárcsak egy borkóstoló versenyen a flaskákat magunk elé tettük és amilyen hamar üríteni tudtuk poharainkat Stuart olyan gyorsan újratöltött mindenkinek.
— Sokat nem tesznek egy üvegbe, nézzétek az első már teljesen üres, — jegyezte meg Garry és kihúzta a dugót a második butéliából is.
Stuart borgőzösem morogta, — soha nem gondoltam volna, hogy a magyar borok ilyen jók.
Garry felemelte mutatóujját. — Hálás köszönettel tartozunk a bortermelő vidékek évszázados hagyományainak és a fáradhatatlanul dolgozó szőlőtermelőknek, akik lehetővé tették, hogy az évszázad legvadabb hóviharának kellős közepén ezt a drága nedűt itt élvezhetjük, itt a mi kies Bronxunkban.
— Anyám szinte férjhez ment egy olasz szőlőtermelőhöz, ——
Stuartnak dagadt a keble a büszkeségtől és körbenyalta poharának szélét.
— És mi történt? — Garry visszavágott, — a drága mama nem volt hajlandó lehúzni szattyánbőr csizmáját a szőlőtaposó hordóban.
— Nem, — fuldokoltam a nevetéstől és oldalba böktem férjemet,
— a fiatalasszony nem volt hajlandó buggyos gatyát húzni vagy leborotválni a szőröket a lába száráról.
Nagyon élveztük szapulni Stuart légből kapott famíliáját.
153
Mindenféle badarságokat összehadarva önfeledten nevetgéltünk és zabolázatlan térdmozdulatokkal egyre sűrűbben cserélgettem keresztbevetett lábaimat.
Egy óra eltelte és még egy üveg bor után felálltam és összehúztam a függönyöket.
— Nem kell a szomszédoknak mindent látnia, — jelentettem ki, —
— tegyünk fel valami zenét.
Odabotorkáltam a lemezjátszóhoz és feltettem Ravel Boleró szimfóniáját. A darab lassan indult, alig hallhatóan, de egy mindent elsöprő magasztos beteljesülés feszült ígéretével. Nem ültem le.
Kezeimet keskeny derekamra helyeztem és csípőmet lassú, hullámzó mozdulattal forgattam körbe a két férfi előtt, akik a díványon ülve csodálattal néztek rám, mint újszületett borjúikrek, akik anyjuk bozontos farkát látják csapkodni a szénában.
Kiöltözve, térden felül érő téglaveres szoknyámban és egy rövid ujjú violaszínű blúzban, hastáncot kezdtem lejteni előttük. Öltözetem alatt, egyszerű, de kicsiny és lazán rám illő, puhán kötött anyagú fehér bugyi takart és természetesen, mint máskor, most sem viseltem melltartót. Középmagas sarkú piros cipellőim növelték a provokatív hatást, melyet harangszerűen kiforduló és a tánc alatt szélesen felperdülő szoknyám széle okozhatott. Gondos munkával felrakva a rúzst, ajkaimat karmin pirosra festettem és a bornak melegítő hatásától arcom rózsaszínű fényességgel ragyogott. Ahogy ingadoztam és jobbra-balra mozgattam fejemet, vadgesztenye színű sötét hajam zászlóként lebegett kerekded vállaim körül és mélykék szemeimben buján csillogott a szenzuális vágy gonosz ígérete.
A puha, gyerektenyér nagyságú hópelyhek úgy ömlöttek lefelé, mintha az ég kihasított dunyhává változott volna és öntötte volna magából a pehelytollakat. A sűrű hóesés fehér paplanként borította be az utcákat, házakat és a házak oldalára szerelt tűzlétrákat és az örökké nyüzsgő élettel teli nagyvárost csendes, északsarki ürességgé változtatta.
A mindennapi erős utcazaj elfojtott puffanásokká tompult és egy titokzatos, mennyekből aláereszkedett megnyugtató csendesség egyesíteni látszotta az élők és az eltávozottak világát.
Pupilláik kerekre, csészealj nagyságra tágulva és tükrözve, hogy mennyire imádták kacéran kihívó bemutatómat a két férfi elbűvölt
154
szemekkel, fiatal és öreg egyaránt, megbabonázva bámult rám. Először Garry előtt táncoltam. Garry kinyúlt és kezeivel gyengéden simogatta csípőm izgató kerekségét. Kezei lecsúsztak térdemig, szoknyám széle alá ért és felfele nyúlva kitapintotta bugyim tetejét. Ujjai megkaparintották a nyúlékony gumipánt szélét és finom, de határozott mozdulattal lefele kezdte húzni erényem utolsó védelmi páncélját. Vigyázva, hogy megtartsam táncom zenét követő hullámzó ritmusát, könnyedén megráztam testemet és segítettem lefele siklani az apró ruhadarabnak.
Amikor meleg és szexi alsóruhám elérte lábujjaim hegyét, kecsesen egyensúlyozva egyik lábamon, a leesett nadrágocskát könnyed mozdulattal odarúgtam Garrynek. Garry arcához szorította a testem illatával átitatott anyagot, mély lélegzetet vett, mint ahogy egy szürkebálna a Csendes Óceán vizeiben beszívja a levegőt, megszagolta, és amikor eleget élvezett belőle átdobta a hívogatóan illatozó ruhácskát Stuart ölébe.
Középső ujját használva Stuart magasba emelte levetett alsóneműmet és közepén meglelte a még mindig nedves foltocskát.
Megcsókolta és mélyen beszagolva pikáns női illatomat beletemette arcát a ruhadarab legközepébe.
A Bolero, a világ legerotikusabb klasszikus zenedarabja, felkapta ütemét és egyre hangosabban harsogva delejes hullámokkal töltötte meg a szoba levegőjét. Blúzomat lassan kihúztam szoknyám szorításából és egyenként nyitottra pattintottam ingecském gombjait. Melleim hegyesen előre meredtek zászlóként lebegő és csattogó blúzomból, szoknyám szélét magasba emeltem és kihívó kacérsággal Garry szemébe néztem.
Sötéten fekete és sűrű bozótra emlékeztető pubis szőrzetem delejes körként közvetlenül Garry arca előtt forgott. Hipnotizálva, mint egy kobratánc által elbűvölt állatka, Garry remegő vággyal követte minden egyes csábosan ingerlő mozdulatomat.
Arcát rászorította szeméremdombomra, beszívta testem izzadtan édeskés parfümét, rám emelte szemeit és hitetlenkedő örömmel vizsgálgatta kipirult arcomat. A bor mámora és a pillanat elsöprő erotikája lerombolta ítélőképességét és kitörölte megmaradt józan gondolkozását. Úgy nézett rám, mintha most látott volna először meztelenen és mintha kettőnkön kívül nem lenne senki más, és örökön örökké, csak egyedül léteznénk ebben az egész hóval borított fagyos
155
világegyetemben. Nem látszott rajta, hogy érdekelné Stuart jelenléte, nem vette észre, ahogy a másik férfi ragadózó állat módjára közelebb hajolt hozzánk és bámulta mágneses vonzalmunk. Figyelően és egy kiéhezett vadállat vágyával arcán Stuart egy ocsmány hiénára emlékeztetett, aki el szeretné lopni egy királyi oroszlán kiérdemelt zsákmányát.
Stuart könyörgött, — Linda.
Minden kétségen felül, Stuart rettenetesen szerette volna, ha bevesszük játékunkba. De még nem érkezett el az ő ideje. Várnia kellett.
Meg kellett elégedni, hogy nézhetett minket. Garry volt az elsőrendű bonvivánom, Stuartnak meg kellett elégednie, hogy a súgólukból nézhetett minket.
Odavillantottam szemem neki. — Hé, te, maradj csöndben.
Folytatva táncomat és fenekem ritmikus riszálását, és derékszíjánál fogva megragadtam Garryt. Engedelmesen felemelte derekát és engedte, hogy kikapcsoljam övének fémcsatját és széjjelnyissam nadrágjának elejét. Garry magasba emelte alfelét és a nadrág lehullott a földre.
Turbékolva szóltam neki. — Dobáld le a többit is, akarom látni csupasz meztelenségedet.
Garry tehetetlen volt. Képtelen lett volna kihagyni, hogy kiélje élete legtitkosabb fantáziáját, szerelmetes felesége egy másik férfit gyötör és szexuálisan kínoz a szeme láttára. Engedelmesen, mint egy bedresszírozott cirkusz ló, aki a műsor részeként elszórja cifra díszeit, levette ingét, alsónadrágját és a szoba túlsó sarkába dobálta összes ruhadarabját.
Stuartot nem kérte senki, mégis követte Garry példáját és két meztelen férfi vett engem körbe a saját nappali szobámban.
Szégyentelenül, mint egy romlott, de szépséges varázslónő, gyönyörrel szemléltem ennek a két pervert, szarvnélküli ördögnek látványát.
Jól láthattam, a teniszjáték jót tett nekik, bőrük alatt nem volt zsíros szalonna és hiányoztak a kövérség torzult gumói, bőrük férfias egészséget sugárzott és minden csúfító hiba nélkül fénylett felém.
— Ezt már igen, — mondtam, — pontosan így szeretlek látni, mind a kettőtöket.
—
156
A hetvenes évek vége felé jártunk. A hatvanas évek szexuális forradalma már évekkel ezelőtt feje tetejére állította a világot.
Magazinok, könyvek, filmek és kukucskáló bemutatók és sokféle más szexuálisan kinyilvánított tömegirodalom vett körbe minket minden oldalról és alapjaiban változtatta meg erkölcsi felfogásunkat. Feleség cserélgetés, csoportos közösülés, palackforgató bugyi partik, a forradalmi szabadosság nélkülözhetetlen részeivé váltak. Abban a néhány felhőtlenül gondtalan és örömteljes évben, mielőtt az első hivatalosan is bejegyzett AIDS eset köztudomásra került, és mielőtt a kalandot keresők halálosan félni nem kezdtek a léhán viselkedőktől, mi úgy gondoltuk, soha nem fog eljönni az idő, amikor majd meg kell fizetnünk bűneinknek árát. A vietnámi háború szörnyű réme elmúlt és az ország súlyosan sebzett lelke lassú gyógyulás jeleit kezdte mutatni. A gazdasági élet még mindig romokban hevert, a világ termelőerőit tönkretette az egekig emelt olajár, de a korosodó hippi nemzedék fokozatosan észre tért és beismerte, hogy a pénzcsinálás fontosabb, mint a szeretkezés és a kábítószerek gyönyöre. Ezzel a megváltozott hozzáállással, és vitán felülálló kivételes tehetségükkel, a régebbi virággyerekek lassan kezdték kihúzni az országot a legmélyebb gazdasági posványból, amit a bőség országa valaha is elszenvedett.
Soha semmi közünk nem volt a hippi nemzedékhez. Soha nem lett belőlünk virággyerek vagy forradalomra uszító csavargó, gyűlöltük az értelmetlen háborút, de soha nem vettünk részt semmiféle háborúellenes tüntetésben. Nem aludtunk padokon egy városi közparkban, tisztaság, rend és egy biztonságos otthon mindig fontos volt számunkra. Soha nem voltunk galádul rosszak, de amikor az óra ingája átlendült a mérce túloldalára, nem volt meg bennünk a törekvés, hogy vezető szerepet játszunk az új és lendületes pénzügyi forradalomban, belekeveredjünk pénzszerzési csalásokba és vagyonokat csináljunk hazug hirdetési módszerekkel és a szegények tudatlanságának kihasználásával.
Gondoltuk egy becsületes mérnöki munkakör a sikeresség teteje és a gazdagság túlzott halmozása más, talán képzeletbeli emberek kötelessége és businesse.
Stuarttal való esetemet magánügynek tartottam, egy ártatlan viszonynak, amely kizárólagosan és behatároltan három egymással megegyező személy dolga és másra nem tartozik. Egy életre elköteleztük
157
egymásnak magunkat és nem volt szándékunkban, hogy egymásnak bajt okozzunk. Garry és én, mi fiatalok voltunk, és életünket még mindig a tisztesség útján akartuk végigjárni, egy családi otthont akartunk magunknak, kerttel, fákkal és virágokkal, sok gyerekkel és egy kutyával.
Mi soha nem akartunk a törvény ellen véteni. Garrynek csodálatos képzelőereje és színes fantáziája volt, és én imádtam férjemnek ezt a tulajdonságát. Hajlandó voltam áldozatot hozni, hogy emberemet boldoggá tegyem és kielégítsem ábrándjait. Soha eszembe nem ötlött, hogy teljesen lehetetlen egy tökéletes és hibátlan fizikailag létező emberi lényt találni, aki kielégíti hóbortjainkat és eltűnik, ha meguntuk játékainkat és többet nincs rá szükségünk.
Tisztán és egészségesen és fertőző nemi betegségek nélkül, Stuart az ideális házibarát volt. Nem tudott teherbe ejteni. Öreg volt és többet nem keresett feleséget magának, ami lehetőséget, figyelmen kívül hagyva esetünknek szexuális oldalát, már csak a nagy korkülönbség miatt is lehetetlennek tartottam. Gondoltam, Stuart kizárólag egy barátot keresett öreg, magányos napjaira. Alkonyodó szerelmének egy ideális tárgyat keresett, és semmi aljas szándék nem létezhetett benne. Stuart vagyonos embernek látszott és értékes ékszereket adott nekem. Nem volt családja, nem voltak gyermekei, nem volt régi szeretője, aki valaha is visszajöhetett volna, de még csak azt sem említette, hogy lenne egy közeli barátja. Én lettem egyetlen barátja, a szívbéli szeretője, azzal az egyetlen kitétellel, hogy tiszteletben fogja tartani házasságomat és respektálni fogja Garry iránt érzett szerelmemet. Ha Stuart betartotta a játékszabályokat, folytathattuk játszadozásainkat az idők vég nélküli végéig, de ha megszegte őket és visszaélt bizalmammal, a következmények magától értetődőek voltak. Nem akartam volna laza erkölcsű nővé válni, egy romlott, könnyen ágyba vihető mindenki babájává. Az aljasság és az árulás első jelénél azonnal megszakítottam volna férfibarátommal minden kapcsolatot és többé Stuart nem lett volna semmi más, csak egy arc az utcán, aki mellett köszönés nélkül elmegyek.
Letagadtam volna, hogy valaha bármi közöm volt hozzá és nem érdekelt volna, ha összetört szívvel és elhagyatva, valahol egyedül hal meg.
Azon felül, hogy az előcsarnokban vagy a liftben üdvözöltük egymást, egyetlen szomszéddal sem tartottunk kapcsolatot. Bíztam benne, hogy békén hagynak minket, nem terjesztenének gonosz
158
pletykákat rólunk, talán esetleg a hátunk mögött, ha gyanúsítanák, hogy van valami közöm Stuarthoz. New York városában éltünk és nem valahol egy tipikusan bigott amerikai kisvárosban. Nem volt szándékomban Stuarttal való viszonyomat örökre folytatni, és biztos voltam benne, ha közölném Stuarttal, hogy kapcsolatunkra pontot akarok tenni, minden ellenvetés nélkül elfogadta volna döntésemet. Indoklásnak még magamat is meggyőztem, mint egy egyenjogúsított modern nőnek, jogomban állt, hogy férfibarátot tartsak, és az egész ügy nem tartozik senki másra csak rám, férjemre és Stuartra. Emberek, férfiak és nők sokkal alávalóbb hűtlenségeket is elkövettek. Úgy éreztem, ez az eset az én saját, titkos és romlatlan házasságtörésem. Férjem része volt ennek az egész kalandnak és nem követtem el bűnt, ha táncoltam előttük és a két férfit egyidejűleg ingereltem szexualitásommal.
Arccal Garry felé letérdeltem a díványra. Megcsókoltam és nyelvemet mélyen bedugtam szájába majd lenyúltam és maszturbálni kezdtem péniszét. Hosszú húzásokkal, a sok gyakorlat teszi a mestert, lassan dolgoztam rajta és apró, megszakított hangokat kiadva Garry kéjesen nyöszörögni kezdett.
Annyira élvezte gyönyörét, hogy elvesztette figyelmét és többet nem tudta kézben tartani a gyorsan kialakuló események menetét.
Anélkül, hogy elvettem volna számat szájáról és elengedtem volna
Anélkül, hogy elvettem volna számat szájáról és elengedtem volna