▬▬▬▬▬▬▬◄►▬▬▬▬▬▬▬
Eltelt néhány nap. Egy titokzatosan misztikus nőies felsőbbség gyökereiből életre sarjadva, kezdeti megdöbbenésem helyt adott a megszokottságnak. Bízva benne, hogy biztosan kezemben tarthatom a fejlemények irányítását, bármi jellegű kapcsolat is alakuljon ki hármunk között, egy irreálisan könnyelmű magabiztosságot hagytam kifejlődni magamban.
Az önvád kellemetlen érzése, meggondolva felelőtlen flörtölésemet Stuarttal, az események arrogáns letagadására változott és felháborodottan kitámadtam volna férjemet, ha továbbra is ragaszkodott volna, hogy előhozza előttem buta és visszataszító szex fantázia szüleményeit.
Talán két hét is eltelt. Őszintén szerettem volna szeplőtelen és bűnmentes maradni és hűtlenkedésem gondolatait mélyen el szándékoztam temetni a mindennapi élet egyhangú elégedettségének homokbuckái alá.
De a lángoló nyár melege és a magányban eltöltött hosszú órák visszahozták szégyentelen és átkozottan pokolravaló vágyakozásaimat.
Társas lénynek érezve magamat, beszélgetni, érzéseimet megosztani akartam, incselkedni és kínozni, és Stuartot ugyanarra a szenvedésre kárhoztatni, amit nap-nap után nekem kellett elszenvedni.
Két hét után, egy csendes kora reggelen, ahogy egy újabb unalmas nap eljöttének fenyegetése fojtogató teherként nehezedett elhatározásom gyenge tartóoszlopaira, hirtelen ötlettől ösztökélve feltárcsáztam Stuartot.
— Helló, — indítottam óvatosan.
— Linda, — Stuart fuvolázott felém a vonalból, azonnal tudta ki vagyok. — Te vagy az? Nagyon régen nem hallattál magadról. Mi van veled?
— Nincs semmi különös, — feleltem és rövid szünetet tartottam, mint utolsó megfontolást, mielőtt elindulok a csúszós lejtőn, melyet
87
fékjeim ellenőrzése nélkül választottam ki magamnak.
Kis várakozás után folytattam, — csak el kell mondanom neked valamit.
— Mond nyugodtan, — Stuart kedveskedett mézédesen a vonalon keresztül, — nekem mindent elmondhatsz.
Mély lélegzetet vettem. Szenvtelennek, tárgyilagosnak és a tényekre szorítkozónak akartam hangzani és próbáltam hangom izgatott reszketését leplezni.
— Szeretkeznem kellett Garryvel, — mondtam és vártam a hatást.
Hosszú hallgatás következett a vonal túloldalán. Csiklandós izgalom futott végig rajtam és visszafojtottam lélegzetemet. Mondj már valamit te hétpróbás lator, morfondíroztam és éreztem az oxigénhiány elszédít. Nagyon sokára, Stuart végre megszólalt, és az ügyetlenül elrejtett izgalmat szinte ki lehetett tapintani hangjában.
— Hiszen ez természetes, Linda. Garry a férjed, nem nyilvánvaló, ha akarja, oda kell adnod magad neki.
Te agyalágyult, füstölögtem magamban, de nem adtam fel, tovább incselkedtem. — Éjszakai merevedése volt, — részleteztem, — és betette hátulról. Nem utasíthattam vissza anélkül, hogy gyanút ne fogott volna.
Ebből semmi nem volt igaz. Ez egy centet sem érő női tucathazugság volt. Legutolsó szerelmi akciónknál, lényegesen több alkalommal, már jó párszor, amióta legutoljára Stuarttal találkoztam, és mint mindig, nagyon is aktívan kivettem a részemet.
— Linda, — Stuart válaszolt, — hogy beszélhetsz így? Te bizonyára szereted Garryt és Garry megérdemli szerelmedet. Garry a te fiatal férjed, és szeretkeznetek kell, amennyi belefér. Garry imád téged és nagyon jó hozzád.
Gyagyás, gondoltam, kinek drukkolsz te alávaló bandita, és felháborodott hangon kérdeztem.
— Stuart, ez téged kellene, hogy zavarjon? Mit értsek ez alatt?
Már nem akarsz többé engem?
— Persze, hogy akarlak, — a vonalon keresztül tisztán hallottam, ahogy rekedtes, mély hangján folytatta, Stuart torka elszorult az izgalomtól és vágytól. — Még a saját életemnél is jobban akarlak, és éppen ezért, mert ilyen nagyon szeretlek, csakis a javadat akarom. Én már túl öreg vagyok, hogy férjed legyek, de ha te kedvelsz engem és
88
akarod, életem végéig az imádód leszek, és ezt őszintén ígérem, rajtad kívül egyetlen más nő sem fog létezni számomra.
Ez tényleg nagyon eredetinek és igaznak hangzott. Nem kételkedhettem Stuart szavaiban. Természetesen a férfiak még a nőknél is jobban hazudnak és nagyon jól tudtam, mint Karenin Anna, ha egyszer viszonyra léptem szeretőmmel, elárulhat, becsaphat, otthagyhat szégyenemben és utálkozva kinevethet, ha felelősségre merem vonni.
Még nem döntöttem el, hogy mit is fogok cselekedni. De a labda fel lett hajítva a levegőbe, felém repült és bele kellett ütnöm. Ajkamra forrott a szó, nem tudtam beszélni, légszomjam volt és fuldokolva kapkodtam a levegő után. Mellkasom mélyéből a felszínre áradva hangom csobogó vízként ömlött a telefonvonalon keresztül Stuart felé, mintha egy balzsamos nyári éjszakában, valahol egy középkori olasz városka főterén én lennék a reneszánsz szökőkút közepén álló a vízköpő nimfa.
— Stuart, gyönyörűen fejezted ki magad, — áradoztam, — tudom, szavaid szívem mélyéből jönnek, de én jó feleség vagyok. Szeretem férjemet és ameddig élek boldoggá szeretném tenni. — Itt megálltam, most következett a legtrükkösebb rész, és egy alkalmatos hasonlatot kerestem hozzá. Jezabel legördögiebb leánya elhatározta, hogy megtöri a férfiak hatalmát. Vagy az amazonok átkelnek a Rubiconon, aminek persze semmi értelme nem volt. Tehát kihagytam a hasonlatot és folytattam.
— De téged is akarlak, mint egy jó barátot, már úgy értem, egy nagyon közeli jó barátot. Szükségem van rád, nagyon kedvellek, de nem szabad azt gondolnod rólam, hogy lazaerkölcsű nő vagyok, akit könnyen megkaphatsz. Mielőtt bármiféle további lépéseket teszünk kapcsolatunk kibővítésére, lényegesen jobban meg szeretnélek ismerni. Ha továbbvisszük kapcsolatunkat, én nagyon sokat reszkírozok, de mégis, valami megmagyarázhatatlan okból, hajlandó vagyok vállalni a kockázatot.
Úgy vettem észre, Stuartnak tetszhetett, amiket mondtam, Válasza tele volt előrevetített prognosztikával és hajlandósággal, hogy a házasságtörés bűnét elkövethesse velem.
— Várom a feltételeit, nagyságos asszony, — mondta ünnepélyesen.
— Ne érts félre, — kezdtem, — most felmegyek hozzád, de nem azért amiért gondolod. Remélem, úriemberként fogsz viselkedni.
89
— Természetesen, úgy, mint régebben. Mint egy jó barát, semmi több.
— Akkor, — szónoki szünetet tartottam, — nyugodtan megbeszélhetjük feltételeimet. — De tovább nem bírtam nevetés nélkül megállni a komédiázást és elkezdtem kuncogni.
Stuart vette a lapot és nevetni kezdett, mintha valóban jó tréfát mondtam volna. — A békekötés és a jó viszony feltételeit, nem?
Többet nem hallottam, már előző mondatom végén elhatároztam, hogy leteszem a telefont és mozdulatom lendülete nem adott időt, hogy reagáljak Stuart válaszára. Nem hívtam vissza, nem volt okom, hogy tovább magyarázkodjak.
A telefont visszatettem a helyére, hátradőltem székemben és elengedtem magam. Mint béna madár szárnyai a macska szájában, karjaim úgy lógtak lefele a fotel karfájáról. Mibe keveredek itt bele, tépelődtem. Veszedelmesen vonzódok egy nálamnál jóval idősebb férfihez? Nem tudtam megmagyarázni magamnak miért akarnám nyakamba venni ezt a terhet; talán ez volt az én eredendő elrendeltetésem, amit, mint halandó lény képtelen voltam befolyásolni.
Stuart becsületességébe és titoktartásába helyeztem mindent, amit idáig életemben elértem, házasságomat, jövőmet, gyermekeim jövőjét.
Elmémnek normális egyensúlyát kockáztattam. Nem tudtam ujjammal ésszerűen rámutatni mi volt az, de balga óhajokkal telt agyamnak megengedtem, hogy ostoba belső megérzésem bíztasson akcióra és megígérje nekem, hogy a végén, mind a hármunk számára, minden jóra fog fordulni.
Átmentem a hálóba és megálltam a beépített szekrény ajtajára szerelt ember nagyságú tükör előtt.
Álmélkodó csodálattal szemlélve a látványt egy elbűvölő szépségű fiatal nőt láttam magam előtt állni. Felhúztam hálóingem alját és szemem megakadt a fekete háromszög látványán, ami titokzatosan bukkant elő a selymes anyag puha redői alól.
Bűnösen buja érzések kerítettek hatalmukba, saját meztelenségem látványa felizgatott. Nem tudtam megállni, hogy ne gyönyörködjek tükörképmásomban.
A hálóinget az ágyra dobtam és markom kelyhébe fogtam mellem kereken duzzadó dombjait. Összeszorítottam őket, és ujjaim hegyével
90
érett eperhez hasonló bimbóim kerek hengerét megcsíptem és körbesimogattam az alattuk elterülő tenyérnagyságú udvar csokoládészínű barnaságát.
— Nőjetek nagyra és maradjatok kemények boszorkányos kísértőim, — suttogtam felhevülve. Mutató ujjamat belenyomtam köldököm kútkávájába, és közép és hüvelykujjaimmal összecsípve felemeltem a hasam közepét borító kövérkés bőrt. Keskeny derekam alatt kezeimet csípőre tettem és csodáltam hosszú combjaim, izmos karjaim és táncosnői bokáim. Medencecsontom széles volt és erős, mintha egy Hellenisztikus szobrász legszebb női alkotása lennék. Vállaimat hátrafordítottam és meglestem fenekem domborulatát, kemény, rugalmas, selymesen ragyogó rózsaszín bőrrel bevonva, két kereken kiduzzadó part és közte a zabálni valóan titokzatos árok szédítően erotikus mélységét.
— Te pokolfajzat, — figyelmeztettem a tükröt. — Hagyd abba, ne csábíts a rosszra.
Gyengéden simogatva hasamnak tökéletes kerekségét, gondosan átvizsgáltam hibátlan bőrömet és egyetlen foltot sem találtam, amit kifogásolhattam volna. Hajamat leengedtem hátam közepéig és úgy éreztem, mint egy nárciszvirág, aki szerelembe esett saját magával.
— Csodálatos dolog nőnek lenni, — suttogtam a tükörnek.
— Különösen, ha fiatal vagy és szépséges, — felelte a tükör és vágyakozva nézett vissza rám, — nézd meg magadat; arcod mennyire ártatlan, és azok a csintalanul csábító szemek, keskeny orrocskád és erotikával telt duzzadt ajkaid, kell még mondanom tovább.
Magabiztos gőggel arcomon szembenéztem a gonosz tükörrel.
Egyik kezemmel eltakartam melleimet, a másikkal vénuszdombomat és színháziasan kihívó pózban büszkén kijelentettem.
— Signore Botticelli, itt vagyok, Vénusz istennő megszületett.
Az ablakon kívül, a Webster Avenue-en, száguldó tűzoltóautó vad szirénája törte meg a csendet és az éles sikoly visszabillentett a valóságba.
— Romantikus idióta, — szidtam magamat és rosszallóan csóváltam fejemet.
—
Felöltöztem, ezúttal tisztességesen, egyszerű vászonalsóneműt
91
vettem magamra, fekete hosszúnadrágot és fehérszínű, poliészter blúzt fél karomig érő ujjakkal. Kifésültem hajamat és magas kontyba tornyoztam.
Teljesen felöltözve, utolsó simításként egy leheletnyi kölnit locsoltam kebleim fölé.
Még csak délelőtt tíz óra, még volt néhány szabad órám mielőtt el kellett kezdenem készíteni Garry vacsoráját.
Fellépkedtem a kétemeletnyi lépcsőt Stuart lakásához és halkan megkoppintottam ajtaját. Két apró kapirgálás, és azonnal ugrott és kinyitotta a zárat. Bementem és az ajtó szinte magától csukódott be mögöttem. Már voltam nála máskor is, de most valahogyan másképpen érződött, ez már több volt egy egyszerű ismeretségnél.
Máskor mindig a konyhába telepedtünk le, ezúttal a nappaliba mentünk, mintha szerelmi találkánk lenne.
Kényelembe helyeztem magamat az egyik fotelban és Stuart leült a díványra. A szoba szépen be volt rendezve és tisztaság volt, meglepő gondozottság egy magányos, vénlegény otthonában.
Stuart két poharat és egy üveg vörösbort tett a koktélasztalkára.
Töltött mind a kettőnknek és koccintottunk. Stuart gyorsan, nagyot ivott a magáéból én éppen csak megnedvesítettem ajkaim és letettem magam elé a poharat.
Hosszasan, tekintetem tele kérdésekkel, Stuart szemébe néztem.
Visszanézett, pillája nem rebbent, becsületes, álnokság nélküli, semmit el nem takargató, de mozdulatlan és eltökélt szemekkel állta tekintetemet.
A csillagát neki, gondoltam és nekikezdtem.
— Stuart, gondolkoztam; — mondtam komolyan, — ez nem játék, kapcsolatunk nem egy könnyű kaland. Teljesen biztosnak kell lenned abban, hogy szeretni akarsz és hajlandó vagy minden kikötés nélkül elfogadni feltételeimet. Beleegyezhetnék egy átmeneti viszonyba, de a te teljes elkötelezettséged nélkül életem végéig bánnám könnyelműségemet.
Soha többé nem tarthatnám magam hűséges asszonynak, szerető feleségnek és ez elviselhetetlen teher lenne vállaimon. Örök kárhozatra lennék ítélve, és gyalázatos erkölcstelenségemet állandóan rejtegetnem kellene Garry előtt.
Stuart megértően bólintott és gyengéden simogatta kezemet. Arca szemérmes mosolyra torzult és beszélni kezdett:
— Linda, ez a legtermészetesebb. Ahogyan már a telefonon
92
megmondtam, te vagy az a mesebeli nő, akire egész életemben vártam.
Már zsenge fiatalember koromban, évekkel azelőtt, hogy te születtél rólad álmodtam. Kérlek, fogadj el szeretődnek és soha nem fogod megbánni döntésedet.
— Nem akarlak elcsábítani, — mondtam és fennhéjázó felsőbbséggel keresztbevetettem lábaimat, — nézd, milyen öltözéket vettem magamra. Egyszerű, szerény, ezt neked is kell látnod. Fel tudnálak izgatni, hogy elveszítsd fejedet és bármit megígérj, amit követelek, csakhogy megkaphass. De azt akarom, hogy józan fejjel fontold meg döntésedet, és ne szexuális hormonjaidtól elvakítottan. Lesz néhány szokatlan kérésem és válaszaid alapján fogok ítélkezni feletted.
Úgy vettem észre, utcanyelven kifejezve, Stuart bevette hazudozásaimat. Gondolkodóan keskenyre húzta szemét és nagy komolyan hallgatta, amit megetettem vele.
— Mindenre készen állok, — mondta, — kezdheted.
— Meg kell ígérned; rajtam kívül senki mással nem lesz intim, fizikai kapcsolatod.
— Megígérem, — felelte Stuart szemrebbenés nélkül.
— Meg kell ígérned; barátaidnak és ismerőseidnek nem fogsz velem dicsekedni, ez nagyon fontos, kapcsolatunk a kettőnk titka marad.
— Megígérem.
— Meg kell ígérned; soha nem fogsz bántalmazni, sem szóval sem tettel és soha nem fogsz megütni. Soha nem fogsz fenyegetni és soha nem fogsz velem ordítozni.
— Megígérem.
— Megígéred, hogy soha nem fogod kapcsolatunkat elárulni Garrynek.
— Ígérem.
— Kapcsolatunknak azonnal véget vetsz, ha megkérlek rá.
— Össze fogod törni szívemet, de engedelmeskedni fogok.
Elegendő badarságot összehalmoztam, gondoltam, ideje lenne, hogy befejezzem, ünnepélyesen esküre emeltem a jobbomat és intettem Stuartnak, hogy csinálja utánam.
— Férfiúi felelősséged tudatában, kijelented-e és ígéred, hogy az előtted megjelent hölgyet elfogadod szeretődnek.
— Kijelentem és ígérem.
93
Figyelmesen néztem Stuart arckifejezését, gúnynak még csak árnyalata sem látszott rajta, hogy kinevetné naiv viselkedésemet.
Felálltam, szálegyenesre húztam magamat és színésziesen kijelentettem.
— Rendben van, megcsókolhatod a menyasszonyt.
Stuart is felállt és életünkben először megcsókoltuk egymást. Csak egy futó, leheletnyi csók összezárt ajkaimon, nem volt semmi több. Ez a szinte üzletszerű kérdez-felelek, teljesen kivette a romantikát és a szenvedélyt belőlünk, szerencsére jókor, mielőtt éppen belelendültünk volna. Garry tudta miket tanácsol, szeretőm megtalálásának feltételeit olyan hivatalosan üzletszerűre szabta, mintha egy mérnöki tárgyaláson a szerződés részleteit, meggondolva és átbeszélve minden lehetőséget és biztonsági meggondolásokat. Annyira, hogy az egész pokolravaló dolog egy fabatkát sem ért többet. Mit ér egy szerelmi eset, ha nem bűnös kaland, mit ér a gyümölcs, ha nem a tiltott fáról lesz leszakítva, mit ér a viszony, ha nem veszélyes és kockázatos. A test eredendő bűne spontán kell, hogy meghozza a kielégülést, a lángoló mámor hevületében, gondolkodás és megfontolások nélkül kell vétkezni.
Kegyetlenül rosszul és megszégyenülve éreztem magamat, Stuartot elnyomtam magamtól és megindultam az ajtó felé.
Mentem, de Stuart utánam szólt, — Linda, ezt másképpen, ennél sokkal jobban is csinálhatnánk. Hadd öleljelek meg.
— Stuart, ne haragudj, — feleltem, — mennem kell. Meg kell főznöm Garry vacsoráját.
— Rendben van, — kérlelt, — de amit mondtam szívemből mondtam. Mi egy igazi szerelmespár vagyunk, akár egymáséi leszünk fizikailag akár nem.
Lehet, hogy tetszett, amit Stuart mondott, talán egy titokzatos Mona Lisa mosollyal elismertem őszinte becsületességét, de nem álltam meg és lassan kilépkedtem lakásából. Stuart nem állt utamba, nem próbált visszatartani, csak nézett utánam és szemei megteltek könnyel.
— Linda, szerelmem, — kérlelt, — hadd adjam oda neked lakásom kulcsát. Ha bármire szükséged van, ha bármikor beszélni akarsz velem, csak gyere fel hozzám és én itt leszek, és szerelmesen, vágyó szívvel és ölelő karokkal fogok örökké várni rád.
Elvettem a kulcsot, de nem álltam meg. Lassan, mint egy
94
méltóságteljes vitorlás hajó, mely elhagyja a kikötőt ahol rövid időre megállt, otthagytam Stuart lakását. Várjon, ez a szerelmi viszony vele, a Bronxi feleség esete, csak akkor fog megtörténni, ha én akarom, és akkor, amikor én akarom.
95