Harmadik Fejezet - A Bronxi Feleség Esete

▬▬▬▬▬▬▬◄►▬▬▬▬▬▬▬▬

A következő két vasárnapon keresztül, szorosan egymás mellett ültünk a templomban, és utána együtt ebédeltünk Tóth néni éttermében.

Kapcsolatunk milyenségét bensőbb szintre emelve Garry javaslattal állt elő.

Hangja kissé remegett az ijedelemtől, ahogy kérlelt, nyilvánvalóan rettegett a visszautasítástól, amit kissé viccesnek találtam.

― Imádok autótúrákat tenni a hegyekben, kényelmes nagy kocsim van, arcátlan tolakodónak tartanál, ha megkérnélek, hogy tarts velem?

Próbáltam elfojtani meglepetésemet, de egy apró, nőies örömsikoly csak kicsúszott a számon. Invitálása, a hátsó és alantas szándék nyilvánvaló, bár nem éppen beleillő karakterébe, kockázatosnak tűnt az én szempontomból. Ki akart emelni szokásos környezetemből. Tetszett nekem a fiú és szerettem társaságát, de mi lesz akkor, ha egyszer kettesben maradunk valahol az erdőkben, megvadul, szex őrült lesz belőle és nekem támad.

Aki nem mer, az nem nyer, fontolgattam és hírnevemet hazárd módón feltéve alantas pletykát el nem indító megbízhatósága ellenében, elfogadtam javaslatát.

― Nem veszem arcátlanságnak, elmegyek veled kocsikázni.

—

Következő szerda reggel Garry földalatti helyett kocsijával ment dolgozni. Kicsit korábban meglógott munkából és hazafelé mentében felvett engem a baptista templomnál. Fent a Bronxban, arrafele ahol szobája volt megálltunk egy pizza gyorsbüfénél és vettünk egy sajtos-paradicsomos lepényt. Elvitt a házhoz ahol lakott és a bejárati lépcsőkre telepedve befalatoztuk az ízletes olasz ételt. Garry nyilvánvalóan nem tudta, hogyan illik megvendégelni egy nőt az első randevún, de annyira

fiatalok voltunk és nem törődtünk a szabályokkal, az udvarlási etikett megszegését nem tartottam megbocsájthatatlan bűnnek. Nem a kivitelezés, hanem a szándék volt fontos. Főleg az, hogy szaftos pletykákra éhes és hegyező fülekkel megáldott gyülekezeti tagok ezúttal nem hallgathattak ki minket.

Kivéve Mrs. Némethet, aki gondolom, ott állhatott a meglebbenő függöny mögött az első emeleten és árgus szemekkel figyelte mozdulatainkat.

Garry megállás nélkül áradozott, hogy mennyire szereti ezt a környéket. Egy egész litániát szavalt a fülembe mindenféle jelentéktelen hétköznapi dolgokról és részletesen lefestette nekem vénember szobatársait. Nem nagyon érdekelt egyik dolog sem, de szerettem hallgatni hangját és hagytam, hogy locsogjon, mint egy vénasszony.

Miután elfogyasztottuk a lepényt és megittuk hozzá a kötelező kólát elindultunk a Bear Mountain természetvédelmi parkerdő felé.

Június vége volt, az év leghosszabb napjait élveztük, bőségesen volt még időnk naplementéig. A kocsi nyolchengeres motorjának halk, egyenletes zúgása megnyugtatott és elbágyasztott. A mellettünk elsuhanó erdők dús zöldje varázslatos érzéssel töltött el, és bátorságot adott, hogy komoly téma irányába tereljem beszélgetésünket.

― Garry, milyen fajta mérnök vagy?

― Tervező gépészmérnök.

― Van abban valami fantázia?

― Mit értesz ez alatt, ― Garry kérdően rám nézett oldalvást és elmosolyodott.

― Azt, hogy, ― feleltem tétovázva, ― lehet ezzel a tervezés dologgal pénzt csinálni?

― Hogyne, ― mondta és az utat nézte, ― ha elég gyorsan és hibátlanul készíti el valaki a tervrajzokat.

—— De hogy állsz vele te? Elég ügyesen csinálod? Szeretnek a munkahelyeden?

― Nagyon szeretnek, én vagyok a tökéletes beosztott. Az iskolában az első tanulók között voltam és ma kiváló tervezőmérnök vagyok. Ha lesz elégendő gyakorlati évem professzionista mérnök engedélyt szerzek és tervrajzokat írhatok alá.

― Mennyi gyakorlat szükséges ehhez?

― Négy év, de azon felül le kell tennem az államvizsgát, ami egy nagyon komoly és nehéz próbatétel.

― Miért van az, hogy csak egy szobára járós legényszállóban laksz?

― Miért költsem a pénzemet egy teljes háztartás fenntartására, ha nincs családom? A legényszálló teljesen kielégíti igényeimet.

Kifutottam az udvariasság határain belül eső kíváncsiskodásokból, és buta módon fenn akarván tartani a beszélgetést valami nagyon ostoba szemtelenséget kérdeztem.

― Garry, te itt nem hazudozol nekem, ugye?

― Miről hazudnék? ― felelte sértődötten.

― Erről az egész mérnökségről. Meg bármi másról.

― Nem hazudok, ― mondta és durcásan elhallgatott.

Tovább kocsikáztunk néhány mérföldet, Garry nem beszélt.

Megijedtem, hogy megsértettem és találni akartam valami kellemes témát, amivel kibékíthetem. Már régebben észrevettem, hogy lesi a szoknyám alól kivillanó combjaimat. Biztosra vettem, hogy könnyen kihasználhatom erősnek hitt érzéki vonzalmát testi kincseim iránt. Semmi körülmények között nem szeretettem volna, ha pont ma délután félénken visszahúzódik és bezárkózik előlem.

Könyökömmel pajkosul oldalba löktem és tréfás hangon faggatni kezdtem.

― Neked nincs semmi kérdésed, nem akarod tudni, hogy ki vagyok én?

― De akarom.

― Hát akkor kérdezz.

Félszeg erőfeszítéssel mosolyogva, mintha viccből mondaná, komoly és teljesen jogos kérdést tett fel. ― Hát igen, mondj valamit magadról, férjnél vagy?

Garry széles jókedvemben talált, tudtam már szinte ráharapott a csalétekre, de nagyon jól esett incselkedni vele. Kicsit kínozni akartam, gyorsan megcseréltem a vádló és a vádlott szerepét, úgy tettem mintha megfogott volna és meglepetést színleltem.

― Kérdezz valami könnyebbet, ― mondtam.

― Komolyan kérdeztem, ― felelte és szegény fiú majdnem sírt.

― Voltál e valaha férjnél, és honnan tudjam, hogy nem vagy menyasszony és valahol messze valaki vár reád.

Most már nagyon minden lébe kanál kezdett lenni. Meg kellett leckéztessem, kacagni kezdtem és ráütöttem a térdére.

― Miért akarod tudni?

― Igen vagy nem, ― követelte mérgesen.

― Soha nem voltam férjnél és nincs fiúm.

― Hát ez, hogy lehet, egy ilyen csinos lány?

― Ne faggass, még nem találtam meg az igazit.

― Gyereked van-e? ― Kérdezte és oldalról rám meresztette a szemét.

Elvörösödtem. Ilyet kérdezni már igazán szemtelenség. Ideje lesz, hogy a sarkamra álljak és helyreigazítsam ezt a latrot. Mérgesen összehúztam a szememet és odavágtam neki.

― Nincs, miket nem gondolsz rólam?

Garry nem válaszolt. Nyilván rájött, hogy milyen ostoba dolog volt zabigyerekekről kérdezni. Ha egy pár lurkó sürgölődött volna a szoknyám körül már régen megmondtam volna neki. Felhajtottunk a hatalmas Tappan Zee hídra. Lenéztem az alattunk szélesen elterülő hatalmas vízre és kíváncsiskodó figyelemmel tanulmányoztam a masszív acélszerkezetet összetartó szegecseket. A híd hosszú volt, vagy tíz percig is hajtottunk rajta, mire lejöttünk a rámpáról már szinte fájt a csend, ami kialakult közöttünk.

Garry felé fordultam és ránéztem.

― Garry, kérdezhetek valami fontosat.

― Kérdezz, állok elébe.

― Te mindig ilyen kacifántosan komoly vagy, ― mondtam, kinyújtottam kezemet és rátettem kormányon nyugvó jobbjára, ― Ne félj tőlem, nem vagyok harapós.

Ha szavaimból nem is, de hangomon megérezhette, hogy befejeztem a csipkelődést. Rám nézett egy pillanatra és olyan kedves hangon válaszolt mintha egy szerelmes fuvola szólalt volna meg egy holdas nyári éjszakán.

― Tudom, Linda. Nem félek, és nagyon vonzónak talállak.

Balkezével erősen tartotta a kormányt, gyorsan mentünk és az

országút kanyargós volt, és jobbjával gyengéden megszorította bal kézfejemet.

Hallgattam és visszaadtam a szorítást. Garry folytatta szavait.

― Úgy érzem, ― mondta, ― mi ketten sok mindenben megértjük egymást.

― Miből gondolod, ― kérdeztem halkan, ― mond el nekem, mi késztet ilyen szavakra?

― Nem tudom, ― Garry felelte, hozzám hajolt és arcunk összeért,

― csak olyan jó érzés, ha veled vagyok.

Vállára hajtottam fejemet és suttogva válaszoltam. ― Köszönöm, Garry, szeretem hallgatni, ha szívedből beszélsz.

Nem váltottunk több szót. Nem akartuk megtörni a varázst és emlékezetünkben örökre el akartunk raktározni a csodálatos pillanatot.

Utunk céljához közeledve hamarosan rátértünk a Palisades parkútra és tíz mérfölddel később behúztunk egy terjedelmes piknik, uszoda és sport területre.

Garry a hatalmas, de teljesen üres parkolóhely legszélső sarkába vezette a Chevrolett-et. Kiszálltunk és felkapaszkodtunk egy füves ösvényen. Fent, talán hat méterrel magasabban, de közvetlenül kocsink felett, tisztes távolságra a gyakran járt utaktól, leültünk egy sziklára.

Tőlünk nyugati irányba, a végeérhetetlenül hullámzó erdő borította hegygerincek kontúrja mögé bukva, az elfáradt nap egyre lejjebb ereszkedett. Az alkonyodó tűzgömb sugarai az arany és vörös színek ezernyi árnyalatával festették be a sötétedő eget, és a fák teteje és a hegyek véres lángtűzbe borultak ábrándos szemeink előtt. Ámulattal néztük a hanyatló nap csodálatos ecsetjének művészetét, ami csillogó fénytengerként terjedt széjjel az égbolton és elárasztott bennünket a szépség és a nyugalom örökkévaló érzésével. Garry megérintette kezemet és hagytam, hogy ujjai kutatva keressék bőröm melegét. Óhajtottam és reméltem szerelmes érintését és remegtem félő várakozásomban, de nem mozdultam. Nem bántam, ha érzi, hogy mennyire vágyom közeledését.

Elvárva és előre jelezve hódító szándékát, egész belsőm vibrált a forró vágytól és rettenetesen akartam, hogy tűzbe hozzam, az irántam érzett szerelem örökön örökké továbbégő olthatatlan tüzébe.

—

Garry szinte hallotta Linda reszkető ereiben áramló felajzott vér zúgását. Látta a leány ajkaira kiülő csábító nedvességet; a fiatal férfi érzékei mohón habzsolták a leány ellenállhatatlan szépségét és mélyen belélegezte kicsorduló nőisségének romlatlan illatát. Garry arca hozzáért Linda gesztenyebarna dús hajának selymes fürtjeihez és mélyen tüdejére szívta izgatóan balzsamos leheletét. Nem tudott ellent állni a vágy varázsának, és nem akarta leküzdeni a végzetes vonzalmat, amit a leány iránt érzett. Őrülten kívánta, hogy ez a felségesen veszélyes érzés áradjon széjjel egész lényében és halandó testüknek minden porcikáját átölelő örök vonzalomban virágozzon ki.

― Úgy érzem, ― Garry súgta Linda fülébe, ― valami titokzatos történik.

― Hol és kivel? ― kérdezte a leány. És hangja olyan volt, mint a vasárnapi szent orgonazúgás.

― Közöttünk, ― rebegte a fiú, ― a te lényed és az én lényem között.

Garry észbontóan kívánta a leányt. Teljesen lehetetlen lett volna tagadnia érzéseit. Szédítően merész akarattal törtetett előre, de bármelyik pillanatban várta, hogy Linda feláll és hideg, visszautasító arccal faképnél hagyja.

Delejesen áradva széjjel nemes gerjedelméből, a vonzalom mágneses hullámai és a kémiai affinitás milliárdnyi részecskéi közvetítették és eljuttatták erotikus vágyának követelő üzenetét a leányhoz. Akarlak és kívánlak, az átadott üzenet egyértelmű volt és tagadhatatlan.

Linda Garryre pillantott és lágy, meleg hangon fülébe suttogta.

― Tudom, én is érzem.

Titokzatosan egyszerű szavaival, Linda belegyezését adta és a fiú azonnal értette a szándékot. Szája megközelítette a leányét és Linda nem rebbent vissza. Ajkaiak összeértek és csókolták egymást, gyengéden és félve, mint törékeny szálai két karcsú nárciszvirágnak melyek összehajolnak és egymásba fonódnak egy lázas tavaszon. Garry átölelte Linda vállát és ellenállásának bódítóan édes feladásával úgy olvadtak egybe a szerelem kemencéjének forró hevében, mint két aranyból öntött istenszobor. Garry kéjesen nyögött örömében. Linda gyönyörrel hagyta,

hogy a férfi csókjainak tüze vadul égesse. A fiú erőteljes csókja körbevette, és mint egy kincskereső szívótölcsér a tenger fenekén lassú, körbefutó mozdulattal harapdálni kezdte a leány erotikusan duzzadt ajkait. Linda határozottan, de mégis fejének engedelmes hátrahanyatlásával odaadta száját Garrynek, kézfejét a fiú csípőjére helyezte és közelebb húzta magához. Linda megérezte a szél korbácsolta óceán hullámaival vetekedő özönvíz feléje törő és részegítően bódító elragadtatást, amely hirtelen maga alá elsöpörte és elborította a fiút.

Érezte a fiú kezét, amely lejjebb csúszott hosszú combján és szoknyájának szegélyén túl elérte egybeszorított, meztelen térdeit.

Garry nem tudott ellent állani a varázsnak, amit Linda engedelmes odaadó magatartása gerjesztett benne. Gyarlóan kéjsóvár tekintetét már régóta a leányon tartotta, amióta legelőször meglátta a templomban.

Csodálta tökéletes alakját, hosszú és formás lábait, és édesen aranyos, szinte angyalian ártatlan szép arcát. A magáénak akarta a leányt és többé nem félt a következményektől és életre szóló elkötelezettségről.

Magányos volt és mindennél jobban szerette volna, ha női társa lenne, a legelső életében. Tudata még nem tudta felfogni, hogy ténylegesen képes volt és a legjobb úton halad, hogy meghódítsa és magáévá tegye Lindát.

Lindával minden félelme és kétsége szertefoszlott, elfelejtkezett a visszautasítás és az elbukás félelmének szörnyű érzéséről.

—

Tudom, mennyire elítélően vélekedhet valaki viselkedésemről.

Milyen olcsónak és visszataszíthatónak látszhatott, hogy egy leány az első randevún odaadja magát egy fiúnak, akit alig ismer. De női ösztönöm fülembe súgta, ne hervasszam el és ne törjem össze bimbódzó vágyát a fiatalembernek, aki annyira tetszett nekem és rávett, hogy ne álljak ellent neki, és hagyjam, hogy tegye velem, amit szeretne. Keze szoknyám alá került és feljebb csúszott combomon. Nem szorítottam össze tiltakozóan lábaimat, és mint bármely halandó és esendő férfi, Garry sem ismert határt és nem tudott megállani. Keze felnyúlt, elért a szerelem kútforrásáig és megérintette reszkető ágyékom puha szerelemdombját.

Garrynek a lélegzete is elállott és éreztem, a leírhatatlanul mézédes

ajándék elszédítette elméjét, és ahogy önkéntelenül, de lázas izgalomban hevülve erős marka rátapadt szegény kis pikszisem gyengeségére. Mint egy színes tollú kolibri madár, aki nem tud ellent állni a trópusi virág kelyhében rejlő nektárnak, megfogtam és csapdába ejtettem, örökké és visszavonhatatlanul, és nem engedtem, hogy felfogja az elkötelezettség mélységét, amibe oly vigyázatlanul hagyta, hogy behúzzam.

Nem voltam szűzleány, két évvel ezelőtt Chris legényemmel már megpróbáltuk kitapasztalni a szerelem fortélyait, és most itt ezen az erdei sziklaszélen eszembe jutott mennyire kedveltem a szeretkezést. De az akkor volt, régen, évekkel mielőtt Garryvel összehozott a sors.

Csodálattal imádtam ezt a jóképű fiatalembert, aki most itt, ebben a pillanatban mellettem volt és őrületes szerelembe esett velem és nem tudtam erotikus érzéseim áradatának gátját többé bezárva tartani. Az évek óta tartó önmegtagadásnak többé nem volt értelme, bíztam Garryben és tudtam, ettől a pillanattól kezdve örökön örökké az enyém lesz és senki másé.

—

Egy ismeretlen területre behatoló felfedező izgalmával Garry követte az előtte feltáruló ösvény izgalmas kanyarodásait. Magabiztosan gondolta, hogy ő tartja kezében sorsa száguldó lovainak gyeplőjét, és Linda az, aki nem tud ellenállni férfias varázslatosságának. A szerelem borgőzös mámorában nem vette észre, nem ő hódította meg a nőt, Linda engedte, hogy meghódítsák, a nő akarta birtokolni férfit, és a birtoklási szerződés egy élete szólt.

Garry nem fontolt meg semmit és nem gondolt következményekre, csak csörtetett előre az ismeretlenbe, amíg ellenállásra nem talált.

—

És én? Nem álltam ellent, nem tiltakoztam. Irányvesztett lélekként lebegve a légben elvesztettem gátlásaimat, megfeledkeztem a hotelban tett fogadalmamról és szélnek eresztettem óvatosságomat. Kapkodtam a levegőt, mintha légszomjam lenne és kéjsóvár vágyam buja gyönyörrel töltötte meg testem legtitkosabb zugait. Garry nem hagyta veszni az alkalmat, minden kétséget kizárva észrevette remegő vágyakozásomat és

annak megfelelően cselekedett. Ujjai végével megfogta bugyim kinyúlt gumijának tetejét és a puha anyag lejjebb csúszott kerekded hasamon.

Felemeltem fenekem, megtekertem csípőmet, és az apró nadrágocska játszi könnyedséggel csúszott le bokámig.

A sziklán mindössze egy félfenéknyi hely volt ülni, semmi körülmények között nem feküdhettem hátamra. Egyetlen figyelmeztető hang nélkül cselekedve megfordultam és tomporomat mutatva Garry felé térdemre ereszkedtem. Garry hátam mögé került és én az előttem fekvő sziklára hajoltam. Elhatározásaim és józan ítélőképességem, mint trópusi vizekre került jéghegyek olvadtak széjjel a mámorítóan forró pillanat gyönyörében és végleg megadva magamat, mint egy gumilábú rongybaba omlottam össze a szerelem oltárán.

Nem emlékszem, én tartottam-e magasba vagy Garry húzta közelebb fenekemet ágyékának szorításába, az egész jelenet egy áldottan ködös gomolygásnak érződött. Nem akartam többet gondolkozni, csak vártam a gyönyörteljes behatolást, mely már olyan nagyon régen hiányzott nekem.

Garry simogatta és gyengéden masszírozta fedetlen fenekemet, mely szélesen, mint maga a földanya gömbölyűsége emelkedethetett felfele az erdő magasztos rengetegébe, de nem próbált magáévá tenni, pedig én akkor rettenetesen kívántam a fenséges érzést, amikor végre birtokba veszi szerelmem forrásának testemen belüli mézzel csurgatott kelyhét.

Felséges másodpercek teltek el érzéki gyönyörben. Garry keményen nyomta izmos hasfalát sonkáim rugalmas selymességébe és én vonaglottam kéjesen, mintha mozsártörőként akarnám porrá őrölni testének belém szántó ekéjét.

Sötétedett és lent a széles parkolóban egy fiatal, egyenruhás őr járt körbe és ellenőrizte, hogy minden látogató távozott. A vigyázó lassan közeledett árulóan otthagyott kocsink felé, könnyen megláthatott volna minket és nagyon megszégyenülhettünk volna, ha felfedezi, amit csinálunk.

Kissé magamhoz tértem és elhúzódtam Garrytől, de karjával átfogta hasamat és nem engedett. Izgalomba felhevült hangom még mindig tele volt vággyal, de összeszedtem józanságom és kérlelni kezdtem.

― Garry, valaki jön és megláthatnak. Ez egy nyilvános park.

Elengedte szorítását és két keze combom alá csúszott. ― Igazad van, ― mondta belegyezően, ― nagyon kockázatos lenne folytatni.

Hirtelen felálltam és majdnem fellöktem Garryt. ― Bocsáss meg,

― mondtam, ― nem tudtam, hogy még mindig mögöttem vagy.

Garry még mindig erősen felhevültnek látszott, és ahogy felfelé ráncigálta nadrágját arca, mint egy kosár túlérett cseresznye, veresen sugárzott.

― Elvesztettem a fejemet, ― motyogta szégyenkezve, ― nem lehetett neked valami kényelmes azon a kemény sziklán.

Kockamintás rakott szoknyám puhán aláhullott és gyorsan eltakarta meztelenségemet, nem volt okom többé restelkedni. Zavarom elszállt és Garry keze után nyúltam.

― Nincs szükség, hogy exkuzáljad magad, ― feleltem és néhány lépés után kéz a kézben sétálva előbújtunk a szikla mögül.

Nem kellett beszélnünk és magyarázkodnunk. Nem volt szükség, hogy szavakba öntsük érzéseinket. Szavak és ígéretek nélkül is tudtuk mennyire szédítően boldogok vagyunk, hogy idáig is eljutottunk. Átizzott vérünk még mindig forrón zubogott ereinkben, és biztosan éreztem, hogy Garryt is ugyanaz a kellemes, bár kielégítetlen érzéki szomjúság tölti el, mint amit én is dédelgetek bensőmben.

Tudtam, ettől a pillanattól kezdve örökké együtt leszünk. Odafent, azon a kemény és csupasz erdei sziklán belészerettem Garrybe. Az imádhatóan félszeg mód, ahogy viselte magát, talán gyengéd és ártatlanul tiszta közeledése, vagy félelmetesen erős érzéki vágya, nem emlékszem pontosan mi lehetett az okom, de tudtam Garry az enyém lett és mostantól kezdve jogom volt szeretni őt. Szerelmünk még nem teljesedett be, de gondoltam és éreztem, első randevúnk sokkal jobban sikerült, mint reméltem és kapcsolatunk állása jobb volt így, ahogy alakult.

A városba visszavezető út mentén behúztunk egy koromsötét pihenőhelyre és édes-kedves gyengéd vággyal hozzámérve Garry ismét csókolni kezdett. Kezem lejjebb tévedt, megfogtam és mit tagadjam, kellemesen elégedett meglepetésemre Garry masszív volt és erős. Évek óta önmegtartózkodást kényszerítettem magamra, minden férfivel szemben alapvető bizalmatlanságom, ami apám elleni gyűlöletemben kereshette gyökerét, szigorúan korlátozta szerelmi próbálkozásaimat. De

testem nem engedelmeskedett elmémnek, fizikai bensőmben fiatal voltam és egészséges, egy forrásban lévő kuktafazék, amiben zubogott a szexuális energia. Készen állva az elkerülhetetlen robbanásra, egy zárt rendszerű nyomóedénynek éreztem magamat, amin nem volt biztonsági szelep. Végre megtaláltam emberemet, itt volt az ideje, hogy lazítsak erkölcsi megszorításaimon. De nem itt és most, ez egy bárki számára elérhető országúti pihenőhely volt, nem követhettem el szentségtörést, nem vesztegethettem el csodálatos első szeretkezésünket egy autópályai gyorstalpalón. Magamhoz tértem ködös kábulatomból és amilyen kedvesen és finoman csak kitellett tőlem visszautasítottam Garryt és megértő józanságot kérleltem tőle.

― Garry drágám, ez nem éppen a legalkalmasabb hely. Valaki jöhet és meglephetnek minket. Későre jár, az országúti fakabátok sorra ellenőrzik az ilyen helyeket és bevihetnek minket az őrszobára. Jövő héten lesz egy szabad délutánom, találkozhatnánk akkor, de egy ennél

In document A Bronxi Feleség Esete (Pldal 31-53)