E
gy zimankós szombat délután, ahogy a jeges januári szél süvített a Hudson folyó felől, és a templom fűtése alig haladta meg a fagypontot, a rokonok, barátok és munkatársak, akik összegyülekeztek New Jersey távoli részeiről és itt dideregtek vastag télikabátjaikban, dugig töltötték a templom padjait. Ájtatosan a hatalmas orgona varázslatosan búgó hangjára, és mennyei boldogsággal csillogó szemeikben, nézték ahogy mély tiszteletben álló szomszédjuk, Hardy Lajos az oltárhoz kísérte a káprázatos szépségű menyasszonyt, ahol szerelemmel teli reményekkel már várta a vőlegény.Dorka, természetesen ő volt a pironkodó menyasszony, belefonta karját Mr. Hardy Lajos karjába, a hamarosan apósa leendő férfiébe, és boldognak látszott és elégedettnek, hogy élete biztos lesz és nyugodt szerelmének, Krisztiánnak oldalán. Fehér esküvői ruhát viselt tengernyi cifra csipkével, és hosszú szaténból szőtt uszályt hozzá, hogy négy hónapos áldott állapotát semmi szem nem vehette észre.
Lajos gyengéden felemelte Dorka arcáról a fátylat. Krisztián a menyasszony mellé lépett és szerelmetes tisztelettel szemében megállt a közelében. Dorka óriási gladiólusz és orchidea csokrot tartott karjaiban. Krisztián végtelenül elegánsan feszített fekete szmokingjában, ahogy várták Fülöp tiszteletest, hogy megkezdje a szertartást.
A hosszúszárú virágokból felé áradó erős illatok elszédítették Dorkát és joggal érezhette, hogy tejszínhabkrém felhők tetején repül a magasságos mennyország felé. Alig hallhatta a tiszteletes hangját, és kérdésére angyalian finom és kedves hangján elmélyülten, de határozottan suttogta igenlő válaszát mindenki előtt.
Krisztián is elmondta esküjét és a tiszteletes férjnek és feleségnek nyilvánította őket.
Minden szépnek látszott és biztonságosnak. Dorka megtalálta emberét, és Krisztián gondját fogja viselni és gyermekeiknek, a mostaninak és a többinek, ami a jövőben érkezik, és mindenkinek jut mindenre és kényelmesen fognak élni.
Olyan csodálatosnak és rózsásnak látszott az élet és az angyalok örvendezhettek, hogy az ifjú pár olyan ártatlan és becsületes.
Mindig a legjobbat kell feltételeznünk, mondja a közmondás és egy felhő sem volt áldott egybekelésük napjának képletes egén.
A fogadás a fehérre meszelt templom alagsorában lévő találkozó teremben lett
megrendezve. Önkéntesek sürgő hada szolgálta fel a finomabbnál finomabb ételeket. Szárnyasok, malachús, marha, és természetesen halak az óceánok mélyéből, bármi, ami szem szájnak ingere lehetett és kellemesem bizsergette az ajkakat, minden meg volt, semmi költséget sem kímélve.
51
A vőlegény édesapjának és a menyasszony nagy pártfogójának. Hardy Lajosnak járt a menyasszony első tánca. Nem éppen valami elfogadott Baptista szokás, de egy elengedhetetlen magyar tradíció, a szomszédos New Brunswick városból cigányzenekar húzta a talpalávalót és Dorka, mint valami hivatásos népi táncos veszekedett iramban járta a csárdást hegedűjük hangjára.
Egyszer az apa, majd a fia próbált lépést tartani vele, de Dorka körbetáncolta őket és karjai és lábai jártak, mint a szélmalom vitorlái a nagy magyar alföld végtelenül hullámzó búzamezői felett.
Engedve, hogy felesége forogjon és pörögjön barátokkal és irigyekkel, Krisztián és sógora, Cliff jókora barna zacskót kerítettek elő és körbejárva a termet mintegy tízezer dollár készpénz összeget gyűjtöttek össze.
Röviddel éjfél után, egy limuzin kocsi vitte az ifjú párt a közeli Newark repülőtérre és Aruba szigetére repültek hétnapos mézeshetükre. Főleg a mézecske kóstolgatására, de egy helybeli banknál tett rövid látogatásra is, hogy tisztára mossanak némi nagyobb összeget Cliff részére. Elvégre Cliff fizette az esküvő költségeit, mint egy ajándékot cégétől, ahol nemrégiben a nemzetközi nagybani valuta váltások ígéretes piacának igazgatójává léptették elő.
*
A
tél jeges szeleit lassan felváltotta a dicsőséges tavasz meleg esőinek özöne és március is távozott, mint valami reszkető lábú kisbárány, aki először merészkedik ki a zöld mezőkre, édes álmokkal illatozó biztonságos szénapajta otthonából.Ide-oda tolatva hatalmas hasával, mint valami lokomotív a teherpályaudvaron, Dorka sikeresen letette minden vizsgáját az ápolónői iskolában és július elejére készen állt, hogy kézbesítse méhének áldott terhét.
Vasárnap este Krisztián sietve vitte feleségét a szülészeti osztályra a Bellevue kórháznál és negyvenhárom perccel éjfél után a kisbaba, egy piciny leányka felsírt, ahogy a nörsz lábától lefele tartva megpaskolta pucér fenekét.
A szülők a Melinda nevet adták neki, és egy hét múlva, miután Krisztián kifizette a számlát hazavihette feleségét és a babát West 45th utcai lakásukba.
A rokonok, a nagyszülők és Bözsi az elsőszámú nagynéni, Cliff a pénzember, és még sokan mások, még Charlie is egy pillantás erejéig, megnézhették a rugdalódzó csodát.
Kissé csalódottan, hogy harmadik unokája is leánygyermek lett, Lajos mégis elismeréssel szólt a fiatal anyához, és nagylelkűen megbocsátó hangon jelentette ki.
― A következő fiú lesz, egészen biztosan.
*
A
z esküvőn beszedett pénzből, dupla erős Ford kisteherautót vettek, Krisztián virágzó építkezési cége számára. Jókora előleget kellett letenni, és hároméves kölcsönt aláírni, és óvatosan be kellett osztani pénzüket, ameddig Dorka be nem fejezte iskoláját és nem kezdett el pénzt keresni.52
Többet nem dolgozott Charlie-nak és barátainak. A bejárónői állás méltóságán aluli, ahogy Krisztián formálta szavakba a tényt. Egy sikeres helyreállítási átalakítási vállalkozó feleségének nem lenne szabad mások lakását takarítania és mindenféle degenerált pupákoknak főznie. Főleg, amennyire el volt foglalva a kisbabával, és hogy egyensúlyozza iskolai munkáját és kötelezettségét, hogy jó feleség is legyen.
Egy nap, ahogy kávéját itta az iskola menzáján, egy jól öltözött férfi állt meg asztalánál és udvariasan megkérdezte, hogy válthat-e vele néhány szót?
Dorka anatómia könyvei és jegyzetei széles ívben kiteregetve foglalták el az asztalt, mialatt a piciny Melinda édesdeded aludt a vállán.
Dorka bólintott és a férfi leült vele szemben. Baj nem lehet abból, hogy udvarias, gondolhatta, és bátorítóan mosolygott az idegenre.
― Miről lenne szó? ― kérdezte Dorka, ― ahogy láthatja, nagyon el vagyok foglalva.
― Pontosan, ― a férfi viszonozta Dorka kedves mosolyát. ― Látom, hogy milyen boldog és elégedett szerencséjével, hogy ilyen jó férje van, ― itt elismeréssel pillantott a többkarátos gyémántgyűrűre, ― és apró gyermeke van és egyik legjobb felsőoktatási
intézményünknek hallgatója. Azonban az élet tele van kockázatokkal és váratlan balszerencsével, legyen azok annyira ritkák amilyenek.
― Kérem, ― térjen a lényegre, ― felelte Dorka és megigazította a babát és a tej
maradványait letörölte pici szájáról. ― Tíz perc múlva kezdődik az órám és még el kell vinnem leányomat a bölcsődébe.
― Biztosítási ügynök vagyok, ― mondta a férfi és kinyitotta táskáját és egy halom összekapcsolt papírt húzott ki belőle, ― és életbiztosítást árulok. A férje minden bizonnyal jól keres. Nem gondolná, hogy megérdemel egy életbiztosítást? Mondjuk, ― itt a férfi megértően sóhajtott, ― félmillió dollár értékben? Milyen idős a férje?
― Huszonhét, ― felelte Dorka, reflexszerűen, és vigyázatlanul engedve, hogy az ügynök jól begyakorlott eladási trükkjének áldozatául essen.
A havi fizetnivaló abszolúte minimális, ― mosolygott az életbiztosítási ügynök. ― Jó egészségnek örvend a férje?
― A legjobbnak, ― felelte Dorka határozott, meggyőződéssel teli hangon és hozzá tette.
― Mennyi lenne a havi prémium?
― Tíz dollár vagy nyolc, ha negyedmillió biztosítási kifizetést akar.
― Jó a félmillió, ― felelte Dorka és az űrlapok után nyúlt. ― Adja ide a beadási kérvényt és megemlítem a férjemnek. Ha ő beleegyezik, nekem nincs kifogásom.
― Pongrácz Arnold a nevem, ― a férfi Dorka felé csúsztatta a kérvényt és aktatáskája mélyéről előhalászott egy business kártyát. ― Itt a címem és a telefonszámom. Kérem,
telefonáljanak, ha döntöttek.
*
53
E
ste Dorka jókora tányér kolbászos rakott krumplit tett éhes férje elé. Ugrásra készen, ha sót vagy tejfelt akart volna a tetejére, állát tenyerébe tette, a finom ujjaiból formált bölcsőbe és szerelmes tekintettel nézett férjére.― Egy életbiztosítási ügynök ült le asztalomhoz az iskolánál, ― kezdte, ― egy kövér malacszerű erőszakos alak, aki néhány dollárt akar keresni, hogy elad valamit, amire nincs szükségünk.
― Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet, ― nézett fel Krisztián és két ropogós krumpli szeletet harapott fogai közé. ― Amerikai koncepció, és nem várom el, hogy első látásra megértsd, de talán megéri, hogy gondolkozzunk rajta. Mennyi a prémium és mennyit kapunk a végén?
― Tíz dollár havonta és félmillió dollár elhalálozás esetén, ― felelte Dorka. ― Szörnyű elgondolás, csak akkor fizetnek, ha meghalsz. Olyan egészséges vagy. Nem fogsz meghalni, ugye nem?
― Persze, hogy egészséges vagyok, ― mosolygott Krisztián, ― de egy talicska tégla a fejemre eshet egy építkezésen és akkor mit csinálunk? Még egy tisztességes temetésre sincs pénzünk.
― Néhány extra dollárért, dupla biztosítékot vehetünk, balesetből bekövetkezet halálra.
― olvasta Dorka gondosan az űrlapot, amit most már szélesre kiteregetett maga előtt. ― Természetesen nehéz lenne bizonyítani, hogy nem én okoztam a balesetet.
― Ne légy olyan morbid, ― felelte Krisztián és a kérvény után nyúlt. ― Nyolc vagy tíz dollár egy hónapban, megéri, hogy nyugodtan alhassunk.
― Ha ragaszkodsz hozzá. ― mosolygott Dorka és férje elé tolta az űrlapokat. ― Írd alá és én elpostázom Mr. Pongrácz úrnak az első prémium csekkel.
― Okos, ― Krisztián megcsókolta felesége homlokát. ― Ahogy a hivatalos
életbiztosítási okmány megérkezik, bérelj ki egy széf fiókot a Bowery Savings banknál és tartsd abban. Legyen gondod, hogy soha ne hagyj ki egy prémiumfizetést és egész életünkre be vagyunk biztosítva bármi katasztrófa ellen.
54