L
aci és Dorka a két gyerekével következő szombaton tizenegy óra felé érkeztek meg Nicole és Szilveszter lakásához. A tett elismerésreméltó eredmény volt, ha meggondoljuk, hogy Laci mennyire szeretett későig aludni hétvégeken. Nicole kedves mosollyal fogadta Dorkát, átölelte és dupla puszit lehelt arca mellé mind a két oldalon.― Adhatok narancslevet vagy kakaót a kicsiknek? ― kezdte Nicole, ― és pancake palacsintát vajjal és maple sziruppal. A gyerekek leülhetnének a konyában az asztalhoz, amíg mi kávézunk és süteményt eszünk a nappaliban.
― Köszönjük, ― felelte Dorka és az üres ebédlő felé pillantott és beljebb terelgette csemetéit, ― de igazán, nincs szükség rá. Már reggeliztünk.
― Nincs ebédlő asztal, ― pirult el Nicole az üres szobára nézve. Ez a jövőbeli bölcsőde, terhes vagyok.
― Isten áldása rád, ― felelte Dorka és Laci nagyot nyelt. Nem tudott Nicole áldott állapotáról.
― Mégis kellene ennünk, ― mutatott a konyha felé Nicole, ― Soha nem lehet tudni, hogy ezek ketten mikor fejezik be a teniszt és nem szeretném, ha ezek a kicsi angyalkák éhen maradnának.
― Köszönjük, elfogadjuk, ― mondta Dorka és a konyha felé intette gyerekeit. ― Hallottátok a nénit, kövessétek és viselkedjetek.
Szilveszter keze nyújtott Dorkának
― Sokat hallottunk már magáról, ― mondta. ― Nagyon örvendek, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
― Jót vagy rosszakat, ― villant meg Dorka szeme játékosan.
― Főleg jót, ― mosolygott a férfi.
Leültek az alacsony koktél asztal köré és Szilveszter mindenkinek kávét töltött egy kancsóból. Egy tál aprósüteményt helyezett mellé az asztalra és hozzá papírtányérokat.
― A minap belefutottam Charlie-ba, ― mondta Laci felé fordulva és engedelmet kérő pillantást vetett Dorka irányába. ― Valakinek Connecticutban dolgozik és bejött az irodámba, hogy eladja csodaszerkentyűjüket.
Dorka enigmatikus grimaszt vágott és köhentett.
― Ismerem azt az embert.
Laci bólintott és hozzátette. ― Igen, ismeri, valamikor mind együtt laktuk a West Side-on.
90
― Charlie említette, ― mondta Szilveszter, elfogulatlannak látszódva, de hangjának színe elárulta tolakodó kíváncsiságát és szándékát, hogy valamiféle jelképes tűvel megszúrja Lacit. ― Hogy van egy barátnője a régi West Side bérházából, Dorka, nem te lennél véletlenül ez a szerencsés?
― Semmi esetre sem, ― csattant fel Dorka és Laci megkönnyebbülten sóhajtott. ― Nem vagyok a barátnője annak a hibbantagyú aljas csatornaszemétnek. Akkor sem, ha ő lenne az utolsó megmaradt férfi az egész világon.
― Ez az alak igazán egy különleges csudabogár és az is volt mindig, ― nevetett
Szilveszter. ― Mindig szeretett többnek látszani, mint amennyi. Elmondasz neki valamit és csak azt hallja meg, amit akar. Olyan, mint egy pletykával és feltételezésekkel megrakott öreg szatyor.
El nem tudom képzelni, hogyan állja meg helyét egy komoly mérnöki beosztásban.
― Most hol lakik? ― kérdezte Dorka, megjátszva az érdektelent, de a finom izmok reszkettek arcán és elárulták eltitkolt érdeklődését. ― Mondta?
― Adott egy névjegykártyát. ― vette elő pénztárcáját Szilveszter. ―Azt írja, hogy Greenwich, Connecticut. Közel lakhat a munkahelyéhez.
― A gazember, ― morogta Dorka. ― Ezt nekem nem mondta.
Nicole kijött a konyhából és csinos kis fejét bedugta a nappaliba. ― Befejeztük a reggelit,
― mondta, ― és a gyerekek mennének a parkba. Ha ti befejeztétek magasröptű pletykázásotokat el kellene indulnunk.
*
A
parkban a férfiak rohantak a teniszpályára és játszani kezdtek a legtávolabbi végen. Dorka és Nicola a közeli játszótérre mentek. A gyerekek gyorsan megrohanták a hintákat és a csúszdákat.A két nő leült egy padra és nézték a gyerekeket. Tökéletes idő volt, balzsamos tavaszi levegő és milliónyi zöld levél. Keresgélő mókusok közelítettek morzsákért és madarak százai csiripeltek és énekeltek a fák lombjaiban.
Virágzó orgonabokrok foglalták el a régi gát oldalát, a hely valamikor, talán száz évvel ezelőtt víztároló lehetett. A bódító illat megtöltötte táguló tüdejüket és angyali békével nyugtatta lelkeiket.
― Gondolod, hogy másodszor is férjhez mész? ― kérdezte Nicole kedvesen.
― Nem hiszem, ― felelte Dorka és szemei Andyt követték, aki fel alá mászott a magas csúszdákon. ― Nem szeretnék gyermekeimnek egy gonosz mostohaapát. Jó embert nehéz találni és sokat kellene kijárnom és keverednem minőségi emberekkel. És nem ismerek senki minőségi férfit.
― Feladhatnál házassági hirdetést valamelyik magyar újságban. ― mondta Nicole és Dorka kezét megérintve bátorítóan nézett rá.
― Azt nem. Soha többet nem. Egyszer már megpróbáltam és szörnyű eredménnyel járt.
Így ismerkedtem meg Charlie-val. Az aljas gazembernek már volt barátnője és csak egy cselédlányra volt szüksége neki és három barátjának. Még csak egy üres ágya sem volt, ahol elaludhattam volna. Köszönöm nem, elegem volt a romlott kolbászokból.
91
― És Laci?
― Oh, kérlek, nem Laci. Ha férjhez akarnék menni bárkihez, legalább legyen annak bármi elfogadható kvalifikációja. Vagy legyen egy jóképű bika, rengeteg tesztoszteron
hormonnal, vagy valamivel kevesebbel, de sok pénzzel. Vagy legyen jó állása ígéretes jövővel.
Lacinak egyik ilyen kvalitása sincs. Egy nőnek nincs ennyire férfire szüksége. Társaságnak vagy barátnak, talán, de mutass valakit, aki megfelel a követelményeknek.
― Mit is mondjak? ― bólintott Nicole. ― Nekünk bevándorló nőknek nehéz rendes férfit találni. Nézd az én esetemet. Nálamnál jóval öregebb emberhez mentem férjhez. Amerikai állampolgár volt és tündérmeséket mondott a New Yorki jólétről. Apám gyakorlatilag eladott neki. Hogy távozási vizát kapjak és engedélyt, hogy férjhez menjek egy Amerikaihoz, a szemétláda románok megfosztottak undorító állampolgárságuktól. Nem mintha akartam volna valaha is román állampolgár lenni. Én magyar nemzetiségű vagyok és Sztálin segítségével elfoglalták az országunkat. Másodrendű állampolgárrá tettek a saját szülőhazámban, ami ezer év óta a mienk volt. Milyen más lehetőségem lett volna? Szívből utáltam a vén perverz disznót, már úgy értem a férjemet és meg is csaltam.
― Tényleg? ― nevetett Dorka.
― Tényleg, ― válaszolt Nicole és mind a ketten boldogan nevetgéltek néhány percig. ― Szilveszterrel, sokszor, amennyi belefért. Szexuális forradalom, ugye tudod, hogy volt az?
― Nem tudom. ― nevetett Dorka. ― Huszonhét éves vagyok és még más férfival nem voltam, csak az én Krisztiánommal.
― Nőkkel voltál? ― Dorka felé fordulva Nicole komoly arcot vágott, és semmi tréfa nem érződött a hangjában.
― Nem, ― felelte Dorka eltökélt hangon és hosszan elnyújtva a szót. ― Miért? Ajánlatot akarsz tenni?
― Dehogy, ― nevetett Nicole, ― csak próbára tettelek. Bocsáss meg, kérlek, ne vedd sértésnek.
― Nem sértődtem meg, ― felelte a másik. ― Ennyire nem fontos a sex az életemben. Ha kell, évekig meg vagyok nélküle.
― Nem gondolod, hogy védelemre lenne szükséged, egy férfire, aki megvéd mindenféle tróger ellen, speciálisan meggondolva a szomszédságot, ahol laksz.
― Igen, nekem kellene megvédeni őt. A baj első jelére eltűnne. Nem járok ki éjszaka.
Nem megyek kocsmákba és nem öltözöm kihívóan. A férfiak általában békén hagynak. Ha rám néznek, ronda fintort vágok és elmenekülnek. Ha nem, a csontos térdemmel komoly tökhere traumát tudok nekik okozni a lábuk között. Nem félek senkitől.
― Szilveszter mérnöki irodában dolgozik. Biztosan ismer néhány alkalmas férfit.
Beszéljek vele?
― Ne, kérlek, hogy ne. Szeretném, ha gyerekeim egyszer felnőnének, és majd akkor újrakezdem az életem. Feltéve, ha nem raknak rám egy csapat unokát.
― Női sors, ― fújta ki a száját Nicole. ― A Magasságos Fenn Való így rendezte el a fajok szaporodását. ― A nőstény mindig vigyáz a kicsikre. A hímek csak vadászgatnak és tekeregnek, és egymással harcolnak, a velünk való szeretkezés jogáért.
92
― Remélhetőleg nem egy civilizált társadalomban, ― felelte Dorka, ― az emberiség különb kellene, hogy legyen.
― Nem ebben az országban, ― rázta a fejét Nicole. ― Itt nincsenek állami óvodák megengedhető áron. Az szocializmus lenne, amit a választók többsége mélységesen megvet, együtt a nők felszabadításával és az egyenjogúsággal.
― Akkor, mit keresünk itt?
― Fogalmam sincs, ― lebegtette szempilláit Nicole. ― de még mindig jobb ott, mint odahaza éhbérekért dolgozni a kommunista ellenőrzött társadalomban.
*
Ó
rák teltek el, mire a két férfi befejezte a tenisz meccset. Kimerülten és reszkető lábakkal visszatántorogtak a játszótérre és lábuk közé, a földre állították teniszütőjüket.― Éhesek vagyunk, ― mondta Szilveszter, ― szeretnének a hölgyek is harapni valamit?
― Menj haza és öltözz át, ― nézett férjére Nicole. ― Csuromvizes vagy és tüdőgyulladást kapsz a légkondicionált étteremben.
― Igen, anyu, ― mosolygott Szilveszter, ― pontosan így fogom csinálni.
Laci hazament és Szilveszter egyedül sétált vissza lakásába. Egy órával később, ismét találkoztak a parkban és elmentek egy étterembe. Kivéve, nem a Papa Joe olasz étterembe. A Mac Donald gyorsbüfébe mentek a Bainbridge Avenue és az East 204th utca sarkán. A gyerekek nem szerették a lasagna és spagetti ételeket egy helyen, ahol kockás abrosszal terítettek. Helyette hamburgert ettek és Mountain Dew szódavizet ittak. A felnőttek hasonlóképpen, mert nem volt más választás. Kivéve Lacit, aki csak kávét ivott egy kocka almás pitével. Nem csoda, hogy megtartotta ösztövér alakját, ami legjobban egy indiai aszkéta kolduséra emlékeztetett.
Evés után, még hosszú volt a nap, Szilveszter kikocsizott velük a Botanikus kertbe és körbegyalogolták a nagy kört és a Snuff Mill kávéháznál Szilveszter kakaót vett a gyerekeknek és Pepsi kólát a felnőtteknek.
A nap végén Nicole and Dorka megegyeztek, hogy máskor is találkozzanak, Laci nélkül természetesen. Laci valahogy afféle ötödik keréknek látszott vagy szükségtelen tehernek, amit a barátoknak kellett cipelniük.
93