D
orka befedte a fazekat és a kockás asztalterítővel betakarta. Utána, a megmaradt galuskát egy műanyag dobozba öntve, az egészet beletette egy vesszőkosárba és maga mögött hagyva a négy bambán bámuló megdöbbent legényt kisétált a lakásból.A harmadikon becsöngetett Krisztián ajtaján. Ahogy a fiatalember ajtót nyitott, széles mosollyal az arcán és nyilvánvalóan boldogan, hogy láthatta a leányt, aki egy csábos angyal magabiztosságával állt ott, aki minden ravaszságot ismer a nagykönyvben és játszi könnyedséggel tud bármi férfit az ujja köré csavarni és bekötözött csomagban kikézbesíteni, legyen annak bármi pénze vagy anyagi hatalma.
― Egy kicsit sokat főztem, és egy jó adag megmaradt, ― mondta, ― és reád, szegény éhezőre gondoltam. Szeretnéd megkóstolni, amit készítettem?
Krisztián mosolya, ha lehet, még kedvesebbé vált. ― Minden körülmények között, ― mondta, ― igen, és fáradj beljebb.
A lakás tisztának és rendezettnek nézett ki. Ugyanaz az elrendezés, mint fent, de jobb bútorzattal, és minden a helyén látszott lenni és sehol nem lehetett egy porszemet sem találni.
― Megengeded? ― a leány a konyhaasztal felé biccentett a fejével.
― Természetesen, ― bólintott Krisztián.
― Légy oly jó és keress elő két tányért és két teríték kést és villát, ― mondta Dorka és letette a kosarat a konyhakredencre, ― és szalvétákat, természetesen.
Egy percen belül a kis asztalnál ültek és Dorka szedett a pörköltből és galuskát tett hozzá mind a kettőjüknek.
― Bocsánat, ― mondta Krisztián, ― szinte elfelejtettem. ― Van egy palack Szürkebarát borom és ünnepelnünk kellene. Meginnál egy félpohárnyival velem?
― Miért ne? ― bólintott Dorka. ― Mit ünnepelünk?
― Életünk hátralévő részének a kezdetét, ― felelte Krisztián és töltött magának egy pohárral és egy fél-pohárral a leánynak.
― Kedves, ― mosolygott a leány. ― Hogy ízlik a pörkölt?
― Felséges, ― felelte a férfi, ahogy egy villával a szájába tett. ― Édesanyám is csinált sokszor Hungarian goulash pörköltet. Ez Hungarian goulash, nem?
Dorka bólintott, tekintetét gondosan a férfin tartva és várva az alkalmas pillanatot, hogy tervét bemutassa.
A férfi a leány poharához koccintotta poharát és a pohár fele tartalmát gyorsan leöntve a torkán, figyelmesen szemlélte a leányt mialatt az rózsaszín nyelvének csücskével óvatosan szippantott a sajátjából.
32
― Szobát keresek, ― kezdte Dorka közömbös hangon, mintha csak valami szürke tényt állapítana meg. ― Hallom, hogy nálad van egy kiadó.
― Már úgy érted, hogy be akarsz költözni hozzám? ― felelte Krisztián és kissé meglepetnek hangzott.
― Na, egyáltalán nem, ― dadogta Dorka, magabiztossága komoly károkat szenvedve egy tektonikus hasadék mentében, ― de szeretnék egy helyiséget, ahol lakhatok és lakbért fizetnék neked. Este bezárhatod az ajtód, ha félsz, hogy zavarni foglak.
― Miért ennyire hirtelen?
― Fent nincs nekem hely és Charlie legendás barátnője ki akar rúgni, még abból a fél ágyból is, amit felajánlottak.
― Ráhel, hallottam róla, táncosnő egy kétes hírű éjszakai lebujban.
― Igen, ez ő.
― Féltékeny lenne?
― Semmi oka. Nincs semmiféle romantikus tervem Charlie tekintetében.
― Ezt jó hallani, ― mosolygott Krisztián és a megkönnyebbülés sóhaja, mint szélvész tört elő belsőjéből. ― Ebben az esetben van egy kiadó hálószobám. Tíz dollár egy hétre és nincs hozzá semmi feltétel.
― Köszönöm, ― felelte Dorka és poharát felvéve, mintha gondolkozott volna, hogy az egészet egyszerre egy nagy kortyban lehajtsa, ― és ki is veszem.
― Nem akarod megnézni?
― Nem lehet rosszabb, mint ami fent az emeleten van.
― Egy keskeny ágy fele, ― nevetett Krisztián, ― lenne kedved ezt megmagyarázni?
― Nem hiszem, hogy szeretnéd tudni, ― száját elbiggyesztve Dorka keskeny vonalba harapta alsó ajkát. ― New Yorkban töltött első éjszakámon egy ágyban kellett aludnom
Charlieval. Lábtól fejig és teljesen felöltözve, nincs okod a féltékenységre. Nem történt semmi.
― Féltékeny? ― felelte Krisztián és szemei kikerekedtek. ― Miért lennék féltékeny?
― Nem tudom, ― szemét lesütve Dorka elfordult. ― Köznapi szófordulat, sajnálom, hogy felhoztam.
― Sose sajnáld, persze, hogy féltékeny vagyok. Ha ez a mocskos Charlie hozzád nyúl, kibelezem. Akarod megnézni a szobát vagy nem?
― Megnézem, ― Dorka mosolya visszatért és egyenesen a fiú szemébe nézett. ― Persze, hogy megvizsgálom, de ma este költözöm be, akármilyen állapotban van is.
― Tiszta és rend van benne, és egy kétszemélyes ágy. A szüleim alszanak benne, ha New Yorkba jönnek látogatóba.
― Mikor jönnek legközelebb?
― Karácsony körül, négy hónap múlva, de lehet, hogy én látogatom meg őket.
Természetesen veled, ha te is úgy akarod és minden dolog rendje-módja szerint alakul.
― Minden dolog a rendje, módja szerint fog alakulni, ― felelte Dorka, erősen megnyomva a minden dolog szót.
― Dolgok, ― a férfi ismételte, ― miféle dolgok?
― Ilyenféle dolgok, ― felelte a leány és megcsókolta Krisztián arcát és nyaka köré fonta karjait. ― És ebből jóval többet is kapsz, ha jól viseled magad.
33
*
A
hét közepe felé, amikor mindenki munkában volt, Dorka szorgalmasan tevékenykedett a fenti konyhában. Késő délután fele járt és sietnie kellett. Az öt éhes férfi nemsokára jött haza.Csontnélküli csirkemellet vett az A&P szupermarketbe, 99 centért fontját. Laposra potyolta a darabokat és egyenként megforgatta kenyérmorzsa, liszt, bors és pirospaprika keverékbe, és mint valami Pizzai ferdetornyot egymás tetejébe rakta, készen, hogy kisüsse őket a serpenyőben.
Az ajtócsengő megszólalt. Ki lehet? Még egy szájat etetni, vagy valaki a gonoszon és a jóságosan is túl tiszteletét teszi, soha nem lehetett tudni.
Dorka kinyitotta az ajtót. Mennyire vigyázatlan tőle, de mit tudott még akkor New Yorkról, egy háború előtt bérházban ajtónálló őr nélkül.
Egy magas és vonzó külsejű nő nézett le rá 180 cm magasságának és húsz centiméteres cipősarkának magasságából.
― Ráhel vagyok, ― kezdte a látogató, ― maga kicsoda?
― Dorka, ― felelte a leány és csodálattal bámulta a kikapós nőt, aki valamiféle szuper ego végzetes és irracionális impulzusainak rabja lehetett és Dorka semmi jót nem várhatott kárminpirosra festett duzzadt ajkaiból feléje áradni. ― Hallottam magáról, ― folytatta, ― vacsorát készítek, fáradjon beljebb.
Ráhel belibegett és megvetéssel mustrálta a sütésre készen álló prézlis hús darabokat.
― Ez mi, ― kérdezte, ― panírozott iguána snicli?
― Nem, ― felelte Dorka, magánhangzóit elnyújtva és kacagva, nyilvánvalóan Ráhel szemtelen humorában valamiféle vicces értéket érzett. ― Se nem El Salvadorból, vagy Hondurasból, sem esetleg Costa Ricából jöttem, egyik ilyen helyről sem.
― Nem érdekel, hogy melyik majomketrec nagyságú alantas országból való vagy. ― Csattant Ráhel hangja, mint valami évezredes túlfeszített íjászhúr. ― De hol van Charlie? Azt szeretném tudni.
― Munkába, este hat óra fele lesz otthon, amikor Jerseyből bejön a vonatja.
Ráhel kígyó hasíték keskenyre húzta szemét és késznek látszott, hogy mérges fogait belevájja Dorka húsába.
― Kapcsolatod van vele?
Dorka beledobta az első két szeletet a forró olajba, szemei dupla cigánykereket hánytak és felháborodott sóhajt fújt ki magából.
― Nincs.
Ráhel kissé előrehajolt és kezeit hátrakulcsolva nagy léptekkel félkört írt le Dorka körül.
― Akkor mit kerestél az ágyában?
― Hm, ― motyogta Dorka, ― nem volt, hogy máshol aludjak.
― Gondolod, hogy ez elegendő ok? ― hirtelen megállva Ráhel abbahagyta a cirkálást.
― Teljesen felöltözve, ― nézte Dorka a cifra nőt, aki szinte pukkant széjjel jogosnak vélt dühében. ― Semmiféle tapogatás és kézimunka, hidd el nekem, ez lett volna a legutolsó dolog, hogy eszembe jusson.
34
― Akarom, hogy költözz ki, ― üvöltötte Ráhel, arcát egy centire nyomva Dorka arcától.
― Nem, szó sem lehet róla, ― hirtelen mozdulattal Dorka megfordította a két szeletet a serpenyőben. ― És vigyázz, a forró zsír könnyen széjjelégeti azt a kisminkelt gyönyörű
fizimiskádat. Ne kezdj ki egy nővel, aki 300 fokos zsírral és lobogó lángokkal dolgozik. Nem költözöm sehova. Szeretem a szobámat és maradok. Soha nem adom fel és senkiért.
― Itt nincs neked semmi saját szobád. Négy férfi van itt és csak két hálószoba. Kivel alszol. Válaszolj.
― Itt? Nem lakom itt, ― felelte Dorka diadalmas mosollyal az arcán.
― Akkor hol laksz?
― Semmi közöd hozzá.
― Mégis, mit keresel itt?
― A háztartásbeli bejárónő vagyok. Takarítok, főzök erre a négy alakra és este megyek haza a saját lakásomba.
― Hm, ― morogta Ráhel, mintha elvesztette volna a hangját.
― Ebben az esetben, ― ismételte Dorka csúfondáros hangon mialatt kivette a két első ropogósra pirult szeletet és lejjebb fogta a lángot. ― Együnk ebből az iguána snicliből. Ha ízlik, maradhatsz és a legjobb barátnők leszünk. Ha nem ízlik, akkor gyere vissza éjszaka és
szeretkezhetsz Charlieval, ami belefér, mialatt János horkol a mellettetek lévő ágyban.
― Iguána, ― fintorgott Ráhel, ― milyen íze van?
― Mint a csirkének, te csacsi, ― nevetett Dorka. ― Ez államilag lebélyegzett USDA Perdu márkájú kicsontozott csirkemell az A&P üzletből. Akarod leellenőrizni a bolti blokkot és a csomagolást?
35