II. A MÚLT EMLÉKEI MA
2. A tisztelet tárgyaiban
A kegyhely kitüntetett tárgyai között generációk óta a legtöbb zarándok és érdeklődő szá-mára sokat jelent a Mária-kegyszobor, a labarum és a kisbazilika-jelvény. Régiségük, állandó-ságuk, korokon átívelő életük, a rájuk fordított figyelem és törődés folytán ezek rendelkeznek a legnagyobb szimbolikus erővel. E három tárgy, a „csodákkal teljes” kegyszobor, a labarum mint liturgikus jelvény és emlékhordozó, a kisbazilika-jelvény mint rangjelző a kegyhelyen az egye-diség és azonosság kifejezői. Ebben a (szent) háromságban csak itt és csak így fordulnak elő, miközben ezer és egy társukkal tartanak rokonságot.
Kegyszobor
25–36. KÉP
A kegyszobor évszázadok óta a környék, a katolikus Székelyföld közös és közösségi Mária-tiszteletének mintegy szíve közepe. Jelentős művészi érték és legendás történetek sokaságával övezett kultusztárgy. Az elmúlt kétszázötven évben a búcsújárás mellett erről írtak és mondtak a legtöbbet. Történetének első változatát a 18. században Losteiner Leonárd írta meg rendtörté-neti munkájában; ezt felhasználva készült el negyven évvel később az ő újabb, már magyar nyelvű összefoglalása, majd egy következő nemzedékhez tartozó ferences, Erős Ferenc Mo-deszt könyvecskéje is.148 Ugyancsak Losteinerre támaszkodott a 20. század elején Tima Dénes gimnáziumi tanár is, amikor cikksorozatot, majd annak nyomán könyvecskét közölt a csíksom-lyói segítő Máriáról.149 Boros Fortunát a ferences rendi és a történészi szempontokat egyesítve írt népszerű, füzetes összefoglalást, amelyben a maga idején hangsúlyosan szerepeltek a szobor első világháborús megpróbáltatásai, majd ismert összefoglaló könyvében alapos fejezetet szen-telt a kegyszobornak.150 A ferences P. Márk József több népszerűsítő írásában is közölt részle-teket a szoborról, annak történetéről, öltöztetéséről.151 A szoborról tett megállapítások egyik része – szépségéről, múltjáról és a hozzá fűződő csodákról – generációkon keresztül öröklődött.
Több évtizedes hallgatás után újabb tudományos eredményeket csak az utóbbi évtizedből em-líthetünk. Mihály Ferenc, az ismert erdélyi farestaurátor a szobor történetéről tárt fel adatokat, Sarkadi Nagy Emese alapos művészettörténeti elemzést írt, egy műszeres anyag- és formavizs-gálatot pedig együtt végzett régész, történész, restaurátor.152 Önálló munkák mellett se szeri se száma a kisebb-nagyobb könyvfejezeteknek, továbbá cikkeknek, fényképekhez írt kommentá-roknak. Balatonyi Judit modern antropológiai szempontrendszer alapján a kegyszobornak a
148 Losteiner 1777, Mohay 2015, Erős 1852.
149 Tima 1907.
150 Boros 1924, 1943. 67–80.
151 Márk 2001, 2003b, 2014,
152 Mihály F. 2006, Sarkadi 2016, Benkő–Mende–Mihály–Muckenhaupt 2016.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
gyimesi csángók egy alkalmilag gyakorolt házasságkötési rítusában betöltött különös szerepét mutatta be.153
A szobor a maga nemében egyedülálló: egyrészt a méretei, másrészt a szépsége, harmad-részt az évszázadok óta voltaképpen töretlen kultikus jelenléte folytán. Készítésének ideje 1510 és 1520 közé tehető.154 A szobor a gótika végén, a reneszánsz elején készült, amikor még egy-általán nem volt fontos, hogy rögzítsék a készítőt és a készítés idejét, és erről történeti források sem maradtak az utókorra. Ezért bizonytalan a készítésének helye és Csíksomlyóra kerülésének módja, ideje. Balogh Jolán a szobor készítését művészettörténeti analógiák alapján egy feltéte-lezett csíki műhelyhez kötötte;155 a mai kutatás egy ilyen műhely létét kétségesnek tartja, mert fejlett városokon kívül – amelyek akkoriban jórészt a Szászföldön voltak – ilyen szoborkészítő műhely léte aligha igazolható, és az egységes műhely létének környék szoboremlékeinek sok-félesége is ellentmond.156
Köztudott, hogy a Mária alakja egy emberarcot magában foglaló holdsarlón áll, alatta a ta-lapzatban talán a földgömböt akarták utalásszerűen megmintázni. „Máriát hosszú, testhezálló ruha takarja, melyet derékon öv szorít a testhez, amely fölé bő, redőkbe szedett palást borul.
Jobbjában királypálcát, baljában pedig a mezítelen kis Jézust tartja. Arca mosolygós, kibontott hajfürtjei a vállára borulnak s azokat befödik. A fején nehéz korona van. Ugyancsak korona van a kis Jézus fején is, aki jobb kezét áldólag emeli fel, s baljában rózsát látunk”.157 Közismert az is, hogy ez az ábrázolás a Napba öltözött Asszony középkori ikonográfiáján alapul, ami a Jele-nések könyvére támaszkodik (Jel 12,1–2). A holdsarlón álló Mária-szoborhoz később illesztet-ték hozzá az attribútumokat: a koronát a 17. században, a napsugárkoszorút és a feje köré csil-lagkoronát a 18. században. Ez utóbbit a 20. század második felében újra cserélték, amit aztán villanyégősorral egészítettek ki. Koronája is több változatban ismert: az elsőt még angyalok tartották Mária feje fölött, aminek helyébe a 17. század második felében került az alak fejére közvetlenül ráillesztett magas, tiarára emlékeztető korona.
Ezek a kiegészítések azt jelentik, hogy a szobor magába foglalja a Mária-tisztelet hangsú-lyainak koronként eltérő kiemelését. A korona és talapzat nélküli alak 192 cm, a talapzattal 210 cm, a koronával együtt 253 cm magas. Több említés szerint egy darab fából készült, ami ugyan nem lehetetlen, de egyelőre nem igazolták, a kisebb kiegészítések ennek inkább ellene monda-nak. Anyagát mind a mai napig hársfának tartották, amikor is kiderült, hogy valójában juharfa;
igen jó állapotban maradt, noha a hársfához hasonlóan általában ezt is kedvelik a fakárosító rovarok és gombák.158
„A frontálisan elhelyezett elegáns Mária-alak feltűnően egyenes, merev tartású, a gótikus Madonna-szobrok pozícióját rendszerint jellemző ív csak nyomokban fedezhető fel rajta: fejét
153 Balatonyi 2011.
154 Balogh 1943. – Erre a készítési időre gondolva tartottak 2015-ben az erdélyi ferences rendtartományban jubi-leumi évet a kegyszobor tiszteletére.
155 Balogh 1943.
156 Sarkadi 2016. 236.
157 Boros 1994. 53.
158 Benkő et al. 2016. 21.
dc_1725_19
2. A TISZTELET TÁRGYAIBAN
enyhén balra billenti, a Gyermeket bal karján tartja, jobb lábát kissé előretolja”.159 Sarkadi Nagy Emese művészettörténész több, az ikonográfiai típusban szokatlan vonást látott meg és írt le, mint amilyen a ruházat elrendezése és redővezetése, az anatómiai elvárásokkal nem teljesen egyező tartás és végtagok, a köpeny íves nyakkivágásán hiányzó pánt. Ezek hátterében – a kor-ban megszokott, több példával igazolható – átfaragást, átalakításokat sejt, amit indokolhat akár a szobor régisége, akár a sérülései vagy az öltöztetés igényének való megfelelés, valamint a későbbi mozgatásokból adódó kisebb javítások is. Noha az átalakítások pontos mértékét és jel-legét szabad szemmel nem lehet meghatározni, a megfigyelések alapján valószínűsíthető, hogy több helyen is átfaraghatták a köpeny redőit, átdolgozták a felületét, és valószínűleg lefaragták, átalakították a ruha és a köpeny mellkasi részét is. „Több helyen is átfaragást sejthetünk a gyer-mek törzsén és végtagjain, és nem elképzelhetetlen, hogy az arc, a hajfonatok bizonyos részei is a későbbi véső nyomait őrzik”.160 Ezt a véleményt alátámaszthatjuk P. Daczó Lukács egy megjegyzésével, aki 1963-ban húsvét után Ferencz Pista „Jézusfaragó” emberrel kijavíttatta a gyermekalak kezén a korábban (talán az 1944-es menekítéskor) letörött kisujjat. „Mivel ’Jézus-faragó’ Pista nem éppen nagy termetű, és mivel a magasban szédül is, azért én magam tettem fel az ujjacskát. Egy keskeny vésővel helyet mélyítettem neki, s meleg enyvvel erősítettem jól oda”.161 Mindezekkel együtt a szobor esztétikailag rangos alkotás, gyakorlott mester keze műve.
A művészettörténész által még csak remélt műszeres vizsgálatot a régész Benkő Elek vé-gezte el farestaurátor, paleoantropológus és könyves muzeológus közreműködésével.162 Ennek során vált bizonyossá, hogy a talapzat félgömbje egykor szélesebb és magasabb volt, amit meg-mutatnak régi metszetek, tárgyi bizonyítékát pedig jól látták a szakemberek: „az eredeti fél-gömbből egy körülbelül 20–25 cm széles alsó szeletet valamikor nagyon durván lefűrészeltek úgy, hogy a két oldalról indított vágás síkjai nem találkoztak pontosan.” A gyanú szerint erre a 19. század közepén kerülhetett sor, amikor a szobrot új helyére, a ma is használt oltár mögé szerkesztett posztamensre állították. Ekkor metszhették le két oldalán is a félgömböt, és ezzel megcsonkították a ruha alsó redőit is.163 Nem tudjuk, miért nem készítettek olyan tartószerke-zetet, ami lehetővé tette volna a csonkolás nélküli elhelyezést, a tágas új templomban erre biz-tosan mód lett volna. Régóta emlegették, hogy a szobrot többször újrafestették illetve -aranyoz-ták, ennek részleteit most ugyancsak a legfrissebb vizsgálat tárta fel. A szerzők Joseph Mohr 1747-ben készült életnagyságú, a Mária-szobrot ábrázoló olajfestményével vetették össze a szí-nezéseket. Mária arcát két helyen is faszegekkel rögzített fadarabokkal egészítették ki, egy he-lyen a faanyag csomóját javították, és a jobb oldali hajfürtjét is külön fából faragták és applikál-ták.164 Mária fején eredetileg nem volt korona, haját egy gyöngyös koszorú fogta össze. A ki-dolgozatlan fejtetőbe be van ütve egy kovácsoltvas hurok, a nem ismert eredeti helyén a szobrot ennek segítségével rögzíthették az oltárszekrényben. A szobor eredeti, kissé féloldalra tekintő
159 Sarkadi 2016. 230.
160 uo. 233.
161 Kozma 2013. 232.
162 Benkő et al. 2016.
163 uo. 24.
164 uo. 27–28.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
testtartását egy, a hátoldalra erősített és az aranyozás miatt csak műszeresen észrevehető desz-katoldás segítségével kiigazították és frontálisra alakították, és így erősítették hozzá a sugárko-szorút; ez utóbbinak is volt egy 1664-ben és egy 19. század közepén készült változata.165
A holdsarlóba faragott emberi fejet török fejként is lehet látni és mint mohamedán szimbó-lumot értelmezni, hiszen a szobor készítésének idején a török fenyegetés Európában már jó ideje jelen volt. Értelmezhető úgy is, hogy Mária a hittagadók fején tapos, az eretnekekén, akik meg-bontják a közös hit egységét. Régi írások ezt a fejet Nestorral azonosítják, ez esetben mintegy a nesztoriánus eretnekséget győzi le. A Jelenések könyve szerint a Napba öltözött asszony a kígyó fején tapos. Itt kígyót ugyan nem látunk, de ezek a képek egymásba átjátszottak, élő valóságot fejeztek ki, és aki ránézett, tudta, mire kell gondolnia.
Évszázadok alatt lassan elfelejtődött, hogy a szobor honnan, mikor és hogyan is került a régi kegytemplomba, illetve a mai helyére. Egy bizonytalan adat 1624-ből való, ám az első biztos említése Csíksomlyón az 1661-es tatárbetörést követő újjáépítéshez kapcsolódik; akkoriban már a szobor javára tettek adományokat a környék katolikus nemesei, és 1664-ből fennmaradt egy szerződés szövege egy új oltár építésére vonatkozóan, ahol a szobrot is elhelyezték.166 Csak sejtések vannak arról, hogy ezt megelőzően hol volt. „A 17–18. századi ferences rendtörténé-netírók, a Losteiner által idézett páterek egyike sem említi úgy a szobrot, mint az egykori som-lyói oltár részét.” Talán nem alaptalan Sarkadi Nagy Emese azon feltételezése, hogy a szobor helye a készítését követő évtizedekben valamelyik szász település, talán éppen Höltövény szár-nyasoltárán lehetett, és hogy a reformációt követően került máshová.167 Igazat adhatunk annak a feltételezésnek, amit tanulmánya végén Sarkadi Nagy Emese megfogalmaz: „A barokk kori lelkiség alakulása, a zarándoklatok fellendítésére irányuló, a katolikus megújulás jegyében zajló tendenciák, az esetleges eredetmítoszok kialakításával összefüggő írások szempontjából telje-sen másodlagos volt, hogy a szobor eredetére vonatkozóan hiteles, történeti források ismertek legyenek. A korábbi szobor/festmény kegyképként új életet kezd, és új helyén a jelentősége már a vele kapcsolatos csodálatos eseményeknek tulajdonítható, független korábbi helyétől és funk-ciójától”.168 Ehhez az is hozzátartozik, hogy a kutatás által feltárt vagy új értelmezést nyert történeti adatok egyáltalán nem homályosíthatják el a kegyszobor erejét, kultikus jelentőségét.
Az új, 1876-ban fölszentelt templomban a kegyszobor is új helyre, a főoltár mögötti emel-vényre került, ahol a búcsúsok könnyebben tudták megközelíteni és elérni.
Régebben öltöztették is a Mária-szobrot. A barokk korban adtak rá ruhát, amit a fejéhez szögecselhettek. Mikor aztán a 19. században a szobor alakját sugárkoszorúval vették körül, akkor a főalak öltöztetését abbahagyták, és tovább csak a (ruhátlanul kifaragott) Jézus alakját öltöztették, ami az 1960-as években maradt abba (a kérdésre a III/2. fejezetben visszatérünk).
Világos, hogy Csíksomlyón nem a szobor, hanem Szűz Mária áll a tisztelet középpontjában;
a tárgy Szűz Máriának csak „képe”, (imago); ezért beszéltek a Szűz Mária „csodálatos képéről”.
A tisztelet óvja, védi a szobrot, és elhárít, elutasít minden olyan hatást, ami a szoborral szemben támadna, utólag pedig ezekből legendás történetek lesznek. Ilyen elbeszélés például az, hogy a
165 uo. 31.
166 Sarkadi 2016. 229.
167 uo. 235–236.
168 uo. 236.
dc_1725_19
2. A TISZTELET TÁRGYAIBAN
tatár vezér ki akarja vonszolni, a parancsára kiviszik a templomból, szekérre teszik, de az nem mozdul meg, mert nem bírják elhúzni; erre karddal odavág, és a sebhely ott van a szobor arcán, de a tatár karja leszárad tőle. Tucatnyi ilyen történet jelzi, hogy a szobor körül olyan aura van, ami nem enged oda erőszakos külső behatást. A por és a füst nem fogja, az arc minden körül-mények között tiszta marad.169
A 18. század második felében a ferencesek kérésére háromszor kezdtek hivatalos püspöki vizsgálatot a kegyszobor körül, hogy alapot adjanak a kegyhely hivatalos egyházi elismerteté-sének. Ahogy azt ma látjuk, erre azért volt szükség, mert a barokk vallásosság felvirágzása a szent helyek olyan számbeli gyarapodását hozta magával, hogy lassanként összegubancolódtak a szálak akörül, hogy melyek az „igazi”, és melyek a csak emberi törekvésekből kinövő kegy-helyek, ezért az egyházi felsőbbség egyre szükségesebbnek ítélte a saját ítéletének az érvénye-sítését. A világi hatalom „felvilágosult” törekvései pedig más, sokkal földközelibb okokból kér-dőjelezték meg a kegyhelyek létjogosultságát (sok más egyház- és vallásellenes intézkedéssel együtt). A két folyamat együttesen oda hatott, hogy sok kegyhely számára nélkülözhetlennek bizonyult természetfölötti megalapozottságuk hiteles bizonyítása. Mindez része volt a Bárth Dániel által „katolikus felvilágosodás”-ként jellemzett folyamatnak.170
A csíksomlyói kegyhely hivatalos püspöki jóváhagyását harmadik nekifutásra sikerült el-érni. Az 1780 után felvett hivatalos tanúvallomások alapján Losteiner Leonárd, a rend történé-szének alapos munkája nyomán 1783-ban elkészült a csodák hivatalos protocolluma.171 A püs-pöki szentszék az abban foglaltak egy részét elismerte természetfeletti eredetűeknek – noha nem nyilvánította egyértelműen csodának –, és „csudatételekkel jelesnek és koronára méltónak”
(„statuam et miraculis igsignem et coronaa dignam declaramus”) nyilvánította a kegyszobrot.172 Ettől kezdve azt többször is csodákkal ékesnek, csodatevőnek nevezték, még inkább annak tar-tották. A történetek rövidített változatát Losteiner évtizedekkel később állította össze; ez az első magyarul írt szöveg Csíksomlyóról, ami hosszú lappangás után 2015-ben jelenhetett meg.173
Labarum
37–45. KÉP
A kegyhely kitüntetett tárgya a laborium (népiesen labarum). Ez mintegy kétszáz évvel fi-atalabb a kegyszobornál, a 18. századból való lehet. Egyelőre sem az eredetét és használatának kezdeteit, sem a jelentését nem látjuk elég tisztán. Az eredeti laborium római uralkodói jelvény volt, amely zászlórúdból, egy arra fent felerősített keresztrúdból és az azon szabadon mozgó lobogóból állt. A búcsúsok hagyományos lobogói jobban hasonlítanak ehhez, mint a mai laba-rum, ez a rögzített, lobogni nem tudó „zászló”, amely mégis messziről magára vonja a figyel-met. A tartórúdhoz rögzített, vaspántokból összeállított vázon alulról nyitott, felülről
169 Boros 1994. 61–74.
170 Bárth D. 2015.
171 Protocollum de statua…. – A tanúkihallgatások egy nem végleges tisztázatát Bárth János alapos kommentá-rokkal kísérve közölte (Bárth J. 2000).
172 Jordánszky 1988 139–140. A határozat mind a mai napig nem jelent meg sem latinul, sem magyarul.
173 Mohay 2015.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
domborúan zárt, henger alakú virágmintás szövet helyezkedik el, a forma méhkasra vagy magas kupolára emlékeztet.
Tudjuk, hogy a labarum a gimnáziumi diákság 1730-ban megalakított Mária Társulatának jelvénye volt egészen 1900-ig, mindaddig, amíg a Társulatot ferencesek vezették. A beavatási szertartást 1732-ben írták le; az akkori körmeneti felvonulásban (és nem a búcsúban) állítólag már vitték a labarumot is. Az iskolai tanév első vasárnapján más tisztségviselők között megvá-lasztották a laborifert is, aki „rendesen a legerősebb fiú szokott lenni”.174 II. Józsefnek a Mária Társulatot feloszlató rendeletét követően a felszerelés kallódásnak indult, a társulat tagnyilván-tartási könyveinek egy része és a labarum viszont megmaradt.175 Az újraéledést követően a Társulat a 19. században végig működött, és Mária ünnepeken évente többször is ezzel és más jelvényekkel, fáklyákkal vonult ki a díszruhát viselő facigerek kíséretében. Ők eredetileg gyer-tyavivők voltak a körmenetben, a szó jelentése később átment a labarumhordozók kísérőire.
A csíksomlyói búcsújárás kevés 18. századi leírása még nem említi magát a labarumot, ami nem jelenti azt, hogy akkor nem lett volna használatban. A híradásokban csak a 19. század má-sodik felében jelenik meg, amikor a sajtóban újra meg újra felemlegették, hogy a búcsús ke-resztalják versengenek a labarum körüli elsőségért, ez szinte „életkérdés” volt, amiből kisebb-nagyobb összekoccanások is származtak.
1873-ban a Mária Társulat számára új labarumot készítettek. Az év júniusában a diákság körében gyűjtöttek rá, és az erdélyi püspök, Fogarassy Mihály is adott hozzá 30 forintot; az összegyűlt 91 forint 6 krajcár elég volt egy díszes új jelvény elkészítésére.176 A belső vasváz tetején, a kör alakú famerevítőn kivehető a pántok által részben takart felirat: „1873-ban Július 2-án” – amiből arra következtethetünk, hogy az új labarumot éppen a kegytemplom búcsújára, Sarlós Boldogasszony napjára, egyúttal a Mária Társulat akkor szokásos felavatási ünnepnap-jára szentelhették fel. Ebből az időből származhat a laboriumnak az a díszes, virágmintás borí-tása, amely körülbelül száz évig maradt használatban, és ami a 20. század első feléből származó fényképeken látható. Időközben kint a szabadban többször megázott, a színét kifakította a nap.
Noha a második világháború utáni évtizedekben a labarum már nem járt kint a körmenettel a szabadban, az eltelt évtizedek megviselték, és az 1970-es évekre meglehetősen rossz állapotba került. P. Márk József ferences visszaemlékezése szerint akkoriban járt Somlyón egy németor-szági magyar orvos, aki látván a labarum állapotát, adományként az eredetihez hasonló anyagot küldött a ferenceseknek, akik aztán azt helybeli asszonyokkal megvarratták.177 Ezt a huzatot 1990 után meghagyták, de rátettek egy újabb selyemszövetet, mert a régi már megrongáló-dott.178
A labarum belső és külső textilanyaga nem egyidős: belül a vaspántokra simulva látszik az 1873-ban készült huzat belső oldala. Ezen az 1873 és 1949 közötti évtizedekből nevek sorakoz-nak: 37 teljes név és egy későbbi monogram évszámokkal, származási helyekkel. Ebben a fél-árnyékban rejtőznek azok, akikben a labarum egykori hordozói, a laboriferek közül
174 Bándi 1894. 20.
175 Boros 1994. 159.
176 Bándi 1894. 15., Mohay 2009. 200.
177 Márk 2014. 114.
178 Interjú Borsodi Lászlóval, 1997. május 19.
dc_1725_19
2. A TISZTELET TÁRGYAIBAN
megismerhetünk néhányat. Amilyen központi szerepű a labarum a körmenetben, olyan keveset tudni azokról, akik a körmenetben végigvitték: neveiket nem rögzítik a régi írások. Ennek oka lehet, hogy amíg a Mária Társulat hagyományos formájában fennállt, és a megszokott rendben évente megválasztotta a tisztségviselőit, akiknek neveit felírták a Társulat könyvébe, addig nem volt szükség ezeket a neveket máshol is rögzíteni. Amikor ez a régi szokásrend a 19. század második felében lassan átalakult, és a labarum hordozásának egyre inkább már csakis a búcsús körmenet volt az egyedüli alkalma, akkor találtak új formát a nevek felírására.179 Ünnepi jel-vényből így vált a tárgy egyúttal emlékjellé, emlékezeti tárggyá is, noha ebben a minőségében a hatása régóta csak szűk körre korlátozódik. A jelvény szimbolikusan is összekapcsolja az egy-kori és a mai szereplőket, ahogy az újabb huzat beborítja, de nem semmisíti meg a régit, annak információtartalmát. 1990 után a ferences atyák a Historia Domusban rögzítették „labarumvi-vők” neveit, és a nyilvánosság szimbolikus tereiben is új helyre kerültek azok a diákok, akik a körmenet során felfelé illetve lefelé vitték, de már nem nevezik őket laborifereknek, és a facige-rek testületét sem elevenítették fel újra.180
Az ünnepi körmenetben a labarumot körbehordozzák, mintegy a Mária-szobor helyett, amit sosem mozdítanak meg. Így ez a különleges zászló vált a körmenet középpontjává is, és a nagy-misén régen is, ma is az oltár közelében tartják. Hétköznapi helye nem olyan szilárd, mint a kegyszoboré, más-más időszakban más-más helyen tartották: az 1990-es években még a rend-ház egyik szobájában a sarokba támasztva, újabban kitüntetett helyen, a templom szentélyében.
Ha látható is a labarum kitüntetett szerepe, a tárgy igazi jelentése körül homály van. A ha-gyomány egyfajta győzelmi jelvényként tartja számon, utalva a katolikusok 16. századi győzel-mére az unitáriusok felett. Az 1990-es évek óta a labarum említésének a sajtóban rendre a
Ha látható is a labarum kitüntetett szerepe, a tárgy igazi jelentése körül homály van. A ha-gyomány egyfajta győzelmi jelvényként tartja számon, utalva a katolikusok 16. századi győzel-mére az unitáriusok felett. Az 1990-es évek óta a labarum említésének a sajtóban rendre a