I. B EVEZETÉS
2. A térség és a téma kutatása
E fejezetben számba vesszük azokat a fontosabb műveket, amelyek a vizsgált korszakunkra, a vallási és a csíksomlyói kutatásokra vonatkoznak.
A 20. század második felének erdélyi társadalom- és politikatörténeti fejleményei a rend-szerváltozás után Magyarországon és Romániában is komoly kutatások tárgyát alkották. A „krí-zis évéről”, 1949-ről és annak következményeiről Gagyi József írt értékes könyvet, amelyben összekapcsolta az antropológiai hiedelemkutatást a sajtóra és levéltári forrásokra alapozott tör-téneti áttekintéssel. Később megírta a szocializmus korának romániai társadalomtörténetét is.33
Az 1950-es évekkel több kötet is foglalkozik. Stefano Bottoni tanulmánykötetet szerkesztett az 1956-os magyar forradalom romániai hatásairól, majd feldolgozta az 1952-ben szovjet nyo-másra és mintára megszervezett Magyar Autonóm Tartomány történetét, amit 1960-ban Maros-Magyar Autonóm Tartomány néven újjászerveztek, 1968-ban pedig megszüntettek.34 A kon-cepciós perek és a megtorlások egymást követő hullámairól Dávid Gyula állított össze alapos dokumentációt.35
Vincze Gábor tanulmánykötetben és gondosan szerkesztett forráskiadványban foglalkozott a második világháború utáni magyar kisebbséggel, Novák Csaba Zoltán pedig áttekintette a csaknem negyedszázados Ceaușescu-rendszer magyarságpolitikáját.36 A néprajz és a társada-lomtörténet módszereit felhasználva Oláh Sándor a Homoród mente 1949 és 1962 közötti túl-élési stratégiáit mutatta be életközeli, sok oral history anyagot felhasználó könyvében.37
A csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport (KAM) tematikus kötetek so-rában közölt rövidebb elemzéseket társadalmi kérdésekről, sajátos antropológiai – a néprajzot, szociológiát, társadalomkutatást vegyítő – felfogás jegyében.38 Az esettanulmányok többször visszatérnek hatalomtechnikai és intézményesülési vonatkozások tárgyalására.
A történész Bárdi Nándor érdeklődése és munkássága a 20. század teljes erdélyi kisebbség-történetére kiterjed, konferenciák, tanulmánykötetek, forráskiadványok fűződnek a nevéhez.
Igen fontos kezdeményezése az Erdélyi Magyar Adatbank megszervezése, ahol online formá-ban több könyvtárnyi szakirodalom és forráskiadvány férhető hozzá39. Éger Györggyel közösen szerkesztette a Magyarok Romániában 1990–2015 című kötetet. Ennek a magyarságpolitikáról, a demográfiai folyamatokról, a nyelvi jogokról és nyelvhasználatról, a jogi keretekről megírt fejezetei tömören, sok statisztikára, politikai és jogi forrásra, elemzésre támaszkodva az 1918 és 1989 közötti helyzetképet is áttekintik. A kötet szerzői között magyarországi és erdélyi
33 Gagyi J. 2004, 2009.
34 Bottoni 2006 , 2008.
35 Dávid 2006.
36 Vincze 1999, 2003, Novák 2011, 2015. – Novák Csaba Zoltán írta meg a háromkötetes Székelyföld története ide vágó fejezetét az átmenet és a szocializmus éveiről (Novák 2016).
37 Oláh 2001.
38 Bíró 1998, Bodó–Oláh szerk. 1997, Bodó szerk. 1998, Túros szerk. 1995.
39 adatbank.transindex.ro.
dc_1725_19
I.BEVEZETÉS
szakemberek, köztük a fiatalabb ill. középgeneráció friss szemléletű képviselői is megtalálha-tók.40 A könyv bő negyedszázaddal korábbi előzménye Diószegi László és R. Süle Andrea ösz-szeállításában jelent meg Hetven év címmel, és ezzel egyidőben született meg egy tanulmány-kötet Románia egészének gazdaság- és politikatörténetéről.41 Nagy szükség volt ezekre a mun-kákra, hiszen korábban csak rövid, csupán a „nagy folyamatok” bemutatását célzó rövid kézi-könyvi kitekintés tájékoztatott Erdély szocializmus kori történetéről.42 Sokat tett a kisebbségi magyarság történeti múltjának és jelenének feltárása érdekében a Magyarságkutató Intézet, a Teleki László Intézet, majd a MTA Kisebbségtudományi Intézete.43
Varga E. Árpád egymagában heroikus munkát végzett el másfél évszázad három országában gyűjtött népszámlálási adatainak feldolgozásával. Ennek eredményeképpen 1850 és 2002 kö-zött településenként pontos és korrigált adataink vannak a tágabban értelmezett Erdély – a Ro-mániához csatolt teljes korábbi magyarországi terület – megyéinek minden (időközben számos ide-oda csatoláson, egyesítésen, névváltoztatáson is átment) településének anyanyelvi és fele-kezeti viszonyairól. A módszertant és az adatokból levonható tanulságokat tanulmánykötetében összegezte.44 Korai halála sajnos megakadályozta munkája folytatásában, azóta sem akadt senki, aki hasonló munkára vállalkozott volna.
Az erdélyi katolikusok második világháború utáni történetének áttekintésére a rendszervál-tás után Virt László vállalkozott elsőként. A témához a Márton Áron életével és munkásságával kapcsolatos kutatásai vezették el.45 A kommunista diktatúrának a római katolikus egyházzal szembeni vallásüldözését 2003-ban Léstyán Ferenc Erdélyi Szibéria című könyve dolgozta fel átfogóan. A szerző egyszerre volt a történeti búvárkodás képzett tudósa, lelkipásztorként pedig az egyházi ellenállás cselekvő résztvevője (egészen a börtönig), mint ilyen tehát a legilletéke-sebbnek tekinthető.46 Az üldözött egyház érsekében sok áldozatot vállaló Godó Mihály jezsuita szerzetes megírta a visszaemlékezéseit, P. Benedek Domokos pedig egy ferences kántor testvér életútjába foglalta bele a nehéz évek emlékezetét.47 Rövid emlékező áttekintést olvashatunk a Szociális Testvérek történetéről is.48
A ferences rend 1950–1990 közötti korszakának összefoglalása még hiányzik az egyháztör-ténet-írásból.49 1990 után sok évig hallgatás övezte a témát, a ferencesek visszaemlékezései csak 2001-től kezdődően jelentek meg. P. Bartalis János a saját és rendtársak emlékezete alapján állított össze karcsú, ám máig nélkülözhetetlen könyvet pontos adatokkal, névsorokkal,
40 Bárdi–Éger 2017.
41 Diószegi–R. Süle 1990, Hunya 1990.
42 Köpeczi 1988.
43 Ez utóbbi honlapján könyvtárnyi kiadvány férhető hozzá: kisebbsegkutato.tk.mta.hu/digitalis-olvasoszoba.
44 Varga 1998a (online, frissítve: varga.adatbank.transindex.ro), Varga E. 1998b.
45 Virt 1988, 1991, 2008.
46 Léstyán 1996, 2003.
47 Bartalis 2001, Benedek D. 1998, Godó 2002.
48 Bíró M. 2003.
49 Vincze Gábor így fogalmazott, „épp itt lenne már az ideje, hogy a szenvedéstörténeten túllépve egyháztörténet-tel is foglalkozzunk”. Vincze 2010. 130.
dc_1725_19
2.A TÉRSÉG ÉS A TÉMA KUTATÁSA
fényképekkel.50 Más érintettek – P. Pap Leonárd, P. Papp Asztrik, P. Balázs Aba, P. Keresztes Albin, Nagy Vilmos, P. Bálint Szalvátor – visszaemlékező írásai sajnos nem önállóan, hanem a korábbi tartományfőnök, Benedek Fidél írásainak Sas Péter által sajtó alá rendezett második kötetében jelentek meg 2002-ben.51 Ugyanebben a kötetben kapott helyet az első szabadon megválasztott tartományfőnök, P. Benedek Domokos rövid visszatekintése is.52 Az 1979-ben elhunyt P. Benedek Fidél, dacolva minden üldöztetéssel, házkutatással, kéziratai többszöri el-kobzásával, egyetlenként az akkori szorító jelenben saját maga is megírta a rendtartomány 1948 és 1968 között elszenvedett viszontagságait.53 Sarény István a Hargita Népe újságírójaként ál-lított össze riportkönyvet kényszerlakhelyet megjárt páterek elbeszéléseiből.54 Itt olyanok szó-laltak meg – P. Benedek Domokos, P. Pap Leonárd, P. Szalontai Barnabás, P. Bartók Albert, P.
Márk József –, akik fiatal emberként a második világháború után léptek be a rendbe, szenvedő alanyai voltak a rendtartomány megsemmisítésére irányuló törekvéseknek, a változás utáni idő-szakban pedig jelentősen hozzájárultak a provincia újjászervezett életének beindításához. Peres illetve titkosszolgálati iratok feldolgozására a témában eddig még csak Mirk Szidónia vállalko-zott.55
A néprajzban és rokon tudományaiban jó ideje a vallás az egyik legkedveltebb témakör, s ahogy távolodunk a klasszikus értelemben vett „parasztság” és „nép” valóságától, úgy tudunk egyre többet ezek múltjáról és félmúltjáról is. Visszatekintve azt látjuk, hogy a köznépi vallá-sosság magyar néprajzi kutatása több hullámban indult meg: Bálint Sándor fellépésével először az 1930-as évektől kezdve hozott komolyabb eredményeket, aki az 1950-es évek átmeneti meg-akadása után az 1960-as évektől újabb fontos monográfiákat alkotott meg (egy részük csak ha-lála után jelent meg).56 A kezdeti nehézségek után a szocializmus idején mára már klasszikus-nak számító könyvekbe foglalt eredmények születtek meg egy bakonyi és egy zempléni falu vallási életéről, az ünnepi szokások hagyományvilágáról, az archaikus népi imádságokról, nép-énekekről és parasztbibliáról, a nazarénusokról, hogy csak a legfontosabbakat említsük, s mel-lettük tanulmánykötetek is napvilágot láthattak.57 Az 1990 előtti években jelentek meg Dankó Imre és Küllős Imola szerkesztésében a Vallási néprajz könyvsorozat első kötetei is. Ezekre támaszkodhattak a Magyar Néprajz kézikönyv ötödik és hetedik kötetének szerzői, amikor ké-zikönyv-fejezetekben összegezték a népi imádsághagyományok és a magyar néprajzi vallásku-tatás eredményeit.58
50 Bartalis 2001. – A szerző csak emlékezésekre és kéziratokra támaszkodhatott, szakirodalmat nem lelt fel a té-mához.
51 Sas (szerk.) 2002. 89–185.
52 P. Benedek 2002.
53 Benedek 2002b, 2002c.
54 Sarány 2010.
55 Mirk Sz. 2017.
56 Bálint 1942, 1943, 1944, 1977, 1978, 1983, 1985.
57 A közismert munkákat itt elég jelzésszerűen időrendben felsorolni: Kardos 1969, Erdélyi 1976, Bartha 1980, Volly 1982, Kardos–Szigeti 1988, Lammel–Nagy 1985, Tüskés (szerk.) 1986, Bárth J. 1990, Dömötör 1991.
58 Erdélyi 1988, Bárth–Kósa–Bartha–Szigeti 1990.
dc_1725_19
I.BEVEZETÉS
1990 után az új lendületet vett vallási néprajzi kutatás sok témában újabb alapvető eredmé-nyeket hozott. Közülük is kiemelkedik a búcsújárás és több kegyhely (ezeknek főként a törté-nete és múltbeli szokásformái), melyeket – Bálint Sándor munkáját folytatva – több könyvében és számos tanulmányában Barna Gábor mutatott be.59 Szerteágazó munkássága során továbbá szerkesztett könyvsorozatot, gondozta többek kéziratban maradt munkájának kiadását, vezetett csoportos kutatást, szervezett akadémiai kutatócsoportot, és tanítványai közül is többeket irá-nyított a téma felé.60 A búcsújárásról sokan mások is mértékadó könyveket írtak, illetve szer-kesztettek.61 Elmélyült elemzéseket és adatgazdag közléseket olvashatunk a zarándoklatok-ról,62 a Mária-tiszteletről,63 a népi imádsághagyományokról,64 a vallásökológiáról,65 egy-egy település vagy térség vallásosságáról,66 a szakrális kommunikációról,67 a szakrális kisemlékek-ről,68 és van igényes vallástudományi bevezetésünk is.69 Ezek közül munkánk során több is példaértékűnek bizonyult. Noha érdemleges munkákat olvashatunk egyes jelentős hazai kegy-helyekről (Máriagyűd, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút, Máriaradna, Csíksomlyó),70 to-vábbá egyes kegyhelyek vendégkönyveiről,71 mégsem mondhatjuk, hogy mintául szolgáló szakszerű kegyhely-monográfia már elkészült volna. Egyetlen kivételnek Bálint Sándor régi Szeged-Alsóvárosi kötete tekinthető a templom és a társadalom kapcsolatáról.72 A felsorolt és fel nem sorolt munkák nagyobb része a múlt valamelyik távolabbi vagy közelebbi korszakával foglalkozott, és viszonylag kevesebben léptek fel azzal az igénnyel, hogy jelenkutatási törekvé-seket is érvényesítsenek. Részben ilyen például Frauhammer Krisztina két könyve a kegyhelyek vendégkönyveinek és imát kérő céduláinak elemzéséről, továbbá Vass Erika munkája három kegyhely összehasonlító elemzéséről.73 Számomra ez is erős motivációt jelentett arra, hogy ku-tatásom kezdetén Csíksomlyón a kortárs búcsújárás tanulmányozása felé forduljak.
Számos részeredmény lenne itt még áttekinthető. Tárgyakról, szokásokról, a vallásosság fontos szereplőiről, fogalmakról és cselekvésekről adatközlések, tanulmányok, értekezések,
59 Bálint–Barna 1994, Barna 1990a, 2001, 2003, 2014. – A szerző az 1980-as években többször is megfordult Csíksomlyón, fényképei és egy búcsújáró keresztalja útvonalának vázlatrajza megjelent a Magyar Néprajz (főszerk. Paládi-Kovács Attila) VII, Néphit, népszokás, népi vallásosság (szerk. Dömötör Tekla) c. kötetében, ld. 7. térkép, 178. és 180. fénykép.
60 Barna (szerk.) 2001a, 2001b, 2002, 2003, 2009, 2017.
61 András–Morel 1991, Tüskés 1993, Pusztai (szerk.) 1999, Csukovits 2003, István 2003, Vass 2009, Fedeles 2015.
62 Pusztai 2004, Korpics 2014.
63 Barna (szerk.) 2001, 2002, Hetény 2000b, 2001, 2011, Szalontay 2003.
64 Erdélyi 1991, Silling 2003, Tánczos 1995, 1999, 2000.
65 Bartha 1992, 2012.
66 Bárth J. 2006, Beszédes (szerk.) 2000, Iancu 2013, 2017 István 2001, Küllős–Sándor 2009, Lengyel–Limbac-her 1997, Madar 1998, Andor–Fehér 1998, Pávai 2006, Papp R. 2003, Peti 2008, 2012, Pócs (szerk.) 2001, Silling 2002, Székely 1995, Szikszai 2010.
67 Korpics–P. Szilczl 2007, Lovász 2002.
68 Grynaeus 2008, Liszka 2015.
69 Voigt 2004, 2006.
70 Csibi–Varga 2015, Ivancsó (szerk.) 2005, Varga 2014, Soós–Soós 2013, Harangozó 1990.
71 Frauhammer 1999, 2012.
72 Bálint 1983. A kéziratot a szerző hagyatékából Tomisa Ilona rendezte sajtó alá.
73 Frauhammer 1999, 2012, Vass 2007, 2009.
dc_1725_19
2.A TÉRSÉG ÉS A TÉMA KUTATÁSA
forrásközlések hosszú sora született meg.74 Iskolateremtő egyéniségek körül fontos műhelyek formálódtak ki és intézményesültek, sorozatban megrendezett konferenciák foglalkoztak vallási témakörökkel köznépi környezetekben.75 Pócs Éva az utóbbi bő húsz évben hazai és nemzet-közi konferenciák sorozatát szervezte meg, s ezekből rendre vaskos tanulmánykötetek születtek.
Csak a Tanulmányok a transzcendensről sorozatban kilenc kötet jelent meg, és a szerző további konferencia- vagy tanulmánykötetei is eseményszámba mennek.76 Mindezeken túl a megélén-kült érdeklődésnek és a megnyílt lehetőségeknek köszönhetően jó pár régebbi munka és forrás-közlés látott napvilágot új kiadásban vagy elfeledett kéziratból, tanulmánnyal, jegyzetekkel kí-sérve.77
A vallás néprajzi kutatása mellett se szeri se száma a vallástörténeti munkáknak. Kibonta-kozott a vallásantropológia,78 és nemzetközi elismertségnek örvendhet a hazai vallásszocioló-gia, főként a fájdalmasan korán eltávozott Tomka Miklós révén.79 Vallástudományi Társaság alakult, vallástudományi szakfolyóirat indult, vallástudományi konferenciákat tartottak, és ilyen témájú képzések váltak népszerűvé több egyetemen is. Elmondhatjuk, hogy a vallás és egyhá-zak társadalomtörténete interdiszciplináris kutatási területté vált.80
A tudományos művek mellett a népszerűsítő munkák nagy száma és lelkes fogadtatása is jelzi a megélénkült társadalmi érdeklődést a vallás kérdéskörei iránt.
A sok irányba ágazó nemzetközi szakirodalom témánkban szinte áttekinthetetlenül gazdag, feldolgozása több disszertáció témája is lehetne.81 Jómagam a munkám során haszonnal forgat-tam Mircea Eliade nagyszabású vallástudományi enciklopédiáját és azon belül is Segundo Ga-lilea és Charles Long összefoglalását, a teológus Karl Rahner által szerkesztett kis könyvet a népi vallásosságról és annak teológiai megközelítéseiről, Victor és Edith Turner klasszikus za-rándoklat-monográfiáját,82 továbbá Gerardus van der Leeuw vallásfenomenológiáját, Rudolf Otto ma is aktuális összefogalását a szent fogalmáról.83 Egyszerre tartozik a magyar és a nem-zetközi szakirodalomhoz Bangó Jenő és Pusztai Bertalan könyve.84 Az Európán kívüli (népi) vallásosság szakirodalma is felmérhetetlenül gazdag, évtizedről évtizedre újabb könyvtárgyi anyaggal és szempontok, elméletek sokaságával bővül. Számos alapmű jelent meg magyar for-dításban. A témakör részletesebb kifejtését itt azért tartom szükségtelennek, mert dolgozatom-ban nem törekszem a csíksomlyói búcsújárás teljes körű összehasonlító és/vagy elméleti hori-zontú elemzésére, sokkal inkább annak értelemző alapos leírására és kontextusba helyezésére.
74 Néhány példa: Detrichné Török 1990, Geszti 2004, Knapp 1986, Knapp–Tüskés 1999, Szalma 2004.
75 Fejős–Küllős 1990, S. Lackovits 1991, 1997, Barna (szerk.) 1998, 2001, 2003, S. Lackovits–Szőcsné Gazda 2007.
76 Pócs (szerk.) 1998, 2001, 2012, 2018.
77 Kájoni 1991, 2005, Esterházy 1994, Papp A. 1995, Hetény 2000a, Gaál 2009, Perger 2010, Mohay 2015b.
78 Bárth D. 2016, A. Gergely–Papp (szerk.) 2007, Landgraf–Nagy 2012, Nagy Z. 2007, Povedák–Szilárdi 2014, Vargyas 2008.
79 Kamarás 2009, Tomka 2011, Varga 1999.
80 Bárth D. (szerk.) 2013, Déri (szerk.) 2013, Gyöngyössy 2014.
81 Régebbi áttekintések: Barna 1990b, Mohay 1999.
82 Eliade 1987, Galilea 1987, Long 1987, Rahner 1987, Turner–Turner 1978.
83 Van der Leeuw 2001, Otto 1997.
84 Pusztai 2004, Bangó 1978.
dc_1725_19
I.BEVEZETÉS
Gereben Ferenc és Tomka Miklós 2000-ben átfogó szociológiai kutatást végzett Erdélyben, amelynek fő kérdésfeltevése a vallásosság és a nemzeti identitástudat kapcsolata volt. A kötet tömör megfogalmazásban adta közre a két szerzőnek azokat a megállapításait, amelyek vallásos önértelmezéstől a hagyományos és modern társadalmi átmeneteken keresztül a nemzeti ill. a kulturális identitás szerkezetéig ívelnek. Veres Valér egy 1997-ben és 2000-ben elvégzett fel-mérésre támaszkodva járta körül az erdélyi magyarok és románok nemzeti identitásának sajá-tosságait a társadalmi rétegződés perspektíváiban.85
Két csíki falu, Csíkkarcfalva és Csíkjenőfalva – korábban teljesen feltáratlan – néphitének kutatása Pócs Éva vezetésével zajlott az 1990-es évek közepén. A főként tanítványokból álló kutatócsoport vizsgálatai a születéssel kapcsolatos hiedelmekre, a halottakkal történő kapcso-lattartásra, a jóslásra, rontásra, boszorkányságra irányultak.86 Kitüntetett terepévé vált a vallás- és néphitkutatásoknak Gyimes. Ennek helyi vallásáról, néphitéről és vallásos folklórjáról szin-tén csoportos kutatások eredményei, továbbá doktori értekezésekből továbbfejlesztett önálló monográfiák jelentek meg.87
A csíki régió vallási életéről újabban egy igen fontos könyv látott napvilágot Fejes Ildikó tollából. A Csíkszeredában dolgozó szociológus szerző a térségben elsőként végzett kiterjedt survey kutatást, s adatait átgondolt matematikai-statisztikai módszertant használva sokoldalúan elemezte. A szociológiai elemzéshez egy történeti áttekintés is csatlakozik, így a könyv legalább két szakma számára hasznos, de azon túl a társadalomkutatás egésze számára is releváns mon-dandója van. A megkérdezett minta 18 év fölötti+ római katolikus felnőttekből állt, az ered-mények tehát rájuk vonatkoznak, felekezetközi összehasonlításra ezúttal nem került sor. Nyolc falu és Csíkszereda vallásosságának karakterét a szerző (Tomka Miklós dichotomikus felfogá-sával összhangban) erősen hagyományosnak, hagyománytisztelőnek látja, ami jól megkülön-böztethető a másik oldaltól, a modern vallásgyakorlattól.88
Rátérve a közelebbi témánkra Csíksomlyóra, láthatjuk, hogy a félmúlt és a jelenkor vonat-kozásában mérvadó teljesítmények vannak, van mire alapozni, van mit folytatni.
Szinte természetesnek tarthatjuk, hogy az 1990-et megelőző évtizedekben Somlyó alig lel-hető fel a szakirodalomban. Önálló könyv nem született róla, és valódi szaktanulmányra sem találhatunk. Kivételszámba megy, amit a búcsúról 1975-ben az emigráns magyar jezsuiták által szerkesztett teológiai–lelkiségi folyóiratban, a Szolgálatban olvashatunk Gyárfás Piroskától és Pálfi Gézától; ezek az élményszerű írások az akkori búcsúról szinte néprajzi leírással érnek fel.89 Az 1970-es-80-as években Domokos Pál Péter forrásközlő könyvének bevezető tanulmányában és a vele készült interjúkban lehetett olvasni a kegyhelyről.90 Rövid adatközléseket publikált Székely László a csíkiak aszkéziséről, Bosnyák Sándor a csíksomlyói napvárókról, Kóka
85 Gereben–Tomka 2000, Veres 2005.
86 Pócs (szerk.) 2001.
87 Hesz 2012. Balatonyi 2017, 88 Fejes 2018.
89 Gyárfás 1975, Pálfi 1975.
90 Domokos 1979, 1988, Hajdu 1984. – Szembetűnően hiányzik viszont a búcsújárás említése az ugyancsak csík-somlyói születésű népszerű író, Fodor Sándor Tíz üveg borvíz című visszaemlékezéséből, amely egy hazaút történetét felidézve veszi sorra gyerekkora helyszíneit és emlékeit (Fodor 1979).
dc_1725_19
2.A TÉRSÉG ÉS A TÉMA KUTATÁSA
Rozália moldvaiaktól hallott csíksomlyói csodákról.91 A történész K. Lengyel Zsolt 1987-ben Németországban közölt eszmefuttatást a búcsú és a moldvaiak találkozásáról, ami később ma-gyar változatban is napvilágot látott.92 A Kerényi Imre által megrendezett nevezetes Csíksom-lyói passió éveken át futó több száz előadása a nagyközönséghez ugyan közel vitte a 18. századi passiójátékok modernizált alakját, de kritikákon túl szakirodalmat nem inspirált.93 P. Mészáros György, az Észak-Amerikában szolgáló erdélyi ferences rövid ismertetője az „amerikai Csík-somlyó”-ról a hitbuzgalmi jellegű kegyhelyismertetések sorába tartozik.94 Aki tehát a rendszer-váltást követően a témával foglalkozni kezdett, alig tudott mire támaszkodni, és amit kézbe ve-hetett, az többségében a régi időkkel foglalkozott. Ezért érthető, hogy 1990-től kezdve a kegy-helyről szerzett átütő erejű tapasztalat sokfelé a kutatást inspiráló erőnek bizonyult, és kisvár-tatva megszaporodtak az adatközlések, tanulmányok, konferencia-előadások, témafelvetések és kutatási beszámolók.
Az újabb néprajzi szakmunkák szerzői körében elsőként Tánczos Vilmost kell említeni. Ő már 1990 elején elkészített egy történeti áttekintést, majd egy konferencia-előadás nyomán 1991-ben a búcsújárás régi hagyományait elevenítette fel, és később is vissza-visszatért a témá-hoz. Adatközlései, történeti áttekintése és különösen a „rituális dráma katarzisáról” megfogal-mazott gondolatai kezdettől fogva gondolatébresztőek voltak.95 Amikor 2011-ben Romániában megindult a kezdeményezés arra, hogy a csíksomlyói búcsújárás felkerülhessen az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára ennek szakértői háttértanulmányát Tánczos Vilmos írta meg. 2016-ban megjelentette összefoglaló könyvét Csíksomlyó és a népi vallásosság gazdag összefüggésrendszeréről. A kötet fejezetei mögött évtizedes személyes tapasztalat, módszeres kutatás áll. Kötetében részletesen kifejti a somlyói Mária-tisztelet jellegzetességeinek főbb ol-dalait (Segítő Mária, Maria Immaculata, Regnum Marianum), ír a teológiai vonatkozásokról, az ünnepi formákról, a vallásos társulatokról, a lelkiségről és a kegyszoborhoz való vallásos-má-gikus viszonyulásokról. Csíksomlyó a kegyhely bemutatását követi egy-egy tartalmas fejezet-ben a résztvevők, a rituális események, majd a búcsújárás történeti korszakainak interjúrészle-tekkel, megfigyelésekkel és fényképekkel gazdagon dokumentált részletezése. Három fejezet foglalkozik a moldvai csángókkal. A kulturális azonosság és idegenség kettősségének elemzése után a moldvai Barát bemutatása következik, ahol a helyi egyházi vezetés egy Csíksomlyóval szembeállított, azzal konkurens Mária-kegyhelyet formált ki a iaşi-i egyházmegyében. Újdon-ság egy fejezet a két világháború közötti, korábban nem tárgyalt erdélyi ferences kezdeménye-zésről, a Szent Kereszt Hadserege moldvai tevékenységéről. Rövid befejezés foglalkozik Csík-somlyó helyzetével a mai világban.96 Később, miután az UNESCO-hoz intézett felterjesztési eljárás több forduló után 2016 végén megfeneklett, Tánczos Vilmos a tapasztalatok
elvi-91 Székely 1977, Bosnyák 1981, Kóka 1984.
92 K. Lengyel 1987, 1990.
93 Balogh–Kerényi 1982, Nagy P. 1982, Ablonczy 1983.
94 Mészáros 1967, Mészáros–Papp 1995.
95 Tánczos 1990, 1991a, 1991b, 1992, 1995.
96 Tánczos 2016.
dc_1725_19
I.BEVEZETÉS
elméleti tanulságait hamarosan igényes tanulmányban összegezte, amelyben új elméleti keretbe illesztve gondolta át a búcsújárás modernizálódásával járó következményeket.97
1990-től kezdve néhány éven belül kutatók minden generációból többen is írtak egy-egy adatközlést, dolgozatot, témafelvetést: Domokos Pál Péter, Faragó József, Tankó Gyula, Voigt Vilmos, Gagyi József, Túros Endre, vagy a fiatalabb Papp Richárd, Borbély Éva, Gazda Enikő
1990-től kezdve néhány éven belül kutatók minden generációból többen is írtak egy-egy adatközlést, dolgozatot, témafelvetést: Domokos Pál Péter, Faragó József, Tankó Gyula, Voigt Vilmos, Gagyi József, Túros Endre, vagy a fiatalabb Papp Richárd, Borbély Éva, Gazda Enikő