A történetekben és szertartásokban

Búcsújáró- és kegyhelyek Magyarországon és Európa- sőt inkább világszerte olyan szent helyeken vannak, ahol a természetfelettihez fűződő kapcsolatokról egyéni és kollektív tapasz-talatok sokasága fejeződik ki, adódik tovább, sűrűsödik. A búcsújárás „azon az elképzelésen alapszik, hogy az istenség egyes meghatározott helyeken különösen szívesen nyilatkozik meg, s itt a neki bemutatotttiszteletadás, áldozat különösen kedves neki … A kegyhely vagy kultusz-tárgy legendája igazolja a hely különleges voltát”, áll Bálint Sándor és Barna Gábor könyvében, összhangban sok korábbi és későbbi kutatóval.¹⁹⁵ Az is közismert, hogy a kora középkorban kétfajta kegyhely vonzotta a zarándokokat, Jézus életének emlékhelyei a Szentföldön, és azok a helyek, ahol jeles szentek ereklyéit őrzik; a kegyhelyek harmadik típusa a keresztény középkor-tól kezdődően a kegyképek és -szobrok körül szerveződött, amelyek főként Szűz Máriához kap-csolódtak. Ez utóbbi esetben a dogmatikai háttér miatt nem beszélhetünk az ereklyekultusz le-hetőségéről.¹⁹⁶ Ismert néhány középkori eredetű ferences kegyhely, mint Gyöngyös, Szeged-Alsóváros és Csíksomlyó, és a kutatás ismer „elenyészett” kegyhelyeket is például Vajdahu-nyadon, a dél-alföldi Bácson, Pécs Szigeti külvárosában, a Zemplén megyei Varannón.¹⁹⁷ A búcsújárás történetének kutatói sok esetben bizonytalanok egy-egy kegyhely tartósságával kap-csolatban, mert püspökök vagy pápák által adományozott búcsúkiváltságokból ugyan igen sok van, de ezek rendszerint egy-egy rövid (legfeljebb hét éves) időszakra szóltak, többnyire vala-milyen építkezés megtámogatását célozták, és nemigen igazolják a folytonos tiszteletet.¹⁹⁸

A kegyhelyeken megtörtént csodák – gyógyulások, jelenések, imameghallgatások – törté-neteit a jól ismert mirákulumok gyűjteményei őrzik.¹⁹⁹ Tüskés Gábor kiterjedt mirákulum-anyag felhasználásával a történeteken túl az egész hazai barokk kori búcsújárást rendszerbe tudta foglalni. A kegyhelyek alapításához, létrejöttükhöz a legtöbb esetben ugyancsak csodás történetek, égi jelenések, segítségnyújtások kapcsolódnak, mint amilyen Loretto esetében Szűz Mária názáreti házának angyalok által történt odahelyezése, szobrok csodálatos megtalálása, jelenések (Máriagyűd, stb.), könnyezések (Máriapócs, Győr). Ahogy időben közeledünk a je-lenhez, úgy válnak ezek a történetek „személyesekké”, vagyis a jelenéseik tanúi kívülállók szá-mára is igazolható módon szólalnak meg, mint Lourdes (1857), Fatima (1917), Siracusa (1953).

Egy világtalan asszony látomásai nyomán új kegyhely lett Erdélyben az 1990-es évek közepétől Szőkefalva, ami a kortárs néprajz és folklorisztika „szeme láttára” ment végbe.²⁰⁰

195 Bálint–Barna 1994. 16–17.

196 uo. 17., Sigal 1989.

197 Bálint–Barna 1994. 78–79.

198 uo. 71–87.

199 A Kapisztrán Szent János sírjánál történt, a középkori Újlak jegyzőkönyvében rögzített csodákat Fügedi Erik (1982), a budaszentlőrinci pálos kolostor mirákulumfeljegyzéseit Knapp Éva (1983), Máriavölgy elbeszélés-gyűjteményét Knapp Éva és Tüskés Gábor (1999) elemezte. Nemrég látott napvilágot Máriagyűd (Rosner 2017) és Budakeszi–Makkosmária mirákulumos könyve (Bednárik 2018).

200 Győrfy 2012, Peti 2012. 113–132, Pócs 2018.

dc_1725_19

3. A TÖRTÉNETEKBEN ÉS SZERTARTÁSOKBAN

A kegyszoborral kapcsolatban e rész második fejezetében felidéztük a 18. század végén összegyűjtött csodatörténeteket. Ezek akkor voltak elevenek, amikor a megörökítésüket az egy-házi elit végezte, nem egyszer hivatalos formában, főként latinul.²⁰¹ A megörökített történetek jelentős része – ahogy azt az egykori tanúvallomásokat elemző Bárth János kimutatta – a ma-gasabb társadalmi rétegektől származik.²⁰² Így érthető, hogy a szóbeliségben, a néphagyomány-ban ilyenek alig maradtak meg, vagy ha igen, akkor azok az írásbeliségből kerültek oda visz-sza²⁰³ Az első kísérlet az addig csak latinul lejegyzett csodák megyar nyelvű terjesztésére az 1810-es években történt, de nem járt sikerrel: a csíksomlyói nyomdából sem akkor, sem később nem került ki Losteiner Leonárd könyvecskéje.²⁰⁴ A történetek jóval később, már mint „muze-ális”, régi elbeszélések kerültek a szélesebb hívő közönség kezébe, amikor a csodákat már sok-kal kevésbé tartották valóságnak. Ma is ez a helyzet: akár gyógyulásokról, akár különleges tü-neményekről legyen szó, ezek manapság sokkal kevésbé kerülnek szóba. Nem így a kegyhely nagy alaptörténete, az eredetét magyarázó hargitai csata históriája, amellyel bővebben érdemes foglalkozunk.

Eredettörténet

49–56. KÉP

Fegyveres konfliktusok kedvező kimenetelét a keresztény Európában sokszor tulajdonítot-ták az égiek, főként Szűz Mária csodás közbenjárásának. Ilyen esetek többnyire, ha nem is min-dig keresztény és „pogány” (értsd: iszlám) vagy „eretnek” (értsd: protestáns) hadviselők konf-liktusai voltak, amiket később szövegek, tárgyak, ünnepek rögzítettek a kulturális emlékezet-ben. A keleti egyházban igen kedvelt és elterjedt Akatiszthosz himnuszt egyszerre kötik Kons-tantinápoly három ostromához: a perzsák és avarok 626-ban, az arabok 677-ben és 717–718-ban akarták bevenni a várost, égi közbenjárásra sikertelenül.²⁰⁵ A hagyomány úgy tartja, hogy a déli harangszót a pápa Nándorfehérvár 1456-os sikertelen török ostroma emlékére rendelte el (noha ez egy korábban megindult, hosszabb folyamat volt), az viszont köztudott, hogy a Színe-változás ünnepét a pápa 1457-ben e győzelem emlékére tette az egész (nyugati) egyház számára egyetemessé.²⁰⁶ Az 1571-es lepantói csata emlékét a Rózsafüzér Királynője vagy Olvasós Bol-dogasszony ünnep (október 7.) őrzi, mert a csata előtt a pápa a rózsafüzér imádkozására szólí-totta fel az egész egyházat.²⁰⁷ Ugyancsak e csata emlékére került be a lorettói litánia szövegébe Máriának a keresztények segítsége megszólítása (ami mint fohász már korábban ismert volt);

ezt kétszáznegyven évvel később, a pápának Napóleon fogságából való kiszabadulása emlékére

201 Ezekben a krónikákban ritkaságnak számítanak a magyar nyelvű betétek. Ilyeneket találunk Losteiner Leo-nárd Cronologiájában (Mohay 2015a).

202 Bárth J. 2000.

203 Magyar 2016.

204 Mohay 2015b.

205 Ivancsó 1996. 39–60.

206 Bálint 1977. II. 158.

207 Bálint 1977. II. 367–369. Az ünnepet a pápa a csata századik évfordulóján terjesztette ki egész Spanyolor-szágra, majd Savoyai Jenőnek a törökökön aratott péterváradi győzelme (1716. augusztus 5.) emlékére az egész egyházra. Diós (főszerk.) XI. 742–743.

dc_1725_19

II.A MÚLT EMLÉKEI MA

tette az egyház Mária-ünneppé (május 24.). Bécs 1683-as török ostroma idején a győztes csatát szeptember 12-én, Mária neve napján a Passauban őrzött Segítő Mária kegykép közbenjárásá-nak tulajdonították, mert az oda menekült császár és udvar ez előtt imádkozott. Az ostrom után Sobieski lengyel király a częstochowai kegykép másolatát Bécs mellett, a kahlenbergi kápolná-ban hagyta. Ismert a zentai csata és a máriapócsi könnyező Mária-képe kapcsolata.²⁰⁸ A pálos alapítású lengyelországi Częstochowa már több száz éve volt zarándokhely, amikor 1655-ben a hódító svédek fölötti lengyel győzelmet Mária segítségének tulajdonították, és ezt követően lett a „Fényes hegy” a lengyelek nemzeti zarándokhelye. Hasonlóképp tartották Mária segítsé-gének Svájcban a második kappeli (vagy gubeli) csatában aratott katolikus győzelmet is 1531-ben, ahol a svájci katolikus és protestáns kantonok ütköztek meg, és ahol a protestánsok több száz halottja között volt vezérük, a neves reformátor Zwingli is. A közeli Gubelben nem sokkal később remeték építettek kápolnát az esemény emlékére, majd a hely emlékezetét fenntartva kapucinusok alapítottak kolostort, ahol a mennyezeten meg van festve a csatajelenet Máriával.

A hagyomány szerint a mariazelli kegykép Nagy Lajosnak a törökök felett aratott győzelme emlékét őrzi; kutatók utóbb rávilágítottak, hogy a legendás történetnek nincsen történeti való-ságalapja.²⁰⁹ Tatárdúlástól történt megmenekülés emlékére épült a Lőcse városa feletti domb-oldalon az első kápolna, és az ismétlődő búcsújárások nyomán ez a Mária-hegy a 17. századtól lett egyre szélesebb régió egyik legvonzóbb kegyhelye.

A csíksomlyói búcsújárás eredettörténete az 1770-es évek óta a hargitai csatáról szóló elbe-szélés. Ennek szövege latinul Losteiner Leonárd 1777-ben befejezett krónikájában, első magyar szövege 1780-ból egy ismeretlen szerzőtől származó néhány oldalas feljegyzésében olvasható, húsz évvel később pedig már P. Csedő Vazul ferencesnek a csíksomlyói búcsún elmondott szentbeszédében is megtaláljuk.²¹⁰ Eszerint a pünkösd szombati búcsújárás eredete arra megy vissza, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben erőszakkal próbálta a csíki székelye-ket unitárius hitre téríteni. A csíkiak azonban a Tolvajos tetőn győzedelmeskedtek, ezt a csík-somlyói Mária-szobor előtt köszönték meg, s ennek emlékünnepe lett a búcsújárás.

A történet a csíksomlyói búcsú legendaköréhez tartozik, amit a monda műfajban kell elhe-lyeznünk, ahogy azt a folklorista is tette.²¹¹ Mint sok más monda, ez is erős és hatásos szimbó-lum, egy olyan „nagy történet”, amely keletkezését követően fokról fokra mélyen beágyazódott először a helyi közösség, aztán a búcsú vonzáskörzete, még később az értelmiségi köztudat, majd a média hathatós közreműködésével a szélesebb vonzáskör teljes körében is. Három ösz-szetevő fonódik össze benne: 1. a csíki székelyek ragaszkodnak a katolikus hitükhöz; 2. közös erőfeszítéssel megvédik azt egy fenyegető támadástól; 3. a sikeres ellenállás összekovácsolja őket, és a győzelem örömére tett fogadalom az alapja a csíksomlyói búcsújárásnak.

A történet létrejöttének és kezdeti elfogadásának idején, az 1780-as években más-más mó-don és okokból egyaránt fenyegetve érezhették magukat a Csíksomlyóval szoros érintkezésben lévő szellemi, vallási, társadalmi csoportok. A ferencesek egyre erősebben érezhették a felvilá-gosult és jozefinista szellemi irányzatok és egyházpolitika fenyegető hatásait, ami lassan véget

208 Mohay 2008b.

209 Kerny–Serfőző 2004.

210 A két magyar nyelvű szöveg közlése: Mohay 2000.

211 Mohay 2009. 119–128, Magyar 2016.

dc_1725_19

3. A TÖRTÉNETEKBEN ÉS SZERTARTÁSOKBAN

vetett száz évet átívelő virágzó időszakuknak; a székelyek, köztük is különösen a határvidéken élő csíkiak és háromszékiek közös tudatába 1764 vízkeresztjén mélyen beleszántott a madéfalvi veszedelem drámája, és a következő időszakban nem tudták elkerülni a határőrszervezet erő-szakos kiépítését, ami a rendi korszak végéig, 1848-ig az életük minden hétköznapi vonatkozá-sába belenyúlt. Sok elszenvedett sérelem oka volt a székelyek régi „szabadságának”, rendi jo-gaiknak a megnyirbálása, amit éppen a katolikus restaurációt hatékonyan biztosító, az erdélyi püspökséget visszaállító Habsburg uralkodóháztól szenvedtek el. A megelőző két évszázadban, a fejedelemkor 16. század közepi kezdetei óta a székelyek újra meg újra konfliktusba kerültek a fejedelmi hatalommal, az uralkodóval vagy éppen a szultán portyázó török–tatár seregeivel, és köröskörül alig várhattak valakitől hatékony segítséget jogi, politikai, szellemi és vallási tö-rekvéseikben. Szükség lehetett arra, hogy legalább a múltban meg lehessen kapaszkodni, és kéznél legyen egy természetfeletti közbenjárásra megvalósuló nagy győzelem története.

Eredettörténetekkel kapcsolatosan ritkán történik meg, hogy azok történeti oknyomozás majd vita tárgyai legyenek. A csíksomlyói pünkösdi búcsú esetében ez azért történhetett meg mégis, mert az elbeszélt történet sok olyan hitelesítő jeggyel rendelkezik, amelyek a mondai elbeszélést erősen hozzákötik az ismert történeti múlthoz, szereplőkhöz, helyekhez és időpon-tokhoz. Ezeken a kapcsolatokon keresztül a figyelem arra irányult, hogy az elbeszélésből törté-neti értelemben mi lehet igazolható és mi megkérdőjelezhető. Eközben a történet „magyarázó”

ereje erős érzelmi ragaszkodást tudott kelteni, nemcsak a régisége és ebből adódó tekintélye miatt, hanem mert a valódi források szűkössége nem adott elég alapot a búcsú kialakulásának más magyarázataira. Ennek láttán különösnek tűnik fel Csíksomlyó helyzete: nem ismerünk más magyar kegyhelyet, ahol a búcsújárás indokai, különösen a tömegmédia által forgalmazott indokai között ekkora erővel lenne jelen a történeti típusú magyarázat. Bármely más kegyhelyen az emberek – akár elhiszik, akár kevésbé –, tudnak ugyan az első csodákról (is), de a kegyhely-hez fűződő kapcsolatukban ez alig játszik meghatározó szerepet, nem jelent hivatkozási alapot vagy kohéziós erőt.

Az eredetmagyarázó hagyomány történeti valóságtartalmát illetően nem új gondolat a kriti-kus kétely. Korábbi előzmények után Simén Domokos unitárius lelkész az 1990-es években fogalmazta meg a csata lehetetlensége melletti érveit.²¹² A kérdés szakirodalmát áttekintve ma-gam is többször összefoglaltam a történet kialakulásának folyamatát, eltérő és folyamatosan alakuló változatait, fogadtatását.²¹³ Jelen dolgozatban ezért elég azt áttekinteni, hogy az utóbbi tíz évben mi történt a kérdés tisztázása körül.

A tudományos kutatás megosztott a kérdésben. Vannak, akik hajlamosak osztani a gyanút, hogy a hargitai csata a „kitalált hagyományok” körébe tartozik.²¹⁴ Mások viszont a hargitai csata tényszerűsége, ezzel a csíksomlyói búcsú történelmi fogadalmi búcsú jellege mellett ér-veltek. Tánczos Vilmos könyvemről írt alapos ismertetésében meggondolandónak tartotta a bú-csú eredettörténetének megkérdőjelezését. Felhívta a figyelmet arra a kétségtelen tényre, hogy

„bizonyos szokáselemek leírása, sőt akár említése is teljesen hiányzik az írásbeliségből, tehát a

212 Simén 1993, 1998, 1999.

213 Mohay 2000, 2007c, 2009.

214 Bicsok 2009, Móser 2012.

dc_1725_19

II.A MÚLT EMLÉKEI MA

búcsújárás történeti formáiról alkotott képünk kizárólag írásbeli források figyelembevétele mel-lett nem lehet teljes”.²¹⁵ Felvetett néhány megkerülhetetlen, magyarázatra váró jelenséget. Az első, hogy a 17. század közepén már pünkösdi gyülekezésről szól a jezsuiták feljegyzése, s en-nek oka lehet a fogadalmi ünnep. A második, hogy a csíki székelyek valóban megmaradtak katolikusnak, ami elképzelhetővé teszi egy barokk kori fogadalmi búcsú megtartását. A harma-dik, hogy „ebben az időben a feszült vallási és társadalmi helyzet (pl. adóbehajtások) lehetővé tett egy összeütközést a katolikus székelység és a városi polgárság támogatását élvező antitrini-tárius fejedelem, illetve a fejedelem megbízottjai, például az ennek ’képében’ eljáró udvarhelyi főkapitány között.”. A negyedik az, hogy levéltárak mélyén még lehetnek további bizonyító erejű dokumentumok. Végül felveti: „meg kell kérdeznünk, hogy vajon nem állt-e valamilyen létező néphagyomány az egyházi értelmiség által „szerkesztett” eredetmítosz mögött? … Két-ségtelen, hogy a kidolgozott történet számos olyan mondai toposzt (pl. a fejedelmet felbujtó ármánykodó udvari pap; a bevárt ellenségre döntött fák, a bennszorultak levágása), középkorias vallásos képzetet (csatára buzdító, tündöklő palástú ferences; ima Máriánál a győzelemért; csata előtti földre borulás; hálaadás a templomban) és rituális közösségi viselkedési formát (csatába vonuló nők kibontott és leeresztett haja, a győztesek viruló zöld ággal való visszatérése) tartal-maz, amelyeket egyházi értelmiségi ember a maga kútfejéből nem találhatott ki, ellenben népi körökben ilyen képzetek igenis terjedhettek”.²¹⁶ Véleményét a 2016-ban megjelent könyvében újra kifejtette, és kiegészítette azzal, hogy a csíksomlyói nagy búcsú pünkösdi megtartásának időpontjára nincsen semmiféle teológiai vagy más magyarázat, ti. hogy miért a Szentlélek ün-nepén van egy Mária-kegyhely legnagyobb ünnepe.²¹⁷ Emögött valamilyen jelentős esemény-nek kell állania, ami ugyancsak érv lenne a fogadalmi búcsú jelleg mellett. Az érvelésben visz-sza-visszatérő elem a lehet, ámde puszta lehetőségekre alapozni történeti eseményt módszerta-nilag biztosan kétséges. Talán igaz, hogy a megfogalmazott szöveg mögött sejthetünk egy szó-beli szöveghagyományt, ámde semmilyen fogódzónk nincs arra nézve, hogy ez mikori, mire alapozódik, s hogy bármilyen értelemben lehet-e mögötte kétszáz évvel korábbi történések ma-radványait feltételezni.

Határozottabban érvel a hargitai csata történetisége mellett Darvas-Kozma József csíksze-redai főesperes A csíksomlyói búcsú eredettörténete c. kötetében.²¹⁸ Nézete szerint a ferencesek előtt Csíksomlyón már volt egy pálos rendház; ők kaptak búcsúkiváltságot pünkösd szombat-jára, innen ered a búcsújárás; a fenyegetett csíki székelység pedig a már korábban is rendszeres pünkösd szombati búcsújárás folytán volt éppen akkor úgy összegyűlve, hogy meg tudták futa-mítani az erőszakos térítőket. Másik, nyomósabbnak szánt érve a csíki papság 1735-ben írott tiltakozó levele a püspökhöz, amit újabban leltek fel a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban. A szöveg előzménye, hogy a szentegyházasoláhfalviak arra kérték a püspököt, helyezze át a falut a csíki főesperességből az udvarhelyi főesperességbe, hiszen annak központjához sokkal köze-lebb vannak. A csíki papság viszont ez ellen azzal érvelt, hogy erről szó sem lehet, mert ezt a falut is a csíkiak védték meg vérükkel az eretnekségtől. „Ez a levél a hargitai csatára vonatkozó

215 Tánczos 2010. 133.

216 Tánczos 2010. 137–138.

217 Tánczos 2016. 164–176.

218 Darvas-Kozma 2011.

dc_1725_19

3. A TÖRTÉNETEKBEN ÉS SZERTARTÁSOKBAN

minden eddig ismert forrást megerősít, és a felmerült kételyeket eloszlatja azokban, akikben a történelmi igazság iránt megvan még a jó érzék”.²¹⁹

Néhány kérdés azonban a kételyt továbbra is jogossá teszi. A kérdéses iratban nincs egyetlen olyan részlet sem, ami a szövegben említett „véres védelmet” időben és térben segítene elhe-lyezni. A levél kelte, 1735 előtt igen sok olyan alkalom volt, amikor a csíkiak fegyverrel har-coltak más hitűekkel szemben, s harcuk éppenséggel vereséggel végződött, alkalmasint protes-tánsokkal szemben is. Hogyan gondolhatnánk, hogy a tiltakozó levél megfogalmazói éppen Já-nos Zsigmondra és a Tolvajos tetői csatára céloztak, és nem valami másra? Noha nem zárható ki, hogy a levél írói ugyanarra gondoltak, amire a mai értelmező olvasó is szeretne rágondolni, nem könnyű szabadulni a benyomástól, hogy a levél íróinak lehetséges gondolatait ezúttal a későbbi értelmező adja a fejükbe. Darvas-Kozma József közlésében jómagam nem látok egye-bet, mint a történet valódiságához érzelmi okokból ragaszkodó jó szándék megnyilatkozását, amihez ez esetben nem társult a történeti forráskritika, az ügy szereplőinek és párhuzamainak, nyelvhasználatának és az irat hitelességének behatóbb vizsgálata.

A közbeszédben a hargitai csata erős szimbólum, amely határokat von a vele azonosulók köré, és választóvonalat húz más felekezetűek felé. A győztes ütközet megkérdőjelezése érin-tetlenül hagyta azokat, akik a búcsúról a katolikus egyház vagy a székelység oldaláról szólnak, és azokat is, akik őket tartják végső tekintélynek a kérdésben. Akár a szentbeszédeket hallgat-juk-olvassuk, akár a ferencesek megnyilatkozásait vagy székelyekről szóló népszerűsítő íráso-kat, ez a világos helyzet.²²⁰ Kivételnek éppen a ferences P. Daczó Lukács számít, aki 2010-ben Csíksomlyó ragyogása című könyvében határozottan elvetette a pünkösdi búcsú összekötését az általa is legendának tartott hargitai csatával.²²¹ Párhuzamokat idézett arra, hogy más történeti eseményeknek milyen lokális emlékezete maradt fenn, s ezzel szemben a hargitai csatának sem a győztesek, sem a vesztesek oldalán nincsen „népi” emlékezete. Meglátása szerint „elképzel-hető, hogy valamikor ezen nagy időközökben lehetett valahol valami fanatikusabb hangos, ki-élezett vitatkozás az újhitűek és a katolikusok között. Ezt a vitatkozást aztán, egy szintén fana-tikus szónok, jó 200 esztendővel korábbi időpontra téve, véres csatává dagasztotta. Kellett a híveknek egy ilyen nagy esemény, a pünkösdi nagy búcsú igazolására. A hívő nép elfogadta, és hamar el is terjedt közöttük ez a mese”.²²² Érdekes, hogy ugyanaz ír így, aki sok más írásában és beszédeiben is nem habozott Babba Mária legendás alakját mitologikus magasságokba emelni.

Protestáns, különösen unitárius környezetben az ellenkezője a helyzet: a belső körben ösz-tönzőleg hatott a már korábban is felmerült ellenérvek megerősítése. 2007-ben az akkori unitá-rius püspök, Szabó Árpád nyílt levélben fordult a katolikus egyházi vezetőkhöz, hagyjanak fel a számukra sértő és történetileg nem hiteles erőszakos hittérítés emlegetésével. A püspök tovább nem tűrhetőnek nevezte a „célirányos történelemferdítést, amely minden évben a hitvédelem megtévesztő, és egy másik felekezet iránti nem éppen keresztényi szeretet jegyében igyekszik hangulatot gerjeszteni és azt évről évre megújítva ébren tartani”. Felidézte, hogy a

219 Darvas-Kozma 2011. 152.

220 Márk 2014, Száraz 2018.

221 Daczó 2010. 114–121.

222 Daczó 2010. 120–121.

dc_1725_19

II.A MÚLT EMLÉKEI MA

gyulafehérvári érseket levélben már 1998-ban felkereste, de „azóta is minden maradt a régiben”.

A zárás egy kérés a katolikus püspökségek vezetőinek: „… szíveskedjenek odahatni, hogy egy ilyen fontos vallási rendezvény szolgálja a hit és erkölcs elmélyítését nem csak a római katolikus hívek, de egész magyar népünk lelkében és életében”.²²³

A hargitai győzelemnek a kegytemplomon belül két emléktáblát is szenteltek. A régebbi a többször áthelyezett Nepomuki Szent János kápolna homlokzatáról került a templom egyik hátsó falára. Ezt 1817-ben készíttette Henter Antal, udvarhelyszék főkirálybírója. A szöveg sze-rint a győzelem napja „ezen a helyen” 1559. pünkösd szombatja volt (tehát nem a később meg-rögzült 1567), János Zsigmondot királyként említi, és a „maga sz[ent] hitét védelmező székely nép” mellett nincs ott a csíki vagy gyergyói megjelölés, sem a legendás István pap említése.

Tegyük hozzá, hogy ebben az időben még Csíksomlyón élt az a Losteiner Leonárd, aki a meg-előző évtizedekben a legtöbbet tette a csatához kötődő eredettörténet körül, és nem elképzelhe-tetlen, hogy valami köze lehetett a tábla állításához vagy annak szövegéhez.²²⁴

Tegyük hozzá, hogy ebben az időben még Csíksomlyón élt az a Losteiner Leonárd, aki a meg-előző évtizedekben a legtöbbet tette a csatához kötődő eredettörténet körül, és nem elképzelhe-tetlen, hogy valami köze lehetett a tábla állításához vagy annak szövegéhez.²²⁴

In document A csíksomlyói kegyhely és búcsújárás a 20. század második felében (Pldal 54-67)