II. A MÚLT EMLÉKEI MA
1. A térszerkezetben
II. A MÚLT EMLÉKEI MA
E rész három fejezetében visszatekintünk a kegyhely és a búcsújárás 1949 előtti évszázada-ira. Ez a korszak az időbeli távolsága ellenére is élő alakítója a jelennek: a középkor végétől a barokk korig épültek ki a ma is használt terek és azok alapszerkezete; ekkor jöttek létre és ke-rültek a mindmáig zajló különleges tisztelet középpontjába a kegyhely jelképeivé vált tárgyak, mint az 1500-as évek elejéről származó Mária-szobor, a 18. századi labarum vagy laborium, és – noha maga a tárgy csak később készült el – ennek a korszaknak a végén, 1948-ban adta meg a Szentszék a csíksomlyói kegytemplomnak a basilica minor címet, aminek tárgyi jele a 20.
századi kisbazilika-jelvény. Az 1949 előtti három évszázadban formálódott ki – a paraliturgikus elemekkel együtt – a búcsú ünneplésének liturgikus szerkezete, és váltak közismertté a történe-tek a múltról, csodákról. Ez volt a búcsújárás „hagyományos” ideje, az a viszonyítási alap, amelyre a kommunista fordulat után visszagondoltak és amihez 1989 után visszanyúltak. A kö-vetkezőkben részben támaszkodom a búcsú történetére, eredetére és hagyományaira vonatkozó korábbi kutatásaimra, részben továbbgondolom a tíz évvel ezelőtt összefoglalt eredménye-ket.121
1. A TÉRSZERKEZETBEN
1–24. KÉP
A búcsú terének régóta két épületegyüttes a vonzásközpontja: a kegytemplom, a rendház és ezek szűkebb környéke, valamint a Kis-Somlyó hegy és az ottani három kápolna illetve a ke-resztút. Ezek mai formájukban 18–19. századiak, de múltjuk visszanyúlik a középkorig, ezáltal ma is hordozzák, jelenvalóvá teszik saját korábbi állapotukat és a hozzájuk fűződő történeti emlékezetet.
Csíksomlyó térbeli helye és szimbolikus helyzete kettős: egyfelől határ, másfelől központ.
Határvidék a középkor óta, amióta a csíki székelyek a magyar királyság keleti határainak védel-mét ellátták. Az Erdélyi Fejedelemségben, egészen annak 1867-es fennállásáig, majd az Oszt-rák–Magyar Monarchiában 1918-ig Csíkszék illetve Csík vármegye igen tartósan határvidék:
innen kelet felé évszázadokon át sem a fejedelemség, sem a Habsburg birodalom vagy Magyar-ország nem terjeszkedett. A közigazgatási határ egyúttal nyelvi határ is: a magyar nyelvterület legkeletibb peremvidéke Csík ill. tágabban a Kárpátokban Gyimes (a Moldvában élő magyaro-kat a nyelvhatáron túlra számítom). Magyarország politikai határain 1918 előtt etnikailag egy-séges tömbben gyakorlatilag sehol sem éltek magyarok, csak Csíkban és Háromszékben, a két keleti székely székben, illetve vármegyében. Határvidék Somlyó vallási és kulturális értelem-ben is: a Kárpátoktól keletre a nyugati kereszténység kisebbségértelem-ben van az uralkodó ortodoxiá-val szemben. Ezért is tud a jól ismert „ezeréves határ” képzete egyetlen térbeli pontra, a gyimesi Rákóczi-várára koncentrálódni, amit az 1990-es, és különösen az azt követő 2000-es évtized
121 Mohay 2009.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
sajátos új kontextusokba helyezett.122 A szűkebb tájban is határ Csíksomlyó és a Somlyó hegy:
a legtöbb áttekintés szerint itt találkozik Alcsík és Felcsík, két igen hasonló, de települési sajá-tosságaiban némileg mégis különböző kistáj.123
Csík településtörténetének újabb kutatói, mint Benkő Elek és Botár István, sok éves alapos régészeti és történeti kutatómunka eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy a székelyek 13. századi betelepülését megelőzően a területen már számolni kell egy korábbi, je-lentős részben csaknem biztosan magyar lakossággal.124 Mivel írásos források az 1330-as évek előtt még egyáltalán nincsenek, erre csak régészeti leletek és helynevek utalnak. A terület a 11.
századtól már biztosan lakott volt, a 12. századtól pedig már megszilárdult településhálózattal számolhatunk. A székelyek 13–14. századi megjelenése jelentős átalakulást hozott: jórészt el-tűntek a korábbi magánbirtokok, elhagyták a régebben épült várakat, átrendeződött az egyház-szervezet és a faluhálózat.125 Ezekben a századokban szilárdult meg Csík magyar népessége:
ezt minden más erdélyi és székely területtől megkülönbözteti, hogy innen minden égtáj felé tekintve – Gyergyóban, Háromszéken, Udvarhelyszéken, Gyimesben – azóta is magyar több-ségűek a területek.126
Katolikusokról Csíkban a középkor óta tudunk. Sajnos semmi bizonyosat nem tudni arról, hogy hogyan és mikor került sor a keresztény hit átvételére Csíkszék területén, sem arról, hogy ott korábban milyen hitvilág lehetett, milyen kultuszok éltek, és ha voltak, hol voltak szent he-lyek. Emiatt igen bizonytalan alapokon áll, gyakorlatilag a fantázia világába tartozik a „pogány magyarok hitvilága” bármely elemének, alakjának, esetleges „istenasszonyának”, „napkultu-szának” keresése a csíksomlyói búcsújárás környékén a 20. században.127 A térségben a 12.
századtól sorra épültek Árpád-kori templomok. Szinte biztos, hogy ezeket eredetileg még a szé-kelyek előtti magyarság használhatta, de aligha igazolható az az elképzelés, hogy a csíki temp-lomok közül bármelyik is Szent István kori alapítású lenne.128 A terület nemcsak a középkori magyar királyságban, hanem azt követően is a katolikusok fellegvárának számított, ahol a 16.
századi hitújítás még ideiglenesen sem járt sikerrel. Ha nem is beszélhetünk kifejezett üldözés-ről, feltehetjük, hogy a katolikusokat érő erőteljes korlátozások illetve az ezekkel való szem-benállás olykor akár villongásokat is okozhattak. Az 1568-ban törvénybe iktatott vallási türelem hétköznapi megvalósulásának kutatása Erdélyben érdekes kutatási feladat.129
Ismert, hogy a csíksomlyói ferencesek első temploma – minden bizonnyal a rendházzal együtt – az 1440-es években épült meg. Erről az első írásos adatunk IV. Jenő pápának a
122 Ilyés 2013.
123 Bözödi é.n. 265-296, Domokos 1979. 5-19, Kósa 1990. 366-376, Venczel 1980, Vofkori 1994.
124 Benkő 1998.
125 Botár 2008a, 2011, 2012.
126 Újabb összegzés: Bárdi–Pál 2016.
127 Mindhárom kifejezés idézőjeles használata tudatos, és arra utal, hogy ma már mindegyiket csak tudománytör-téneti összefüggésben lehet használni. Egy régi „pogány” kultuszhely továbbélésének gondolatát képviseli P.
Daczó Árpád Lukács, aki szerint itt egy ősi napkultuszra települt rá a keresztény kultúra. Bizonyítékai között fontos helyet foglal el a moldvaiak pünkösd hajnali napvárása (Daczó 2010).
128 A 19. és a 20. században is voltak, akik ezen a nézeten voltak (Orbán B. 1869, Benedek 2002a, 2002b).
129 Szent-Iványi 1964, Barta 1986, Kósa 1996, Tempfli 2000, Mohay 2007a.
dc_1725_19
1. A TÉRSZERKEZETBEN
templomépítéshez búcsúkiváltságokat biztosító irata.130 A kolduló rendek középkori rendházait akkoriban Európa-szerte városokban alapították meg, ahol a polgárság a folyamatosan biztosí-tott adományaival el tudta tartani a közösségeket. Csíksomlyó nemhogy nem város, de a közép-korban még csak falu sem volt. Talán emiatt, talán más okokból alakultak ki elképzelések arról, hogy itt esetleg már korábban is fennálltak más szerzetesközösségek.131
Újabb történeti kutatások más fontos kérdéseket is felvetettek. Hogy lehet az, hogy egy még éppen csak épülő templom 1444-ben pápai búcsúkiváltságokat kap? Miért „özönlik a népek nagy serege” egy ilyen új templomhoz? Hogyan lehetséges, hogy egy autonóm székely székben az ország kormányzója, Hunyadi János templomépítést támogat? Miért teheti meg, hogy a rend-ház mellé hatalmi szóval szolgáló családokat (őket nevezik később confratereknek) rendel? A gyér írott források nem sokat segítenek a biztos válaszok megtalálásában. Botár István azt fel-tételezi, hogy a Somlyó név egy korábbi nagyobb, Árpád-korig visszanyúló magánbirtokot je-lölhetett, melynek területén több falu is létrejött: Várdotfalva, Csobotfalva, utóbbiban plébánia-templommal. „Utóbb e ’birtok’ felbomlott, de a kialakult, közben székellyé vált falvak között megmaradt terület nem került teljesen székely közösségi tulajdonba, részben megmaradt ma-gánbirtokként és megörökölte a Somlyó nevet. A terület tulajdonosai így a saját földjükre hív-hatták a ferenceseket, azt – nem lévén székely birtok – el is adományozhív-hatták, vagy a kor-mányzó is megszerezhette, illetve ehhez kötődően confratereket is adományozhatott a kolostor-nak. Ez esetben érthető lenne, hogy noha nincs ténylegesen Somlyó falu, miként ’somlyói’ a ferences kolostor, a csobotfalvi plébániatemplom, illetve Vardotfalva is”.132
Az az elgondolás – hogy itt az elit által alapított és támogatott szerzetesközösség született – érthetőbbé tenné azt is, hogy Erdélyben ez volt az egyetlen ferences ház, amely túlélte a szerze-tesközösségek 16. századi gyors felbomlását. A tordai vallásbéke-törvény után harminc-negy-ven évvel Erdély területén gyakorlatilag nem maradtak szerzetesek, a korábbi tucatnyi ferences rendházból kétszáznál több szerzetes tűnt el. És noha sok rendház állt üresen az 1620-as évek-ben Erdélyévek-ben, nem lehet véletlen az sem, hogy a katolikus urak éppen ennek a megmentésére fogtak össze.
1640-ben (megint csak egy pápai brevével) megalapították az erdélyi ferencesek Szent Ist-ván királyról elnevezett custodiáját, őrségét, amelyben kezdetben 14 pap és 3 testvér élt. Nem sokkal későbbi az első biztos említés a pünkösdi búcsújárásról: 1649-ben a kolozsvári jezsuita Millei István említi meg egy Rómába írott jelentésében.133 A lassú gyarapodást, újjáépítkezést 1661-ben a tatár betörés ugyan derékba törte, de megakasztani nem tudta.134 Az 1661-es
130 Benedek 1944, Mohay 2009. 37–56.
131 Némelyek egy nehezen értelmezhető faragott „napkő” alapján arra gondolnak, hogy már Szent István idejé-ben lehettek itt idejé-bencés szerzetesek (Vécsey 1976, 1992, 1997). Darvas-Kozma József a ferencesek előtt a pá-los szerzetesrendet látja Csíkban (Darvas-Kozma 2012). Léstyán Ferenc szerint a moldvai magyar missziónak már az 1350-es években a somlyói kolostor volt a kiinduló bázisa (Léstyán 1996).
132 Botár 2012. 110–111. V. ö. Botár 2014, 2019.
133 „A székelyek közül sokan mennek papnak tanulni Magyarországra, de ott is ragadnak, hiszen a megélhetésük is jobb ott. Pedig a székely nép élő hitű katolikus lenne, ha lennének jó lelki vezetői; minden évben Pünkösd-kor összegyűlnek Szűz Máriának a székely hegyek közt levő egyik kegyhelyén, s azt a jezsuitát, aki egyszer beszélt ott nagy tömegük előtt, maguk közt akarták rögtön tartani azzal, hogy nagy lenne a lelki aratása körük-ben” (Benda–Kenéz 1989. 211). V.ö. Mohay 2009. 134–139.
134 Benedek 1945.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
tatárdúlás után a templomot újjáépítették és oldalkápolnákkal bővítették. Kinézetéről, beosztá-sáról az alapfalak és néhány maradvány, valamint Losteiner Leonárd 18. századi leírásai nyo-mán alkothatunk fogalmat; ezt ábrázolta Keöpeczi Sebestyén József 1960 körül ceruzarajzban majd akvarellben.135 Az általános szokásnak megfelelően kelet–nyugati főtengelyre tájolt góti-kus templom támpillérekkel megerősített falakkal épült, homlokzatán felirat és 1448-as évszám volt, valamint egy freskó, mely a keresztre feszített Krisztust ábrázolta két oldalán Szűz Máriá-val és Szent Jánossal Máriá-valamint Szent Ferenccel. Az egyetlen torony a déli oldalon, a hajó és a szentély találkozásánál állt. A templom alatt 1732-ben nyitották meg a ma is használt kriptát, ami a később ráépült mai templom déli oldalán helyezkedik el.
A rendház 17–18. századi kiépítését Boros Fortunát rövid ismertetése vázolja. A korábbi egy-, majd kétszárnyú épület a fokozatos bővítések eredményeképpen mai formájában 1773–
1779 között készült el: az egyemeletes épület három szárnyában vannak szerzetesi cellák, a ne-gyedik a templomhoz támaszkodó folyosó. A négyszögletes belső udvart közrefogó együttes boltíves kerengőfolyosóival a szerzetesházak Európa-szerte elterjedt mintáját követi.136
A kibontakozás egészen az 1780-as évekig folyamatos volt. A tatárok utolsó csíki betörését 1694-ben a somlyói kolostor már nagyobb pusztítás nélkül vészelhette át. Az önálló rendtarto-mány 1729-ben alakult meg, akkor hat kolostor, nyolc kisebb ház, 137 rendtag, köztük 78 fel-szentelt pap alkotta a provinciát. Ötven évvel később, 1780-ban a 354 tagú ferences közösség-ben 270 pap volt, háromszor annyi, mint az egész erdélyi egyházmegyéközösség-ben. A 18. század köze-pétől Veress Lajos, Losteiner Leonárd és mások keze nyomán megszülettek a rendtörténeti át-tekintések, számba vették a történeteket, és kiformálták a rend saját magáról alkotott képét.137
Ebben az időben jól működő alsó- és középfokú iskolák voltak a somlyói ferencesek kezén.
Az iskolákban komoly hagyománya volt az iskoladrámák előadásának.138 Nemzedékeken ke-resztül virágzott az 1731-ben megalapított Mária Társulat, 1772-ben pedig Szent Antal Társu-latot is alapítottak.1391780–81-ben hosszas tervezés, előkészítés után, kivételes összefogással és gyorsasággal épült fel a templom mögött keletre fekvő iskolaépület. A következő évben azzal egy fedél alatt elkészült a szeminárium (másképp fiúnevelő, voltaképp: kollégium) épülete is.
Ekkor már évtizedek óta 300–400 között mozgott a diáklétszám, szükség volt a tartós, tágas helyre. Mivel a diáklétszámban hamarosan komoly visszaesés következett be, az épületet nem sokkal elkészülte után évekig a katonaság használta. A szükséges felújítás csak 1820–25 között valósulhatott meg. 1838 őszére elkészült a gimnázium kétszintes épülete, amelynek földszintjén három tanterem, az emeleten pedig két tanterem és egy auditórium volt. Az iskola épületét és a templomot sokáig egy száz méteres, fából készült fedett folyosó kötötte össze.140 A 19. század közepén ez az iskola a ferencesek kezeléséből a Római Katolikus Státushoz került át, amivel megbomlott a templom–rendház–iskola addigi egysége. A leromlott állagú épület egyre
135 A Csíki Székely Múzeum gyűjteményéből közölve Mohay 2009. 307. (ff.) Dezső–Muckenhaupt–P. Urbán 2014. 10. (színes).
136 Boros 1943. 14–22.
137 Györffi 1989, Boros 1994.
138 Medgyesy–S. 2009.
139 Bándi 1894. – A társulati névsorok megtalálhatók a Csíki Székely Múzeumban (Muckenhaupt 1999. 108–
110.)
140 Bicsok 2010, 2011.
dc_1725_19
1. A TÉRSZERKEZETBEN
kevésbé volt már alkalmas az iskola céljaira, így hosszas előkészületek után 1911-re megépült Csíkszeredában a nagyszabású új főgimnázium.141
Egy új, nagyobb templomépület tervezését és az anyagi források megteremtését a ference-sek már az 1770-es évek elején megkezdték, de sok külső körülmény megakadályozta a meg-valósítást.142 1798, a kegyszobor tiszteletét és csodás mivoltát elismerő hivatalos püspöki ítélet után újra tervbe vették egy nagyobb templom megépítését: az immár „legalizált” kegyhelyen a búcsújárás fellendülésére gondolhattak.
1802. október 26-án erős földrengés rázta meg Dél-Erdélyt, ami sokfelé károkat okozott, Brassóban és környékén súlyosabbakat is: épületek dőltek össze vagy váltak lakhatatlanná, Sep-siszentgyörgyön például templomboltozat szakadt be.143 Noha nincs határozott említés arról, hogy ez Csíksomlyón pontosan mivel járt, csaknem biztosra vehetjük, hogy a régi templomépü-let lebontását ennek nyomán határozták el. Két évvel később, 1804-ben kezdődött meg a jóval nagyobb új, ma is álló templom építése. Ennek szellemi atyja és szervezője P. Losteiner Leonárd lehetett, akit a rendi vezetés 1802-ben helyezett Somlyóra, s aki ott élt 1826-ban bekövetkezett haláláig. Ez a váltás és változás radikális volt: a régi épületből semmit nem tartottak meg, alig néhány kődarab őrzi a sok vihart megélt régi templom emlékét. Az építkezés nehezen haladt;
Losteiner még megélte tető alá hozását, de az oltár csak húsz évvel a halála után, 1848-ra lett készen, a templom felszentelésére pedig 1876-ig kellett várni. Nem volt elég anyagi forrás, tartja a rendtörténet. Biztosan igaz; de hogy miért nem volt, arra nem elég magyarázat az általános szegénység. Korábban sokkal „hátrányosabb helyzetben”, mégis eredményesen építkeztek a fe-rencesek szerte Erdélyben. Nem alaptalan a gyanúnk, hogy jelek szerint meglazult a fefe-rencesek és az elit kapcsolata, a kegyszoborhoz már nem áramlottak a korábbihoz hasonló bőkezű ado-mányok, és nem volt könnyű támogatókat megnyerni a nagyobb vállalkozásokhoz.
A középkori templom helyén emelkedő új falak már más világba épültek be, és más világot zártak magukba. Ennek külső jellegzetessége a visszafogott, klasszicista elemekkel kevert ba-rokk ízlésvilág. Az új templom hangsúlyos homlokzatát a két, szimmetrikusan elhelyezett to-rony uralja. Alattuk három bejárat fogadja az érkezőket. Ez a homlokzati kép a jezsuita templo-mok típusát követi, annak simább, kevésbé tagolt változata. Ilyen volt akkoriban Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Erzsébetvárosban, hasonló két tornyos ferences templom épült Szamos-újvárott és Székelyudvarhelyen; előképük között ott lehettek távolabbi 18. századi barokk fe-rences kegytemplomok, mint Máriaradna, Mátraverebély-Szentkút, Máriagyűd.144 A templom 16,45 méteres belső szélessége a legnagyobb az összes erdélyi barokk templom között, tető-szerkezetének különlegessége pedig a dongaboltozata: ez teljes egészében fából készült, mert a téglaboltozattal annak nagyobb súlya miatt nem lehetett volna megoldani ekkora áthidalást. „A belső térből a vakolt, festett felület megkülönböztethetetlen egy igazi boltozattól”.145 Fölötte egy attól teljesen független, többszintes barokk fedélszék helyezkedik el. Mindennek például a
141 Antal 1994, Ladó 2015.
142 Boros 1943. 30–32.
143 Koch 1880. 110–111.
144 Veöreös 2005a, 2006.
145 Veöreös 2005b. 289.
dc_1725_19
II.A MÚLT EMLÉKEI MA
többszöri kisebb földrengések idején volt jelentősége, amelyek nem tettek kárt a rugalmas tető-szerkezetben.
A belső díszítés kidolgozottabb és gazdagabb, mint a külső. A szószéket a jobb oldalon he-lyezték el úgy, hogy az ott álló szónokot mindenütt jól lehessen hallani, megközelítése pedig kívülről, a rendház emeleti folyosója felől történik. Ez a rangosabb megoldás, a pap szószékre vonulása így láthatatlan marad, megjelenése ünnepélyesebb. Hasonló megoldás sok erdélyi fe-rences templomban található (Dés, Kolozsvár, Torda, Székelyudvarhely, Szárhegy, Nagysze-ben, Kézdivásárhely, Fogaras). A 20. század fordulóján kerültek a szentélybe – a kegyszobor méretéhez képest másfélszeres méretben – a szent magyar királyok Tirolban sablonra megfor-mált szobrai.
A 19. század folyamán az erdélyi ferencesek csíksomlyói közössége sem maradt mentes a rend egészét érintő visszaeséstől. Megpróbáltatást hozott a szabadságharc is, a megtorlás az is-kola bezárásával, hadisarccal, a nyomda lefoglalásával járt, és emiatt egy időre a búcsújárás is abbamaradt.
A 19. században további nagy építkezések is zajlottak Csíksomlyón. A templommal szem-beni telken „civil” munkában 1828–1841 között megépült Csík–Gyergyó–Kászonszék szék-háza. 1848 után itt osztrák katonaságot helyeztek el; a megyei hivatalok aztán még Csíkszék 1876-ban vármegyévé történt átszervezését követően is – amikor a megyeközpont hivatalosan már Csíkszereda volt – sokáig ott voltak. 1889-től internátus működött az épületben. A korábbi
„székházban” az 1930-as években kórházat rendeztek be.
A második bécsi döntést követően, az 1940-es évek elején Kós Károly tervei szerint a KALOT székházat, Jézus-hágó aljában pedig egy turistaházat építettek.
A Kis-Somlyó hegyen állnak azok a kápolnák, amelyeknek az eredete, liturgikus és rituális használata ugyancsak régi idők emlékezetét őrzi.
A Salvator, vagyis „Üdvözítő” kápolna a titulusának latin nevét őrzi: Krisztus színeváltozá-sának (Transfiguratio Salvatoris) tiszteletére szentelték. Középkori titulusa biztosan más volt, mert ezt az ünnepet csak 1457-ben, éppen a török felett aratott nándorfehérvári győzelem em-lékére terjesztette ki a pápa az egész egyházra, és helyezte a napját augusztus 6-ra. A kápolna eredeti keleti része négyszögű, dongával fedett szentélyből és boltozat nélküli hajóból állt, dia-dalíve tompa csúcsban végződik. Az újabb régészeti feltárás szerint a 14–15. század fordulóján már állhatott. A tatárdúlás 1661-ben ezt is tönkretette, utána 1678-ban kijavították, nyugati irányban ki is bővítették, majd 1680-ban szentelték fel. Ennek nyugati ajtaja lehetett a déli ol-dalon ma látható befalazott gótikus ajtókeret (felirata: Renov Salvator 1678). A régész szerint ez az ajtókeret, noha a 15. század második felében készülhetett, mégsem datálhatja erre az időre az eredeti kápolna építését, és az is elképzelhető, hogy csak 1678-ban, a csíksomlyói plébánia-templom tornyának építésekor vitték át a mostani helyére.146 Mai formáját a kápolna 1877–78-ban nyerte el, amikor az akkor már csaknem kétszáz éves, fából ácsolt előtér helyébe kőből odatoldották a ma látható előteret. Ennek emlékét őrzi a homlokzat felirata: A szinében elvál-tozva megdicsöült Salvator ezen kápolnája 200 év után nagyrészt újra javitatott. Belsejében különösen értékesek a dongaboltozat és a karzat 17. századi festett fakazettái. Egyházilag a
146 Darvas L. 2011.
dc_1725_19
1. A TÉRSZERKEZETBEN
kápolna a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomhoz tartozik, aminek a modern idők-ben lesz majd jelentősége. A kápolnában és környezetéidők-ben a 17. századot megelőző időkidők-ben temetkezés is folyt.147
A Passió- (vagy Szenvedő) kápolna a Salvator-kápolnától keletre, annak szentélye mögött épült, Jézus szenvedésének tiszteletére. A temetkezések alapján a régész megállapította, hogy ez 1678-ban már állt, ugyanis a Salvator-kápolna 1678–1680-as bővítése során megbolygatott sírokat kegyeletből ide helyezték át. A kápolna egyetlen négyzet alakú hajóból és a hozzá kap-csolódó dongaboltozatos szentélyből áll. Nyugati irányba eredetileg nyitott volt, jelenleg ajtóval van ellátva.
A Kis-Somlyó hegy déli oldalán áll a Szent Antal tiszteletére szentelt barokk kápolna, ami egy XVII. századi kisebb kápolna kibővítésével jött létre. Keletkezését az 1661-es tatár betö-réssel hozzák kapcsolatba. A hagyomány szerint egy laikus testvér a kegytemplomot és a ko-lostort felégető török-tatár hadak elől az erdő sűrűjébe rejtőzött el. Látva rendtársainak halálát és elhurcolását, fogadalmat tett Szent Antalnak, hogy ha életben marad, saját kezűleg kápolnát épít a tiszteletére. Megmenekülése után valóban felépítette a mai kápolna elődjét. Losteiner, aki először leírja a történetet, a testvér nevét nem említi, a későbbi források a Hosszúaszóból
A Kis-Somlyó hegy déli oldalán áll a Szent Antal tiszteletére szentelt barokk kápolna, ami egy XVII. századi kisebb kápolna kibővítésével jött létre. Keletkezését az 1661-es tatár betö-réssel hozzák kapcsolatba. A hagyomány szerint egy laikus testvér a kegytemplomot és a ko-lostort felégető török-tatár hadak elől az erdő sűrűjébe rejtőzött el. Látva rendtársainak halálát és elhurcolását, fogadalmat tett Szent Antalnak, hogy ha életben marad, saját kezűleg kápolnát épít a tiszteletére. Megmenekülése után valóban felépítette a mai kápolna elődjét. Losteiner, aki először leírja a történetet, a testvér nevét nem említi, a későbbi források a Hosszúaszóból