A vizsgálat módszertani alapját – mint az a mű címéből is kitűnik – a teleologikus értel-mezési mód alkalmazása jelenti. Ez az interpretációs módszer a vizsgált normaszöveg célját tartja szem előtt, legfőbb alapvetése szerint a jogszabályi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy az megfelelő jogalapot biztosítson (alkalmas eszköz legyen) a szabályo-zással követett cél eléréséhez. Teleologikus értelmezéssel tehát a jogszabályok immanens tartalmát a bennük foglalt rendelkezések és alapelvek céljának figyelembevételével kell feltárni.23 A jogirodalom két változatát különbözteti meg: az objektív és szubjektív teleo-logikus értelmezés között differenciál.
1.1. Objektív teleologikus értelmezés
Az objektív megközelítés szerint a norma célja vagy kifejezetten a szövegből, vagy közvetve a szöveg alapján határozható meg.24 Az értelmezés így kimunkált eredményét szokás ratio legisnek nevezni.25 jAkAb hívja fel a figyelmet arra, hogy a ratio legisnél szélesebb jelentéstar-talommal bír a „törvény szellemeként” aposztrofált kategória, amely az adott joganyag általános szellemiségével azonosítható.26 A hazai alkotmánybírósági judikatúrában ez az interpretációs módszer funkcionalista értelmezésként van jelen.27 Megjegyezhető továbbá, hogy a teleologikus értelmezést a büntetőjogban szokás jogtárgyharmonikusnak is nevezni. Ennek az az indoka, hogy az egyes különös részi tényállások objektív célja azonosítható az általuk oltalmazott jogi tárggyal,28 pontosabban annak védelmével, így a diszpozíció elemeinek tartalommal való megtöltésére voltaképpen az adott bűncselekmény jogi tárgyának figyelembevételével kerül sor.29 Ez a módszer tehát a felelősségalapító, egyes deliktumokat szabályozó normák esetében ismert, a hazai büntetőjog-tudományban önálló értelmezési módként való meghonosítása pedig a szegedi büntetőjogi iskolához köthető.30 Felmerülhet kérdésként, hogy a szintén jogtárgy-vé-delmet célzó, azonban felelősség-kizáró karakterű normák (pl. jogos védelem, végszükség) esetében is helytálló lehet-e a jogtárgyharmonikus kitétel használata. Álláspontom szerint utóbbi kategória esetében helyesebb egyszerűen teleologikus interpretációról szólni, mivel az egyes büntethetőségi akadályok ratio legise31 a felelősség-alapító normákénál összetettebb lehet, így pusztán a jogtárgyharmonikus megnevezés alkalmazása adott esetben megtévesztő lehetne.32
23 NAgy 2014a, 114.
24 jAkAb 2011a, 86.
25 Így pl. gropp 2015, 106.
26 jAkAb 2011a, 86.
27 Lásd 18/2008. (III. 12.) AB határozat (ABK 2008/3. 267., 271.).
28 A jogi tárgy büntetőjogi fogalmára lásd NAgy 2006a, 3-8.
29 Erre lásd szomorA 2009a, 11-17.; szomorA 2009b, 92.; kArsAi 2010, 720-721.
30 Monografikus szinten alapmódszerként használja szomorA 2009b; szomorA 2015; kArsAi 2011a; valamint alkalmazza a módszert kArsAi 2010; holláN 2012; borbéNyi 2013.
31 A jogos védelem ratio legisének részletes bemutatására lásd a monográfia I. részét.
32 A teleologikus és jogtárgyharmonikus értelmezés viszonyának meghatározására lásd holláN 2013b, 62-63.
Az objektív teleologikus módszer az értelmezési eszköztár kevéssé ismert és alkal-mazott szereplője, elfogadottsága csak lassan nő a magyar jogéletben.33jAkAb András álláspontja szerint ez a jelenség a „szocializmus öröksége”, mivel az autoriter rezsim ideologizált jogtudománya az objektív teleologikus értelmezést alapvetően elhibázottnak tartotta arra hivatkozással, hogy az az interpretáció középpontjába nem a törvényhozó eredeti szándékát, hanem egy attól függetlenített, felvett célt állít.34 jAkAb szerint ez a következtetés a szocialista jog azon célkitűzésének volt megfeleltethető, amely szerint a jogalkalmazói értelmezésnek nem szabad nagy teret engedni, mivel az a törvényhozói akarattól, egyszersmind a szocialista állami berendezkedés értékeitől való eltávolodást eredményezné.35 Ennek jegyében a kreativitás és intellektuális bátorság sem jelenhetett meg a jogalkalmazó tevékenységében, mindez pedig visszavetette a teleologikus értelmezési módszer hazai térnyerését.36
Jelentős változást hozott ezen a területen az Alaptörvény 28. cikke, amely a bíróságok számára kötelezővé teszi, hogy a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. Az alaptörvényi rendelkezés a 2018. december 31.-ig hatályos szövege szerint:
„A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
Levonható a konklúzió: a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés egyértelműsítette a teleologikus és alkotmánykonform interpretáció primátusát a jogszabály-értelmezés te-rén.37 Ez a rendelkezés kifejezetten az objektív célkövető interpretáció alkalmazásának kötelezettségét teremtette meg.
Kiemelendő, hogy az Alaptörvény VII. módosítása által 2019. január 1-jétől hatályba lépő új szabályozás azonban már a szubjektív teleologikus értelmezés előnyben részesí-tésének kötelezettségét teszi nyilvánvalóvá:
„A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”38
33 Az újabb szakirodalomban ezen interpretációs mód jelentőségét hangsúlyozza bolyky: „A homályos, nem egyértelmű jogi rendelkezések értelmezését segíti, ha a jogalkalmazó a jogszabály objektív célját tartja szem előtt. Ehhez vizsgálnia kell azokat a társadalmi körülményeket, amelyek miatt a jogszabályt létrehozták.”
bolyky 2015, 339.
34 Szabó Imrére hivatkozással vonja le ezt a konklúziót jAkAb 2011, 87.
35 Uo.
36 A jelenkori jogirodalomban is található olyan álláspont, amely tagadja a teleologikus értelmezés önálló módszerként való létezését: „A magunk részéről ezt az értelmezési módot nem tartjuk önálló értelmezésnek, mert a törvény kriminálpolitikai célját nem lehet – és álláspontunk szerint nem is szabad – elválasztani a törvényhozó akaratától, amely a büntető jogszabály szövegében ölt testet.” horváth 2014, 91.
37 gál 2016, 328.
38 Alaptörvény 28. cikkét 2019. január 1-jei hatállyal módosította Magyarország Alaptörvényének VII. módo-sítása 8. cikk
jAkAb András a 28. cikk módosítása előtti szakirodalomban arra hívta fel a figyelmet, hogy e rendelkezés kötelező és felhatalmazó jellegű is egyben. Kötelező annyiban, hogy az új lehetőségek kreatív kihasználására szorítja a bíróságokat, vagyis a bíró gondolkodni, adott esetben spekulálni köteles.39 Az Alkotmánybíróság a 28. cikk kötelező jellegével összefüggésben kifejezésre juttatta: „Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jog-szabályokat elsősorban azok céljával összhangban értelmezzék. Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell a jogszabály céljának érvényesülését, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat elsősorban arra tekintettel kell értelmeznie.”40 A testület ebből azt a további konklúziót vonta le, hogy az Alaptörvény 28. cikkében rögzített kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a bírói döntés önkényes, mivel kilép abból a jogértelmezési keretből, amelyet az Alaptörvény a bíróság számára előír. Erre figyelemmel az önkényes bírósági jogértelmezés a tisztességes eljáráshoz való jogot is sértheti, kiváltképp akkor, ha a bírói mérlegelés a jogszabály céljának vizsgálatát teljes mértékben és kifejezetten kizárja.41
jAkAb szerint ezen kötelezően elvégzendő értelmezési tevékenység során pedig „minél távolabb kerülnek a bírák a szöveg szó szerinti értelmétől, annál alaposabb érvelésre (vagyis a lehetséges ellenérvek megválaszolására, a saját objektív teleologikus érveik részletesebb kifejtésére) lesz szükség az indokolásokban.”42 Álláspontom szerint a fentiekben ismertetett alaptörvény-módosításra figyelemmel a jövőben – sajnálatos módon – éppen ezzel ellenté-tes tendencia fog érvényesülni. A jogalkalmazók az alaptörvényi kötelezettség teljesítése érdekében ugyanis a normaértelmezés során elsődlegesen a jogszabályok preambulumában, illetve a jogszabályi indokolásokban foglaltakat fogják figyelembe venni. Amennyiben a jogalkotói cél a fentiekben említettek alapján nem tárható fel (pl. az indokolás nem elérhető, tartalmilag üres vagy az adott esetre nem vonatkoztatható), az értelmezés zsinórmértéke a 28. cikk helyes értelmezése szerint változatlanul az objektív teleologikus értelmezés marad.
A kifejtettektől függetlenül az új joghelyzetben is egyet lehet érteni jAkAb azon meg-jegyzésével, miszerint a 28. cikk felhatalmazó jellegű rendelkezésnek is tekinthető, mivel
„[…] a bírák határozhatják meg, hogy mit jelent a 28. cikkben szereplő »a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél«; a szóban forgó igen általános ki-tételeket a bírák fogják tartalommal megtölteni.”43 Érdekességként megjegyezhető, hogy a jelenkori joggyakorlatban találhatóak már olyan eseti döntések, amelyek az alaptörvényi rendelkezést jogi indokolásukba beépítik: közvetlen hivatkozása elsősorban a polgári és közigazgatási judikatúrában44 gyakori, de a büntetőbírósági joggyakorlatban45 is található a 28. cikkre figyelemmel értelmezési eredményt kimunkáló bírósági határozat.
39 jAkAb 2010, 86.
40 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (ABH 2019, 5-6.)
41 Uo.
42 jAkAb 2011, 93.
43 Uo.
44 Lásd pl. Kúria Kfv.III.35.262/2014/9.; Kúria Pfv.IV.20.834/2015/6.; Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.026/2013/4.;
Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.019/2013/4.
45 Lásd pl. Fővárosi Törvényszék 28.B.397/2013/131., Budapest Környéki Törvényszék 7.B.50/2011/88., Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.124/2013/24., Fővárosi Törvényszék 5.B.535/2009/65., Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.367/2012/28.
1.2. Szubjektív teleologikus értelmezés
A teleologikus értelmezés szubjektív változata a konkrét jogalkotó, konkrét – vizsgált nor-maszöveg megalkotásához kapcsolódó – szándékát kutatja. blutmAN definíciója szerint: „A jogalkotói szándékra (törvényhozói akaratra) hivatkozás olyan érvelési fordulat, amelynél a jogalkalmazó nem feltétlenül vizsgálgatja a szöveget és annak fogalmi határait, hanem egyszerűen egy konstruált, általa megállapított jogalkotói szándékra alapozza döntését akár a jogszöveg egyébként azonosítható értelmével szemben is (szubjektív értelmezés).”46 A feltételezett jogalkotói akarat kutatásának létjogosultságát pedig az adja, hogy az az értel-mezés zsinórmértékét közvetlenül a jogalkalmazónál erősebb legitimációval rendelkező jogalkotótól származtatja.47 Ezen indok állhat azon alkotmányozói döntés hátterében is, amely a 28. cikk módosításával 2019. január 1-jétől a szubjektív célkövetés elvének al-kalmazását írja elő a bíróságok számára.
A jogalkotói cél vizsgálatának alapját rendszerint a jogalkotási folyamat különböző anyagai (tipikusan miniszteri indokolás, bizottsági előkészítő anyagok, de szóba jöhet-nek politikusi felszólalások is) szolgáltatják, amelyekből következtetéssel lehet a norma megalkotásának – valószínűsíthető – célját megállapítani. jAkAb a szubjektív célkutató értelmezésnek több alfaját különbözteti meg:
– „az egyik azt kérdezi, hogy mit akart abban a konkrét történelmi pillanatban a jogalkotó.”
– „a másik alfaj szerint a kérdés inkább az, hogy a jogalkotó mit mondana ma (megváltozott történelmi körülmények közt).”
– „a szubjektív teleologikus érveknek van az előzőekben említett pozitív (ti. mit akart a jogalkotó) változatán kívül egy negatív változata is (ti. mit nem akarhatott a jogalkotó)”.48
A hazai jogirodalomban korábban a szubjektív teleologikus interpretációs módszer létjogosultságát, illetve hasznosíthatóságát három fő érv mentén blutmAN László és kiss László kérdőjelezte meg:
1. A jogalkotó szándéka pontosan nem határozható meg, a jogalkalmazó interpretá-ciós eredményként kialakított végső megállapítása szükségképpen feltételezésen alapul, aminek ellenőrzésére (igazolására) nincs lehetőség.
Így blutmAN szerint a törvényhozói akaratra hivatkozás – kifejezetten a kol-lektív jogalkotás esetében – kétszeresen is fiktív: „fiktív egy egységes jogalkotói akarat léte tekintetében, és fiktív egy ilyen akarat tartalma tekintetében is. […]
a végeredmény szükségképpen merőben spekulatív feltételezés.”49 kiss László alkotmánybíró egyik különvéleményében a következőképpen fogalmaz: „A »tör-vényhozói szándék« koncepciója egyébként – amellyel a többségi határozat is operál – igen ellentmondásos mind az alkotmány-, mind a jogértelmezés terén. A kifogások kétszintűek. Elsőként azt a kérdést kell megválaszolni: lehetséges-e egy kollektív testület (a 386 képviselőből álló törvényhozás) »egyirányú« szándékát felfejteni? […] A skandináv realistákkal szólva: nem egy olyan fogalommal
ál-46 blutmAN 2010, 96.
47 jAkAb 2011, 90.
48 jAkAb 2011, 90-91.
49 blutmAN 2010, 96.
lunk-e szemben a törvényhozói szándékkal kapcsolatban, amely mögött nincsen semmi, ami empirikusan megragadható, ellenőrizhető? A szándék megállapításánál lehetséges-e sorrendet kialakítani aszerint, hogy a törvényjavaslat előterjesztője – aki miniszterként nem feltétlenül országgyűlési képviselő – által mondottak fontosabbak az »igennel« vagy a »nemmel« szavazó képviselők voksainál? Ha nem is zárható ki elméleti lehetőségként az, hogy több száz ember szándéka azonos legyen egy adott pillanatban, elégséges tanúbizonyság az Országgyűlés Hivatalos Jegyzőkönyve erre?”50
2. A szubjektív teleologikus értelmezés alkalmazása teret enged a bírói önkény ér-vényesülésének.
blutmAN felfogása szerint a jogalkotói szándékkutatás leple alatt valójában a bírói önkény is érvényre juthat: „Az igazi probléma az, hogy valamilyen – a jogszö-vegben kifejezésre nem jutó – jogalkotói szándék konstruálásával, feltételezésével a bíró a saját célszerűségi szempontjait vagy értékítéleteit érvényesítheti döntésé-ben. Ugyanis egy ki nem fejezett jogalkotói szándék keresésével és felállításával legtöbbször az a megoldás érvényesül, amelyet nem feltétlenül a jogalkotó, hanem maga a bíró vél a legmegfelelőbbnek, legjobbnak.”51 kiss László is kitér erre a problémára a már korábban citált AB határozathoz fűzött különvéleményében:
„A szándékra való hivatkozás elfogadásának lehetséges üzenete: a mérlegelési jogot adó esetekben a jogalkalmazó a törvényhozó vélelmezett szándékát, saját, esetleg önkénytől sem mentes szándékával azonosíthatja.”52
3. A jogalkotói célkutatás forrásául szolgáló anyagok, megnyilatkozások nem kö-telező erejűek.
kiss László a szubjektív értelmezés létjogosultságával szemben felhozott kifogásainak második szintjét normatívnak nevezi. Ennek lényege szerint: „Ha létezik is empirikusan a »törvényhozó szándéka«, lehet-e amellett érvelni, hogy annak ereje van? A jogalkotó a leírt szövegen keresztül beszél, nem pedig a fel-tételezett szándékán keresztül. Alkotmányos jogállamban a jog uralmának kell megvalósulnia, nem az éppen aktuális jogalkotók szándékának (»government of laws, not men«). Az Alkotmánybíróságot pedig kizárólag az Alkotmány szövege köti, sem az alkotmányozó (alkotmányértelmezéskor), sem a törvényhozó (a táma-dott norma alkotmányellenességének megállapításakor) feltételezhető szándékát nem veheti figyelembe, amikor egy döntés legitimációját kívánja megalapozni.”53 Az alkotmánybíró különvéleményének végső konklúziója kellőképpen rávilágít érvelésének megalapozottságára: „Alkotmányos jogállamban nem is várható el azoktól, akikre kötelező a jog, hogy olyan fogalmat használjanak jogos/jogtalan magatartásuk iránytűjeként, amely egyrészt homályos, másrészt nem kötelező.”54 Ezen meggyőző érvek ellenére is hangsúlyozni szükséges, hogy a jogalkalmazó szervek az Alaptörvény 28. cikke tartalmának megváltozásával a tényleges jogalkotói szándék vizsgálatát a jövőben nem kerülhetik meg.
50 675/B/2001. AB határozat (ABH 2002, 1320, 1344-1345.).
51 blutmAN 2010, 97.
52 675/B/2001. AB határozat (ABH 2002, 1320, 1344.).
53 675/B/2001. AB határozat (ABH 2002, 1320, 1345.).
54 Uo.
1.3. Konklúzió
Dolgozatomban a vizsgált norma céljának (téloszának) felfejtése során elsősorban magából a normaszövegből vonok le következtetéseket. Mint arra a fentiekben utaltam, az Alaptör-vény módosított 28. cikkéből fakadó követelmény alapján ugyan a szubjektív értelmezés érvényre juttatása lenne elsődlegesen kötelező, de az objektív interpretáció alkalmazása álláspontom szerint a jogos védelem jogintézménye esetében az alábbi tényezőkre figye-lemmel mégsem vezet alaptörvény-ellenes értelmezési eredményre.
A védekezés jogának gyakorlásához fűződő kriminálpolitikai irányváltás az elmúlt évtizedben nem elsősorban a büntetőkódex miniszteri indokolásában foglaltak, hanem kifejezetten a normaszöveg változása alapján vált érzékelhetővé. Ennek megfelelően a jogos védelem törvényi szabályozása eddig előzménnyel nem rendelkező jogintézmé-nyekkel [pl. megelőző jogos védelem – 21. §, szitációs jogos védelem – 22. § (2) bek., kitérési kötelezettség megkövetelésének tilalma – 22. § (4) bek.] egészült ki. Ezek az új (rész)jogintézmények egyaránt a védekezési jog hatókörének szélesítését, és egyes korlá-tainak lebontását szolgálják. A szabályozási háttér ilyen irányú változása már önmagában egyértelműsíti a jogalkotói cél átalakulását, annak megerősítéséhez a jogszabályi indokolás sem szükséges. Ennek folytán levonható a konklúzió, hogy e jogintézmény esetében a te-leologikus értelmezés szubjektív és objektív módszere az esetek többségében nem vezetne eltérő interpretációs eredményre.
Mindezek alapján a szubjektív teleologikus interpretáció kiegészítő módszertani elem-ként jelenik meg a dolgozatban, oly módon, hogy külön utalok azon ismérvekre, amelyek esetében az indokolásban foglaltak a törvény szövegéből levezethető céllal nem egyez-tethetők össze. A szubjektív célkutató érvek hasznosítására továbbá a történeti értelmezés keretei között is sor kerül.
Ebből fakadóan a dolgozat nem mellőzi a két interpretációs technika szintézisén alapuló jogtudományi megközelítés alkalmazását.55 Ezen „egyesítő iskola” követésére a hazai joggyakorlatban jelek már vannak. A Kúria közigazgatási ügyben eljárva legitimnek te-kintette a szubjektív teleologikus módszer alkalmazását, mivel az az objektív télosz-ke-resés kiegészítéseként jutott szerephez: „Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok számára a teleologikus jogértelmezés követelményét fogalmazzák meg, azzal, hogy a jogszabályok célját a második mondatnak megfelelően kell értelmezni. Ezért a Kúria a Hpt. 200/B. § (1) bekezdés célját, figyelemmel a (8) bekezdés b) pontja szerinti értelmező rendelkezésre, a Hpt. módosító rendelkezései alapján, elsődlegesen objektív teleologikus érvek mentén vizsgálta. Tekintettel azonban arra, hogy az otthonvédelmi szabályok megalkotása a társa-dalmi nyilvánosság előtt zajlott, a Kúria nem tekinthetett el a módosítások nyilvánosságra hozott indokainak vizsgálatán alapuló szubjektív teleologikus elemzéstől sem.”56