A jogos védelmi helyzet megszűnése a személy ellen irányuló,

Az időben elhúzódó, az érintett jogtárgyra nézve folyamatos támadások eseteiben a fentiek-ben rögzített általános jellegű megállapítások nem feltétlen adnak teljeskörű iránymutatást.

Ezért az ítélkezési gyakorlat szükségesnek látta elsőként a személy ellen irányuló támadá-sok eseteiben a jogos védelmi helyzet megszűnésével összefüggő egyes elvi álláspontok körét kiegészíteni, illetve azokat pontosítani. Ezek a következőképpen csoportosíthatók.

A) Több személy együttes támadása

Így például az LB szerint a jogos védelmi helyzetet adottnak kell tekinteni akkor is, ha több személy együttes, összehangolt támadása esetén a védekezés folytán sérelmet szenvedett fél az adott pillanatban nem tanúsít ugyan támadó magatartást, de a többi támadó a támadással még nem hagy fel, ezáltal pedig a közvetlenül fenyegető támadás veszélye fennáll.⁶⁵⁹ A legfőbb bírói fórum helyeselhető álláspontjából az a következtetés vonható le, hogy a támadás visszaverésének kérdését mindig a konkrét támadóra vetítetten kell vizsgálni. Pusztán egy támadó lefegyverzése ugyanis a jogos védelmi helyzetet nem szünteti meg akkor, ha a cselekménysorban résztvevő többi, támadó szándékkal jelenlévő

656 Utóbbi körülményre kifejezetten utal a Kúria is: „A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától.” (kiemelés tőlem: G. A.) 4/2013. BJE I/1.

657 tokAji 1984, 253.; NAgy 2014a, 214.; gellér 2008, 169.; gellér–Ambrus 2017, 273.

658 Erre részletesen lásd III. rész 3.4.1. fejezet.

659 BH 2002. 212.

elkövető magatartása olyan közvetlenül fenyegető helyzetként értékelhető, amely a további védekezést szükségessé teszi.

B) A kölcsönös dulakodást kiváltó folyamatos támadás esetén a védekezés jogszerűségének kérdése

Vizsgálta a kérdést a judikatúra a védekezés jogszerűségének nézőpontjából is. A fel-merült jogkérdés szerint: ha a permanens támadás kölcsönös verekedésbe torkollik, az eredetileg megtámadott fél cselekménye értékelhető-e jogszerűként, vagy pedig a kihívás elfogadására figyelemmel a jogos védelem alkalmazhatósága esetében kizárt? Válaszképpen álljon itt két eset az LB judikatúrájából.

A legfőbb bírói fórum szerint, ha a jogtalan támadás kitartó, tartós jellegű, az arra adott védekezés folyamatossága nem helyezi a megtámadottat a jogtalanság talajára, vagyis az általa kifejtett elhárítás a jogos védelem körébe tartozhat. Ezt példázza a következő jogeset (XVI. jogeset):

Az I. r. és a II. r. terheltek, valamint V. G. 2010. március 7-én 1 óra 30 perc körüli időpontban T.-n, a G. pincében tartózkodtak ittas állapotban. Az I. r. terhelt a pince előtt, az A. úton minden indok nélkül a II. r. terhelthez lépett és őt egy alkalommal ököllel arcon ütötte. A II. r. terhelt ezt követően az I. r. terheltet ököllel szintén arcon ütötte, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal megütötték. V. G. miután értesült arról, hogy barátját, a II. r.

terheltet az I. r. terhelt bántalmazta, az I. rendű terhelthez lépett és őt minden indok nélkül ököllel arcon ütötte. V. G. és az I. r. terhelt ezt követően egymást több alkalommal, ököllel megütötték. Ekkor már II. r. terhelt nem volt jelen, ugyanis az italboltban tartózkodott.

Az I. r. terhelt, a II. r. terhelt és V. G. bántalmazása következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az I. r. terhelt könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő. A II. r. terhelt az I. r. terhelt bántalma-zása következtében szintén nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt ő sem terjesztett elő.⁶⁶⁰

Az első- és másodfokon eljáró bíróságok a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét ga-rázdaság bűncselekményében állapították meg. A felülvizsgálati indítvány alapján eljáró Kúria azonban a terheltet jogos védelem címén felmentette. A bíróság álláspontja szerint I. r. terhelt a II. r. terhelt védekezését követően sem hagyott fel a támadással, voltaképpen ennek köszönhető, hogy a terheltek között kölcsönös verekedés alakult ki. Mindez azonban a folyamatos támadás eredménye volt, így II. r. terhelt nem I. r. terhelt kihívását fogadta el, hanem egy kényszerhelyzetbe kerülve saját maga megóvása érdekében járt el, részéről a tartós elhárítás tanúsítása szükséges volt. Erre figyelemmel véleményem szerint helyesen következtetett arra a Kúria, hogy a történések során II. r. terhelt nem került a jogtalanság talajára, ezért az ellene garázdaság miatt emelt vád alól felmentése indokolt.

A másik releváns eset tényállásának lényege a következő (XVII. jogeset):

A vádlott a vádbeli napon a délutáni órákban 14 éves testvérével a telkükre ment jószágokat etetni. A telek a lakásuktól kb. 150-200 méter távolságra van.

Útközben a már lakatlan területen találkoztak a dűlő úton velük szemben jövő

660 BH 2013. 31.

sértettel, valamint házastársával. A sértett a mellette elhaladni akaró vádlottat minden közvetlen előzmény nélkül tenyérrel arcul ütötte. Az ütés következ-tében a vádlott szemüvege a földre esett és eltört. A vádlott ezután egy lépést hátralépett, mire a sértett megragadta a vádlott ruháját, úgy hogy az elszakadt.

A vádlott annak érdekében, hogy kiszabadítsa magát a sértett fogásából, rú-gott és ütött. A rúgások a sértettet nem érték el. Kezével azonban 4-5 esetben kisebb erővel megütötte a sértettet. Ezek az ütések a sértett arcát érték. Az ütések következtében a sértett elengedte a vádlottat. Ezt követően a sértett ismét megragadta a vádlottat. A vállán levő ruháját rángatta, mire a vádlott ököllel arcul ütötte a sértettet. Az ütés következtében a síkos, fagyos talajon a sértett megcsúszott, és térdelő testhelyzetben a földre esett. A vádlott azt követően a még térdelő testhelyzetben levő sértettet nagy erővel ököllel arcul ütötte. A kölcsönös dulakodás közben a helyszínről a vádlott testvére, majd valamivel őt követően a sértett házastársa segítségért mentek.

A vádlott nagyerejű ütése következtében a sértett orrcsonttörést szenvedett, amely nyolc napon túl gyógyult, tényleges gyógytartama 3-4 hétre tehető.⁶⁶¹

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében mondta ki.

Arra vont le következtetést, hogy jogos védelmi helyzet az utolsó ütés esetében már nem állapítható meg, mivel a sértett térdelő helyzetben volt, részéről támadás, valamint annak közvetlen veszélye sem állt fenn. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a vádlott javára értékelte a történeti tényeket, kimondta: „Az első fokú bíróság is tényként állapította meg, hogy a sértett támadta meg a vádlottat, aki védekezett, s tény az is hogy a sértett többször ismételten megtámadta és bántalmazta a vádlottat. A többszörös és meg-megújuló támadás miatt, a csúszós talajon megcsúszó és térdelő helyzetbe kerülő, nála erősebb testalkatú sértett részéről joggal tarthatott a vádlott újabb támadástól.”⁶⁶² A fellebbviteli döntés jogi indokolása a jogos védelem rendeltetésével hozza összefüggésbe a védekezési jog kiterjesztő értelmezésének indokoltságát: „A több tevékenységi mozzanatból álló egységes magatar-tásnak a jogos védelem szempontjából részekre bontása, és minden részmagatarmagatar-tásnak a többitől elszigetelt szemlélete ellentétben áll a jogintézmény rendeltetésével. Téves tehát az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, de az utolsó ütés alkalmazásával már ez a jogos védelmi helyzet nem állott fenn.”⁶⁶³

Összegzésképpen megállapítható, hogy a joggyakorlat kitartó támadások esetében a megtámadott helyzetét méltányosan kívánja megítélni, így az elhárítási jogot akkor is fennállónak veszi, ha az érintettek között kölcsönös dulakodásra kerül sor. A védelmi cse-lekmény jogszerűségének kimondásához ezekben az esetekben a történeti tények gondos mérlegelése vezet el: a jogalkalmazó a tényállásból von le olyan következtetést, hogy az adott esetben közvetlenül fenyegető támadás továbbra is fennállt, így az elhárítás szükséges volt.

C) A jogellenes állapot fenntartása mint folyamatban lévő személy elleni támadás A időben elhúzódó jogtárgysértés szélsőséges változatát jelentheti az az eset, ha – bün-tetőjogilag jogtalan támadás során – a befejezettség stádiumát követően jogellenes állapot keletkezik. Ennek az állapotnak a fenntartása eredményezhet olyan (további) jogtárgysérel-met, amely a védekezési jog gyakorlását továbbra is megalapozhatja. D^egré szerint ilyen helyzetekben gyakran adódik lehetőség a jogsérelem restitúciójára, ami a jogos védelem

661 BH 1986. 88.

662 Uo.

663 Uo.

alkalmazásának kérdését veti fel: „Itt a támadás okozta tettleges hátrányok későbben is elháríthatók s ha a jog, – mint az jogunkban és általán az újabb jogokban történik – épen csak a támadás elleni védelmet privilegizálja büntetlenséggel, nem pedig az önhatalom egyéb nemeit: szükségletté válik annak lehető pontos kifejezése, meddig esik az önha-talmú tevékenység a védelem fogalom alá.”⁶⁶⁴ A recens jogirodalom ezt a kérdést már a befejezettség és a bevégzettség stádiumai közötti differenciálással kívánja meg feloldani:

az uralkodó álláspont szerint ugyanis jogos védelem nem csupán a befejezettségig, hanem egészen a jogi tárgy elleni támadás megszűnéséig, vagyis a bevégzettségig gyakorolható.⁶⁶⁵

A személy ellen intézett, jogtalan támadások esetében az ún. tartós bűncselekmények lehetnek relevánsak. E dogmatikai kategória rendszerint passzív alanyt feltételez, és a deliktum befejezettségét követően a jogi tárgy elleni támadás megújítható, a sérelem pedig akár fokozható is.⁶⁶⁶ Ide sorolható például a személyi szabadság megsértése (Btk. 194. §), az emberrablás (Btk. 190. §), a jogellenes fogvatartás (Btk. 304. §) vagy a magánlaksértés (Btk. 221. §) is.

Jelen témával összefüggésben kialakult joggyakorlat Magyarországon a tartós bűncse-lekmények kérdésköréhez kapcsolódik. Így a fentiekben már citált jogesetben (BH 1997.

512.)⁶⁶⁷ az LB kimondta, hogy az emberrablás azon sértettjei, akik a hosszú ideje tartó fogságból kiszabadulva a televíziót néző, rájuk ezért éppen nem figyelő, de egyébként fegyverrel rendelkező őrzőjüket megölik, jogos védelmi helyzetben járnak el. A bíróság jogi indokolásában azzal érvelt, hogy ilyen helyzetekben jogtárgyvédelmi okokból a táma-dásfogalom extenzív értelmezésének van helye. Az indokolás tulajdonképpen teleologikus értelmezést értékesít, így ehelyütt szó szerinti idézését tartom szükségesnek:

„Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a jogos védelmi helyzet megállapítá-sának csak támadással, azaz erőkifejtéssel szemben van helye, amelyen aktív magatartás értendő, így a támadás fogalma további értelmezésre szorul. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a támadás fogalmát az eddigieknél szélesebb körben kell értelmezni, és nem hagyható figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvében írt az a követelmény sem, hogy az adott ügyben a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselek-ménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető csak meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e. Ha ugyanis a sértett vagy a sértettek részéről megnyilvánuló passzív magatartás olyan jogtalan állapot további fenntartását célozza, amelynek létesítése bűncselekmény, és ez a passzív magatartás lényegében a sértettek részéről a már elkövetett bűncse-lekménynek a további folytatását célozza, még akkor is jogtalan támadásnak minősül, ha az elhárítás pillanatában ez nem párosul aktív támadó magatartással.

Ezért a bűncselekmény folytán kialakított állapotot megváltoztató magatartás jogellenesnek nem tekinthető, mivel a jogsértést okozó erőkifejtés még tart, mert passzív magatartás mellett is a jogi tárgy további veszélyhelyzetnek van kitéve.”⁶⁶⁸ (kiemelések tőlem: G.A.)

664 Degré 1910, 327.

665 NAgy 2014b, 36.; holláN 2013d, 190.; csemáNé 2014, 247. ; blAskó 2013, 336.; szomorA 2013a, 58.;

belovics 2014c, 275.; ujvári 2009, 197.

666 belovics 2014c, 275.; NAgy 2014b, 36.

667 Lásd III. rész 2.3.1. fejezet.

668 BH 1997. 512.

Az LB indokolásával egyet lehet érteni, azonban dogmatikai értelemben célszerűbb lett volna a jogos védelmi helyzet meglétét a befejezettség-bevégzettség kategóriáinak alkal-mazásával alátámasztani.⁶⁶⁹ E fogalompár ugyanis a személy elleni támadások eseteiben megfelelően kijelöli a jogos védelem keretei között tanúsítható elhárítás időbeli keretét.

Mindenesetre a döntés a vizsgált jogkérdés szempontjából mindenképpen jelentősnek te-kinthető, hiszen a védekezési jog kereteit implicite a jogintézmény szabályozási céljára hivatkozással vonja szélesebbre. A határozat pedig a jövő ítélkezési gyakorlata számára is irányadó lehet, és elvi iránymutatást adhat azokra az esetekre nézve, ahol az időben elhúzódó támadással összefüggésben személyt érintő jogtárgysérelem lehetősége merül fel.

3.4. A jogos védelmi helyzet megszűnése a javak ellen irányuló, tartós