A jogtalan támadás bűnösségi vetülete

A támadás jogtalanságának objektív jellegéből következik, hogy a támadó egyedi bűnös-ségi jellemzői a védekezési jog gyakorlása szempontjából irrelevánsak.⁸⁴⁴ Ebből a meg-állapításból számos további dogmatikai következtetés adódik, amelyeknek két csoportja különíthető el az alábbiak szerint.

A) Az első konklúzió az, hogy a támadás objektív karaktere miatt nincs jelentősége annak, hogy a támadó egyébként bűnös cselekményét szándékosan vagy gondatlanul fej-ti-e ki.⁸⁴⁵ Ugyan a szándékos vagy a vegyes bűnösséggel megvalósuló támadás a tipikus, azonban nem zárja ki a Btk. 22. § (1) bekezdése azt, hogy csupán a gondatlanság által átfogott magatartás is jogos védelmi helyzetet generáljon. Ebből a szempontból a gon-datlanság mindkét törvényi változata, azaz a luxuria és a negligentia egyaránt figyelembe jöhet. Ezekre az esetkörökre fogalmaz meg iskolapéldákat s^zékely János (XXIV. jogeset):

„Kirándulást vezető pedagógus hat kisdiákot zsúfol be a három személyre mértezett csónakba, hogy átevezzen velük az erősen hullámzó folyam túlsó partjára /luxuria/. – Esztergályos szakmunkás – váltókerék-csere után – nem teszi fel újból a fogaskerék-szekrény védőrácsát; ez annak veszélyével jár, hogy a fogaskerekek »megskalpolják« a munkadarabokat elhordó segédmunkásnőt /negligentia/. – Gyárudvart takarító segédmunkások az eső elől olyan raktárba húzódnak, ahol robbanásveszélyes anyag van. Egyikük – nem tudva /vagy megfeledkezve/ erről, illetve a nyílt láng használatának tilalmáról /analfabéta/

– melegedés céljából tüzet készül gyújtani.”⁸⁴⁶

A szerző szerint a következő érvek alapján lát jogos védelmi szituációt kialakulni a fentiekben említett élethelyzetekben:

„Mindhárom esetben élet, illetőleg testi épség közvetlen veszélyét idézi elő a »támadó«

cselekménye. Aki a veszélyt észleli és a veszélyes magatartás folytatását – ha kell, erőszak-kal – megakadályozza, jogos védelmi helyzetben van. A csónak erőszakos visszatartása, az esztergályos kényszerítése arra, hogy vagy a rácsot tegye fel, vagy gépet állítsa meg, éppen úgy jogos védelem gyakorlása lesz, mint a segédmunkás erőszakos

megakadályo-843 Ezt az álláspontot képviselte egyébként már a múlt század eleji judikatúra is. Lásd Kúria 8.B.I.6019/1923.

(1924. jan. 8.)

844 tokAji 1984, 250; NAgy 2014a, 213.; kArsAi 2013, 89.; blAskó 2013, 226.; belovics 2014, 222.; bAlogh

2010, 126. Ugyanígy foglalt állást a Kúria is: „A támadás objektív ismérve annak jogtalansága.” 4/2013. BJE I/1.

845 jescheck–weigeND 1996, 341.

846 székely 1983, 168.

zása a tűzgyújtásban, ha a figyelmeztetést nem érti vagy magyarázásra már nincs idő. /E harmadik esetben a veszélyeztetőt voltaképpen negligentia sem terheli./”⁸⁴⁷

s^zékely okfejtésével egyet lehet érteni, azonban arra feltétlen fel kell hívni a figyelmet, hogy ilyen esetekben körültekintően vizsgálandó a gondatlan cselekmény által generált veszélyeztetés jellege: illeszkedik-e a támadás olyan okfolyamatba, amely a jogi tárgyra nézve már – a beavatkozást szükségessé tevő – konkrét és közvetlen veszélyt jelent.

B) A jogtalanság objektív jellegéből adódó további következtetés az, hogy olyan személy – egyébként jogellenes – cselekményével szemben is adott a szembeszállási jog, akinek a bűnössége hiányzik. Nem vitatható ugyanis, hogy egy gyermekkorú, kóros elmeállapotú vagy éppen tévedésben lévő személy cselekménye is lehet objektíve jogtalan.⁸⁴⁸ Közömbös tehát, hogy a társadalomra veszélyes cselekmény miatt az elkövető in concreto büntethető-e vagy sem.⁸⁴⁹ Azonban olyan cselekmény esetén, amelynek a társadalomra veszélyessé-gét valamely büntethetőségi akadály eliminálja, értelemszerűen nem lehet jogtalanságot megállapítani, miáltal a jogos védelem alkalmazása kizárt. Az ilyen esetek – mivel jog áll kollízióban joggal – az adott körülményektől függően a végszükségi rendelkezések alapján értékelhetők megfelelően.

E dogmatikai következtetés jelentőségét példázza a német irodalomban ismert jogeset, a Hilferuf-Fall.⁸⁵⁰ Az eset lényege a következő (XXV. jogeset).

A vádlott otthon alszik éjszaka, amíg felesége egy utcabálon mulat újdonsült szeretőjével, a sértettel. Mindketten az este folyamán lerészegednek, és a fele-ség meginvitálja a férfit a férjével közös házukba. Mikor hazaérnek a vádlott felébred és észlelve a helyzetet a szeretőt azonnal kitessékeli a házból, aki nem is ellenkezik. A vádlott feleségét fel akarja vinni az emeleti hálószobába, hogy lefeküdhessen aludni, azonban ő hangosan tiltakozik, és arra kéri férjét, hogy hagyja a szőnyegen pihenni. Mindeközben – azért, hogy férjét felbőszítse – segítségért kiált, jóllehet semmilyen veszély sem fenyegeti. A vádlott nem akar vitát, ezért otthagyja feleségét és a konyhába megy, hogy egyen valamit.

Miközben a sonkát vágja fel csöngetnek, a kést a kezében tartva megy ajtót nyitni. A csengőt a sértett nyomta meg, mert a kiáltozásokat meghallva arra gondolt, hogy a feleség segítségre szorul. Az ajtó kinyitásakor ez a gyanúja megerősítést nyer, hiszen meglátja a késsel kezében álló vádlottat és a részegség miatt – magatehetetlenül – a szoba padlóján fekvő asszonyt. Ekkor nekiront a vádlottnak, a fejét akarja megütni, a vádlott pedig védekezésképpen oly módon szúrja meg, hogy a sértett a földre rogy, és a helyszínen meghal.

A jogeset minősítése a hatályos magyar jog alapján véleményem szerint a következő.

A sértett vélt jogos védelmi helyzetben cselekszik, mivel a körülményekből (a feleség segítségkérése, testhelyzete, a férj által magánál tartott kés) tévesen arra következtet, hogy más érdekében elhárító cselekményt kell kifejtenie. Alapos okból téved tehát magatartása társadalomra veszélyességében, így bűnössége hiányzik,⁸⁵¹ azonban ez nem érinti

cselek-847 székely 1983, 168-169.

848 Korábban így Degré 1910, 288-291.; ANgyAl 1920, 404.; hAcker 1936, 154.

849 horváth 2012, 178.

850 Ismerteti gropp 2005, 201.

851 vö. Btk. 20. § (2) bek.

ményének objektíve jogtalan jellegét. Ebből következően nincs jelentősége in concreto büntetlenségének, hiszen a vádlott vonatkozásában eljárása jogtalan, így ő a jogos véde-lem szabályai szerint védekezhet. A férj szembeszállásának szükségessége (a mennyiségi túllépés) a szituációs jogos védelem szabályai miatt nem vizsgálható, mivel személy ellen éjjel kifejtett támadást hárított el.⁸⁵²

g^ropp hasonlóan oldja meg az esetet, azzal a nyilvánvaló eltéréssel, hogy – a szituációs jogos védelem szabályozásának hiányára tekintettel – az elhárítás mértékének vizsgálata a férj esetében nem maradhat el, és adott esetben büntetőjogi felelősségének megállapítására is sor kerülhet, ha a túllépésre vonatkozó rendelkezések sem írhatóak a javára.⁸⁵³ Egyes szerzők azonban eltérő véleményen vannak, és úgy foglalnak állást, hogy egy ilyen hely-zetben a putatív jogos védelemben lévő támadó cselekményének nemcsak a bűnössége, hanem a jogellenessége is hiányzik. Álláspontjuk lényege az, hogyha az eset objektív kö-rülményeiből az a következtetés vonható le, hogy a támadó tévedése eleve elkerülhetetlen volt, akkor az jogigazoló hatással bír, támadása pedig dogmatikai szempontból egyenértékű a végszükség keretében szabályozott veszélyhelyzettel. Ebből következően a védekező cselekmény is csak a végszükség szabályai alapján értékelhető.⁸⁵⁴

Található a német joggyakorlatban olyan eseti döntés is, ahol a bíróság egy gyermek-korú személy cselekményével szemben is megengedte a jogos védelem felhívását. Külön érdekességét adja az ügynek, hogy a gyermek által kifejtett támadó magatartás verbális jellegű volt. A tényállás lényege a következő (XXVI. jogeset):

1990. május 30-án a vádlott összetalálkozott az utcán élettársa fiával („L”). A fiú elmesélte a vádlottnak, hogy az iskolában egyik osztálytársa („R”) idegen származása miatt bántalmazta. A gyermek meg is mutatta horzsolásos sérüléseit, amelyeket a könyökén és a térdén szenvedett el. A vádlott és a fiú elhatározta, hogy felkeresi a bántalmazó másik gyermek apját, hogy a történteteket rajta számon kérje. Eközben összetalálkoztak az utcán a sérüléseket okozó „R”-el, akitől a vádlott a bántalmazás indokáról érdeklődött. Erre „R” röviden annyit válaszolt, hogy „Mert idegen!”. A vádlott ettől feldühödött és a sértettet pofon-vágta. A pofontól „R” arcán kis méretű bőrpír és egy enyhe duzzanat alakult ki.⁸⁵⁵

Az ügyet elsőfokon elbíráló bíróság a vádlottat testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott fellebbezésében jogos védelemre hivatkozással felmentését kérte. Álláspontja szerint a sértetti magatartás a becsületet sértő jogtalan támadásként értékelendő, amellyel szemben jogos védekezésnek a konkrét ügyben azért volt helye, mert a védekezés elmaradása esetén – a korábbi sértetti magatartásokból kiindulva – a szóbeli támadás továbbfolytatásá-nak – vagyis további jogtárgy-sérelem bekövetkezésének – reális veszélye fennállt volna.

A másodfokon eljáró BayObLG az elsőfokú határozatot – annak megalapozatlansága miatt – hatályon kívül helyezte. Döntésében azonban fontos anyagi jogi kérdéseket érintett, így mindenekelőtt kimondta, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet jött létre, arra vonatkozóan pedig kétség sem merült fel, hogy egy gyermek által tanúsított támadó – akár verbális jellegű – magatartás is megalapozhatja a jogellenességet kizáró okra hivatkozást.

852 vö. Btk. 22. § (2) bek. a) pont, aa) alpont.

853 gropp 2005, 201.; vö. dStGB § 33.

854 roxiN 2006, 662.; hirsch 1977, 211.; perroN 2014, 652.; jescheck–weigeND 1996, 341.; gropp 2005, 202.

855 BayObLG, Beschluß vom 28-02-1991 – RReg. 5 St 14/91 (NJW 1991, 2031).

A fellebbviteli tanács álláspontja szerint azonban az elsőfokú ítéletben az elhárítás egyes részletkörülményeire vonatkozó tények tisztázatlanok, így például a bíróság nem vizsgálta a támadó szellemi érettségét, elkövetéskori konkrét magaviseletét, annak külvilági meg-jelenési formáját, a támadás megismétlésének veszélyét alátámasztó egyes körülmények megalapozottságát. Ennek újbóli vizsgálata azért is lehet szükséges, mert a BayObLG szerint az elkövetés egyedi sajátosságaira figyelemmel egy gyermekkorú személy által tanúsított verbális támadással szemben az arcon ütéssel történő védekezés akár szükséges elhárítási mód lehet.⁸⁵⁶ Összegezve: a másodfokú döntés kellően igazolja azt az elméleti tézist, miszerint személyes bűnösséggel nem rendelkező támadóval szemben is létrejöhet jogos védelmi helyzet.

C) A bűnösség meglétét feltételként nem támasztó irányzat szélsőséges variánsát kép-viseli a hazai szakirodalomban t^okAji Géza. Álláspontja szerint ugyanis jogos védelmi szituációt generálhat akár egy vétlenül eljáró személy cselekménye is,⁸⁵⁷ vagyis adott eset-ben jogtalanként kell értékelni az előre nem látott, a támadónak egyébként fel sem róható magatartás által okozott jogtárgy-sérelem előidézését is. Ezt az álláspontot kritikával illeti a német jogirodalomban Arndt s^iNN, aki szerint az egyébként nem gondosságsértő – vagyis a negligentia szintjét el sem érő – jogtárgy-veszélyeztető magatartásokkal szemben jogos védelem alkalmazásának nem lehet helye.⁸⁵⁸ Az ilyen cselekményeknek – pl. havas úton megcsúszó és egy gyalogost elkerülhetetlenül gázolással fenyegető, vagy egy görcsrohamot kapó gépkocsivezető más személyeket vagy vagyontárgyakat veszélyeztető cselekmé-nye – ugyanis a sérelemre mint eredményre vonatkozó jogellenessége – a következmény kauzális előidézése ellenére – nem állapítható meg.⁸⁵⁹ A szerző szerint az ilyen életbeli helyzetekben az eredmény okozására – a konkrét jogtárgy-sérelem előidézésére – vonat-kozó jogtalanság (Erfolgsunwert)⁸⁶⁰ hiányzik, miáltal a támadás jogtalansága kizárt. s^iNN az ilyen magatartásokat olyan veszélyként értékeli, amelynek kivédésére a végszükség keretei között kerülhet sor.⁸⁶¹

E gondolatmenet végkövetkeztetése – más érvelés alkalmazásával – a magyar büntetőjog alapján is elfogadható. A hazai jogellenességi tanok ugyanis nem ismerik a magatartásra és az eredményre vonatkozó egyes jogtalansági elemek közötti különbségtételt, így a s^iNN-féle teória teljes egészében nem követhető. Magyar büntetőjogi megközelítésben az ilyen, nem tudott, előre nem látott következményt kiváltó magatartások esetén valójában arról van szó, hogy a támadás az esetek többségében nem is értékelhető cselekményként.⁸⁶² A büntető anyagi jogban a cselekmény alapvető fogalmi összetevője ugyanis az emberi magatartás akaratlagossága.⁸⁶³ A támadás ugyan nem feltételez szükségképpen büntetőjogi jogtalanságot, azonban a német uralkodó jogirodalmi álláspont⁸⁶⁴ azt legalábbis

megkö-856 A másodfokú tanács utalt arra is, hogy a megismételt eljárásban esetleg arra is fény derülhet, hogy a véde-kező oldalán a támadó egyedi körülményeiben való tévedés is releváns lehet, ami a testi sértésre vonatkozó szándékosság kizárásához vezethet. Lásd BayObLG, Beschluß vom 28-02-1991 – RReg. 5 St 14/91 (NJW 1991, 2031) 2. pont

857 tokAji 1984, 250. Később ugyanígy NAgy 2014a, 213.

858 siNN 2003, 107-108.

859 siNN 2003, 107.

860 E fogalom részletes ismertetésére lásd III. rész 4.5. fejezet.

861 siNN 2003, 108.

862 Ugyanígy roxiN 2006, 658.

863 Így NAgy 2014a, 148.

864 röNNAu–hohN 2006, 424.; roxiN 2006, 658.; kiNDhäuser 2011, 142.

veteli, hogy a támadás a büntetőjogi értelemben vett cselekmény jellemzőivel bírjon, ez a főfogalom ugyanis minden egyes normarend számára – a felelősségalapítás szempontjából – kiindulópontot jelent. Egyetértve ezzel az állásponttal megállapítható, hogy az említett magatartások esetében a cselekmény akaratlagossága hiányozhat, ami kizárja a támadásként értékelését. Ebből pedig az a konklúzió fakad, hogy jogos védelmi helyzet ugyan nem jöhet létre, de a jogtárgy-veszélyeztető magatartás mint közvetlen és másként el nem hárítható veszély elhárítására a végszükség szabályai szerint [Btk. 23. § (1) bek.] lehetőség nyílhat.