I. rész. A jogos védelem ratio legiséről
2. A jogos védelem szabályozási céljára kialakult elméletek
2.1. A kollektív monista teória
2.1.1. A teória továbbgondolása: a jogos védelem punitív és pre-
következte-tést, amely szerint – a jogrend védelmének biztosításán keresztül – ennek a jogintézménynek a bűnözésre vonatkozó megelőző hatása is van. Ez a gondolat az újabb német jogirodalomban alapvetően Hellmuth mAyertől ered, aki a jogos védelem kifejezetten punitív jellegéről szólt, és a kollektív monista tanból kiindulva a védekezési jog gyakorlását a büntetőjogi büntetéssel állította párhuzamba.101 Elmélete alapján a két jogintézmény szabályozási célja lényegileg megegyezik: a bűncselekmények megtorlása a jogrend fenntartása és a jövőbe-ni bűnözés megelőzése érdekében. Degré hívja fel a figyelmet arra, hogy ez az elméleti megközelítés Hold von FerNeck révén már a korábbi német büntetőjog-tudományban is megjelent.102 FerNeck szerint a jogos védelem a közösség szempontjából „megtorló igazságosságként” érvényesül, gyakorlása pedig a büntetéssel párhuzamos jelenség:
szub-97 schmiDhäuser 1970, 188.
98 Kritikával illeti például hirsch 1977, 219.; erb 2003, 1258.
99 A normatív és empirikus jogrend éles szétválása volt megfigyelhető a jogos védelmet illetően a magyar büntetőjogban is a 2000-es évek végén. Ennek eredményeként a jogalkotó szükségesnek is tartotta a Btk.
módosítását. Vö. A témaválasztás indokai c. rész (3.1. A jogszabályi háttér változása)
100 A szegedi büntetőjogi iskola álláspontja szerint a vélt jogos védelem a társadalomra veszélyességben való tévedés körébe tartozik. tokAji 1984, 265.; NAgy 2014a, 270. Vö. Btk. 20. § (2) bek. Ezzel ellentétesen a ténybeli tévedés körében helyezi el gellér–Ambrus 2017, 317. A német jogirodalom a vélt jogos védelemre nézve napjainkban a megengedő jogi normában való tévedés (Erlaubnistatbestandsirrtum) az uralkodó rend-szertani megjelölés. Fischer 2014, 306.; roxiN 2006, 678.; röNNAu–hohN 2006, 554. Tilalmazottságban való tévedés (Verbotsirrtum) körében helyezi el ugyanakkor strAteNwerth–kuhleN 2011, 177. A német Btk. vonatkozó rendelkezésére lásd StGB § 17 Verbotsirrtum
101 mAyer 1967, 96.
102 Degré 1910, 520.
jektív oldalról megtorlást, míg objektíve az elhárítással járó preventív hatású fenyegetés tényleges végrehajtását jelenti.103
Álláspontom szerint a jogos védelem rendeltetésének szankciós értelmezése – az alábbi érvekre – figyelemmel alaptalan:104
– a jogos védelem gyakorlásához nem szükséges a támadó bűnössége, míg az a büntetés kiszabásának elengedhetetlen feltétele;105
– a védekezésnek – a büntetéssel szemben – egyáltalán nem lehet motívuma a megtorlási gondolat,106 mert azzal az elhárító is – megfosztva magát a védekezés jogától – a jogtalanság talajára kerülne;107
– a jogos védelem az intézett, folyamatban lévő vagy közvetlenül fenyegető jogellenes cselekményre reagál, ezzel szemben a büntetés a már kifejtett bűncselekményhez fűzött utólagos jogkövetkezmény;108
– a jogos védelmet a megtámadott vagy részére segítséget nyújtó más személy gyakorolja, míg büntetés kiszabására kizárólag a bíróság jogosult;
– a jogos védelem alkalmazása – az állam erőszakmonopóliumára és az egyéni igazságszolgáltatás tagadására tekintettel – kivételes lehetőség, a büntetés kisza-bása pedig a bűncselekmények elkövetésére a törvényben meghatározottak szerint adott állami reakció;109
– a védekezés adott esetben a támadóra nézve súlyosabb következményekkel járhat (pl. halál), mint egy bíróság által kiszabott büntetés;
– a büntetés kiszabását a bíróság bűnösségi körülményekre is kiterjedő mérlegelési tevékenysége előzi meg, ezzel ellentétben a jogos védelem körében kifejtett elhárítás során a védekezőnek csak az elhárítás szükségességére kell figyelemmel lennie.
Ezek a megkülönböztető ismérvek egyértelműsítik, hogy a mayeri-fernecki koncepció a maga egészében nem fogadható el. Azonban szükséges rögzíteni, hogy mAyer munkássága nyomán terjedt el a német jogirodalomban az a gondolat, amely szerint a jogos védelemnek, ha nem is punitív, de preventív és elrettentő jellege mindenképpen van.110 Emellett érvel a német büntetőjog-tudomány meghatározó alakja, Claus roxiN, aki kiemeli, hogy a jogos védelem szabályozása egyaránt szolgál generál-, és speciálpreventív célokat.111
Az általános megelőzést illetően a jogos védelem jogrendvédelmi funkciója kifejezésre juttatja, hogy a támadó jogellenes cselekményét csak rizikó vállalása mellett fejtheti ki, a védekezés következményeinek kockázatát ugyanis neki, és nem a büntetlenséget élvező elhárítónak kell viselnie.112 A megtámadott, és a neki segítséget nyújtó további személyek
103 A fernecki álláspontot ismerteti Degré 1910, 520.
104 Hasonlóan bitzikelis 1984, 66.; hAAs 1978, 164.; jescheck–weigeND 1996, 337.; roxiN 1981, 75.
105 Felber 1979, 98.; schmiDhäuser 1970, 192.
106 A büntetés jogalapjának és értelmének egyedül az igazságos megtorlást tekintik az ún. abszolút büntetési elméletek. Az igazságos megtorlás csekélyebb mértékben a büntetés lényegéhez ma is hozzátartozik. Lásd NAgy 2014b, 116.; juhász 2013, 194.
107 Ugyanígy mészáros Á. 2014, 8.
108 Felber 1979, 98.
109 reNzikowski 1994, 92.
110 A korábbi magyar jogirodalomban a régi német szerzők megállapításait hasznosító Degré Lajos is tett már említést a jogos védelem preventív funkciójáról. Bővebben lásd I. rész 3.1.1. fejezet. Degrére hivatkozással említi a jelenkori irodalomban továbbá ujvári 2015, 113., 115.
111 roxiN elméletét a magyar irodalomban említi NAgy 2005, 98-99.
112 roxiN 1981, 73-74.
általi elhárítás jelentette fenyegetés adott esetben pedig nagyobb lehet, mint a támadás ré-vén realizálható előny. Mindezen tényezők előzetes mérlegelése befolyásolhatja a támadás megvalósítására vonatkozó szándék kialakulását.113 Ez az elrettentő erő tehát a jogellenes cselekmények tanúsításától való tartózkodásra inti a társadalom tagjait. Mindez a jogos védelemhez fűződő általános megelőző hatás negatív vetületét jelenti. roxiN érveléséből kikövetkeztethető továbbá a jogos védelem pozitív generálprevenciós karaktere is, hiszen e jogintézmény szabályozása erősítheti a potenciális elkövetőkben a morális gátlásokat és elősegítheti esetükben a jogkövető magatartást.
A speciálpreventív hatást pedig az jelentheti, hogy a védekező a konkrét szituációban egy jogellenes cselekmény megakadályozásával olyan elrettentést gyakorol kifejezetten a támadóra nézve, amely őt a jövőbeni normakövetésre szoríthatja.114 Ebben a relációban tehát az egyéni megelőzés fókuszában nem az elkövető nevelése, reszocializációja, sokkal inkább elrettentése áll.115 Az eredményes elhárítás ugyanis világossá teheti számára, hogy a jövőben nem érdemes újra a jogtalanság talajára lépnie, mivel ha az állami védelmi me-chanizmust ki is tudja játszani, még mindig akadályozhatja cselekménye megvalósítását az egyéni védekezés lehetősége.
Álláspontom szerint roxiN elmélete a generálprevenciót illetően következetes és helyt-álló. A fentiekben ismertetett érvek egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a jogos védelem szabályozásának feltétlenül van generálprevenciós hatása. Ennek elismerésére már a magyar bírói gyakorlatban és jogtudományban is találunk példákat. A Debreceni Ítélőtábla egyik határozatában kifejezetten rámutatott, hogy „[…] a védelmi jogosultság csorbítása nagymértékben tompítja a jogos védelem jogintézményének generál prevencionális elvét, illetőleg szükséges kiemelni azt is, hogy jogos védelem jogintézménye komoly generál prevenciós hatással bír, tehát komoly általános visszatartó hatással rendelkezik, vagyis hatékony eszköz annak elősegítésére, hogy az állampolgárok más személyek személye és javai ellen jogtalan támadást ne intézzenek.”116 Hasonló következtetés található továbbá a hazai kommentárirodalomban is: „A generális prevenciót szolgálhatja ugyanis, ha a bűncselekmény potenciális elkövetőjének tudatába beépül annak a lehetőségnek a felis-merése, mely szerint a mások személye, javai, vagy közérdek ellen általa intézett jogtalan támadás nem a remélt előny elérésével vagy mások szándékolt sérelmével, ellenkezőleg reá súlyosan hátrányos, esetleg helyrehozhatatlan következményekkel jár, melyeknek kocká-zatát és veszélyét neki kell viselnie.”117 Az általános megelőző jellegre utalt már korábban székely János is: „A büntetéssel fenyegetéshez hasonló visszatartó ereje van annak is, ha a társadalmi tudatban elevenen él a jogos védelem eszméje: ha mindenki tudja, hogy bátran és habozás nélkül fordulhat szembe a büntettessel, mert olyan küzdelembe bocsátkozik, amelynek során a törvény /és a társadalom jogtisztelő többsége/ az ő oldalán áll. Ebben rejlik a jogos védelem generálpreventív jelentősége.”118
A generálprevenciós hatás elismerése mellett is annak mértéke és jelentősége azonban már kérdéses. A társadalom tagjai számára ugyanis önmagában a jogtalan magatartások-kal szembeni védekezés lehetősége ismert, e jog gyakorlásának részletszabályai azonban széles körben nem világosak. Ezen ismeretek hiánya pedig gyengítheti a jogintézmény
113 roxiN 1981, 74.
114 roxiN 1981, 73.
115 hAAs 1978, 155.
116 Debreceni Ítélőtábla Bf.I.91/2011/6.
117 kóNyA 2013a, 113.
118 székely 1983, 51.
általános megelőző jellegét.119 Emellett ebben a körben jelentőséget kell tulajdonítani az adott társadalom egyéni joggyakorláshoz fűződő hozzáállásának, közelebbről a védekezési hajlandóságnak is. Hiába adott ugyanis elméletben a támadás visszaverésének joga, ha annak alkalmazása a gyakorlatban maga is veszély vállalásával jár. Különösen igaz ez a más érdekében kifejtett elhárítás esetén, ekkor ugyanis – az eltérő motivációra figyelemmel – a beavatkozási szándék csekélyebb intenzitású lehet.120 A védekezési készség növelése egyébként mint kodifikációs célkitűzés megjelent már az 1978. évi Btk. előkészítésekor. A kódex szövegét kidolgozó munkabizottság szerint ugyanis a jogos védelem szabályai nem funkcionálnak megfelelően, a jogintézmény hatályosulását pedig jogi eszközökkel is elő kell segíteni. Ebben a körben pedig a kodifikátorok az anyagi jogon túl az eljárásjognak is meghatározó jelentőséget tulajdonítottak: „Az eljárási jogban kell arról gondoskodni, hogy a jogos védelemben cselekvőt ne vigyék – aggályoskodásból – végig a büntető eljárás minden fázisán olyan esetben, amikor már kezdetben mód van a jogos védelem aggálytalan megállapítására.”121 Láthatjuk tehát, hogy az egyéni védekezés jogának gyakorlását számos, kifejezetten jogi és jogon túli körülmény is befolyásolja, amelyek kihatnak a jogintézmény generálpreventív hatásának megítélésére is.
Ezzel szemben a jogos védelemhez kapcsolt speciálpreventív hatást illetően már erő-sebb kételyek fogalmazhatók meg. Ebben az esetben ugyanis az elhárítás eredményessége támadónként merőben eltérő reakciót válthat ki, továbbá az sem egyértelmű, hogy a bű-nelkövető esetleges jövőbeni jogkövető magatartása a korábbi eredményes védekezésre, vagy pedig a kiszabott büntetőjogi szankció hatására alakult ki.122
A gondolatmenet lezárásaként elmondható, hogy a kollektív monista teóriából nem következik a jogos védelem pönális jellege, jóllehet a jogintézmény kodifikálásának van olyan célja, amely a büntetőjogi szankciók ratio legisével egybeesik. A különbség abban jelentkezik tehát, hogy a jogos védelem generálpreventív karaktere a szabályozásnak semmi esetre sem elsődleges, sokkal inkább – a jogtárgy-védelmen túli – másodlagos céljaként jelölhető meg.123 Ezzel ellentétben a büntetés kifejezetten prevenciós célok elérését is szolgálja.124