A jogtalanság hiánya

A támadás nem minősülhet jogtalannak, ha ahhoz kapcsolódóan jogellenességet kizáró ok áll fenn.⁸²⁴ Álláspontom szerint ezt a helyzetet dogmatikailag kétféleképpen lehet megítél-ni. Egyrészt képviselhető olyan értelmezés, amely szerint ebben az esetben a jogtalanság fentiekben taglalt (pozitív) tartalmi elemei kizártak, éppen ezért jogtalanságról eleve nem is lehet szó. Más megközelítésben pedig úgy lehet érvelni, hogy a jogellenességet kizáró ok fennállta a pozitív tartalmi elemeket nem érinti, hanem az egy önálló, ún. negatív kri-tériumként vezet el a jogtalanság hiányának kimondásához.

A) Az első értelmezési variáció alapját az jelentheti, hogy a fennforgó jogellenességet kizáró körülmény a támadás normasértő és/vagy jogtárgy-veszélyeztető jellegét eliminálja.

Előbbi esetben arról van szó, hogy a kizáró okot maga a büntetőkódex rögzíti, ezáltal pe-dig a cselekmény az egész törvénykönyv rendszerében nem is tekinthető normasértőnek, hiszen annak büntetendőségét kifejezetten a büntetőjogi rendelkezés zárja ki (formális feltétel hiánya). E megközelítés alapján tehát az általános részi norma a különös részi tényállásszerűséget teszi tárgytalanná.⁸²⁵ Kizárt lehet a jogtalanság pozitív oldala továb-bá úgy is, hogy a jogellenességet kizáró körülmény a magatartás jogtárgy-veszélyeztető jellegét befolyásolja (materiális feltétel hiánya). t^okAji szerint „például a jogos védelem viszonylatában magának a konkrét elhárító cselekménynek a jogtárgyvédő funkciója ellen-súlyozza a védelmül alkalmazott cselekménytípus (az ölés, a testi sértés stb.) egyébkénti veszélyességét azzal, hogy ez az individuális jogtárgyvédő funkció egyben társadalmi előnyt képvisel.”⁸²⁶ Ez az ellensúlyozó-funkció a társadalomra veszélyesség t^okAji által kidolgozott tudományos fogalmából ered,⁸²⁷ amely alapján az eredeti jogtárgy-veszélyez-tetés – az említett kompenzációra figyelemmel – kizárttá válik.

B) A másik megközelítés alapja az az álláspont, amely szerint a jogellenességet kizáró ok hatályosulása nem érinti sem a cselekmény normasértő, sem pedig egyébként jog-tárgy-veszélyeztető jellegét. E teória szerint ugyanis egy jogos védelmi helyzetben elkö-vetett cselekmény is objektíve sért/veszélyeztet jogi tárgyat, a beavatkozási jog ebben az esetben pedig a cselekmény materiális jogellenességét zárja ki.⁸²⁸ Ebben az értelmezésben utóbbi fogalom ugyanis a jogtárgy-veszélyeztető jelleg mellett a jogellenességet kizáró ok hiányát is magában foglalja:⁸²⁹ ha ilyen körülmény felmerül, a támadás jogtalansága a materiális jogellenesség hiányára – mint önálló negatív ismérvre – figyelemmel zárható ki. Az általam felvázolt dogmatikai rendszerrel is ez az értelmezés egyeztethető össze, ugyanis a jogtalanság pozitív elemei – az említett érveknek megfelelően – annak ellenére fennállhatnak, hogy a támadáshoz kötődően jogellenességet kizáró körülmény merül fel.

Ebből fakadóan a jogellenességet kizáró ok hiányának mint a támadás jogtalansága negatív kritériumának a megkövetelése plauzibilis álláspontnak tekinthető.

824 A német jogirodalomban így pl. gropp 2015, 198.; Fischer 2014, 309.; perroN 2014, 651-652.; kiNDhäuser

2011, 145.

825 Erről az értelmezésről tesz említést holláN 2003; mészáros Á. 2009, 175.

826 tokAji 1984, 109.

827 E szerint „társadalomra veszélyes az olyan jogtárgysértő vagy veszélyeztető cselekmény, amely megfelelő társadalmi előnnyel nincs, vagy kellőképpen nincs kompenzálva.” tokAji 1984, 109.

828 mészáros Á. 2009, 176.

829 E fogalmi felépítés német büntetőjogi gyökereire hívja fel a figyelmet holláN 2004, 725.

C) Az elmondottakból következően csak olyan támadás válthat ki jogos védelmi helyze-tet, amelynek esetében sem szokásjogi, sem pedig jogszabályban rögzített jogellenességet (társadalomra veszélyességet) kizáró ok nem áll fenn, vagyis a támadó a jogtalanság talaján áll. Ez a gondolat ihlette a magyar szakirodalomban t^okAji Géza azon meghatározó jelen-tőségű dogmatikai megállapítását, miszerint jogos védelem esetén jogtalanság áll szemben joggal.⁸³⁰ A támadás jogtalanságát elimináló – a jogrend által megengedett – magatartások közé tartozhat a gyakorlatban leginkább – a német jogirodalom megfogalmazását átvéve – az ún. beavatkozási joggal rendelkezés: jogos védelem, végszükség, eljárási kénysze-rintézkedések gyakorlása, egyéb hatósági cselekmények foganatosítása.⁸³¹ Ezekben az esetekben – jogtalanság hiányában – jogos védelem nem, csak a jogszabály engedélye vagy a végszükség hívható fel büntethetőségi akadályként.

D) Joggyakorlati jelentőségére tekintettel külön érdemes vizsgálni azt az esetet, ha a jogtalanság a hivatali, hatósági jog gyakorlására, kötelezettség teljesítésére figyelemmel hiányzik. Ezekben az esetekben a hivatalos személy intézkedése („támadása”) jogszerű, és a vele szemben kifejtett elhárító cselekmény bűncselekményt [tipikusan hivatalos személy elleni erőszakot (Btk. 310. §)] valósíthat meg.

Az eljárás jogszerűségét a hivatalos személy elleni erőszak tényállásához kapcsolódó joggyakorlat az általánostól eltérően, szűkebben értelmezi,⁸³² ami befolyásolhatja a hivatali intézkedésekkel szembeni ellenszegülés egyes eseteiben a jogos védelem alkalmazhatóságát is. A jogszerűséget ebben a körben alaki (eljárási) szempontból kell érteni, azaz a hivatalos személy intézkedése jogilag nem kifogásolható, ha az az eljárás törvényes céljának, a rá vonatkozó processzuális szabályoknak és a hatóság belső szabályainak fő vonásaiban megfelel.⁸³³ Tevékenysége tehát akkor jogszerűtlen, ha külső megjelenési formája eljárási szabályokba ütközik⁸³⁴ azzal a kiegészítéssel, hogy a kisebb, jelentéktelen szabálysértések még nem teszik indokolttá a hivatalos személy eljárásnak egészére vonatkozó fokozott büntetőjogi védelem megvonását.⁸³⁵ E joggyakorlat alapján csak akkor állapítható meg az alaki jogszerűtlenség, ha az eljárás az első látásra, minden mérlegelés és kétség nélkül megállapíthatóan, félreismerhetetlenül jogellenes.⁸³⁶

Ebből következően csak akkor büntetlen a hivatalos eljárással szembeni erőszakos ellenszegülés, ha a hivatalos személy eljárása oly mértékben jogszerűtlen, hogy az

intéz-830 tokAji 1984, 248. Később a recens joggyakorlat is átvette ezt a premisszát. Lásd 4/2013. BJE I/1.

831 perroN 2014, 651-652.

832 Ez a restriktív jellegű judikatúra teleologikus értelmezés eredménye: „Mivel a bűntett jogi tárgya végső soron a hatósági intézkedés zavartalanságához fűződő közérdek, a törvény céljának az felel meg, ha csak akkor büntetlen a ellenszegülés, ha az említett közérdeknél nagyobb érdek szenvedne sérelmet a hatósági intézkedés jogszerűtlensége következtében.” BH 1995. 140.

833 viDA 2005, 360.

834 Az anyagi jogi jogszerűség kérdése tehát ebben a tekintetben figyelmen kívül marad, mivel az azt megsértő intézkedéssel szemben a védekezés lehetősége a jogrend által biztosított jogorvoslati lehetőségek folytán adott, vagyis ebben az esetben önhatalmú védekezésnek nincs helye. viDA 2005, 360. Ezen processzuális megközelítés egyébként már a múlt század eleji jogirodalomban is megjelent. eDvi szerint a „közhivatalnok által törvényes hatáskörén belül elkövetett jogsértő cselekményeket a magános nem tekintheti oly jogtalan támadásnak, amely elleni jogos védelemmel élhetne. Ezzel szemben természetes kivétel gyanánt tünik föl az az eset, midőn a közhivatalnok törvényes hatáskörén kívül teljesít bizonyos cselekményeket, amelyek vagy általában tiltva vannak vagy csak bizonyos közhivatalnok által teljesíthetők.” eDvi 1909, 342.

835 Ehhez a korábbi judikatúrából lásd Kir. Curia B. X. 7.396/1948. (1948. október 4.)

836 BH 1995. 140.

kedés folytatása esetén a Btk. 310. §-a szerinti tényállással védett közérdeknél nagyobb érdek szenvedne sérelmet, ugyanakkor a sértett jogai oly mértékben sérülnek, hogy azzal szemben már a jogos védelem feltételei is fennállnak.

A kérdéskör zárásaként v^iDA Mihály összegző megjegyzéseit érdemes ismertetni:

– általánosságban a hivatalos személy jogszerű eljárásával szemben nincs jogos védelemnek helye, még az erőszakos vagy támadó jellegű eljárási aktusok (pl.

lefogás, megbilincselés stb.) esetében sem, mivel hiányzik a támadás jogtalansága;

– ugyancsak kizárt a jogos védelmi helyzet, ha a hivatalos személy eljárása pusztán anyagi jogi értelemben jogszerűtlen;

– ha azonban a hivatalos személy eljárása alaki értelemben jogszerűtlen, úgy a hivatalos személy az eljárására tekintettel nem élvez jogvédelmet, magatartása a jogos védelem szabályai szempontjából jogtalan, amellyel szemben – ha releváns jogi tárgyak kerülnek veszélybe – a jogos védelem körében lehet fellépni.⁸³⁷ E) Kiemelendő továbbá, hogy a jogos védelmi, illetve végszükségi helyzetben az elhá-rítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépő védekező ugyan nem büntethető,⁸³⁸ azonban e körülmény cselekménye jogellenességét nem befolyásolja.

Elvi éllel jegyezte meg D^egré a Csemegi-kódex vonatkozó rendelkezése kapcsán, hogy

„nem szünteti meg a támadás jogtalanságát a 79. § 3. bekezdése szerint való büntetlenség, mint tisztán személyes büntethetőséget kizáró körülmény fennforgása.”⁸³⁹ Napjainkban N^Agy Ferenc foglal el ezzel egyező álláspontot: „A védekezés szükséges mértékének túllépése (excessus) jogellenes ugyan, de a jogos védelmi helyzet az ilyen cselekmény objektív veszélyességét is csökkenti, éspedig annál inkább, minél kisebb mérvű a túllépés.

Más kérdés, hogy a hazai Btk. a túllépést szubjektív alapon szabályozza, így a túllépés bűnösséget kizáró okként értelmezhető és rendszerbeli helye is valójában ott lenne.”⁸⁴⁰

Levonható a következtetés: az ilyen típusú elhárító cselekményekkel szemben jogos védelmi szituáció jöhet létre (a támadás jogtalan marad). Ezek a büntethetőségi akadályok ugyanis dogmatikai karakterüket tekintve a bűnösséget – azon belül is az elvárhatóságot⁸⁴¹ – zárják ki. Ezt az elvi álláspontot foglalta el a Debreceni Ítélőtábla egyik másodfokú eljárásában a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség is, amely szerint az alábbi indokra figyelemmel az adott ügyben a terhelt felmentése indokolt: „Tárgyi oldalon az emberölés alapesete valósult meg, amelyet azonban alanyi oldalon a Btk. 29. § (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró okból a bűnösség hiánya jellemez”⁸⁴² (kiemelés tőlem: G. A.).

Megjegyzendő, hogy ebben a tekintetben a Btk. is kifejezetten következetes megfo-galmazással él, hiszen – utalva a szubjektív jellegre – nem arról szól, hogy a cselekmény

„nem büntetendő” – mint a 22. § (1) bekezdés esetében –, hanem kifejezetten a védekezőre vonatkozó „nem büntethető” kitételt alkalmazza. Az ilyen mennyiségi túllépést (excessus)

837 viDA 2005, 360-361.

838 Vö. Btk. 22. § (3) bek.; Btk. 23. § (2) bek.

839 Degré 1910, 289.

840 NAgy 2014a, 221. Kifejezetten a bűnösséget kizáró okok között helyezi el az említett büntethetőségi akadá-lyokat holláN 2013.

841 A szegedi büntetőjogi iskola dogmatikai rendszerében a bűnösséget a megfelelő életkor, a beszámítási képesség, a szándékosság/gondatlanság és az elvárhatóság adja. tokAji 1984, 138.; NAgy 2014a, 252. Az elvárhatóság hiányát a törvényben kifejezetten szabályozott elvárhatóságot kizáró okok adják, amelynek eklatáns példái a Btk. 22. § (2)-(3) bekezdéseiben és a 23. § (2) bekezdésében szabályozott jogintézmények.

842 A fellebbviteli ügyészség jogi álláspontjának ismertetésére lásd Debreceni Ítélőtábla Bf.I.212/2011/4.

realizáló elhárítással szemben jogos védelmi helyzet alakulhat ki.⁸⁴³ Álláspontom szerint de lege lata ugyanezen logika alapján lehet fellépni a szituációs jogos védelmet [Btk. 22.

§ (2) bek.] gyakorló személlyel szemben is, mivel e jogintézmény rendszerbeli helye is a bűnösséget kizáró okok, még pontosabban az elvárhatóság hiánya körén belül van.

A jogalkotó ugyanis absztrakt szinten értékelte azon életbeli helyzeteket, amelyekben a védekező kiszolgáltatottságára figyelemmel a törvény nem várja el a szükségesség mér-tékének betartását.