Megállapítások és konklúzió

E gondolati egység zárásaként a közérdek szerepére vonatkozóan a következő megálla-pítások tehetők:

1. A közérdek jogos védelem körében történő szabályozása alkotmányossági szem-pontból nem kifogásolható.

2. A fogalom absztrakt jellegére figyelemmel elvben számos kollektív jogi tárgy közérdek körében történő értékelésére van (lenne) lehetőség, ennek ellenére az erre történő hivatkozás a joggyakorlatban ténylegesen nem mutatható ki.

460 röNNAu–hohN 2006, 412.; erb 2003, 1286.; jescheck–weigeND 1996, 340.

461 Így röNNAu–hohN 2006, 412.; lAckNer–kühl 2004, 215.; erb 2003, 1286.; jescheck–weigeND 1996, 340.; Fischer 2014, 303-304.

462 Győrfi–Jakab–kovács–salát–sonnevend–sulyok–tilk 2009, 266.

463 Ugyanígy ujvári 2009, 151-152.

464 Uo.

3. A garázda jellegű jogsértések esetén a békítőleg közbeavatkozó személy oldalán a közérdekre alapított jogos védelmi helyzet megállapítása nem kizárt, azonban az ennek megfelelő minősítés – a támadó és védelmi cselekmény egyéb ismérveire is tekintettel – előfordulásának gyakorlati relevanciája elhanyagolhatónak mondható.

4. A jogellenes állapot létrehozásában (pl. közösség ellen uszító transzparens vagy önkényuralmi jelkép nagy nyilvánosság előtt történő kifüggesztése) megnyilvá-nuló köznyugalom elleni támadások esetén az állapot megszüntetésére irányuló elhárítás a jogos védelem körébe tartozhat.

5. A közérdek potenciálisan szóba jövő alkalmazási eseteiben rendszerint az elfogási jog mint absztrakt jogszabályi engedély gyakorlása is releváns felelősségkizáró körülményként merül fel.

E megállapítások alapján álláspontom szerint de lege ferenda a közérdekre utalás nor-maszövegből való elhagyása indokolt. A kollektív érdekek védelme kifejezetten az állami szervek feladata,⁴⁶⁵ ennek megfelelően telepíti az Alaptörvény kifejezetten az államhoz az erőszak-alkalmazás monopóliumát [C) cikk (3) bek.]. A jogos védelem nézőpontjából az egyén mint védekező nem lehet „magánrendőr”, az állam „meghosszabbított karja”, ha a jogtalanság visszaverésének kérdése merül fel. Az állami védelem hiányosságaiból folyó felelősséget ugyanis nem lehet az egyénre áthárítani. Ezen felfogás egyébként a paternalista állami gondolkodás jellemzője, amely a rendszerváltást megelőzően a szocialista jogrend sajátja volt. Nem véletlen, hogy a közérdek jogi tárgyként való szabályozása is az 1950.

évi Btá. hatálybalépésével került be a magyar jogrendszerbe.

A közérdek elhagyásával lehetőség nyílna továbbá a jogos védelem individuális karak-terének kiemelésére is, ami növelné a szabályozási összhangot a jogintézményre irányadó anyagi büntetőjogi és alaptörvényi rendelkezések között. Ebben a tekintetben jelzésértékű a relatíve új jogintézménynek számító megelőző jogos védelem (Btk. 21. §) szabálya, amely a személy és javak mellett védhető jogi tárgyként már nem is említi a közérdeket.⁴⁶⁶ Hang-súlyozandó, hogy ez a dereguláció nem jelentené a közérdek ellen irányuló támadásokkal szembeni állampolgári fellépés lehetőségének teljes megszűnését. Mindezt megfelelően magyarázza a fentiekben elemzett német szabályozási háttér: az ilyen cselekményt észlelő kívülálló(k) számára ugyanis változatlanul fennállna a hazai büntetőeljárási kódex által is biztosított elfogás joga, amely szükséges és elégséges jogi eszközét jelentené az ilyen típusú jogsértő állapotok megelőzését-megszüntetését célzó cselekmények materiális jog-ellenessége kizárásának.

Exkurzus. A jogos védelmi cselekmény és a kihívó közösségellenesség kapcsolatának megítélése a bírói gyakorlatban.

A jogos védelmi helyzetben kifejtett, látszólag a garázdaság bűncselekményi tényállásába illeszkedő magatartások esetén a büntetőjogi felelősség kizárását a bírói gyakorlat nem

465 Természetesen az individuális érdek oltalmazása is állami feladat, azonban az az egyéntől nem függetleníthető, így az állami védelem hiányában a személyes védekezés lehetőségének tagadása értelemszerűen az emberi létezéssel lenne ellentétes. Vö. I. rész 2.2.1. fejezet.

466 A közérdek normaszövegből való elhagyását – a romló közbiztonságra hivatkozással – kritikával illeti mészáros

Á. Z. 2015a, 467.

egységesen ítéli meg. Alapvetően három minősítési variációra találhatunk példát a recens judikatúrában:

1. A jogos védelmi helyzetben tanúsított elhárítás nélkülözi a kihívó közösségelle-nességet, ezért a garázdaság a tényállásszerűség hiánya folytán nem állapítható meg [felmentés bűncselekmény hiánya alapján – 1998. évi Be. 6. § (3) bek. a) pont; 2017. évi Be. 566. § (1) bek. a) pont]. Ezt példázta a fentiekben elemzett VI. jogeset.

2. A második értelmezés szerint a jogszerűen eljáró védekező cselekménye társa-dalomra nem veszélyes, ezért a bűncselekmény törvényi fogalmából kiindulva cselekménye nem is értékelhető bűncselekményként [felmentés bűncselekmény hiánya alapján – 1998. évi Be. 6. § (3) bek. a) pont; 2017. évi Be. 566. § (1) bek.

a) pont]

3. A harmadik változat szerint a jogos védelmi helyzet megállapításából egyértel-műen következik, hogy a cselekmény a jogos védelem szabályaira figyelemmel nem büntetendő [felmentés büntethetőséget kizáró ok alapján – 1998. évi Be. 6.

§ (3) bek. c) pont; 2017. évi Be. 566. § (1) bek. d) pont].

A következőkben utóbbi két esetre hozok joggyakorlati példákat, miáltal a felmentési jogcímek különböző megválasztásából adódó egyes következmények is bemutathatóvá válnak.

A társadalomra veszélyesség hiányára alapított felmentés esetére példaként a legújabb joggyakorlatból a BH 2013. 31. számon közzétett döntést említem meg (XI. jogeset).

„Az I. rendű és a II. rendű terheltek, valamint V. G. 2010. március 7-én 1 óra 30 perc körüli időpontban T.-n, a G. pincében tartózkodtak ittas állapotban.

Az I. rendű terhelt a pince előtt, az A. úton minden indok nélkül a II. rendű terhelthez lépett és őt egy alkalommal ököllel arcon ütötte. A II. rendű terhelt ezt követően az I. rendű terheltet ököllel szintén arcon ütötte, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték. V. G.

– miután értesült arról, hogy barátját, a II. rendű terheltet az I. rendű terhelt bántalmazta, az I. rendű terhelthez lépett és őt minden indok nélkül ököllel arcon ütötte. V. G. és az I. rendű terhelt ezt követően egymást több alkalom-mal, ököllel, testszerte megütötték. Az I. rendű terhelt, a II. rendű terhelt és V.

G. bántalmazása következtében a bal felső szemhéjának zúzódását, repesztett bőrsérülését, a szemkörnyék és járomcsont környékének duzzanatát, zúzódását, a felsőajak nyálkahártyai felszínén hámzúzódást, az orrhát duzzanatát, mindkét oldali könyökcsúcson hámhorzsolásokat, hámzúzódásokat szenvedett el, amely sérülések 8 napon belül gyógyultak. Az I. rendű terhelt könnyű testi sértés vét-sége miatt magánindítványt nem terjesztett elő. A II. rendű terhelt az I. rendű terhelt bántalmazása következtében a nyak baloldalának zúzódásos sérülését, az állkapocscsont alatti részen enyhe bőrpírt és a bőr felszínes hámhorzsolását szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult. Könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.”⁴⁶⁷

467 BH 2013. 31.

A Szolnoki Városi Bíróság a terhelteket társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében mondta ki bűnösnek.⁴⁶⁸ Az ítélet az I. r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett. A megyei bíróság a II. r. vádlott cselekményét garázdaság vétségének minősítette és a vele szemben kiszabott pénzbüntetést enyhítette.⁴⁶⁹ A másodfokú bíróság a jogos védelem alkal-mazhatóságának részletes vizsgálatába bocsátkozott, végül annak felhívását a következő indokokra figyelemmel elvetette:

„a jogos védelmi helyzetre azonban a II. rendű vádlott alappal nem hivatkozhat, hiszen cselekménye a testi épségét ért közvetlen és jogtalan támadás elhárítása körében szükségesnek tekinthető, de arányosnak semmiképp, figyelemmel az I. rendű vádlott sérüléseinek számára, jellegére, valamint súlyosságára. […]

Ezen túlmenően jogos védelmi helyzet nem állhatott fenn, amikor a szemmel láthatóan ittas állapotban lévő I. rendű vádlott magatartására a II. rendű vádlott akként reagált, hogy visszaütött, majd a köznyugalom sérelmével járó riadalom és megbotránkozás okozására alkalmas módon, egymással szándékegységben, egymást kölcsönösen, több ököl ütéssel bántalmazták. A II. rendű vádlott ezáltal gyakorlatilag elfogadta a verekedésre felhívó, kihívó magatartást, és korábbi elhárító cselekményének folytatása – a támadó jellegű magatartás megszűnése után – már kívül esik a jogos védelem körén, hiszen védekezése megtorlásba csapott át.”⁴⁷⁰

Megállapítható, hogy a fellebbviteli bíróság részletes elemzése eredményeként tulaj-donképpen három okra alapítva vetette el a jogos védelem megállapítását:

– az elhárító cselekmény mennyiségi túllépést valósított meg, vagyis az a támadással nem állt arányban,

– a védekezés időbeli túllépésként is értékelhető, mivel az a támadás megszűnése után „megtorlásba csapott át”,

– a vádlott maga is a jogtalanság talaján állt, mivel a verekedésre felhívó, kihívó magatartást elfogadta.

Ezen érvrendszer dogmatikai következetlenségére és elhibázottságára ehelyütt részle-tesen nem térek ki, mivel jelen téma szempontjából a lényegi konklúziót az jelenti, hogy a kihívó közösségellenesség mint törvényi tényállási elem esetleges hiányával, és annak anyagi jogi következményével egyik bírói fórum sem foglalkozott. Jóllehet a hangsúlyt erre, és nem a jogos védelem vizsgálatára kellett volna helyezni. Ezt követően került az ügy a Kúriára, hiszen a jogerőre emelkedett határozattal szemben a II. r. vádlott felmentést célzó felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

A Kúria a támadott bírósági döntéseket megváltoztatta, és a terheltet felmentette. A legfőbb bírói fórum a jogos védelmi helyzet elemzése körében kiemelte, hogy a terhelt tényállásszerű cselekménye szükséges volt a támadás leküzdéséhez és az az arányosság követelményét sem sértette. A felülvizsgálati döntésből világosan kitűnik, hogy a dog-matikai kiindulópont helytelensége, konkrétan a hibás szubszumció vezetett az általam is kritizált konklúzió levonásához:

„a jogos védelmi helyzetben kifejtett – formailag a garázdaság bűncselekmé-nyének a törvényi tényállásába illeszkedő – cselekménynek nincs társadalomra

468 Szolnoki Városi Bíróság 9.B.878/2010/13.

469 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1.Bf.481/2011/6.

470 Uo.

veszélyessége. Az ilyen cselekmény a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésére tekin-tettel nem bűncselekmény. […] A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekvő személy (s így a II. rendű terhelt) magatartása nem bűncselekmény. Közömbös, hogy az ilyen magatartás egyúttal valamely más bűncselekmény tényállási elemeinek – így például garázdaság esetében a kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartás – megállapítására alkal-mas.”⁴⁷¹ (kiemelések tőlem: G. A.)

Ismételten kiemelendő, hogy az ilyen cselekmény formailag sem illeszkedik a garázdaság törvényi tényállásába, ugyanis az nélkülözi a kihívó közösségellenességet. A jogalkalma-zó e minősítése tehát a hibás szubszumció eredménye. Mindenesetre a bíróság ebben az esetben is végül az 1998. évi Be. 6. § (3) bek. a) pontja alapján, nem a büntethetőséget kizáró ok fennállására, hanem a társadalomra veszélyesség mint bűncselekmény-fogalmi elem hiányára tekintettel hozott felmentő határozatot (a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény).

A következő ügyben az ügyészség a II. r. vádlott bűnösségét kizárólag garázdaság vét-ségében indítványozta megállapítani. A bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét azonban nem a kihívó közösségellenesség vagy a társadalomra veszélyesség hiányára, hanem a jogos védelmi helyzetre figyelemmel zárta ki (XII. jogeset).

Az I. r. és a II. r. vádlott 2004. február 4-én az éjjeli órákban külön-külön tár-saságban D-ben ... szám alatt található ... Bárban tartózkodtak. Az I. r. vádlott barátaival, míg a leányának akkori barátjával T. Z.-vel volt együtt. Az I. r.

vádlott egy alkalommal odament a II. r. vádlotthoz és cigarettát kért tőle; ennek során az asztalon lévő cigarettás dobozba belemarkolt. II. r. vádlott nem adott cigarettát I. r. vádlottnak, ennek következtében szóváltás alakult ki közöttük. I.

r. vádlott a fentiek miatt az este folyamán többször trágár kifejezésekkel illette, illetve megveréssel fenyegette a II. r. vádlottat miközben az asztala mellett elhaladt. A vádlottak egy alkalommal az illemhelyen is találkoztak, ahol I. r.

vádlott nekiállt II. r. vádlottnak, hogy álljon ki vele verekedni, megfenyegette, hogy úgyis meg fogja verni, mihelyt kiteszi a lábát a bárból. Éjjel 2 óra körül a bárban zárórát rendeltek el, amelynek során a vendégeknek el kellett hagy-niuk a szórakozóhelyet. Mivel II. r. vádlott félt, hogy I. r. vádlott beváltja a fenyegetését és megveri telefonjáról 2004. február 4-én 1 óra 30 perckor hívta a rendőrséget és bejelentette, hogy verekedés készül és emiatt segítséget kért.

A telefonhívást követően II. r. vádlottnak is el kellett hagynia a szórakozó-helyet a többi vendéggel együtt. Mikor kijött az utcára I. r. vádlott nyomban nekiesett II. r. vádlottnak, ennek során több alkalommal ököllel megütötte őt.

Az ökölcsapások II. r. vádlottat fejtájékon és testtájékon érték. Ezt követően II. r. vádlott védekezésképpen viszonozta I. r. vádlott ütéseit, illetve I. r. vád-lott felsőruházatát félig lehúzta, hogy I. r. vádvád-lott további támadását elhárítsa.

A vádlottak között a dulakodás, csapdosás, ruhacibálás tovább folytatódott, amikor is a helyi rendőrkapitányság járőrei bejelentés alapján a helyszínre érkeztek és a vádlottakat szétválasztották, majd mindkettőjüket előállították a rendőrkapitányságra. A bántalmazás következtében a II. r. vádlott a jobb szem alatti terület bevérzését szenvedte el.

A sérülés gyógytartama 8 napon belül gyógyuló, ténylegesen 4-5 napra tehető.

A bántalmazás következtében az I. r. vádlott 8 napon belül gyógyuló sérülést

471 BH 2013. 31.; korábban ezzel teljesen egyezően foglalt állást az LB. Lásd BH 2011. 269.

szenvedett, a bántalmazás ténye orvosi szempontból nem igazolható. A vádlott joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő.⁴⁷²

Az elsőfokon eljáró Debreceni Városi Bíróság az I. r. vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki, míg a II. r. vádlottat az ellene garázdaság vét-sége miatt emelt vád alól jogos védelemre hivatkozással, az 1998. évi Be. 6. § (3) bek. c) pontja alapján (büntethetőséget kizáró okból) felmentette. A városi bíróság jogi okfejtése szerint az „I. rendű vádlott fenti közvetlen támadása jogos védelmi helyzetet teremtett II.

rendű vádlottnak, aki az ellene intézett közvetlen támadást szükségszerűen csak a Btk.-ba ütköző cselekménnyel tudta elhárítani, ezen cselekménye a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének minősülhetne.”⁴⁷³ A fellebbviteli bíróság az elsőfokú dön-tést helybenhagyta.⁴⁷⁴ Kimondható, hogy az eljáró bíróságok ebben az ügyben is tévesen állapították meg a felmentés jogcímét: a bírói fórumok által sem vitatottan, jogosan vé-dekező személy cselekménye nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek, cselekménye erre figyelemmel nem bűncselekmény.

Végezetül már csupán röviden utalok arra, hogy található a judikatúrában olyan – ga-rázdaság tárgyában hozott – döntés is, amelyben a bíróság a jogos védelmet és a kihívó közösségellenesség hiányát egymás mellett hívja fel, a felmentés indokaként azonban kizárólag a büntethetőséget kizáró okot jelöli meg: „A kifejtettek miatt a IV. r., V. r. és VI.

r. vádlottak vonatkozásában a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt cse-lekményük társadalomra veszélyessége hiányzik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezen túlmenően is felmentésüknek lenne helye, a garázdaság egyik tényállási elemének hiánya okán. Nem állapítható meg ugyanis magatartásuk kihívóan közösség-ellenessége.”⁴⁷⁵

Hangsúlyozni szükséges, hogy a jogcím helytálló megválasztása ebben az esetben nem jelentőség nélküli. Bűncselekmény hiányára hivatkozás esetén ugyanis:

– a bíróságoknak nem kellett volna – mint ahogy azt egyébként megtették⁴⁷⁶ – a jogos védelem egyéb alkalmazási feltételeinek, így az elhárító cselekmény szük-ségességének (arányosságának) vizsgálatába bocsátkozniuk,

nem lenne lehetőség a felmentett személlyel szemben intézkedésként elkobzás, va-gyonelkobzás vagy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele elrendelésére.⁴⁷⁷ Hozzá kell tenni, hogy a társadalomra veszélyesség és a tényállásszerűség hiányára alapított felmentés között joghatásbeli különbség nincs, mivel a 2017. évi Be. szempontjából mindkét körülmény a bűncselekmény hiánya szerinti felmentő rendelkezés alkalmazásához vezet [2017. évi Be. 566. § (1) bek. a) pont]. Ebben a kontextusban tehát a helyes jogalap megjelölése anyagi jogi természetű elvárás, amelynek betartása a törvényesség követel-ményére figyelemmel kötelező.

472 Debreceni Városi Bíróság 60.B.2445/2004/31.

473 Uo.

474 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Bf.572/2005/8.

475 Pécsi Ítélőtábla Bf.II.326/2012/11.

476 Lásd pl. a XI. jogesetnél ismertetett bírósági érvelést.

477 Lásd 1998. évi Be. 331. § (4) bek. Éppen ez jelenti tehát az 1998. évi Be. szempontjából a két felmentési ok [6. § (3) bek. a) és c) pontok] közötti lényegi különbséget. A felmentési okok közötti megkülönböztetést a 2017. évi Be. változatlan tartalommal tartja fenn. Vö. 2017. évi Be. 566. § (1) bek.

In document Gál AndorA jogos védelem teleologikus megközelítésben (Pldal 102-108)