szokta volt mulatozásra összecsalogatni. A sok vigasságnak azonhan egyszer szomorú vége lett, mert a hajós és halász gazdák reá törtek és agyonverték.
II. A reformatió és a barátok.
A török vallási fanatizmusa daczára is a felekezetek iránt bizo-, nyos türelmességet tanúsított. Megtűrte a keresztény templomokat, ha a mecsetekhez közel nem estek és elszívelte a liarangozást és az isteni tiszteletek külső nyilvánulásait. Lenézte és megvetette a „hitetlen kutyákat", de saját hitelveit nem erőltette rájuk, sőt ellenkezőleg, nyelvünket elsajátította és szokásainkkal megbarátkozott.
A világi papságot nem igen szenvedte, mert ezeknek tized és párbér szedései a török adórendszer érdekeit némileg sértették;
ellenben a kolduló barátokat sehol sem bántotta, mert ezekben az ő derviseinek hasonmásait látta. A hódoltsági területeken a világi papság különben sem maradhatott meg, mert a hitújítás rohamos terjedésénél fogva mindenfelé tért vesztett.
Szegeden már a hódoltság előtt is jelentékeny számmal voltak azok, kik a hitújítókhoz csatlakoztak s így a város négy plébániájáról a lelkészek egymásután eltávoztak. Csak a. barátok nem menekültek el és a hűségben megmaradt hívek lelki ügyeinek ellátását utóbb kizárólag ők végezték. Minthogy az üresen maradt templomokat és kolos-torokat a török vagy elfoglalta, vagy pedig á vái^pítkezések alkalmával lerombolta, a lakosságnak úgyszólván már csak egy temploma maradt, a havi boldogasszony egyháza, hol a régi és az új hitelveket követő lakosok egy ideig közösen s illetőleg felváltva seregeltek egybe.
A hitújítás terjesztésében sokat fáradozott Szeged nagy fia, Kis István és barátja Abádi Benedek1). Ez utóbbi egyúttal nyomdász is volt s azelőtt Sárvárott működött nyomdáját most Szegedre telepítve, az új tanokat ez úton is terjesztette.
Abádi mint szegedi prédikátor , a török pártfogást kiváló mérvben megnyerte. Az 1545. évről szóló egyik közlemény szegedi működéséről ugyanis a következőket említi. „A török igazgatás alatt szabadon hir-dettetik az evangelium, elannyira, hogy Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek (t. i. az Alföldnek)
») Földvári László: Szegedi Kis István élete. Budapest, 1894. 27., 28. és 41., 42. 1. — Rácz Kár.: Szegedi Kis István tiszántúli reformátorkodása. (Szabad Egyház, 1891. évf. 19. és 20. számainak melléklete.)
8*
a barbárok által való elfoglalását; mert jóllehet, az erre való lakosok testiképpen szolgálnak, de bizony nekik nagy mértékben tündöklik az evangelium világa és teljes szabadságban él az ő lelkük, melyet a mi királyunk (t. i. L Ferdinánd), ha ezen részek az ő hatalmában volnának, tűzzel, vassal akadályozna. — Abátli Benedek, aki szép tudományú és feddhetetlen életű ember, és aki ezelőtt esztendővel ordináltatott Wittembergában, Szegeden, mely a Tisza mellett leggazdagabb és népesebb város, mind az iskolában, mind a templomban, a pasa előtt nagy kedvességgel tanít, elannyira, hogy a minap egy' hitvita alkal-mával a pasa hallgatást parancsolt a barátoknak, kiket úgy néz, mint megannyi moriókat és megfenyegette őket, hogyha csendesen nem viselik magukat, rövid nap a városbul kihányatja. Mindezt közhírből is hallottam, de kevéssel ezelőtt Abádi Benedek leveléből is bizo-nyosan megtudtam. Itt hát nem teljesült be, hogy ha a farkas verembe esik, megadja magát és a vele egy veremben lévő bárányt nem bántja"1)."
Mint ebből látjuk, Szegeden élénk viták folytak egyrészről a barátok, másrészről az új tanok hirdetői — Kis István és Abádi Benedek között. Minden vita az új tanok híveinek számát növelte, úgy bog}- ezek már többséget képezve, a barátokat és a katholikus híveket a templomból teljesen kiszorítani akarták. A viszály 1545-ben a pasa elé került, ki előtt a két fél ünnepélyes, mintegy döntő hit-vitát tartott, hogy a templomhoz való nagyobb, illetőleg kizárólagos jogot magának megszerezze.
A vita folyamán a barátok ügye már majdnem veszendőben volt, midőn előállt a baráfok kuktája, egy tanulatlan ember, s azon kérdést intézte a már győztesnek Játszó ellenfélhez, hogy hányan vannak az evangélisták ? E kicsinyes kérdésre a prédikátor felelni sem akart. De a pasa és a jelenvolt három kadi a feleletet sürgette, mire a prédikátor a négy evangelista nevét elősorolta. A kukta azonban egy ötödikről is akart tudni. Több szóváltás után a ravasz kukta oda-veti, hogy az ötödik Recsep evangelista, ki voltakép nagytekintélyű
i) Mannlius J o h . : Locorum eofnmunium eollectanea. Bázel, 1563. 122. lap. — Lásd egyúttal: Warhaftige Newe Zeitung aus dem Ungerlaudt und Tiirkey 1546.
czlniü kis nyomtatványt, melynek !). pontja ezt tartalmazza: „Benedictes Abádi der 11. Jahr zu Wittemberg studirt hat, ist prediger zu Segedin, leret in der Schule und in der Kirchen, mit verwilligung des grossen Bassen, also das der Bassa selbst in einer disputation der Mönchen stilsehweygen geboten hat. — — — Es ist noch eine Stadt in Hungern, Segedin, darinne eine Türkischer Bassa Herre ist, der verteidiget die diener des Evangelions wieder die gewalt und wüterey der Papisten." — Régi magyar költök tára. Budapest, 1880. I. k. 445. lap. — Kertbeny Károly: Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok. Budapest, 1880.
I. k. 605. sz.
117 arab egyházi író volt. A prédikátor erre hahotában tört ki, de ezzel a török bírákat mintegy megsértve, azoknak kedvező hajlamait elvesz-tette, úgy hogy a pasa, Eszéki Sebestyén gvárdiánt legott ezen szavak-kal vigasztalta meg: „ne félj
pap gazda, tied a templom'"1)!
így mentették meg a bará-tok templomukat s így biztosí-tották Szegeden való további megmaradásukat. Utóbb a pasa kegyeit megnyerve, helyzetü-ket mindinkább erősítgették s az ingadozó, vagy már elsza-kadt hívek egyrészét az elha-gyott egyház kebelébe újra visszaterelték. Az új tanok kö-vetőinek száma mindenesetre megfogyott s talán ép ezért Kis István polgártársai iránt való keserűségtől eltelten a várost csakhamar elhagyta2).
De Abádi nem távozott. Azon-ban 1552-ben, midőn Tóth Mi-hály Szegedet elfoglalta, a haj-dúk őt is megtámadták és nagy csúfsággal illetve, a városból
kikergették. Mint Tinódi a szegedi veszedelemben mondja:
„Jámbor prédikátort városból kiküldték."
A hajdúknak ezen türelmetlensége különben általános felháboro-dást szült s hogy Szeged visszavételének kísérlete a tudvalevő kudarczezal végződött, azt akkor általában a hitújítók pártja ellen kifejtett vadságoknak tulajdonították3).
') Fridrich Urbán: História provinciáé Hungáriáé ordlnis minorum s. p.
Francisci. Kassa, 1759. 13. 1. — Ordinansz Konst. : A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 70- 71. lap.
2) Földvári és Ráez i. m. Szentkláray : A Csanád egyházmegyei plébániák története czlmű műve. I. k. 680. 1., azt állítja, hogy Szegedről való távozása az okból történt, mert a csanádi „püspökséget kormányzó Zákány Imre nagyprépost hivta meg és nevezte ki a csanádi főiskola tanárául" 1544-ben.
3) Székely István: Magyar krónika. Pest, 1854. 64. lap. „Szegedöt Tóth Mihály a hajdúkkal megvevé, de az úristen nem tartá őket sok ideig benne; mert az isten igéjének hirdetőjét kiűzé onnan, kit a török .nem hántott." — — „adák magukat a nagy paráznaságnak és részegségnek, ki miatt Szeged alatt a törököktől mind lovágatának."
Szegedi Kis István.
Szeged katasztrófája után az új egyház hívei csak lassankint jutottak erőhöz. Számuk újra. gyarapodott, sőt a templomhoz való igényüket ismét felelevenítették. A barátok tartva az esélyektől, 1562.
évben a török hatósághoz folyamodtak, hogy templomukhoz való kizá-rólagos tulajdonjogukat biztosítsák. A török törvényszék ez ügyben keresztén}- és török tanúkat hallgatott ki és visszaemlékezve az 1545.
évi hitvitára, közhitelű tanúsítványt adott ki arról, hogy a templom birtokában a barátok „továbbra is megerősíttetnek, hogy benne hijába való szertartásaikat és üres szabályaikat gyakorolhassák"1).
A barátok a visszatérítés munkáját nagy ügyességgel és kitar-tással hajtották végre. A reformált egyházközség azonban még sok ideig fennállt, mert még a XVI. század végén is volt lelkésze2). Csak lassankint enyészett* el, mint tavaszi olvadáskor a hó; de egykoron oly népes és erőteljes volt, hogy még 1652-ben is a város főbírája arról tett tanúságot, hogy ha a barátok nem lettek volna, úgy Szegeden a katholikusságnak már emlékezete sem volna3).
Különben nemcsak Szegeden, hanem az egész környéken s ille-tőleg a csanádi egyházmegye egész területén kizárólag a szegedi barátok lelkészkedtek. Makón, Szentlőrinczen, stb. összesen mintegy 14 helységben ők teljesítették a lelki szolgálatokat4). Fáradozásaikért alamizsnát s néhol párbért is kaptak, de ennek gyűjtésében a ráczok és oláhok metropoli-tája utóbb akadályoztatta őket. A görög-keleti egyház papjai ugyanis arra törekedtek; hogy "a barátok teljes kiszorításával Délmagyarország összes magyar lakossága a keleti egyház kötelékébe tereitessék. A magyar lakosságot több helyen már párbérfizetésre szoktatták. Csak az 1619.
és 1620. években sikerült a barátoknak a belgrádi és budai pasák pártfogását megnyerni, bogyr az oláh és rácz papok a barátok koldu-lásait ne akadályozzák és a latin egyház kötelékébe tartozó magyar és sokacz lakosságtól tovább is szedhessék a párbért.5) Koldulásaikat különben a felsőbb részekre is kiterjesztették. 1638-ban templomuk helyreállítására még Nagykőrösön is gyűjtöttek kegyadományokat6).
Ily úton jutottak azon helyzetbe, hogy időközönként a templom szükséges kijavítását és megerősítését eszközölhették. 1624—25-ben a templom roskadozó boltozatát lebontották és új menyezetet készítettek.
A következő évben a tetőzet lett megújítva. 1632—34-ben Murád
szul-9 Oklevéltár CX. sz. a. Az oklevél kétségen kívül 1562. évben kelt-, de a külső feljegyzés szerint az említett hitvitára vonatkozó 1545. évszám is helyes.
-) Lásd jelen mű 111. köt. „Egyházak és hitfelekezetek" rész alatt.
3) Oklevéltár CXIX. sz. a.
9 Ordinansz K. : i. m. 74. ].
5) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 299—301. 1.
6) U. o. 304—306., 311., 313-314. 1.