retes ez időszakból (1686—1716.), melyek tanújelei annak, hogy már az időben az örökös tartományokban s azontúl Német- és Olaszországban is Magyarországnak mily kiváló helyéül ismerték Szegedet1).
A törökök kivonulása után a várparancsnoksággal Heissler tábor-nok lett megbízva, ki azt november havában Neliem Ditrich Henrik-nek adta át2). A várőrség, mint már említettük, a Flirstenberg ezredből telt ki3). Dé ézenkívül a kassai generalatushoz tartozó 300 huszár és ugyanannyi hajdú rendeltetett Szeged védelmére, kik a külső erődben
— a palánkban — az elköltözött török lakosok házaiban helyeztettek el4). Ez utóbbiaknak, valamint az alföld visszavívásában oly kiváló szolgálatokat teljesített nemesi felkelő seregnek és más magyar csa-patoknak főparancsnoka és vezénylője gróf Csáky István kassai gene-rális volt.
Kassa távolságánál és a rendkívül megváltozott viszonyoknál fogva szükégesnek látszott, hogy az ország délvidékén működő magyar
1) A hírneves Lanfranconi-féle gyűjteményben e metszvónyek mind megvan-nak. Ezekről készült fényképThasonmások a Somogyi-könyvtárban őriztetnek. A képek legtöbbjénél a vár mögötti háttérben, az újszeged) síkon, halmokat ós hegyeket láthatni. Egyik képen a vár merőben képzeletileg van előállítva. A többinél sincs meg a teljes hűség, de sokban megközelítik a valót. Különösen a vár és a palánk fekvése s ezek körvonalai találók. Úgy látszik, hogy az előbb említett képzeleti kép kivételével a többi 8 kép egy ugyanazon rajz után készülhetett. Az eltérések, mint például a palánk sövényfonásos és faczölöpös sánczainak rakott falakká való változtatása stb. a metszők eltérő felfogásának, ízlésének vagy kézbeli ügyessé-gének az eredménye.
2) HKR. Proth. Exped. 1686. nov. 61. sz. 475. 1.; 1687. febr. 112. sz. 111. lap.
— 1689-ik év tavaszán Fingermann alezredes (HKR. Proth. Exped. 1689. márcz. 33.
sz. 145. lap), 1691. elején pedig Mortaigne tábornok lett a várparancsnok, ki csa-tában nyert sebesülése következtében okt. 10-ón Szegeden meghalt s a barátok templomában temettetett él. (HKR. Proth. Exped. 1691. július, 111. sz. 401. lap, és okt. 254. sz. 576. lap.) Várparancsnok ekkor Huyn János Ferencz József ezredes lett, kit 1695. május 2-án ideiglenesen Liebenberg követett (HKR. Proth. Registr.
1695. május 13-án 62. sz. 196. lap); de már ugyanaz év szept. havában báró Globitz János Frigyes őrnagy, 1697-ben Salzer Mátyás alezredes (HKR, Prot. Exp.
1697. febr. 19. sz. 91. lap és június 72. sz. 385. lap., HKR. Proth. Expod. 1695.
szept. 366. lap.) s az 1699. év elejétől fogva ismét Globitz volt a várparancsnok.
(HKR. Proth. Exp. 1699. márcz. 113. lap.)
3) Az őrség később a Stahremberg ezred egy századával erősíttetett (HKR.
Proth. Registr. 1689. okt. 4-én 7. sz. 461. lap). A Fiirstenberg ezred távozása után a Marsigli regiment 4 százada rendeltetett Szegedre (HKR. Proth. Registr. 1695.
ápr. 7-ón 39. sz. 146. lap). Ez a csekély őrség később a Pfeffersohn ezred néhány századával erősíttetett. (HKR. Proth. Exped. 1696. jan. 74. sz. 28. lap.)
*) HKR. Proth. Exped. 1687. január, 151. sz. 50. lap.
179 seregek vezényletére a kassai generálistól független, új parancs-nokság állíttassák fel. Ez új parancsparancs-nokság székhelyéül, központjául Szegedet szemelték ki1). Még fennmaradt a régi szegedi
főkapitány-ságnak homályos emlékezete, mely egykoron a nemesi felkelő sereg és a királyi csapatok vezénylése tekintetében a temesi bán és a kassai, kanizsai generálisok hatáskörével egyenlő volt. Ennek a homályos
i) Herczeg Bszterházy Pál nádor javaslata az országgyűléshez. (Lásd Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1859. VI. köt. 4. 1.)
12*
emlékezetnek volt is alapja. Hisz Bethlen "Gábor erdélyi fejedelem az ország védrendszere tekintetéből 1626-ban a szegedi főkapitányság felelevenítését tervezte. A szegedi várba 1000 lovas és ugyanannyi gyalog katonaságot vélt belielyezendőnek. Ezenkívül a szegedi főkapi-tány vezénylete és felügyelete alá tartozandottak a becsei, titeli, zalánkeméni, bácsi, zombori, bajai, kalocsai, csongrádi és kecskeméti erősségek s illetőleg az ott elhelyezendő állandó őrségek1).
Mind határozottabb alakot nyervén ezen régi hadi intézmény fel-újulása, azért is úgy az idősb, mint az ifjabb gr. Bercsényi Miklós lépé-seket tettek az iránt, hogy a Budavár ostrománál és még másutt is kitűnt 21 éves ifj. gróf Bercsényi Miklós neveztessék ki szegedi fő-kapitánynak2).
Bercsényit e törekvésében maga Károly lotharingiai herczeg is3), ezenkívül még többen, közöttük gróf Koháry István kamarás és bánya-városi vicegenerális is támogatta4), mindketten melegen ajánlván a rettenthetlen hős megjutalmazását.
A király rendeletére az udvari haditanács 1686. évi decz. 15-én ifjú gr. Bercsényi Miklóst ,,ö felsége mező-szegedi végházának főkapi-tányává", azaz ezredessé ki is nevezte5). .Helyettese, azaz alkapitány, Semsey Zsigmond lett0). Bercsényi kinevezési oklevele úgy szólt, hogy
„mint ő felségének már egyébként is tényleges főkapitányát, a Szege-den levő s jövőben ott leendő, vagy oda helyezendő magyar, úgy lovas mint gyalog katonaság igazgatásával és parancsnoklásával kegyelmesen megbízni és felruházni méltóztatott, addiglan, míg a Végek iránt további rendelkezés nem fog tétetni." Utasításul nyerte, hogy „e
mon-1) Szilády és Szilágyi: Török-magyarkori államokmánytár. Pest, 1868. I. köt.
475. lap.
2) HKR. Proth. Exp. 1686. okt. 443. lap. 205. sz. és Proth. Registr. 1686. okt.
16-án 99. sz. 364. lap ; okt. 31-én 174. és 182. sz. a '387. és 389. lapokon. — Thaly K.: Á székesi gróf Bercsényi család. Budapest, 1885. I. k. 313. lap.
s) HKR. Proth. Exped. 1686. okt. 124. sz. 432; 1.
<) HKR. Proth. Registr. 1686. nov. 26-án. 161. sz. 444. 1.
p HKR. Proth. Registr. 1686. decz. 93. sz. 479. 1.
o) HKR. Proth. Exped. 1687. máj. 216. sz. 291. és 355. 1. - Ez állást különben Kolonics Ádám és Motesiczky Pál is igyekeztek elnyerni. (HKR. Proth. Exped. 1687.
jún. 90. sz. 414. 1. és 1890. év nov. 261. sz. 506.1.) Semsey Nagy-Váradra távozván, utóda Liptay András lett. (HKR. Proth. Registr. 1691. decz. 81. sz. 589. lap.) Ennek lemondása után alkapitány Szathmáry Imre lett (Huyn jelentése szept. 13. és 28-ról HKR. Proth. Exped. 1693. okt. 81. sz. 438. 1.), kinek cominandója ellen 1694—95.
a város részéről is temérdek panasz merülvén fel, állásától elmozdittatott. Ekkor Bercsényi Tainay Péter kinevezését kérte, de ehelyett nemsokára a magyar határ-őrség feloszlatása következett be. (HKR. Proth. ExpedVl696. nov. 614. sz.)
201-dott magyar vitézlő rend a németektől elkülönítve, a külső palánkban (exteriorem Palankam) szállásol: tehát eme külső város (exterioris eivitatis) kulcsairól, s úgy a kapuk őrzéséről ugyancsak Bercsényi Miklós úr fog rendelkezni és gondot viselni, mostantól kezdve mind-addig, míg csak ő felsége másként intézkedni nem méltóztatik. Ellenben a-várbeli őrséget az ott tanyázó elég nagyszámú német katonaság tartozik kiállítani"1).
Ez a felsőbb intézkedés már kezdettől fogva nem tetszett Caraffa fővezérnek és Nehem várparancsnoknak, kik már előre is lehetet-lennek nyilvánították a magyar határőrző katonaságnak — melyet rendszerint „milicia"-nak neveztek — élelmezését2). S midőn Bercsényi huszárjai a következő évben a felvidékről lejöttek és szállásaikat elfoglalták, megkezdődtek az apró torzsalkodások, úgy hogy Bercsényi rövid idő múlva panaszolkodni volt kénytelen3).
A várparancsnokot megintették, hogy Bercsényivel egyetértsen és őt támogassa4). De később Bercsényi és Huyn tábornok közt nyilt viszály tört ki s a haditanács előtt kölcsönös vádakat emeltek egymás ellen5). Ezalatt a magyar katonaságnak élelme és zsoldja elmaradt.
A legénység kénytelen volt ellátásáról önmaga gondoskodni,' íigy ahogy tudott6). Liptay alkapitány több ízben hasztalan sürgette a kimaradt zsoldot és hiába kért útasítást, hogy a távollevő Bercsényi parancsainak, avagy Huyn rendeleteinek engedelmeskedjék-e ?7) Ber-csényi is hasztalan szorgalmazta a haditanács előtt, hogy a vár-parancsnok az ő levelei elfogadására köteleztessék és az ő parancs-noki jogaiba való beleavatkozástól eltiltassék8).
Nem csuda, ha ily körülmények közt a magyar helyőrség Szath-máry alkapitány gyenge fegyelme alatt mind több kihágást követett el, úgy hogy Szeged város elöljárósága az 1694—96. évek alatt mind sűrűbben panaszkodott a miatt, hogy a palánki őrség között sok a zsivány9). A legénység élelemhez és zsoldhoz mégsem jutott.
Lassan-1) Thaly K.: A székesi gr. Bercsényi-család. Budapest, 1885. I. k. 314. 1.
2) HKR. Proth. Exped. 1687. jan. 151. sz. 50. lap.
3) HKR. Proth. Exped. 1687. októb. 152. sz. 637. lap.
HKR, Proth. Registr. 1691. nov. 15-én 81., 82. sz. 547. lap.
») HKR. Proth. Registr. 1692. jún. 26-án 218. .sz. 363. lap. — Proth. Exped.
1693. ápr. 33. sz. 157. lap.
6) Szeged város hatósága már 1688-ban panaszkodott a haditanács előtt Bercsényi fegyelmezetlen katonáinak rakonczátlankodásai miatt. (HKR. Proth. Registr.
1688. febr. 4-ón 31. sz. 50. lap.)
7) HKR. Prot. Exped. 1693. febr. 163. sz. 76. lap.
8) HKR. Proth. Exped. 1693. ápr. 260. sz. 178. lap.
q HKR. Proth. Registr. 1694, okt. 4-én, 20. sz. 387. lap. — Proth. Exped.
1695. aug. 183. sz. 348. lap. stb.
ként oly nyomorúságos helyzete lett. hogy ki sem vonulhatott. -Gróf Schlick Leopolcl tábornok is megsokalta már a czudar bánásmódot és a haditanácsnál sürgette a szegedi huszár- és hajdú miliciának — mely rendszerint 500 huszárból és 200 hajdúból állt volna1) — zsoldját és
élelmezését2).
Végtére a haditanács az elmaradt zsold fejében utalványozott egy összeget. Most meg a hadibiztos nem osztotta azt ki, úgy hogy ismét panaszt' emeltek 4000 frt zsoldjuk elvonása miatt. Határozottan kijelentették ekkor, hogy tudni akarják s világos kijelentést óhajtanak arra nézve, ha vájjon ő felsége a „császár" kivánja-e további szol-gálatukat vagy sem. Mert készek elszéledni3). Többen o t t j s hagyták a szolgálatot s átmentek Temesvárra „Szappanos" kurucz csapatve-zérhez, kiről Schlick generális, mint „veszedelmes lázító"-ról emlékezve, az udvari tanácsnak melegen ajánlotta, hogy kegyelmekkel és Ígére-tekkel haza kell édesgetni4).
Utoljára Szeged város elöljáróságának udvari ügyvivője, bellai Bellawich Gábor könyörgött, hogy a szegény magyar katonák zsoldja kifizettessék s különösen Deák Pál huszárjai kapják meg pénzüket5), de mind hasztalan. A már csaknem elzüllött huszárok és hajdúk a Maroson és Tiszán túl levő török területen kalandozva és rabolva tengődtek. Olyan „szegénylegény"-féle életet éltek. Egy ízben a sze-gedi és zentai magyar huszárok egész Karánsebesig elkalandoztak s a török alattvalóktól 700 drb kisebb és 40 drb nagy marhát hajtottak el°). De az ilyen vállalatoknak az 1698-ik évben megkötött karlóczai béke értelmében vége szakadt s a határt, az idegen területet béke-szegés következménye terhe alatt megsérteni nem volt szabad. Ekkor a magyar huszárok s hajdúk szélnek eresztettek. Ép az időben állíttatott fel a tiszai rácz határőrség, azért sokan ezen idegen nép és idegen, katonaság közé vétették fel magukat7).
így sziint meg rövid idő alatt a nemzeti traditión alapuló magyar
') HKR. Proth. Registr. 1687. febr. 3-án. 24. sz. 68. lap.
9 HKR. Proth. Exped. 1696. nov. 571. lap.
3) HKR. Proth. Exped. 1697. márcz. 156. lap.
9 HKR. Proth. Exped. 1697. ápr. 236. sz. 269. lap. . 5) HKR. Proth. Exped. 1697. aug. 480. sz.
fi) HKR. Proth. Exped. 1698. máj. 281. sz. 340- sz.
7) A tiszai rácz határőrségnek szegedi századairól a későhbi időkből fenn-maradt névjegyzékekben igen sok magyar nevű huszárra és hajdúra akadunk, akiknek 20—30—40 évi szolgálati idejénél fogva azt kell hinnünk, hogy a katonás-kodást még Thököly alatt mint kuruczok kezdették meg és a szegedi magyar miliciától léptek he a tiszai rácz határőrségbe. (Lásd: Oklevéltár CXC., CXCL, CXCV1. sz).
183-katonai intézmény, a szegedi főkapitányság. E helyett, mint alább látni fogjuk, az ország területi épségének és alkotmányának sérelmével az oly temérdek panaszra okot adó tiszai rácz határőrség intézménye állíttatott fel.II. A hadjáratok nyomorai és az elemi csapások.
Hogy milyen volt Szeged, mekkora kiterjedésű volt a város, mennyi volt a lakosok száma s minő volt műveltségi állapotuk stb., amidőn a törökök kiűzettek, minderről egykorú leírás fenn nem maradt.
Nehem tett ugyan a haditanácshoz jelentést arról, hogy .mily állapotok vannak Szegeden, de közleménye inkább a várra és a palánkra vonatkozhatott1).
A Bécsből küldött kamarai tisztviselők 1688-ban elég „szép"-nek találták Szegedet, mint ahol „rövid idő múlva bizonynyal sokan fognak letelepülni"2), mi arra enged következtetni, hogy az ostrom alatt és azután is a lakosok közül sokan elhagyták a várost s az mintegy
elnéptelenedett.
A szegedi állapotokról részletesb adatokat Lambion mérnökkari tiszt jelentésében sem találunk, ki 1695-ben Szegedet s a Tisza mentén fekvő helységeket, sőt a Maroson túl levő török területeket is bejárta, az egész vidéket, különösen az utakat s a vízi átkelő helyeket tér-képezte. Jelentése sok érdekest- tartalmaz, de ő is csak katonaszemmel tekintett mindent s különösen a vár érdekelte. Ez nyomorúságos álla-potban volt. Azt írta róla, hogy a Tisza lassankint elnyeli. A palánkról is csak azt említi, hogy huszárok és hajdúk, ráczok és magyarok lakják. A vár s a palánk a Tisza felől, vagyis a török részről a kiter-jedt mocsarak miatt hozzáférhetetlen. Az ellenség tehát csak télen, fagy alkalmával férkőzhet a falak közelébe. Érdekes térképén a Tisza balpartját csupa nádas, erdős és mocsaras vidékek környezik3).
Lambionnak egy másik, 1695. május 2-án kelt jelentéséhez csa-tolt vázrajzon előforduló följegyzése is csak annyit tartalmaz, hogy a várban és a palánkban mintegy 3000 fegyverfogásra képes magyar és rácz lakik.
Egy másik — 1713. évről keltezett, De la Croix Paitis
mérnök-') HKR. Proth. Expert. 1687. febr. 112. sz., 111. lap. „Item rtiscribirt er den Orth Szegedin wie solcher anitzo beschaffen und noch fortiflcirn ist, wozu die Holz -y zu den Pallasadt am notwendigste orfordt wird." Maga a jelentés kiselejteztetett.
2) Oklevéllár CXLVH. sz. a.
3) Oklevóltár CLIV. sz. a.
kari ezredes által készített térképből azonban sok érdekes dologról tájékozódhatunk, melyek Szeged kiterjedésére, a város népességére nézve elegendő világot vetnek.
A pontos és igen szép kivitelű térképen a mai, tömören össze-függő Szeged, egymástól távol eső, bárom külön testben van feltün-tetve. Mintha nem is egy, de három külön helység lenne. Miként a mai Temesvár, hol a vártól és egymástól a külvárosok távol esnek:
olyan volt Szeged is két századdal ezelőtt. E térképen a város vidéke legnagyobbrészt mocsaras, vízjárta terület. Az ártéren három,
szigetszerű kiemelkedés van, a vár és a palánk, továbbá alsóváros és végül felsőváros. Ez utóbbi egymaga több sziget-csoportból áll, s az egyes kisebb szigeteket keskenyebb vagy szélesebb ártéri mezőségek veszik körül.
A várban számos nagyobb és még több kisebb lakóház létezett.
A vár déli oldalán terült el a „Palánk" városrész. A vár délnyugoti köröndjétől kiinduló s a mai Kelemen-, Zrinyi- és Arpád-utczák vona-lában haladó kettős sáncz és czölöpsor övezte e városrészt. Alapul véve az árvíz előtti telek-felosztást, a palánkban 12 háztömb, 8 utcza és mintegy 125 háztelek s illetőleg lakóház létezhetett. A vár és a palánk lakossága, mint Lambion jelentéséből tudjuk, jobbára katonák-ból, magyar és rácz határőrökből állt, kik többnyire esaládtalanok voltak. A mai belváros és Rókus többi része pusztaság volt.
Alsóváros az árvíz előtti Bátor-, Bokor-, Kápolna-, Nagykőt-, Háromláb-, Deszka-, Pűtyi- és Iugyen-utczák által kerített területen, 11 utcza által elkülönített 17 háztömbből állott. Az árvíz előtti telek-felosztást véve alapul, ezen területen mintegy 575 háztelek, esetleg ugyanannyi lakóház állhatott. A mai alsóváros öbbi része mező-ség volt.
Felsőváros, mint már említők, 6 külön sziget-csoportból állt. A legnagyobb ezek közt az árvízelőtti Szent-Mihály-, Csongrádi-, Len-g3rel- és Sze111-György-utczák vonalai által övezett terület volt, melyen 6 háztömb létezett. Ezután egj4 második szigetként a Szent-György-tér, Gyevi-, Sándor-, Csongrádi-utczák és a Csuka-köz vonalai által kerített terület következett, hol 3 háztömb állt. Ezzel átellenben volt a régi „Gazdagék-utczájá"-nak nyugoti oldalából álló házsor.
Ismét egy másik csoportban 5 háztömb volt, s ez az árvíz-előtti Felső-Tiszapart-, Tímár-, Minorita- és Algyevi-utczák határterületébe esett.
A régi Ivis-Tisza- és Tápai-utczák területén 3 szigetecskén ugyan-annyi háztömb állott. S végül a Rozmaring-, Gyalog-, Liba- és Török-utczák által batárolt 2 tömb felsővárosnak jó távol eső, legészakibb részét képezte. Az árvíz előtti telekfelosztást véve alapul, az elősorolt szigeteken s területeken, vagyis egész felsővároson mintegy 340 ház-hely s ugyanannyi lakóház létezhetett.
o .