hiúsítja a vállalat czélját, mely az egész keresztény, világ lelkesedését felköltötte elannyira, hogy Budavár felszabadításánál Európa csaknem minden államának hadereje képviselve volt.
A felmentő seregről szóló hír nem is volt légből kapott. A temes-vári és nagyváradi pasák június végén és július elején Szeged alá gyűjtötték összes haderejüket, hogy a szorongatott Budavárát fel-mentsék. De szándékuk megelőzésére és meggátlására az ostromló sereg minden elővigyázató intézkedést megtett1).
A szegedi felmentő tábor kezdetben jelentéktelen volt, de napról-napra gyarapodva, utóbb 7000 főre rúgott. Feladatával s méginkább annak végrehajtásával tisztába jönni nem tudott. A 400 szekérnyi élelmi- és lőszer-készletet nem merte Szegedről elindítani, félve, hogy az ellenség birtokába jut. Utoljára is az egész tábor és a hadi készlet Eger felé indult, onnan könnyebben remélve Budavárába juthatni2).
De alig hogy eltávozott az egyik, ismét egy másik, nagyobb sereg szállt Szegednél táborba. A nagyvezér személves vezetése alatt Budavár felmentésére elindult 60,000 főnyi sereg egyik része Eszéknek, a másik része, mintegy 10,000 ember Szegednek tartott. A .szegedi hadosztály július közepén érkezett ide s vele jött a nagyvezér is, ki jó ideig Szegeden tétovázva vesztegette az időt. A nagyvezér kémeket küldött Budára. Két szegedi polgárt kényszerített arra, hogy a körül-zárolt Buda várába ezer veszedelem közt belopózzanak s Abdurrahman pasának hírül vigyék az ő közeledését. Az illetők szerenesésen elju-tottak a basához, hírül adták mindazt, mit a szeraszkier rájuk paran-csolt s nem lehetetlen, hogy ugyanoly úton és szerencsével vitték el az izeneteket Szegedre3). Mert a nagyvezér kevés idő múlva a szegedi tábort átvezette Eszékre s onnan az egész erővel megindult Buda alá.
De ismételt ízben sem birta az ostromlók záró vonalát áttörni. Sőt augusztus 29-én rendkívüli kudarczot vallva visszavonult, amire szept.
2-ikán az ostromló sereg az elkeseredett védők lekaszabolása után Budavárát vérengző rohammal bevette4).
Már az alkalommal, amidőn Budavár ostromzároltatott, az egyesült hadsereg elkerülhetetlen szükségesnek tartotta, hogy Szeged mielőbb visszavétessék a törököktől. Szolnok, Szarvas már a mieink kezében volt, Arad várát pedig még az 1685-ik év deczember havában a bős
') Dr. Károlyi Árpád: i. m. 262. 1. — Budavár visszavétele. Irta egy szem-tanú. Angolból fordította, előszóval ellátta Deák Farkas. Budapest, 1886. 45. lap.
— Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. köt. 314. lap.
2) Bubics Zs.: Cornaro Frigyes velonczei követ jelentései. Budapest, 1891.
év 175. és 186. 1. — Buonvisi bécsi nuntius jelentései. Vaticani magyar okirattár II. sor. 2. köt. 136. lap.
3) Buonvisi jelentése i. h. 141.1. - Cornaro jelentése i. h. 212. ].
p Dr. Károlyi A.: i. m. 337— 402. 1.
169-Petneházy Dávid,huszárjaival visszaszerezte. Minthogy az Erdélyivel való összeköttetés és érintkezés legbiztosabban. és legczélszerübben Szegeden át történhetett, s Temesvár ostromát is legczélszerübben Szegedről lehete intézni, azért is Szeged ostromának és visszavéte-lének sürgős végrehajtása elrendeltetett1).A Szeged ellen elindított hadtest vezetője a hírhedt Garaffa leendett, ki azonban Bécsben időzvén, Károly lotharingiai berezeg és fővezér a parancsnoksággal De J a Vergne altábornagyot bízta meg2).
A sereg a Duna mentében haladt lefelé. Kalocsa körül keletnek fordult, és Halas irányában tartott Szegednek. Rettenetes puszta-ságon kelle a seregnek áthatolni. Ugyanezen vidéken egy esztendővel később történt átvonulásról a következőket találjuk feljegyezve : „Sehol iható víz erei; a mocsárok, tavak bűzhödt vizét még a marha sem itta. Sehol egy viruló fa, melynek árnyéka az utasnak enyhet adna.
A fű, bozót oly magas, hogyha a lovasság rajta keresztül ösvényt, s mintegy barázdát nem nyit, a gyalogság alig vergődhetett volna át.
Sehol a roppant térségen egy barátságos hajlék, sőt nyoma sem volt az embereknek, kivéve a pásztorok néhány nádgunyhóit"3). II}' úton, ily pusztaságon át kelle a seregnek Szeged alá érkezni.
Őrgróf De la Vergne október 2-án érkezett Halasra s még az nap rendeleteket küldött szét a környék városaihoz, falvaihoz, hogy ha '„karóban nem akarnak száradni", hatodikára beszállítsák a reájuk kirótt rőzsekötegeket, karókat és a tábor ellátására szükséges „kövér vágómarhákat és juhokat" s a szükséges abrakot4). De október 3-án a szegedi táborból Amhet szerdár pasa is felszólította az egész kör-nyék népét, hogy „ha ennek utánna akartok tündöklő császárunknak jobbágyai lenni, én velem itt Szeged alatt végezhettek" s tábora részére adót, árpát és szekereket rendel beszolgálni4). Amhet pasa rendeleteire azonban most már nem is hederítettek. Hisz október 3-án a császári hadak elöcsapatai Szeged alá érkeztek, másnap pedig meg-érkezett a derékhad is, amire Amhet pasa táborát a Tisza balpart-jára áthelyezte, s a palánkban és a várban levő őrség védekezését onnan támogatta. E feladat teljesítése annyiban könnyűnek látszott, amennyiben a Tiszán levő hajó-híd a törökök birtokában volt.
Október hó 5-én volt az első támadás. A roham oly heves volt, hogy a palánk — a vízzel telt árokkal és földsánczczal körülvett erő-sített városrész — legott az ostromlók hatalmába került s a védők alig bírtak a várba menekülni. S ha az üldözés sebesebb, s ha korábban
') Buonvisi jelentései i. h. 130., 132., 187., 188., 198., 202., 208., 216. 1. — Cornaró jelentései i. h. 324—327. 1.
2) Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 179. i.
3) Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 1879. 1.
9 Hornyik I.: i. m. III. k. 386—387 1.
hozzáférnek a kapukhoz, mielőtt a hidak felvónatnak s a bejáratok eltorlaszoltatnak, talán még az nap könnyűszerrel elfoglalják a várat is.
A kedvező pillanatot elszalasztották, mivel a második ágyúlö-véstől De la Vergne altábornagy vállán súlyos sebet kapott s ámbár a harcz végéig a csapatok élén maradt, parancsai további osztásánál a kellő, éber figyelmet ki nem fejthette.
Az ostromlók most a várat körülfogták, szoros zár alatt tartották, de a túlparton táborozó sereg támogatását megakadályozni nem bírták.
De la Vergne néhány nap múlva sebei következtében meghalt s a barátok templomába temettetett el. Az ostromló sereg vezényletét most báró Wallis György, skót eredetű tábornok, mint rangidősb vette' át, ki az ostrom folytatása ügyében tisztikarával több ízben tanács-kozott: Sokan azt javasolták, hogy lőszer hiányában a meddő kísérle-tezéssel fel kell hagyni. Mert az ostromhoz csak két üteg és 200 golyó állt rendelkezésre. De Wallis felsőbb utasításra várt s addig is lőszereknek, különösen golyóknak küldését szorgalmazta Szolnokról.
Október 12-ikén a badeni őrgróf útasítása meg is . érkezett. Szol-nokról is kapott mintegy 200 golyót. Ezentúl hogy a szükségen segít-sen, kőből faragtatott golyókat1).
Másnap tehát az ütegek a várral szemben bárom oldalról felállí-tattak és megkezdődött a falak törése. Három napon át tartott az ágyú-zás, s összesen 200 golyó repült a falakra. A várból is élénken tüzeltek, s az ostromlók közül már 100-an estek el. Különösebb eredmény azon-ban nem lett, s a falakon rés nem támadt. Október 15-én tétettek intézkedések arra nézve, hogy aknák készüljenek, melyek két-három nap múlva lettek volna készen.
De már október 15-én este arról értesült Wallis, hogy Pétervá-radról egy nagyobb török-tatár sereg indult ki, s hogy annak egy része már Zomborig érkezett. Bizonyos volt a felől, hogy Szeged felmenté-sére sietnek.
Wallis legelső feladata most az volt, hogy a Tisza balpartján, Szegeddel átellenben táborozó Ahmet seregét szétverje. Barkóczyt, Petneházyt, az ifjú gróf Bercsényit és báró Károlyi Istvánt bizta meg e feladat végrehajtásával. A huszárok észrevétlenül át is keltek a Tiszán, s a török tábort oly hévvel, oly lelkesedéssel támadták "meg, hogy 200-nál többet levágva a sereget szétverték. Alimét Temesvárra menekült2), s összes podgyásza, 3 lobogó és sok fogoly, mint zsákmány
') A vársánczok helyen, nevezetesen a törvényszék és a kaszinó építkezései alkalmával igen sok ép ós hasadt 16, 12, 6 és 3 fontos golyóknak megfelelő nagy-ságú kőgolyókra bukkantak. Valószínű, hogy ezek a vár 1686-iki ostroma alkal--mával kerültek a sánezokha.
fi Hihetőleg ez volt az a „szegedvári Ahmet basa", ki 1708. évben II. Rákóczy Ferencz udvarában, mint török íródeák alkalmaztatott. (Századok. 1894. 905. !.
171 Barkóczy és Petneházy birtokába jutott. Ez oldalról tehát Wallis többé mitől sem tartott.
A Zomborra érkezett török sereg szemmel tartására pedig gróf Strozzi őrnagyot küldte ki, rendelkezésére adván a Gondola lovas-ezred egy részét. Strozzi azonban kedvezőtlen hírekkel tért vissza.
Előőrsei Zenta vidékén bukkantak a török-tatár seregre, melylyel össze is csaptak, de az ellenség túlnyomó erejénél fogva visszavonulni kényszerűitek. Az ellenség ereje ez alkalommal még 10—12 ezer főre becsültetett. De később Szulejman nagyvezér is mintegy 12 ezer főnyi válogatott sereggel és 25 ágyúval hasonlókép Zenta alá érkezett s ott külön táborozott.
Wallis tehát gróf Veterani Frigyes tábornok társát bízta meg, hogy a Szeged felmentésére igyekvő török sereg továbbvonulását meg-gátolja. Magánál csak a gyalogságot s két lovasezredet tartva, a többi lovasságot, nevezetesen két vértes, egy horvát lovas- és két huszár-ezredet — Barkóczy és Petneházy rettenthetetlen embereit — összesen mintegy 5000 lovast Veterani rendelkezése alá adott.
Október 19-én estefelé indult el a sereg Szegedről s a követ-kező nap hajnali szürkületkor Zenta közelébe ért, hol két külön táborra akadt. Veterani csatarendbe állította embereit, s gróf Götz ezredes vezetésére bízva az egyik részt, egy és ugyanazon időben éjjeli nyu-galmában támadta meg a két tábort.
Veterani csapata rögtön szétverte a tatárokat, kik közül igen sok felkonczoltatott, a többi pedig a nádas közé menekült. A győzők itt már a sátorok, podgyászok kutatásához, lovak összefogdosásához fogtak. Ellenben a Götz ezredes által az elsánczolt s mintegy 4000 főnyi csapat ellen vezényelt, támadás kevésbé sikerült, sőt a támadókat már-már visszaszorítják a törökök, amidőn Veterani segítsége megér-kezett. Az újabb roham alatt, a jancsárok közlil midőn már vagy 200-an elestek, a törökök meghátráltak s menekülni indultak. Egy ideig üldözték is a futókat, de azután itt is mindenki a zsákmányoláshoz látott.
Rövid idő múlva azonban az előbb szétvert s a nádasokba' futott tatárok újra csatarendbe verődve vissza fordultak s támadásra készül-tek. De ugyanekkor másfelől nagy porfelhő közül egy új sereg bonta-kozott ki, mely a nagyvezér 12.000 főnyi serege volt. Iszonyú zajjal tört most két felől Veteranira az óriási túlerő s a törökök 25 ágyúja megkezdte a tüzelést.
Veterani ritka léleknyugalomnial s halálmegvetéssel fogadta a támadást. Intézkedései értelmében a lauenburgi vértesek karabélyaikat csak akkor lőtték ki, amidőn az ellenség sorai az ő arczvonaluktól már csak 4 lépésre állt. Minden lövés talált s már ez nagy zavart okozott az ellenség soraiban. Es ugyanekkor a huszárok az ágyúk ellen rohantak s rövid idő alatt a fedezetet lekaszabolván, a tüzelés elnémult, mi a törökök bizalmát legott elvette. Veterani lovasai most mindenfelé oly hévvel törtek az előnyomuló törökök ellen, hogy azok lőfegyvereiket már másodszorra meg nem tölthették. Soraikat a huszá-rok több helyen áttörték, amire az ellenség megkezdte visszavonu-lását a Zentán alúl levő sánczokig, ahonnan Szulejmán nagyvezér kiindult volt. Veterani egész eddig üldözte a futókat, de onnan vissza-vonulót rendelt. Azután összeszedette a zsákmányt, az egész tábori készletet, mi a következőkből állt: 20 ágyú, 24 zászló, 5 nagy janicsár hangszer, 2 pár kis dob, több mint 200 drb bivaly és ugyanannyi teve meg öszvér, 3000 ló, ezenkívül számtalan ökör és juh. Foglyul esett 20 — köztük két magas rangú —- tiszt. Ezzel a gazdag zsák-mánynyal tért vissza Veterani Szegedre, melynek további ostromzárlata ekként teljesen biztosítva volt.
Veterani vesztesége sebesültekben és halottakban nem volt több 200-nál. Ez utóbbiak közt volt a nagyreményű báró Károlyi István, ki az ágyúrohamnál esett el, de akinek életbenmaradásáról utóbb sok ka-landos bír kelt szárnyra. A törökök vesztesége mintegy 2000-re rúgott és a vereség a törökökre oly lehangoló hatású lett, hogy a sereget Szeged alá, vagy ütközetbe vezetni lehetetlen volt, úgy hogy a nagyvezér , Péterváradra vonult vissza.
A gazdag zsákmánynyal Szegedre visszatért Veterani gróf itt diadalmenetet rendezett. A zsákmányt és a foglyokat a vár előtt körül
vezették s „Te Deuirr-ot tartva, az ostromlók nagy örömrivalgás közt háromszoros „ s a l v a - t lőttek. ^
Az ostromzárolt törökök mindezt látva, tisztában voltak afelől, hogy segedelemre többé nem számíthatnak. Kitűzték tehát a fehér lobogót. Két előkelőbb tiszt jelent meg az ostromlók táborában s meg-kezdődtek az időközben megérkezett Caraffa főhadvezérrel a feladásra vonatkozó tárgyalások.
Az egyesség tisztességes feltételek mellett hamar létre jött. A török helyőrség tisztikara és legénysége megtarthatá fegyvereit és poci-gyászát. Csak az ágyúk, a lőszer és élelmi készlet volt hátrahagyandó.
Mindenkinek tetszésétől függött az elmenetel s a költözködőknek fedezet biztosíttatott.
E feltételek elfogadása után október 22-én mindkét fél egymásnak kezeseket adott s még aznap este a császári hadsereg a vár egyik hídját és kapuját birtokba vette, oda őrséget is helyezvén. A követ-kező napon — október 23-án — a teljes átadás is megtörtént, jegy-zékek készíttetvén a hátrahagyott és átvett ágyúkról, fegyverekről,
úgy az élelmi szerekről1).
Száznegyvennégy évi idegen uralom után, az ostrom 19-ik
nap-') Wallis jelontéso. Oklovéltár CXLIV. sz. a. — Magmis Frigyes castolli gróf jelentése. Oklevéltár CXLV. sz. a. — Károly lotharingiai horczeg tábori naplója.
Oklevéltár CXLVI. sz. a. — Bnonvisi nuntius jelentései. Vaticani magyar okirattár.
II. sorsz. 2 köt. 217., 221., 225., 227., 228., 229., 234., 237. 1. — HKR. Proth. Exped.
1686. Október hó. 130. sz. 433. 1. — Memorie del maresciallo conte Veterani. Vienna e Lipsia 1771. 12—16. lap. — Denkwürdigkeiten der Marschalls Grafen Fridrich Veterani. Wien und Leipzig 1711. 11—15. lap. — Boethins Christopherus: Des Ruhm-bolorberten und Triumpfleuchtenden Kriegs-Holm. Nürnberg. 1688. II. Th.
Anhang 54—57. 1. — Ludolff: Schaubühne der Welt, oder Beschreibung der vor-nehmsten Weltgeschichte des Slebenzehnten Jahrhunderts. Frankfurt a. M. 1731.
V. köt. II. r. 376—378. 1. — Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs. Neue Folge.
III. B. 101. lap. — U. a. Jahrg. 1886. Die eroberung von Ofen. 14 lap. — Theatri Europaol continuati. Zwölfter Theil. Frankfurt am Mayn. 1691. 1028—1029 lap. — Thaly Kálmán : A székesi gróf Bercsényi család. Budapest, 1885. I. köt. 312—313.
lap. — Schweigerd: Oesterreichs Helden und Heerführer. Grimma, 1853. II. k.
364. s köv. 1. — Waltherr Imre : Az ál-Károlyi. (Századok. 1873. évf.) — Cserey Mihály : Erdély históriája. Pest, 1852. 198. lap. — Az ágyúk, fegyverek jegyzékei, bár az udvari haditanács előtt több alkalommal és példányban megfordultak, fenn nem maradtak. A fegyverek a Szegedre rendelt puskamüvesok által átalakíttattak, az ágyúk pedig később, 1720. évben átöntésre Erdélybe szállíttattak. Lásd : HKR.
Proth. Exped. 1687. jan. 151. sz. 50. lap .; 1687. febr. 112. sz. 111. lap; 1687. rndrez.
74. sz. 179. lap és 164. sz. 196. 1.: továbbá: HKR. Proth. Registr. 1686. decz. 18-án, 116. sz. 486. lap. sth.
ján1) így és ekként került Szeged Lipót király birtokába, ekként került vissza az ős Szeged a magyar szent korona hatalma és oltalma alá2).
Már október 22-ikén híre szárnyalt a visszavívásnak, mi köz-örömet szült. Semsei Zsigmond, a magyar csapatok egyik kapitánya még e napon sietve tudatta a kecskemétiekkel és körösiekkel, hogy „Isten ő szent felsége nemes Szeged végvárát kezébe adta ő felségének"3).
A török várőrség — mintegy 600 fő — családostól együtt október 23-án kellő fedezet alatt megindult Temesvárra. Kétszáz kocsi ada-tott rendelkezésükre. Az őrséghez nem tartozó, kereskedést és ipart űző többi törökök már azon alkalommal, amidőn De la Vergne a palánkot elfoglalta, Amhet táborába, a Tisza túlpartjára menekült.
Menekülés közben magukkal hurczolták a város főbíráját és több előkelőbb polgárát4). A török lakosság is tehát Temesvárra települt át, de úgy látszik, hogy mind a katonák, mind a polgári foglalkozású törökök közül többen itt maradtak, kik később a keresztséget is- fel-vették5). Ezek száma az 1706. évben Kecskemétről áttelepült és már megkeresztelt törökökével gyarapodott"). Lassanként azonban a lakosok közt teljesen elkeveredtek.
') Hammer J . : Gescbichto (les Osmanischen "Roichs. Pest, 1830. VI. k. 476. 1.
tévesen állítja, hogy az ostrom 24 napig tartott volna.
2) Szegőd város közönsége a visszavétel 200-ados évfordulójának emlékét kegyelettel készült volt megünnepelni, de az 1886.' évi okt. 2-án kitört kholera-járvány okából a tervezett ünnepségek (Lásd: Szegedi Hiradó 1886.' évf. 219. sz.f
elmaradtak.
s) Hornyik J . : i. m. III. k. 388. 1.
4) így tartja ezt a hagyomány. A város főbírája Bunfold, helyesebben Vol-ford (ez időben e család még nom is települt meg Szegedon), ekkor veszté vala el a város régi pecsétnyomóját, molyot mindig magával hordozott s molyet 1704. évben véletlenül egy Miladin nevű rácz halászott ki a Tiszából. Úgy látszik, hogy e rege merőben koholt, noha a pecsét elveszésnek ugyanily variansa áz 1542. évi eseményekkel kapcsolatban ugyancsak fennmaradt. (Vedres Istv. : Nemes sz. kir. Szeged városa megnagyobbítandó-tanácsháza talpkövénok letétele. Pest, 1799. 11. lap.)
5) A később felállított tiszai határőrség szegedi századának névsorában több török hangzású névre akadunk. Úgy ezek, valamint az igen olterjedt Török, Kara, Halál (Halil) s a már kihalt Halalmrdi (Halil al Burids) stb. családok a vissza-maradt szegedi törökök ivadékai. Némelyeknek typnsán a jellegzetes törökösség még .ma is szembetűnő.
6) HKR. Proth. Exped. 1706. június hó. 287. sz. 845. lap. — 1707. "évi ápril 6-án Csamasir Ibrahim hasa, Ozmán aga Feirvári, Hassan hasa Feirvári, Szegedon lakó török kereskedők nagy érdeklődéssel tudakolták Kecskemét város elöljáró-ságánál, hogy a ráczolc szörnyű mészárlása alkalmából a kecskeméti törököknek mi sorsa lett. (Hornyik : Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 415. lap.)
Alig vonult ki a török őrség Szegedről, október 25-én Péter-váradról megérkeztek ide a nagyvezér követei. Az előkelő „agák"
béke ajánlatokat terjesztettek elő. A békét oly kép javasolták, hogy átengedik a kezeik közt lévő Eger és Székesfehérvár várait, ellenben birtokukba adatnék ezekért Szolnok, Szeged és Pécs vára1).
Caraffa kedvezőtlen nyilatkozatokkal bocsájtotta^ el a követeket.
Ajánlatukat azonban felterjesztette az udvari haditanácshoz, hol a fővezér eljárását és nyilatkozatát helyeselték2). Caraffa ezután a közeli, rozoga esanádi vár elfoglalása iránt intézkedett3) s kellő őrséget hagyva Szegeden, seregét téli szállásra részint Erdélybe, részint Felső-Magyar-országba vezényelte.
Szeged ostromáról és a különféle győzelmekről szóló részletes tudósítások is a haditanácshoz felküldettek. Veterani két rendbeli terjedelmesb jelentést is küldött oda4). Barkóczy Ferencz is jelentést tett az ujszegedi mezőn kivívott diadaláról s Horváth János tisztje vitte fel Bécsbe a 12 török zászlót és egyéb győzelmi jelvényeket, melyeket huszárjai Újszegednél és Zentánál szereztek5).
A haditanácsban Szeged ostromát illetőleg merültek fel némi észrevételek0), mindazáltal a siker általános elismeréssel fogadtatott.
A helyőrség iránt tett intézkedést kifogásolták, — mert nem a Fürstenberg-ezred két századát kellett volna kirendelni, hanem több ezredből lett volna szükséges aránylagos számmal a helyőrséget megalkotni7).
Veterani dicsősége fölött egy ideig azonban az irigység rágó-dott. Egyesek kicsinyelték az ő győzelmének jelentőségét, mely már a tekintetből is dicsőségteljes, mivel egy négyszeres túlerejű féllel szemben lett kivíva. Veterani ha a túlnyomó erővel szem-ben meghátrál, Szeged az ostrom alól felszabadul és semmi akadály sincs a tekintetben, hogy a csekély őrséggel megrakott Buda várát
p Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 344. 1.
2) HKR. Proth. Registr. 1686. nov. 17-ón 88. sz. 418. lap és Szalay L.:
Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 340. lap.
3) Buonvisi jelentései. Vaticani magyar okirattár TI. sorsz. 2. köt. 249., 254., 259. 1.
p HKR. Proth. Exped. 1686. október hó 24. és 28. sz. a 421. és 422. lapokon.
Az eredeti jelentések — mint általában az udvari haditanács régi iratainak nagy része — eléggé sajnos, kiselejteztettck. A különben hó kivonatokat tartalmazó Prothocollumok nem mindenkor kielégítők.
3) HKR. Proth. Exped. 1686. november hó. 92. sz. 478. lap.
p HKR. Proth. Exped. 1686. októb. 184. sz., decz. 64. sz. 533. lap és HKR.
Proth. Registr. 1686. okt. 13-án 91. sz. 362. 1.
P HKR, Proth. Registr. 1686. nov. 17-én 88. sz. 418, lap.