Ha ezért panaszt tettek, elégtételt soha sem nyertek.
A sok sérelem közül elég a mocsonoki esetre utalni. Nyitra megyének Mocsonok helységéhen marhavásárlás czéljából az 1574.
évben megjelentek Budai István, Tóth Lukács, Nagy Péter, Jakabfi Péter, Sánta Ambrus és Gyalus Urbán szegedi polgárok, hol őket Bakits Péter más szegedi lakosok tartozásai miatt bíró elé állította és 100 frt lefizetésében marasztaltatta.
A letartóztatott szegediek ügyüket a galgóczi úriszékhez feleb-bezték, hol azonban Bakitsnak adtak igazat, ámbár ez követelését időközben megkapta, s így emezeken semmi követelése sem lehetett volna. A szegediek így fizetni kényszerültek, csakhogy szabadságukat visszanyerjék. A lefizetett összeget Bakits állítólag a galgóczi úriszék tagjaival megosztotta. Budai és társai igazságos ügyük orvoslata végett ezután négy évig jártak-keltek. Megfordultak Zeleméri László előtt, az esztergomi érsekség jogigazgatójánál, s pénzük visszaszolgáltatására ítéletlevelet is nyertek. Keserves panaszukkal Rudolf király előtt is megfordultak, ki 1578. évi jan. 29-én gr. Salmis-Neuburg Gyula udvari tanácsost útasitotta, hogy a szegedi kereskedőktől jogtalanúl behajtott 100 frt nekik visszaadassék, mi ha be nem következnék, a szegediek feljogosíttatnak, hogy a galgóczi alattvalókat, ahol ezeket érik, elfog-hassák, letartóztathassák s vagyonúikból 100 frt követelésük erejéig magukat kielégíthessék1).
Az ilyen esetek intő például szolgáltak arra nézve, hogy a magyar korona hatóságainak jogvédelmét nélkülözniük nem lehet s így az elsza-kadás, a török járom és a távolság daczára is, a kamarának magukat alávetni kell és a kívánt adókat beszolgáltatni kötelességükben áll.
A város már is kárát vallotta a kibúvásnak, mert Miksa királyi berezeg 1558. évi ápr. 6-án a korona szegedi javadalmainak keze-lését hat évi tartamra Petényi Bálintnak engedte át olykép, hogy az egri vár fenntartására már korábban kiszabott évi 300 frt járulékot Szeged városától a legalkalmasabb módon hajtsa be. Ez összegnek egyharmada Petényinek kezelési jutalékát képezte, úgy hogy ő tulaj-donkép csak 200 forintot tartozott az egri püspökség ellenőrjénél, Sukán Jánosnál befizetni2).
Hat év múlva, 1562. évi aug.* 13-án, Miksa királyi herczeg az előbbi módon ugyancsak Pelényit bízta meg a korona szegedi jöve-delmeinek kezelésével3). De a járandóságokat Pelényi aligha tudta behajtani, mert időközben lemondott az őt illető egyharmad jutalékról,
') Az erre vonatkozó periratok a niagy. orsz. levéltárban Budán, Neo regestrata, fasc. 439. 28. sz. a.
2) Oklevéltár LXXXVIEL sz. a.
s) Oklevéltár XCI. sz. a.
vagyis 100 írtról, e helyett azonban fáradozásaiért azt kérte, hogy a hűtlen Szeged javai, Tápé és Százegyház helységek, mint a hűtlen-ségnél fogva jogilag úgyis a koronára visszaszállt javak1), neki aclo-mányoztassanak. Ezen jutalomnál fogva ő több erélyt fejthet ki s megfelelőbb eredményeket biztosíthat.
Ferdinánd király készséggel engedett kedvelt híve kérésének és 1561. évi márcz. 2-án kiadott adománylevelében azon időtartamra, míg Pelényi a szegedi felügyelőség teendőit végezi, Tápét és Száz-egyházát neki ajándékozta. S minthogy Pelényinek az volt a terve, hogy ezen javakból fogja ő Szeged város köteles 300 frt adótarto-zását kisajtolni és az egri pénztárba beszolgáltatni, a király kikötötte, hogy az említett helységeket a szokottnál nagyobb terhek viselésére nem kötelezheti2).
Pelényi azonban még így is aligha boldogult s talán birtokba sem vehette a neki adományozott javakat. Mert Ferdinánd király 1564. évi május 14-én Szeged város kezelését Petényitől visszavette és az egri vár fentartására szolgáló szegedi jövedelmeket most már az udvari kamara által kezeltette3). De még ugyanezen évi június 15-én a király akkép rendelkezett, hogy Szeged kezelését a török fogságból imént kiszabadult és Egervár kapitányául kinevezett Mágócsi Gáspár vegye át4).
') Eltekintve attól, hogy az ellenkirályság idejében kölcsönösen hűtleneknek tekintettek az egyik királyság részéről a másik királyhoz átpártolt hívek, amiért ezek javaik vesztésével bűnhődtek is, de ezenkívül az 1574. évi XV. t.-cz. és még számos más törvény, a töröknek való önkénytes meghódolást, a törökkel való szö-vetkezést, a török bíróságok jogvédelmének igénybevételét stb., hasonlókép a hűt-lenségi esetek közé sorolta.
2) Oklevéltár LXXXIX. sz. a,
3) Magy. orsz. levéltár Budán, Benigna rescripta regia, 1564. máj. 14. „Post-remo et possessiones avnlsas videlicet Mariagloka et Chorba inter Cumanos, qnao Georgio Bánffy datae sunt, ad arcem Agriensem reniancipari, easqne ab ipso Bánffy oh causas adductas, ohlata gratia nostra, quod aliis bonis ipsum provisuri simns, repetendas pernecessarium ducimus.. Eodem etiam modo oppidnm Zegedienso, quod Valentino Pelényi ad beneplacitum saltem nostrnm collatnm est, ah illó recupe-randum, arcique praefatae applicandum censemus. Quamobrem vohis committimus, ut litterarum eiusmodi formám apposita, vorhorum serio styloqne in hoc easu consueto concipiatis, nohisque suhseribenda, pleneque expedienda quamprimum huc transmittatis."
4) U. o. Proth : 95. lap. „Postremo ad remancipationem possessionnm Marya-laka et Chorba, item oppidi Zegediensis, arci nostra Agriensi adplicandarum quod attinet, mandata que coneepistis, eaque hisce nostris ipso Magochio mittimus, ut ea loca usibus Agriensibus mancipet, mandantes, quas quidern ipsi perferri reddique curabitis, exiquemini praemisso modo benignam nostrain voluntatem."
Mágócsi a szegedieket mindenesetre fel is hívta, hogy szokott tartozásukat ezentúl nála fizessék le. Volt-e ennek valami következ-ményé, nem tudjuk; csak az bizonyos, hogy Pelényi ez intézkedést magára sérelmesnek találta s az időközben elhunyt Ferdinánd utód-jánál, Miksa királynál kieszközölte, hogy a szegedi gondviselőség
visz-szaadását neki kilátásba helyezte. A király7 ugyanis 1564. évi decz.
24-én felhívta az udvari kamarát, hogy a bonyodalmas ügyben, külö-nösen Mágócsi érdekeire tekintettel, neki előterjesztés tétessék1).
Hogy Mágócsinak kezelése alatt maradt-e Szeged, avagy Pelényi alá került vissza, bizonytalan.
Eger várának fentartása és megerősítése ez időben a kormánynak kiváló gondoskodását képezvén, a hódoltság alatt lévő városoknak az egri vár fentartására szolgáló hozzájárulását fokozottabb mérvben igye-kezett igénybe venni. Egy felsőbb tervezet értelmében ugyanis újabban már a következő évi hozzájárulásokat igényelték: Kecskeméttől 262 frt, Czeglédtől 759 frt, Szegedtől 900 frt2), stb.
Valószínű azonban, hogy ezen kirovásnak Szeged nem tett eleget. A kirótt adót a város szomorú pusztulására való tekintettel a kamara utóbb határozottan elengedte3), másrészről azonban a pol-gárságot a harminczadoknál, réveknél stb. most újra adóztatás alá vonta. S midőn e miatt a szegediek itt-ott panaszkodtak, még szemre-hányásokat nyertek azon kijelentéssel, hogy a kamara védelmére csakis azon esetben számithatnak, ha a korona iránt való köteles hűségüket az adótartozások kiegyenlítése által igazolják. így hát a város meg-hajolt s fizetett annyit, amennyit sanyarú körülményei közt fizethetett.
De egyúttal most már mint jogos kérelmező lépett fel s polgári szabad-ságainak biztosítását és a kereskedéskép útazó lakosok oltalmazását kérelmezte. Az elöljáróság tehát megbízta Csütörtök Boldizsár polgárt, hogy a szükséges védleveleket kieszközölje.
Csütörtök magához véve a város régi kiváltságleveleit, Miksa királynál 1572. évi aug. 6-án azok megerősítését és megújítását sze-rencsésen kieszközölte. A király, Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló, Lajos régi kiváltságait átírva, egyúttal elrendelte, hogy a szegediek ezen kiváltságaikban, útazásaik és kereskedésük alkalmával ne hábo-ríttassanak'1).
Szeged ilylcép került vissza — legalább jogilag — a magyar korona kötelékébe és oltalmába, amelyben ezentúl minden
sanyarú->) Oklevóltár XCII. sz. a.
fi Oklevéltár XCIII. sz. a.
3) Prépestváry Bálint Eger vár főkapitányának 1591. évi szerződése 6. pontja.
Lásd : Hadtörténelmi közlemények. 1897. évf. 296. lap.
fi Oklevéltál' XCIV. sz. a.
Szeged v. tört. t. 1 0
sága daczára is megmaradt, várva és remélve az időt és alkalmat, amikor az idegen, pogány jármot magáról lerázhatja.
Ez időtől fogva amíg egyrészről a magyar hatóságok jogvédelmét mindsűrűbben igénybe vette, úgy másrészről szakadatlan nyoma maradt annak is, hogy a korona iránt köteles tartozásának kiteihetőieg eleget tenni igyekezett.
így Miksa király 1574. évi decz. 8-án az ország összes közható-ságait utasította, hogy senki közülük a szegedi polgároktól, azok cselédjeitől, midőn élelemszerzés és kereskedéskép árúczikkeikkel útaznak, semmiféle adót, rév- vagy vámpénzt követelni ne merészel-j e n ; s ha esetleg ramerészel-jtuk, vagy más szegedieken valamely adósságból
származó követelésük lenne, ezért őket bíróságuk elé idézni s fölöttük ítéletet mondani ne merészeljenek s esetleges kihágásaik miatt őket le ne tartóztassák. Ha azonban valamely jogos követelésük lenne, ennek megítélésére sonneghi Unghnad Kristófhoz, az egri vár kapitá-nyához forduljanak1).
Az egri kapitány volt tehát a szegedieknek hivatalból kirendelt védője, kinél tehát addig, míg Eger török kézre nem került, a szegediek sűrűn megfordultak. Az egri káptalan szolgálatait is több ízben igénybe vették már azért is, mert a bácsi és csanádi káptalanok megszűntek.
A többi közt Tápé és Százegyház birtokoknak Pelényi Bálint részére történt adományozása, bár azok tényleg a város birtokában maradtak, bizonyos nyugtalankodást keltett. A város tartott a jogi bonyodalmaknak bekövetkezhetésétől, melyeknek megelőzése tekintetéből tanúvallomások útján bizonyítékokat, bizonyító leveleket kívánt szerezni.
Az egri káptalant kérte tehát s erre nézve 1575. évi febr. 1-én Miksa királytól rendeletet is eszközölt arra nézve, hogy a városnak „bizonyos ügyében, jogainak jövőben bekövetkezhető veszélyeztetésének
megelő-zéséül", a káptalan hiteles tanúhallgatásokat eszközöljön. A tanúkat a város állítandja elő és a királyi emberül"megjelenő nyolcz nemes előtt a tanúk 16 márkáiryi bírság terhe alatt a való kimondására kénysze-rítendők s a vallomások írásba foglaltan hiteles kiadványkép, a város polgárainak rendelkezésére bocsájtandók2).
De semmi nyoma annak, hogy ezen tanúvallomások csakugyan kivétettek volna. Még a káptalan iratai közt sem maradt erről semmi emlékezet s valószínű, hogy az eljárás költséges volta miatt a vizs-gálat meg sem tartatott.
II. Ferdinánd király uralkodása alatt a szegediek vámmentességi joga itt-ott ismét csorbát szenvedett. A régi kiváltságoknak újra leendő megerősítése tehát ismét szükségessé vált. mi végből az elöljáróság
i) Oklevéltár XCV. sz. a.
!) Oklevéltár XCVI. sz. a.
Szűcs György és Szabó Péter polgárokat bízta meg, hogy a szaba-dalmak megújítását kieszközöljék. A küldöttek Ferdinánd király előtt megjelentek s a király 163.1. évi nov. 25-én azonkép, mint Miksa király, a város szabadalmi leveleit kegyesen átírta és megerősítette1). A küldöttek visszatérőben Nagyszombatban, 1631. évi deczember 7-én erről az esztergomi főkáptalannál hiteles átiratot is szereztek2) 1642. évi deez.
21-én Fodor István és Nagyiván Miklós küldöttek útján pedig Ferdi-nánd király kiadványáról a város egy másik átiratot is eszközöltetett3).
A város hűsége és a szent koronához való ragaszkodása később mind nyilvánvalóbb lett. Ez az udvar előtt is oly értékesnek tetszett, hogy I. Lipót király 1662. évben Szeged város főbíráját, Móra Ferenczet, vejével Cseperke Mátéval együtt a nemesség adományozása által tüntette ki4).
Miként fentebb említők, Miksa és Rudolf királyok uralkodása alatt a város kitelhetőleg pontos volt adótartozásának lerovásában.
A befizetések a szepesi kamaránál, Kassán történtek. Az 1598—99.
évek folyamán azonban a várost valamely oly rendkívüli csapás érte, oly pusztulást szenvedett, hogy a nyomorba jutott lakosság kötelességei teljesítésére képtelen lön. A kamara sürgetéseire a város szomorú helyzetének feltárásával válaszolt; de a kamara kételkedett és szemre-hányólag emlegette a város újabb hűtlenségét s azt, hogy „máshova adta magát." Azt kívánta ennélfogva, hogy a bíró haladéktalanul jelentkezzék a kamaránál és ha a város csakugyan oly szomorú hely-zetbe jutott, számíthat a felség kegyelmére. Ha a bíró fel nem menne, úgy is felhozatják és a városon olyasmi fog történni, mit nem is remélnek5).
A kamara gyanúja különben nem volt minden alap nélkül s úgy-látszik, hogy Szeged az erdélyi fejedelemséghez való taríozóságával ekkor még végkép nem szakított, amit különben alig is tehetett volna.
A körülményekhez képest egyszer-másszor az erdélyi fejedelmek jogvé-delmét is igénybe vette s ezért a fejedelmi kincstárba is adózott vala-mely módon. Mert a fejedelmek Szegedet mindig Erdélyhez tartozónak tekintették. Rákóczy György fejedelem még 1655-ben is rendeletet intézett Szeged város hatóságához0), mit csak az esetben teliet vala, ha a város népét alattvalóiul ismeri.
') Oklevél tár CYI. sz. a,
2) Oklevéltár CV.1I. sz. a.
3) Oklevéltár CX. sz. a.
• 4) Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1860. VII. k. 558. 1. Az eredeti czímeres levél a családnak utóbb Erdélybe szakadt ágánál, illetőleg Élőpatakon lakó Móra Károly birtokában van.
5) Oklevéltár XCVIIL. sz. a, o) Oklevéltár CXXII.. sz. a.
10*
Rudolf király követeivel a Temesköz fölött való uralomnak részére való átengedése ügyében tanácskozott volna, rendkívül felingerelődött azon, hogy a szepesi kamara a szegedieket adótartozásaikért zak-latta. Rudolf követei nem is késtek a királyt arra birni, hogy egye-lőre, addig míg az egyezkedések tartanak, a szegediek zaklatása félbe hagyassék1).
Egyelőre a városnak békét hagytak tehát, de másrészről a har-minczadoknál s réveknél a polgárok ellen való megtorlások újra meg-indultak. A város bírája ennélfogva ismét formaszerű kötelezettséget vállalt, hogy az adótartozások elmaradni nem fognak.
A kölcsönös megállapodásokhoz képest 1614. évi ápr. hó 9-én a kamara új védlevelet adott a városnak, melyben az Összes ható-ságok, különösen a végvárak kapitányai, arról értesíttettek, hogy „az egykoron szabad királyi Mező Szeged város lakosai most más városok példájára magát a magyar kamara védnöksége alá helyezte és egyedül király ő felségétől óhajtanak függeni, ennélfogva a nevezett város polgárait az ő szabadságaiknál fogva, amidőn kereskedéskép az országban járnak s kelnek, semmiféle adókkal és vámokkal ne - ter-heljék"2).
S minthogy a kamara a szegediek nyomorúságos viszonyairól, fizetésképtelenségükről, ezúttal alaposan meggyőződött, a függőségnek és hűségnek tanúsításaúl megelégedett azzal, hogy a város bizonyos mennyiségű halat szolgáltasson, mint ami a Tiszában úgy is bőséggel szokott lenni.
így jött létre a város évi hal-adója3). Ennek és a többi Szeged-vidéki kamarai jövedelmeknek kezelésére 1615. évi febr. 14-én Erős Bálint rokkant katona és váczi lakos, szegedi kamarai felügyelőnek, illetőleg tiszttartónak neveztetett ki4). Az évi hal-adót tehát hozzá, Váczra szállították, de őt sem a szegediek, sem a martonyosiak, sem más környékbeliek soha sem találták otthon5). Más részről pedig a tiszttartó sem elégedett meg a hal-adóval, hanem ezenfelül a várostól még 50 frt járandóságot is követelt., bár a város érzékenyen panaszolta, hogy „igön mögfogyatkoztunk és elkeverödtünk, sok kiilömb, klilömb rendbéli háborgatóink miatt, mölyek miatt látjuk szömünkkel, hogy
fi Magyar történelmi tár. Pest, 1857. 111. k. 144. 1.
fi Oklevéltár CL sz. a.
3) Azelőtt soha sem volt gyakorlatban a hal-adó.
4) Magyar országos levéltár Budán. Benignae resolutiones regiae. 1615. évi jkv. 9. lap.
s) Oklevéltár OIL, Cili. sz. a.